Tavaly már két alkalommal felültem a nosztalgia-vonatra és a 20 éves jubileum kapcsán megemlékeztem két kiváló miskolci prog. brigád, a Varso és az After All debütáló lemezéről. A triumvirátus harmadik tagja viszont eddig kimaradt. De csak eddig, hisz jelen cikk tárgyát az Eclipse idén negyedszázados bemutatkozó albuma, az 1997-ben megjelent Soft Orange képezi. Emlékszem, akkoriban már rendszeresen vásároltam a Metal Hammert és fölkeltette az érdeklődésemet az egyik számban található kritika erről a lemezről. Szinte biztos vagyok benne, hogy Uzseka Norbi követte el és még az is rémlik, hogy próbált támpontokat adni, hogy mégis melyik csapatokhoz hasonlítható az Eclipse által játszott muzsika. A Tool és a VoiVod neve egész biztosan meg lett említve általa. De hiába tett kíváncsivá az a kritika, nekem ’97-ben még csak egy kétkazettás magnóm volt, így nem volt értelme megvásárolnom a CD-n megjelent Lágy narancsot. Az első, már CD-lejátszóval is rendelkező music centerem megvásárlása több szempontból is emlékezetes. Egyrészt maga a vásárlás napja 1999. augusztus 11-én volt, amikor hazánkban két percre megállt az élet a teljes napfogyatkozás (Total Eclipse, he-he!) miatt. Másrészt a készüléket a nyáron, az egri kórház mosodájában végzett diákmunkából kapott jövedelmemből vettem. Így már nem volt semmi akadálya, hogy megvásároljam az Eclipse bemutatkozó lemezét. Legfeljebb csak annyi, hogy az összes félretett pénzem elment a music centerre…
Lényeg a lényeg, a Soft Orange a mára több száz darabból álló CD-gyűjteményem egyik első darabja, amit a mai napig nagy becsben tartok!
Az Eclipse 1990-ben alakult Miskolcon. Kezdetben technikás thrash metalt játszottak. Ez látszik is a régi, a neten elérhető logójukon. Még az alakulás évében kijött egy cím nélküli demo kazettájuk, majd 1992-ben egy újabb, The Man with Capitals címmel. Ezeken még Barna Tamás felelt az énekért is a gitár mellett. De még ’92-ben a második demo megjelenését követően belépett hozzájuk Rákos „Rezső” Tibor, aki átvette Tamástól a frontemberi posztot. Ez a váltás egy tudatos döntés volt a részükről, hisz zeneileg is szerették volna tovább tágítani határaikat, színesebbé, változatosabbá, egyedibbé tenni az általuk játszott muzsikát.
Ez olyannyira jól sikerült nekik, hogy bemutatkozó nagylemezük, az idén 25 éves Soft Orange hivatkozási ponttá vált a hazai underground prog. rock/metal körökben. Hiszen a háromnegyed órás lemezen hallható zene gyakorlatilag annyira egyedi lett, hogy senkihez és semmihez sem hasonlítható! Persze ha nagyon akarunk tudunk mondani néhány párhuzamot, de azok is inkább csak hozzáállásbéli, értelmezésbeli hasonlóságok. A már említett Tool és VoiVod mellett számomra a Psychotic Waltz és (főleg a zseniális bőgőjáték miatt) a King Crimson és a Primus neve ugrik be. Már a nyitó, címadó tétel megmutatja, hogy mi várható itt a későbbiekben. A sejtelmes kezdést követően hamar felcsendülnek Hudák Attila basszusfutamai, majd érkeznek Rezső delejező énekdallamai. Takács Józsi fifikás dobolása is rögtön szembetűnik, a két gitáros, Barna Tamás és Tisza Tamás fantasztikus játékáról nem is beszélve. Ők már az első dalban is megmutatják, hogy igencsak színes eszköztárral rendelkeznek. Az atmoszférikus pengetésekben éppúgy jeleskednek, mint a zorkó riffekben, gitárszólóik pedig élményszámba mennek!
Az nyilvánvaló, hogy hatással voltak a másik két miskolci prog. brigádra, a Trip vége felé hallható tördelt riff pl. visszaköszönt az After All – A.C.I.D. lemezén is. A Varso bemutatkozó albumán pedig ugye Hudák Attila vendégszerepel és varázsol egyet bőgőstársával Király Attilával. A Crimson Wind a korong egyik „slágeresebb” dala, a vége felé egy akkora doom riffet applikáltak, hogy csak na! A masszív riffek a Childhood’s End-ben is dominálnak. Meg ugye Hudák bőgője is. Egyből az ő tappingelésével indít a nóta, de a leállós középrészt is imádom, ott konkrétan free jazzt tolnak, még egy zongoraszólót is hallani Kovács Gergelytől. Az ő játékával zárul a dal. Mekkora már! De Rezső rekesztős éneke is bejövős ezen intermezzo előtt! A Plainsong egy kifacsart, Eclipse-esített funk rock/metal dal, Attis újabb bravúrjaival. Itt a Mr. Bungle szelleme is felsejlik. A lemez legdirektebb, legkeményebb szösszenete a bő két perces Poker Face. A kezdeti durvulás után azért ide is beraktak egy pszichedelikus leállós etapot, de aztán a masszív riffelés alatt egy zseni tappingelős, effektezett gitárszóló is hallható. Egyik kedvenc szerzeményem a The Third Bank of the River. Imádom a dal kettősségét. Ahogy a wah-pedálos, funk alapú gitározás váltakozik a zúzdákkal. Sőt, néha egyszerre megy mindkettő! Nehéz írni az Eclipse dalairól, hallani kell őket! A záró The Bell gyakorlatilag egy doom metal nóta az Eclipse értelmezésében. Bizonyos részei simán elmennének Mood-nak is! Még a kolompot is használja benne Józsi!
A lemez hangzása nem tökéletes, de bőven élvezhető. Nekem tetszik a CD dizájnja is, már a borító szinte megbabonázza az embert, de igényes a széthajtogatható szövegkönyv is. Tehát ha valakinek felkeltette volna az érdeklődését ez a kis nosztalgiázó írás, tegyen egy próbát a beszerzésével. Viszont ha valaki megelégszik a digitális verzióval is, annak van egy jó hírem, a zenekar összes kiadványa, a két demo, a Soft Orange, az Ageless EP és a 2006-ban megjelent második és eddig utolsó Slowsonic nagylemez is ingyenesen letölthető a csapat honlapjáról! Ha jól tudom az Eclipse hivatalosan sosem oszlott fel, de meg lennék lepve, ha hallhatnánk még tőlük a jövőben bármi újat. Személy szerint nagyon sajnálom, mert a Slowsonic-ot is egy kiváló lemeznek tartom, az Eclipse–Varso–After All „szentháromság” pedig üde színfolt volt az ezredforduló előtti és utáni évek zenei palettáján. Mai fejjel, füllel hallgatva is előremutatóan közelítettek a fémzenéhez. És e hármasból egyértelműen az Eclipse volt az „első fecske”. De mint tudjuk, egy fecske nem csinál nyarat. Sajnos három sem csinált. Azért remélem akad pár száz ember az országban, vagy az országhatárokon kívül, akik a mai napig elő-előveszik e bandák lemezeit és jóleső érzéssel hallgatják meg azokat!
Az egyik ember ezek közül most zárja sorait.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nekem ez teljesen új! Örülök, hogy ilyen elfelejtett kincseket hozol, nagyon kellemes lemez, egyedül az ének nyersessége, előre tolása nem jött be annyira, bár ez tipikusan magyar szokás szerintem…