Báthory Erzsébet valószínűleg a legismertebb magyar történelmi személyiség, kinek legendája megannyi művet inspirált; metálban jártas olvasóink bizonyára kapásból rávágják ama híres svéd black metal banda nevét. Nagy zenekarok szerzeményein túl azonban kisebb projektek is inspirálódtak a grófnő kétes emlékezetéből. Ezúttal Katalóniából hoztuk el az Erzsébet nevű, szimfonikus black metalt komponáló banda 2024-es Six Hundred and Fifty című lemezét. Jelen albumunk Báthory Erzsébet legendáját regéli el grandiózus zenei motívumok, szédületes vokálok kíséretében. A szimfonikus black metal kiválóan működik a Six Hundred And Fifty esetében. Az olykor sejtelmes, máskor, agresszív, misztikus daloknak a szimfonikus hangszerek egyfajta szakrális, gótikus színezetet kölcsönöznek. A szintetizátorokon a Crandle Of Filth billentyűsének közreműködését hallhatjuk.
Az Erzsébet a még 2021-ben megjelent The Blasphemous Lady c. ugyancsak kiváló, ám kevésbé kiforrott EP lemeze jelen albumunk egyfajta előfutáraként is felfogható. A Six Hundred And Fifty viszont egy minden ízében tudatos, remekül felépített lemez. A zenészek profi munkája mellett kiemelendő az énekesnő ‘Erzsébet’ vokálja, aki nem csak megénekli a grófnő legendáját, meg is személyesíti őt. Az extrém vokálok vannak túlsúlyban ugyan, de tiszta ének, valamint narráció is megjelenik, igazán széles a repertoárja (koncerteken teljesen átlényegülve ad észvesztő performanszokat). Sejtelmes, kísérteties felvezetéssel indítunk, mely becsalogatja az embert Csejte várának rideg falai közé, hogy aztán sátáni üvöltéssel, valamint tremolo pickinggel ejtsen minket foglyul, ami majd az album negyedik, a Crystalline Sparkles on Bluish Skin c. dalában csúcsosodik ki. Gravitációra ható, agresszív zenével operáló, tébolyult, mégis monumemtális szám, mintha egy elátkozott kastély folyosóinak labirintusából akarnánk kétségbeesve menekülni. A feszültség ekkorra pattanásig feszül, már a hallgató sem bírja. Megnyugvást találhatunk 1,5 percre egy rövid átvezetőben.
Itt az Erzsébet húz egy merészet, s a Daughters of Zémans című dalával eloszlatja minden kételyünket afelől, hogy biztonságban kijutunk-e a kastélyból. A misztikum, természetfeletti új rétegét mutatja meg, talán ebben sikerült a legjobban megfogni a grófnő körül kialakult misztikumot. Emlékezetes riffek s egy sátáni női kacaj kíséretében alászállunk a katakombákba. E zord, vészjósló hangulatot női kántálással, harangokkal sikerül fenntartani a Lunar Liturgy-val is. A Six Hundred And Fifty igazi mélységébe ugyanakkor a 8. szám, a Somewhere In Csejthe enged betekintést, ahol kezdetben titokzatos női suttogás számol be Báthory Erzsébet tragikus sorsáról. Dühös hörgés ad jelet a grófnő haragjáról, kíméletlen riffek kíséretében. Ez csak erősödik a Wherefore c. dalban, ahol egy férfihang kéri számon a grófnőt tetteiért, s arra ítéli, hogy élete végéig saját kastélyában raboskodjék. Elkínzott női vokál jelzi Báthory Erzsébet tehetetlenségét.
Végül a Domina Vestra tetőzi be az Erzsébet lemezét, ami szomorú szintetizátorral vezeti fel Báthory Erzsébet történetének utolsó felvonását. Őrült, rekedtes extrém vokál és kórus teszi teljessé a káoszt, maga a hallgató is együtt szenved a grófnővel, melyre ráerősítenek a gyorsuló ütemek, orgonaszó félelmetes rengése. Ebben a dalban mutatja meg az énekesnő énektudásának legszélesebb skáláját, a rekedtes hörgéstől egészen az operaénekig. Annyi mindenképp megjegyzendő, hogy eddigre kissé önismétlésbe fordulnak a dallamok, mintha a szerzők ugyanazon sablon mentén komponáltak volna minden dallamot. Ez nem ront az élményen, de feltűnt. A lemezt egy kísérteties epilógus zárja, mely magyar nyelven adja hírül, hogy a 650 lemészárolt szűz lelke azóta is együtt zúg a széllel, csak, hogy a hallgató magával vigyen egy nyugtalanító útravalót. Még magyar anyanyelvűként is beleborzong az ember, hatásos lezárás született.
A Six Hundred And Fifty erőssége a téma kezelésében rejlik. Ugyanis az Erzsébet nem ragad le pusztán a Báthory Erzsébet körül kialakult legendák körül, ezzel hitelt adva nekik, hanem a történelmi személlyel is foglalkozik. A vérszomjas grófnő mellett a csapdába esett áldozat alakja is megjelenik. A legfrissebb kutatások alapján Báthory Erzsébet egy koncepciós per áldozata lett, ugyanis számos nagyhatalmú ellenlábasa volt, akiknek könnyebb volt őt őrültnek nyilvánítani, s ily módon félreállítani. Semmiben nem volt szadistább a korszak többi nemesasszonyánál. Eme történeti kontextus miatt sokkal emberközelibb, átélhetőbb lesz a legenda.
Az Erzsébet a Six Hundred And Fifty-vel egy egészen kiváló albumot tett le az asztalra, mely nem ragad le a bejáratott kliséknél. Kreatívan használja fel a szimfonikus hangszerek adta lehetőségeket, egyedi hangulatot teremt, a dalok szinte életre kelnek, mindezt elképesztő energiájú női extrém vokál teszi teljessé. Sikerült a zenekarnak kialakítani egy karakteres dallamvilágot, mely felismerhetővé teszi őket. A teátrális kifejezés e lemez esetén pozitívan értelmezendő. Itt a valódi kérdés igazából nem is az, hogy a Six Hundred And Fitfty színvonalas lemez-e. Sokkal fogósabb probléma, hogy meddig képesek újat mondani Báthory Erzsébet legendájával kapcsolatban, milyen úton haladnak tovább. Ugyanis jelen albummal elértek egy bizonyos zenitet, amit ha tovább folytatnak, félő, hogy önismétlésbe fordulnak, ami a minőség rovására mehet. Ez szignifikáns kérdés az Erzsébet jövője szempontjából. Jelen lemezünk mindenesetre bizakodásra adhat okot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
