Nem pihen a postás, hozogatja a szép digipackokat, fényes borítóval, dombornyomásos logóval ellátott CD-ket és extrákat (matricák, söralátétek és egyéb apróságok) és szép lassan megtelnek a polcok a lakásban… Viszont van a nagyközönség elől elrejtett henger alakú tokom az egyik szekrényben, amibe az igazi csemegéket szoktam pakolni. Ide kerülnek a kézzel írott lemezek, tok és borító nélkül érkezett, néhányszor már biztosan lejátszott kiadványok. Ha egy zenekar/kiadó veszi a fáradtságot egy ilyen elküldésére, akkor én sem leszek rest foglalkozni vele még akkor is, ha tudom, meglehetősen kétes minőségű cuccokról van szó. Ebből a csodás gyűjteményből kaptam ma elő a Grav nevű projekt Mental Illvilja című korongját, ami elvileg demónak van jelölve, de hossza alapján simán lehetne akár egy nagylemez is. A logó és a hozzá tartozó képek alapján biztosak lehetünk benne, hogy valami házi körülmények között készült raw black anyagba botlottunk és erre természetesen nem is cáfol rá semmi a lejátszás elindítása után sem.
Az összesen 13 példányban, kazetta formátumban megjelent anyagot 2013-ban helyezték át digitális hanghordozóra, amiből szintén nem készült túl sok. Ez nem hangzik túl izgalmasnak eddig, azonban kis utánanézés után elkezdett érdekelni a dolog. Először is meglepetésemre nem egyszemélyes projektől van szó, mivel Sir N. és Nohr közös munkáját dicséri, akik vendégdobossal kiegészülve rögzítették a dalokat. A két zenésznek nem ez az egyetlen közös munkája, viszont az elsők között volt és kapcsolatuk azóta igencsak termékennyé vált. Számtalan közös kiadványt hoztak össze hol ketten, hol valós zenekarrá bővülve és ezek közt egészen hangulatos, ízig-vérig északi feketefém gyűjteményt is találhatunk. Ilyen például a Draug, Grifteskymfning, Helgedom, Svartrit. Ezen felül számos saját produktumuk is említésre méltó (Hädanfärd, Raksu, Reverorum ib Malacht). A kettős munkásságára, pályafutására biztosan hatást gyakorolt a szintén svéd Armagedda is, ahol az egyik tagot alapvetően Grav művésznéven találjuk szerepelni…
Csak a linkelt zenekarokkal el lennénk látva hosszú órákig kátrányos, megfeketedett hallgatnivalóval, ha pedig a hozzájuk kapcsolódó zenészeket munkásságát is feltárnánk kicsit, akkor egy elég terebélyes underground világot fedezhetünk fel magunknak. Közös pont ezekben a formációkban, csapatokban, hogy témakörként mind meghatározták az anti-kozmicizmust, más néven gnosztikus dualizmust fő filozófiai irányzatként. Ez a filozófiának olyan ágazata, amivel szintén hosszú időt lehetne eltölteni, mire minden aspektusát kibogarásznánk (gyökerei az ókori görögökig nyúlnak vissza). Röviden annyit lehet róla elmondani, hogy a teremtett világot Démiurgosz hozta létre, Isten tökéletes ellentéte, pont ezért alapvetően hibás, bűnös és gonosz, Jézus származása miatt pedig szenvedése és halála pusztán színjáték volt. Természetesen ez volt az első olyan tanítás, amit megalakulása után az egyház eretneknek nyilvánított.
De térjünk rá arra, amire annyira magam sem voltam kíváncsi: a demóra. A szimpla szürke borítóval rendelkező anyagon összesen hét tétel található, cím helyett pedig egyszerűen meg lettek számozva. Az I. dal természetsen azzal nyit, hogy némi elektronikus zaj közepette működésbe lépnek a hangszerek. A demós hangzás nem hazudtolja meg önmagát, de szerencsére a felvázolt folytatások minősége és hangulata is megtalálható már a korongon. Nyers, élő hatású, de kellemes gitárhang fogad, ehhez társul hozzá az ugyanezen nyomvonalat követő ének. Visszafogott károgás, mormolás hallható a kissé háttérbe szorulva. Az egyébként változatos dobra is ez jellemző, így tehát a gitárharmóniák határozzák meg a produkció nagy részét. Kifejezetten szórakoztató, amikor ez megváltozik és minimális pengetésre vált a csapat. A témák többsége természetesen sötét, de itt még találhattunk dallamfoszlányokat. A II. tétel már sokkal inkább a derpesszív vonalat erősíti, azonban a szenvedő éneket nem éreztem túlzottan őszintének. A III. tételre világossá vált, hogy itt sajnos hiába vannak ötletek, ez a true feeling ezt nem képes átadni és megfelelően prezentálni. Itt-ott jókat bólogattam az egyébként tényleg fogós részekre, máskor viszont a hangzás masszává olvaszt mindent. Így megy ez egészen a lemez végéig, ahol el kellett dönteni, miként értékelek.
Először is ez tehát egy demó, aminek elvileg az a célja, hogy felkeltse az emberek érdeklődését. Ez szerintem tökéletesen megvalósult, hiszen igazán sötét, mégis hangulatos anyaggal találtam magamat szemben. Ugyanakkor néhány további nagylemezbe belehallgatva gyorsan le is jön, hogy a hangzás nem direkt lett ilyen. Valószínűleg akkor ezt tudták összehozni, mert a későbbiekben sokat csiszoltak rajt. A kiadványt demóként is fogom értékelni, másként nem is érdemes közelíteni felé. Ha a srácok többi munkájában is szeretnétek kicsit elmerülni (érdemes), akkor nézzétek meg bandcamp oldalukat, ahol minden eddigi munkájuk és projektjük meghallgatható!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves NÉHÁNY olvasó! 🙂
Nyugodtan szóljatok rám, ha hülyeséget találtok egy cikkben! Késő éjjel készülnek jellemző módon és félálomban…így lesz a dombornyomásosból pl. bombornyomásos borító! 🙂
Örülök, hogy rátaláltál. Szerintem rohadt jó albumok sorakoznak itt, bőven lehet szemezni belőlük. Ha megnézed a pontot, én nem is a hangzásért vontam le, az egy jó demó hangzás, de demó:) Inkább azért, mert jobb lemezekre találtam mellette! Ha netán az Armagedda nem lenne ismerős, akkor azt is ajánlom! Ugyanez a kép: két csávó, milliónyi lemez és projekt!
Ez a bandcamp oldal egy kincsesláda, kár hogy a digitális kiadványok kissé túlárazottak egy digitális kiadványhoz képest…
De mindegy, hivatalosan is Sir N rajongó lettem.
Amúgy a Grav hangzás szerintem direkt ilyen, ha megnézed akár a Svartrit lemezeket, azok évekkel a Grav demó előtt készültek és sokkal tisztábban szól. Most nem megyek bele abba, hogy szerintem pont jól szól a demo 🙂 Kösz az ajánlást!