Rósz Bálint jelenleg az egyik legtermékenyebb hazai zenei előadó extrém vonalon, efelől nincs kétségem. 2017 óta tartó ámokfutását számtalan single, split, EP kiadvány szegélyezi, melyek közé még így is magabiztosan furakodnak be a nagylemezek. Mindez a kutyát sem érdekelné, ha mezei sufni tuningról lenne szó és egy pandára mázolt unatkozó falusi csaposról, de jelen esetben a mennyiséghez sikerült minőséget is társítani, ami ilyen ütemben számomra felfoghatatlan (egy átlagos munkanap végére örülök, ha lyuk van a seggemen és van egy kis időm zenehallgatásra). Homokszemek módjára folynak ki a lemezek az ujjaim közül, melyek bekerültek az agyamnak egy olyan raktárába, amire az “írni kellene róla” van felvésve. Sosem érem utol magam, rendszerint előbb alszom el, mielőtt egy lemez véget érne… Erre jön ez a szemtelenre pödört bajusszal pózoló srác, és idetol nekem a tavalyi két, igazán jól sikerült lemez után egy olyat, mint a Nagyobb nálam. És valóban, már a cím is telitalálat. Ez a lemez valóban nagyobb Bálintnál, meg mindennél, ami eddig készült a kezei között. Persze nem fogja megváltani az underground világot és bekerülni a Petőfi Rádió legtöbbet játszott kiadványainak listájára, pusztán hangulatában hozza az igazi nagyságot. Aki követi zenei pályafutását és osztozkodott a szorongással, depresszióval, itt-ott bizonytalansággal és útkereséssel, annak igazából meglepetés sem lesz ez az album, amiben úgy érzem, Bál világa ténylegesen kinyílik és nemcsak a szemlélődő idegen lehetőségét adja meg a hallgatónak, hanem azt, hogy belépjen az alkotó elméjébe.
Már a rövid, akusztikus Bevezetés is azt sugallja, hogy a nyugtalanító kérdések helyébe valami más lép. Nem mondom, hogy biztos válaszok, mert az élet nehézségeivel, a való élet fájdalmával kapcsolatban ilyeneknek élő ember nem nagyon van birtokában, inkább az elfogadás, a bölcs hallgatagság, a türelmes kivárás állapota jelenik meg a tételek hallgatása közben lelki szemeim előtt. Ehhez természetesen nagyban hozzájárultak a projekttől megszokottnak mondható, hangulatos szövegek, valamint az igazán érdekes dalszerkezetek (ez utóbbit nem a lefogott húrok számában kell elképzelni). Az album első tényleges dala a Napfény, ahol a letisztultság ugyanúgy megmarad. A zaklatottabb, tördeltebb ritmusok helyett a pszichedelikus andalgások, monoton zakatolások kerülnek előtérbe. Bálint brutálisan rideg vokálja is hátrébb húzódott a felvételek során a korábbiakhoz képest, amit személy szerint nagyon jónak tartok. Elsőre meg is lepett a dal egyszerűsége, alap atmoszférikus black metal eszköztára, már-már “Báltalansága”, de ez nem tartott sokáig, hiszen csak a vihar előtti csenddel volt dolgunk a kiadvány elején. Hangzás terén azért nem kell annyi finomodásra számítanunk, hiszen már ez a tétel is lazán belemar az eleven húsunkba.
Gondolkodtam rajta, hogy a Napfény című dalból beemelek nektek egy rövid idézetet, mert milyen jól mutatna itt, de egyszerűen nem tudtam belőle kiemelni egyetlen sort sem. Úgy tetszik egészben, ahogy van, zene nélkül is többször végigolvastam.
A hegyek között, fák ölelésében élek,
Nekem a lombok susogása halk ének.
A szél meséket suttog a sűrű, szürke ködnek,
És az árnyak az éjből szőnek álmot a földnek.
Madarak dalát hallgatom,
A kövek közül figyel a fáradt lábnyom.
Csillagok szikráznak, amikor az ég elsötétül,
Tenyerét teszi, a táj szívemre, enyhülésül.
Emberek kínja mélyen fekszik el a völgyben,
Fájdalomtól üvöltő jajveszékelés gyakran dörren
Mert a nap csak ritkán töri át gátját a szavaknak,
S ekkor fényét én lopom el és én teszem el magamnak.
A folytatásban aztán ismerősebb vizekre evezünk még akkor is, ha elmondhatjuk, hogy hangulatában nem született még két egyforma Bál lemez. Az Integet kacifántosabb, hullámzóbb harmóniákat szállít, valamint a károgás mellett komoly szerepet kap benne a hörgés, morgás is. Ezen felül stílusában szintén szabadabbá válik: ha kategóriákkal akarunk dobálózni, akkor jöhetnek a post-black, experimental, progresszív jelzők. De ezeknek igazából ebben az esetben nincs különösebb jelentőségük, mert nem az eszközök határozzák meg a korong atmoszféráját, mint sok zenekarnál, hanem az aktuális érzelmek válogatják meg a szükséges eszközöket. Csak egy egyszerű példa: egy tördeltebb, disszonánsabb lüktetésnek nem az a célja, hogy bármiféle technikai tudást mutasson be nekünk, hanem az, hogy olyan hullámhosszban rezegtesse meg idegszálainkat, ahogy azt az alkotó elképzelte. A Pofán köpött az élet című dal ezt a felfogást még inkább csúcsra járatja, így rögtön a kedvencemmé is vált. A Satans Brautban újfent egyszerűbbre váltunk, csupán az ének tartogat különlegesebb hangokat. Nem rossz dal, de úgy éreztem, mintha egy felkészítőként működne a jóval érdekesebb Kaotikus együttállás számára. A hozzá tartozó videó azonban igencsak hangulatosra sikerült…
A Kaotikus együttállás címe nekem egy plusz jelentést is hordozott, mert olyan, mintha itt gurult volna el a gyógyszer úgy igazán. Az Ébredésben már bármi megtörténhet, folyamatosan megköveteli a figyelmünket, akárcsak a Tükrök közt. Nagyon sokszor lepörgött az A világ a semmibe roskad is, mivel egészen epikus pusztítással kecsegtet. A promós szövegben az eddigi legkiforrottabb anyagként hivatkoztak a Nagyobb nálamra, ennek igazolását pedig a Szenilis a szívben, valamint az Elixírben kaptam meg a legjobban. A Bevezetéssel karöltve a Befejezés című akusztikus tétel helyezi keretbe az albumot, ami nem jelenti a tényleges véget. Ahogy az Ütközet határok nélkül végén, itt is kapunk ráadás tételeket, főleg akusztikus formában. Ezek korábban született dalok akusztikus átiratai, melyek a károgás megtartásával egészen különleges hatást keltenek. Általában nem kedvelem a bónuszokat, mert sokszor feleslegesek, itt viszont egy hidegrázós levezetésnek éltem meg a majd 20 percnyi ráadást…
Kellett egy pillanatnyi hangulat, hogy rákattanjak a Nagyobb nálamra, de szerencsésen megtörtént az “együttállás”, mert a megjelenése óta sokszor meghallgattam, valamint gyanítom, hogy a közelgő téli időszakban is visszatérő vendég lesz. Bálint testvérének borítójával, a hozzá készült vizuális megjelenítéssel egyetemben ez egy újabb kerek és kiváló alkotás.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
