Azt hiszem azzal senki sem fog vitatkozni, ha azt mondom, a legendás Fekete Lyukból indult F.O.System a hazai dark szcéna alfája és omegája. Minden megjelenésük, minden fellépésük egy (sötét) ünnep a rajongóiknak. Idén novemberben nagyszabású koncerttel ünneplik fennállásuk 40 évét az Akvárium NagyHalljában – még akkor is, ha nem volt ez folyamatos -, de a kerek évfordulót nem tudják le ennyivel. Ehhez a jubileumhoz egy különleges kiadvány is társul. A GrundRecords szárnyai alatt Utazás címmel egy hatszámos vinyl készült, ráadásul kétféle vezióban (a 200 példányra limitált fehér-fekete gyorsan el is fogyott). De ne aggódjatok, mert a sima fekete korong is kiváló lett.
Amíg nem hallgatod meg egymás után a stream és a vinyl hangzás közötti különbséget afféle úri huncutságnak is lehet nevezni, DE nem az. Nagyon nem. Ez persze a pénztárcának nem jó hír…
De nézzük inkább magát a művet. Az sem fog csalódni, aki a korai FO hangulatát várja, de egyértelműen kijelenthető, hogy az Utazás képében egy 2026-os, a negyven év minden tapasztalatát visszatükröző EP született. Rákerültek a 2021 óta elcsepegtetett kislemezes dalok, beleértve a VHK feldolgozást is, meg két korai tétel újraértelmezését is.
A címadó és egyben nyitó dal az klasszikus albumról már ismerősként köszönt ránk. Kevésbé dark, nekem kicsit olyan lett ebben a hangszerelésben, mint Matyi szólóanyagai.
A 2022-es Mire vársz nekem kevésbé hangsúlyos, ám a tavaly kihozott Ami széttép kiválóan hozza azt a darkos hangulatot, ami miatt kultikussá vált a banda. Nekem egyébként tetszik a hangsúlyosabb elektronika benne, meg az elszállósabb gitártémák is.
A legfrissebb szerzemény az Oly távol. Valahol ott van benne az, ami miatt Matyiék kultikussá váltak, de friss is egyben. Ez talán abban érződik, hogy a mélabú ugyan megvan, de egyfajta érett hozzáállással. Ha annak idején a dalokban a lázadók bánata és világfájdalma fogalmazódott meg, most a felnőttek tapasztalata és elfogadása. A gyökere ugyanaz.
Az Őrült világ még az első demoról (Day Of The Gloom) ismerős lehet, persze természetesen az albumon is szerepelt. Na itt egy olyan verzió hallható, amiben a valahogy a pattogós ütemek hangsúlyosabbak, kicsit talán new wave, már-már EBM ütemek is hallhatók. Elég különleges verzió. Nekem az EP egyik csúcspontja az utolsóként érkező Vágtázó Halottkémek feldolgozás (Ahol a föld) volt, ami úgy maradt hű a sámán punk kollektíva által alkotott dalhoz, hogy sikerült efósítani. Kár, hogy ez nem került fel a 2023-as Végtelenből Kilőtt Nyilak c. feldolgozásalbumra.
Egy ilyen ikonikus csapatnál természetes, hogy egyből felismerhetőek a szerzeményekben a jellegzetességek. Így van ez még akkor is, ha a különböző időszakokban készült dalok miatt – és ezt minden negatív felhang nélkül értsétek – kevéssé egységes az anyag összképe. Ez egy korkép. Ilyen a 2026-os, 40 éves zenekar, azaz Mátyás Attila – ének, gitár, Jerabek Csaba – basszusgitár, Földi Tamás – gitár, szintetizátor és Geletey György – dob. A közreműködők között pedig ott van Zana Zoli és a VHK dalban Király Zoltán dobos.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
