Abigorum
Vergessene Stille

(Satanath/Duplicate/Void Wanderer • 2021)

boymester

2021. március 24.

0

Pontszám

8.5

2012-ben Szentpéterváron kezdte meg működését az Abigorum nevű black/doom projekt, amitől az ambient megoldások sem álltak távol. Ekkor még Aleksey Korolyov (Taiga) működtette a gépezetet, akihez hamarosan csatlakozott két német zenész, Tino Thiele (Feuermann, Metamorph, Wulfgar, Trond) és Sandra Batsch. Ez utóbbi már távozott is a csapatból, így a nemzetközivé vált formáció duóként muzsikál tovább, orosz gyökerei ellenére német nyelven… Hosszú ideje formálódik tehát ez a név és úgy érzem, talán most talált magára igazán.
Hogy teljes képet kapjak, belehallgattam korábbi anyagaikba, vagyis Aleksey korábbi anyagaiba és eddig csak a csíráját találtam annak, ami a Vergessene Stille esetében úgy néz ki, igazán virágzásnak indult.

A mindössze 5 dalt tartalmazó lemez rendkívül sablonos, mondhatni tucat black/doom metal látszatát keltette bennem az első percekben: második hullámos black metal feltámasztva, újrajátszva, majd egyre jobban beszippantott, köszönhetően az olyan hangulatteremtő elemeknek, melyek jóval atmoszférikusabb irányba terelnek mindent, de azt sem a megszokott módokon.
Mivel megkapta a doom jelzőt is a végeredmény, így nagy darálásokra, apírtásokra ne számítsatok, ettől függetlenül gyakran kapunk meneteléseket és a lassú részek sem a tétlenséget és a teljes monotóniát támogatják. Kitűnő példa erre a nyitó monstrum, az Erhebt Eure Mit Blut Gefüllten Hörner. A valamivel 11 perc fölé kúszó tétel tehát meglehetősen sablonos módon kezdődik, karcos, nyers hangzással, a szoba túlsó végéből érkező rekedtes károgással, viszont amint beindulnak a hangszerek, teljesen magával tudja ragadni az embert. A torz külső alatt megjelennek a finom megoldások, egyszerű misztikummal csábító billentyűhangok és gitártémák. Kapunk egy meglepő váltást, egy fantasztikus lüktetéssel rendelkező, gonosz keringőt és egy igazán magas röptű, már-már epikus lezárást. A dal végére azon kaptam magam, hogy akarom a folytatást…
A Der Geheimnisvolle Käfig nem is várat sokáig magára, egy kis Burzum, egy kis Mayhem felhanggal, 90-es éveket idéző hangzással és egyedi lüktetéssel és újabb hosszú játékidővel támad nekünk. Itt már tényleg muszáj kiemelnem a lüktetést hozó basszust és dobot, ami nemcsak a gonoszság kimeríthetetlen forrása a korongon, de a szórakoztató faktor legfontosabb elemei is. Hiába a színkavalkád a borítón, ami egyébként nagyon mutatós (a sokat foglalkoztatott Luciana Nedela grafikus hölgy munkáját dicséri), ez simán a fekete-fehér borítós vonalat hivatott erősíteni minden egyes percével. Nagyszerű a dal középső részén elterülő instrumentális rész és igazán jóleső az is, ahogy visszatérünk a tiszta black metalhoz Tino minden eddiginél agresszívebb károgása kíséretében. Róla is érdemes pár szót ejteni, hiszen a meglehetősen monoton kezdetek után elég komoly skálát jár be a baljós mormogástól egészen a dühös kántálásig és sikolyokig. Ez a tétel is a végére teljesedik ki igazán, így egyértelmű ívvel rendelkezik, ami sok tudatosságot sejtet.

A lemezt a címadó Vergessene Stille vágja ketté puszta akusztikus merengésként, de itt sem egyszerű pengetésről beszélhetünk, mivel a gitár és billentyű kombó komoly utat jár be a tétel hat perce alatt. Nagyszerű felvezetés a következő óriás szerzeménynek, a Zerbrechliche Kleiner Geistnak, ami egyértelműen a kedvencemmé vált az egész lemezen. Ugyan a minőség többnyire egységes és végig fenntartja a figyelmet, valamint egyfajta feszültséget, a csúcs mindenképp ez a dal. Itt minden mozzanat a helyén van: gonosz, újjára csavaró doom riff, fájdalmasan fagyos hangulat, barátságtalanul csilingelő gitárhangok és egy olyan menetelés, amihez hasonlót már nagyon rég nem hallottam. A lemezt végül a Rast Und Abschied című rövid ambient tétel zárja, ami pont kezd igazán érdekessé válni, amikor véget ér. Ez sem hétköznapi azért, hogy egy ambient tételben pont a rövidsége zavarjon…
Hatalmas ugrást tesz az Abigorum eddigi munkásságához képest, ez kétségtelen. Hosszú idő munkája érett be a Vergessene Stille révén, ami ugyan nem teljesen hibátlan és elviselt volna pár finomhangolást, mégis az év egyik leghitelesebb fekete fém kiadványa lesz. Ezt biztosan tudják a készítők is, hiszen április 13-án egyszerre fog megjelenni vinyl, CD és kazetta és digitális formátumban is. Nálam pont egy érdekes verzió landult, ugyanis a kazettát kaptam meg digitalizált verzióban, veszteségmentesen. Mondhatjuk rá, hogy modern formátumba csomagolt ősi underground… A régi vonalas fekete fém hívőknek mindenképp ajánlom megismerésre ezt a lemezt, mert kellemes meglepetést okozhat.