Charon, az alvilág révésze evezget a holtakat végzetük felé szállító Styx folyón Adam Burke új borítóképén, amit ezúttal a harmadik nagylemezének megjelenésére készülő Temple Of Void nevű zenekarnak ajánlott fel. A művész igen jól érzi a death és doom metal találkozásának súlyát és alapvetően monumentális mivoltát, hiszen megcsodálhattuk már alkotásait többek közt az Acolytes Of Moros, Barren Earth, Angel Witch, Destroyer Of Light, Hooded Menace, vagy éppen a legutóbbi Evoken album esetében. A pofás körítés persze csupán csak a felszín, amely mögött azért megfelelő tartalommal is fel kell tölteni egy megjelenést.
Az amerikai zenekarral már többször is összefutottam és egy összeszedett, megbízható iparos képe él bennem róluk. Death/doom metaljukat leginkább a halálfém irányából közelítik meg, példaképként pedig olyan csapatokat emlegetnek, mint a Bolt Thrower és az Asphyx. Témáikat a mitológia világából merítik, ahogy ez most is látható, hallható, akárcsak a 2014-es Of Terror And The Supernatural című debütálásukon, vagy a három éve napvilágra került Lords Of Death esetében. Kicsit utána olvasgatva azonban a márciusban megjelenő The World That Was lemeznek olyan nevekbe is belefutottam, amik nem annyira jellemzők erre a vonalra. A zenészek szerint nemcsak a death metal iránt rajonganak és köteleződtek el egy életre, hanem közös kedvencük a grunge is, aminek hangulatából ezúttal többet szerettek volna meríteni. Meghallgatva az új anyagot azért ezt nem tiszta dallamok bevonásával kell elképzelnünk, sokkal inkább a hangzást próbálták meg elindítani egy karcosabb, koszosabb úton, valamint akadnak igazán laza riffek is a végeredményen. A harmadik nekifutásra komolyabb szerepet szántak a billentyűk megjelenésének is, melyek nem szimfóniát kívánnak teremteni a súlyos zenéből, pusztán okos kiegészítésként, hangulatfokozásként szolgálnak a megfelelő helyeken.
Az album a leírtaknak teljesen meg is felel, a hangzást kegyetlenül eltalálták a srácok. A Lords Of Death idején csatlakozott a csapathoz Don Durr, aki a gitár részleget hivatott erősíteni, itt az ő játéka is nagyobb teret kap, így igazán okos témákat kapunk, miközben a háttérben dallamok is felsejlenek a homályból. Kifejezetten sokat fejlődött Jason Pearce dobjátéka, ami az első pillanattól kezdődően tiszteletet parancsolóan agresszív, ugyanakkor szórakoztató. Mike Erdody (Acid Witch, Nuke, Failed) hörgése a gyomorból érkező, 90-es évekt idéző hagyományokat követi és képes irgalmatlan mélységekbe rántani minket.
Sajnos a kiadvány nagyon friss, így nem tudok veletek megosztani új dalt, így marad egy régebbi kedvenc (ha kijön egy újdonság, majd pótolom).
A Temple Of Void azt hozta harmadszorra is, amit elvártam tőle, sőt, a bevált formulát valamennyire tovább is tudta fejleszteni. A billentyűk tényleg dobnak a végeredményen, főleg a zárásként felpakolt címadó tételen, ahol a zenekar „érzelmesebb” oldalát is megmutatja nekünk. A tisztességes iparos skatulyából nálam még most sem tudtak igazán kiugrani, de az előrelépés vitathatatlan, egy kicsivel több egyéniséggel pedig biztosan tarolni fognak.
Ha bejöttek az előző lemezek, akkor ez egy tuti vétel lehet, de simán ajánlom azoknak is a The World That Was megfülelését, akik kedvelik az említett bandákat és szívesen bólogatnak nagyokat egy cammogósabb hangvételű, de vérbeli death metal anyagra.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.