Fordomth
Is, Qui Mortem Audit

(Auric Records • 2020)

boymester

2020. augusztus 15.

0

Pontszám

6

Komoly benyomást tett rám bemutatkozó anyagával a Fordomth zenekar, akik az év végi listámra is sikeresen felmasíroztak kegyetlen black/death/doom egyvelegükkel. Hosszú, nehéz, de igencsak jól átgondolt és hatásos dalaik után nem maradt hiányérzetem. A 2018-as I.N.D.N.S.L.E. vontatott, őszinte sötétsége manapság már ritkaságszámba megy. Nem csoda hát, hogy kifejezetten megörültem a gyorsan érkező folytatás hírének. Először a borítóval találkoztam, ami igazán mutatósra sikerült, majd négy dalcímmel, ami újfent egy monumentális album elkészültét vetítette elém. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg másképp fognak zajlani a dolgok, mint legutóbb, de sajnos így lett.

Az Is, Qui Mortem Audit összesen 31 percnyi zenét tartogatott számomra, ami egy grind csapatnál bőven soknak tűnik, de ebben az esetben nagyon kevés. A fokozatosan felépülő dalok és a nagyban gondolkodás szépen eltűnt, helyette pedig csak apró töredékek maradtak, hogy emlékeztessenek arra, miért is szerettem meg a zenekart. Eltűntek a tempóváltások és maradt egy nyers, agresszív, lecsupaszított fekete fém kivonat.
A nyitó Esse például már csak kiskanálnyit tartalmaz az előzöleg teljesen jól kihasznált változatos vokálból, ami a depresszív black metaltól a legmélyebb, gyomorból érkező hörgésig terjedt. Egyetlen hangulatfokozó elem, valamint egy robbanás az, amit közel 9 percig elnyújtanak nekünk, zeneileg meglehetősen sablonos megoldásokkal. Jóval változatosabb szerencsére az Audere, bár leginkább itt is a jól eltalált aprítás és harmónia, valamint a dal közepén szereplő lélegzetvételnyi akusztika az, ami működik. Ha egy lejátszási listán találkozom ezzel a szerzeménnyel és nem látom a zenekar nevét, nem hiszem, hogy rájöttem volna, kikről van szó. A Scire hoz először valamit a korábbi őrületből és ötletességből, meglepő módon mégis ez a legrövidebb ezen a lemezen. A már záró tételként emlegethető Mors hasonlóan erősebb, mint elődje és mer néhány tétova kísérletet tenni hangulatteremtés céljából.

Azt hiszem ritka rövid írásom lesz ez egy hasonlóan rövid lemezhez. Egyszerűen nem tudok másképp tekinteni erre a négy szerzeményre, mint maradékokra, amik korábban a kukában landolhattak. Ha újrahasznosításról van szó, „B” oldalas tételekről, az alapvetően megrendíti a bizalmamat a zenekarban, így ennek muszáj volt utánanéznem. Sajnálattal kellett rádöbbennem, hogy ez a Fordomth már nem ugyanaz a zenekar, mivel az akkori társaságból csupán a basszusgitáros maradt meg, aki menet közben gitárra váltott. Mellette Gabriele Catania énekes a felvételek után lépett le.. Ez megmagyaráz mindent. Remélhetőleg az új tagság felnő az előzőhöz, de egyelőre erre nem sok esélyt látok. A jelen anyag egy átlagos death/black keverék, amit nehezemre esik reálisan értékelni jelenleg a csalódás miatt…

Érdekesség azomban, hogy a korábbi tagok a Gangrenectomy nevű formációban gyűltek össze, amit néhány évre félretettek. Az olaszok itt brutal death metalt nyomnak, azt hiszem meg is fülelem a friss korongjukat…