Már javában tobzódunk a nyár színes forgatagában, illatok és színek sajátos kakofóniájában, miközben örömteli bódulattal olvadunk a forró nyári aszfaltra. Mindezen szirupos ömlengésünk közepette pestisként lopódzott közénk be a nyár derekán az olasz szimfonikus black metalt (vagy inkább extreme metalt) játszó Darkend új nagylemeze, hogy ezt az idilli polgári képet jól tönkrezúzza és komor fekete felhőkre cseréjük le a rózsaszín vásári vattacukrot. Ezt a Viaticum névre felszentelt átkot a Time To Kill Records engedte szabadjára június 14-én és személy szerint már nagyon vártam. Talán nem használok nagy szavakat, ha azt mondom, hogy számomra a metal berkekben idei évben ez a legjobban várt korongok az egyike. Boldogságom tárgyát fekete méregként fel is hajtottam, hogy eme zenei-delíriumban ez az ismertető megszülethessen!
A banda közel két évtizede szállítja nekünk csinos koporsókba csomagolt szerzeményeit. Meg kell vallani, hogy az idők során egyre csak finomodott a zenéjük (és az emellett megjelenő művészi koncepció is), ami szépen be is ért az évek alatt. A korábbi lemezeik mindegyike egyfajta művészi állomás és tematika volt. Annak ellenére, hogy a formáció nem éppen friss hajtása az underground berkeknek, én velük csak igen későn, a 2016-ban megjelent The Canticle of Shadows lemezzel ismerkedtem meg. A grandiózus korongon számos vendégszereplő megfordult – köztük például a hun metálisten Csihar Attila is! Így kezdődött az emésztő kapcsolatom a zenekarral, ami természetesen csak engem emésztett fel, mert epedve vártam, hogy miféle baljós mágiát szabadítanak legközelebb ránk. Rá három évre meg is érkezett a válasz a Spiritual Resonance személyében. Itt az olaszok már megint egy kicsit másfajta megközelítéssel éltek. A negyvenperces anyag visszavett a teátrálisabb megoldásokból és a gitár-vokál szekcióra (például Lindy-Fay Hella /Wardruna/ közreműködése a felvételen) helyzete inkább a hangsúlyt. Nem utolsó sorban nagy figyelmet fordítva a roppant fogós témákra, dallamközpontúságra. Mivel a sulinak már vége és nem akarom a füllesztő nyári perceket további történelemórára váltani, így érkezünk meg közel öt év után a Viaticum című aktuális kiadványhoz. Az album ismét egy újabb fejezetet nyit meg a banda Necronomiconjában, hogy a bennünk megmaradt parányi fényszikrát is végleg elfújja!
Az album a maga öt dalával negyven perces játékidő körül mozog. Gyakorlatilag az anyag gerincét a nyolc és fél perces nyitódal, az In My Multiitude és a tizenötperces In Your Multiitude záró tétel adja. Ha egyszerűen le akarnám írni a Viaticum-ot, akkor úgy jellemezném, mint egy gyönyörű, lecsupaszított holttestet! A grandiózus témák áthelyeződtek a gitárközpontú megoldásokra, ízléses riffek és nyers black metal futamok formájában vonulnak fel. Talán az új album a The Seven Spectres Haunting Gethsemane (Spiritual Resonance) zeneiségét viszi tovább, egy kicsit vadabb, letisztultabb, formában, de ugyanakkor végig megtartva annak dallamosságát. Azonban a képlet nem ennyire egyszerű! A Viaticum a Mercyful Fate-től a Dissection-ig (An Incautious Exhumation Of What Lies Beneath Forgotten Ground), a Dead Can Dance-től (In Your Multiitude) Arvo Pärt-ig (In My Multiitude) különböző árnyalatokat ötvöző zenei hatásokat jelöl meg. A hatásos kórus és dungeon synth hangulatú szintetizátor betétek is a produkció elmaradhatatlan részei. Ahogy az együttestől már megszokhattuk mindig tartogatnak számunkra érdekes megoldásokat, így zenéjük még ennyi év után is tiszta energiákat és lendületet hordoz magában. Nem elhanyagolandó módon, a bandára oly jellemző komoly spirituális és rituális atmoszférát is közvetít. Noha ez leginkább színpadi performanszokban csúcsosodik ki, de ez a hangulat hiánytalanul átszűrődik a lemez hallgatása során, így a nyers katakombák dohos falainak bűvöletében szippanthatunk mélyeket eme tündökölően fekete produkcióból.
Az In My Multiitude szinte maradéktalanul össze is foglalja mindazt, amit a Viaticum során hallhatunk. Hatásos nyitány és Animæ egyedi, misztikus hangja annyira borzongatóan hat, mint az őszi sírok felett táncoló szél. Ez a tétel egyből meggyőz minket, hogy jó helyre kerültünk. Kellemes kripták megnyugtató homályában adják a szinti-kórusok és sötét-romantikus gitárszólók a kísérőzenét ahhoz, hogy itt végre örök álomra hajtsuk a fejünket! A témaváltások kiválóan kiemelik a frontember hangját és nagy drámai súlyt is adnak a tétel hangulatának. A felvétel során Nothingness gitáros távozott a zenekarból. Helyét Acamar váltotta fel a zenekarban, aki ötleteivel hozzájárult az anyag munkálataihoz. A következő hangzatos című dal: An Incautious Exhumation of What Lies Beneath Forgotten Ground egy agresszívebb, nyersebb tétel. Amolyan „fekete fémesebb” alkotás, dinamikusan működő guillotine. Viszont itt is nyílt teret kapnak a melodikus futamok, szólók és a komor kórusok. A harmadik tétel a De Masticatione Mortuorum In Tumulis az elsőnek promotált nóta volt az albumról. Számomra ez a letisztult szerkezetű darab Animæ hangjának zsenialitására épít leginkább. Ezt váltja fel az An Ancient Plague Has Silently Worn Our Garments as Its Throne, amit hallhattunk már a lemez megjelenése előtt. Szintén egy klasszikusabb fekete fém érzetű szám fogad ölelő, de halálos karjaiba. Végül a lemez nyitányára válaszul érkezik az In Your Multitude, amit egy érdekes „torzított” kórus-énekrész vezet fel. Ha már ezek a csuklyás alakok elvégezték a holtestünkön az összes rituálét, akkor általa tényleg egy sötét sírgödör fenekéből bámulhatunk a szürke égboltra, ami a maga negyedórájával a korong pompás levezetőjét adja. Egyfajta kísérőként szolgál a Viaticum gyászmenetének.
Az új Darkend lemez kapcsán sóvárgó éhségemet végül is a Viaticum teljes mértékben kielégítette. Bevallom, hogy először furcsa volt a lemez zeneisége, de pár hallgatás után nagyon is sikerült ráhangolódni a korongra. Az amolyan olaszos eleganciával megvalósult tragikus- fülbemászó témák és nagyívű kórusok ismét levettek a lábamról.
Azt hiszem, hogy egy ilyen lemez után nem is vágyunk már többet a fényre, vagy a nyári napsütés cirógató melegére. Inkább hűvös kripták biztonságos falai közt maradva hallgatnám ezt a kiváló produkciót, örökre feledve a napfényt! Egyfajta transzmutációként megélve, ahogy a borítón látható, jobb napokat megélt entitás porhüvelye. Ezért tőlem ez a korong meg is kapja a megérdemelt maximális pontszámot! Sajnos az anyag fizikai hordozójának a beszerzését a Time To Kill Recordstól itthon csak elég borsos áron lehet megvalósítani, de szerencsére a zenekar bandcamp oldalán elérhető az új lemez a méltó minőségű digitális formátumokban is. Így nincs is más hátra, mint elmerülni ebben az édes-komor forgatagban!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
