Sokszor leírtam már a Forgács hasábjain belül, hogy lételemem a felfedezés, a „kincsvadászat” a metal zene pöcegödreiben, mert alattomos módon itt vert fészket magának az általam leginkább kedvelt hússal rendelkező préda: az underground. Most is szinte csak a szerencsének köszönhetően került elém egy finom falat, ami a nem más, mint birminghami kocsmák koszos padlójától feljebb nem jutó Cain zenekar egyetlen, 1992-es nagylemeze. Különösebben keresnetek sem érdemes a világhálón, ugyanis a friss húst ezúttal a youtube hozta a látómezőmbe, ezen felül máshol nem igazán találjátok meg ezt a kiadványt. A 91-ben indult banda kiadója, a Trident Music International ugyanis nagyot mondó neve ellenére csupán ezt az egy lemezt jelentette meg, majd a zenekarral egyetemben eltűnt a színről. Nem is nagyon foglalkoztam volna vele, ha nem írta volna oda a kedves feltöltő a videó alá, hogy experimental, valamint cult-classic… Rögtön tudtam, hogy ezt hallanom kell, viszont ennyire gyilkos anyagra ilyen ismeretlenségből még én sem számítottam. Tovább görgetve örömmel láttam, hogy a Rise Above Records jóvoltából került fel ismét a dalcsokor a netre, mivel a kiadó szeptember 13-án vinyl formában, mindösszesen 100 példányban ismét előásta ezt az alkotást.
Nem is szabad hagyni, hogy feledésbe merüljön, hiszen a zenekar rövid története arra pont elég volt, hogy a megjelentetett lemez után olyan zenekarok mellett koptassák a színpadot, mint az éppen ekkor megszülető Cathedral. Zeneileg is sok rokonságot fedezhetünk fel a két csapat közt, ugyanakkor a Cain bőséggel rendelkezett saját elképzelésekkel is. A 80-as évek klasszikus doom metalját (Pentagram, Saint Vitus, Trouble) ugyanúgy visszalassították, ahogy azt a Cathedral tette zseniális bemutatkozó lemezén (Forest of Equilibrium), valamint kiegészítették olyan ötletekkel, amik akkoriban merőben szokatlannak tűntek. Hatással volt rájuk a Celtic Frost és a tagok még ismeretlenebb korábbi projektjei, melyek közt a thrash metaltól a grindcore-ig szinte minden szerepelt. A Cain lemezén hosszú instrumentális részek, ambientes megoldások, ismétlődő suttogások és zörejek törik meg a legsötétebb klubokban is megpróbáltatást jelentő, súlyos cammogásokat, az ének is többnyire ezeknek a változásoknak megfelelően sokszínű. Akad finom, hagyományos vokál, ordítás, morgás és minden egyéb, ami a hangulat fokozására felhasználható.
Igazi megpróbáltatás tehát az anyag, amiben az idejétmúlt hangzás ellenére érdemes elmerülni a hozzám hasonlóan kíváncsi természetű emberkéknek, mert nem egy olyan kiadvánnyal találkozhatnak, ami bármikor szembe jöhet velünk az utcán. Ha valami úton módon be tudjátok szerezni, akkor értékes darabja lehet a házi gyűjteményeteknek, arról pedig már ne is beszéljünk, hogy a Rise Above által hozzá tett új borító igencsak passzol az album hipnotikus, monotóniára épülő hangulatához.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Fhu ez nagyon izgalmas lemeznek néz ki, én is szívesen elfogadnám azt a linket 🙂
Legalább tudom, hogy valakiért érdemes ilyen anyagokkal is foglalkozni:) Én azt a 320-ast nem találtam sajnos. Privátban esetleg küldhetnél egy linket, ha még megvan.
1 hónapja tette fel az egyik underground oldal 320-ban, az azért csak jobb, mint a YT. 🙂 Amúgy eltér a számlista, gondolom a Rise Above Records szeptemberi újrakiadása okán. Szóval szerintem több helyen elérhető lesz majd…
De jó, hogy nem olvastam el végig a kritikádat, hanem már az első mondatok után megírtam a kommented, ahol ugyanezt Te is megerősíted. Ciki, leülök, egyes. 🙂