Az ezredforduló után is kitartott az a hatalmas folk hullám, amit lényegében még Quorthon indított igazán útjára a 90-es évek elején. Mindenki azonnal vikinggé akart válni, legyen szó az elemekkel kűzdő, marcona hajósról, csatákat eldöntő hősökről, vagy a közösségi kunyhóban vidáman sörözgető, pocakos veteránról. Ahogy mindenki más, én is felültem erre a Valhallába vezető vonatra és főleg az ezredforduló környékén faltam mindent, amihez hozzátették a folk vagy viking jelzőt. Aztán szépen lassan lemorzsolódtak a különféle előadók, mára pedig csak maréknyi olyan cím van ezen a vonalon, amire azt mondom, hogy várok egy új kiadványt. Szerencsére a zenekarok sem tolják már túl ezt a dolgot és sokszor csak nyomokban csepegtetik a népies rigmusokat, pusztán a hangulatkeltés, egy bizonyos érzelmi világ kiváltásának okán. Ebbe a kategóriába tudnám besorolni a trondheimi illetőségű, sokáig duóként működő Gjendød nevű formációt is.
Akik részletesebben ismerik a különféle black metal színtereket, azok tudhatják, hogy Trondheimben működik egy eléggé összetartozó „kör”, olyan zenekarokkal, mint a Mare, Aptorian Demon, Celestial Bloodshed, Vemod, Whoredom Rife és mág sokan mások. A 2015 óta létező, gőzerővel dolgozó Gjendød azonban nem sorolható ebbe a régi vágású csapatba, mivel a rideg, atmoszférikus fekete fém mellett bőséggel adnak a szórakoztató faktorra és a modernebb felfogásra is. Nincs ez másként a frissen, ropogósan érkező Livskramper esetében sem, ami ugyan karcol, tempóival és acsarkodásaival mélybe taszít, de nem veti meg a háttérből előúszó, néha már epikus hangulatú folk dallamokat sem.
A z új lemezre trióvá változó (TK ült a dobok mögé) zenekart azonban nem olyan egyszerű bekategorizálni, mivel büszkén hirdetik, hogy minden lemezre más érzelmeket, hangulatokat kívánnak összehozni és belehallgatva az előzményekbe, ezzel nem is tudnék vitába szállni. Könnyen elkönyvelhetnénk őket egy újabb folk/black csapatnak már a kiadvány borítója alapján is, pedig a korongon akad még egy összetevő, ami már jóval ritkábban jelenik meg a viking szellemiségű albukmokon. Ez nem más, mint a disszonancia és egy csipetnyi káosz, ami a meghitt színekben pompázó festménnyel szemben sok esetben hoz nyers agressziót és kiszámíthatatlan őrületet. A hagyományos és modernebb elemek efféle házasítása adja meg a Livskramper igazi erejét és különleges ízét.
A mindössze 36 perces anyag ennek megfelelően egy igazi érzelmi hullámvasút, amiben megjelenik a nagyság előtti tisztelet, a gyűlölet és a kiábrándultság egyaránt. KK, aki az ének mellett a basszust kezeli, rendkívül intenzív károgása, ordítása, suttogásai tökéletesen illeszkednek a zenei háttérhez, amit K (igen, ez a művésznevük) nemcsak a gitárharmóniák sokféleségével, de billentyűhangokkal is okosan kombinál. A kiadvány 8 tételéből sokadik hallgatásra sem tudnék kimondott kedvencet megjelölni, mert az átlagosan 4 perces szerzemények mindegyikében akadnak remek ötletek, ugyanakkor néhányat sikerült egymáshoz nagyon hasonlóra formálni, ami már kevésbé szerencsés.
Nagyon elkapott a Gjendød őrülete, még ha nem is egy stílusteremtő kiadvány. Egyelőre kap egy masszív 8 pontot, de úgy érzem elő fogom még venni többször is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
