Blut Aus Nord – talán az egyik legjelentősebb név az avant-garde metal világában. Elképesztő, hogy 30 évvel az első nagylemez megjelenése óta töretlenül írja a jobbnál jobb albumokat a banda rejtélyes géniusza, Vindsval. Két évvel járunk a Lovecraft-misztikum mély bugyrait feltáró Disharmonium trilógia második albumának megjelenése után (Disharmonium – Nahab), s szerintem az új album fogantatásának hallatán legtöbben a trilógia zárófejezetének eljöttét jósolták volna. Azonban szeptember 5-én, amikor az album nyitódala (Shadows Breathe First) megjelent, mint single, személy szerint én egyből sejtettem, hogy a 2019-es Hallucinogen album kozmikus black metal stílusa tér vissza a pályára. Megérzésem helyesnek bizonyult, ugyanis a Ethereal Horizonsban a banda ismét a melodikus oldalát mutatta meg.
Az Ethereal Horizons album esetén óhatatlan a már említett Hallucinogen felidézése, ugyanis stílusukban rendkívül közel állnak egymáshoz – szinte “testvér albumok”. A legfőbb ismertetőjegyek szerint gazdagok melodikus riffekben, a károgás mellett éteri kórusok és tiszta ének is ékesíti a vokálokat, lágy (kissé pszichedelikus hatású) szintetizátor dallamokat hallhatunk a háttérben, no meg rengeteg reverb (= visszhang) effekt burkolja be a zene minden elemét. A végeredmény természetesen rendkívül sajátságos zene (a dallamvilág abszolút Vindsval saját védjegye, nagyon karakterisztikus és egyedi), ami azonban különlegesen könnyen emészthető formában manifesztálódik. A zenét kétségtelenül átjárja a black metalban gyakran érezhető misztikum (ezt erősítik olykor egészen fagyos és disszonáns riffek), de valahogy egyszerre mézédes és hívogató érzést is ébreszt a Blut Aus Nord ezen stílusa.
Ez a kettősség végigkíséri az egész Ethereal Horizons albumot, gyakorlatilag minden egyes dalban meghatározó elem ez a kontraszt. Ennek szemléltetésére kiváló példa talán a The Ordeal c. dal első két perce, amiben a létező legorganikusabb és természetesebb módon váltakoznak különböző stílusok: egy “tipikusan” gyors atmoszférikus black metal kezdést rövidesen egy lágy, erősen pszichedelikus, lényegesen belassuló szakasz váltja (csodálatos itt egyébként a tiszta ének – egészen varázslatos), ami szinte észrevétlenül egy középtempós erősen disszonáns riffekkel tarkított, földöntúli misztikummal átszőtt, egészen gonosz légkört sugárzó stílusba kanyarodik át. És igazából az egész lemez egy hasonló konstans metamorfózisnak tekinthető: keveredik benne az emelkedettség, a lágyság, a keménység, a földöntúli atmoszféra, és valami varázslat. Hogy pontosan mi a varázslat, azt tényekben nehéz megragadni, mert ez eredhet egyrészt a Vindsval egyedi stílusából, a zene kontrasztjaiból (pl. metal kontra ambient), de hiba lenne kihagyni az egészen elképesztő stúdiómunkát is a képletből. Utóbbi elemet nem lehet eleget dicsérni: annyira kívánatos lenne, hogy ez a gyönyörű, dinamikus és kiegyensúlyozott hangzás jobban jelen legyen a jelenkori metal zenében! Az albumnak van mélysége, légköre, és annyira hihetetlenül simán követik a számok egymást, hogy a közel 52 perces futamidő szinte elröppen!
Az Ethereal Horizons egy elképesztően profi munka gyümölcse, fantasztikus lemez (black metal kezdőknek is ajánlom), de “elődjénél” (Hallucinogen) nagyobb hangsúlyt fektet a középtempós részekre, azonban hangulatában ugyanolyan különleges. A Blut Aus Nord továbbra sem eresztett a varázsából, és jó volt ismét stílusuk melodikusabb oldalát hallani.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
