Nálam a The Dogma együttes nyer, ha olasz gothic/powerről van szó. Annál is inkább, mert itt most csak a számok fele volt érdekes, és énekelni sem ártott volna imitt-amott. Viszont mindenképpen hallgatható.

Megérett a meggy. De a fejem is van olyan vörös most. Úgy érzem kevesebb lettem, hogy végighallgattam.

Nekem ugyan nem jutott eszembe az In Flames a lemez hallgatása közben, de ez a lemez akkor is hatalmas dallamokat rejt és ráadásul végig a lemezen! Nem bonyolult muzsika, de zsigerekig ható. Az ének mondjuk gyenge...

Kibírtam. Ezért jár a harmad feletti pontszám, viszont a hangulata olyannyira taszít, hogy nem keresem többé a társaságát. Azonos vagyok vele, de csak mint két mágneses észeki pólus.

A selejtes légycsapóval furán táncoló páros meglehetősen különös albummal próbált meg szórakoztani. Hol untam, hol élveztem. Összegezve: hosszú távon nem lesz lakótársam.

Alaposan kiismerhettem (köszi Oldboy!) már a kör előtt. És nem azért pörgettem meg többször is, mert nem tetszett.

Néhol érdektelen számomra, mint a Resznek - Lispeszentadorján kupameccs kispadosainak fogtömése, néhol meg folyton termő abált tokaszalonnafa! Már az sem zavar, hogy nincsen a borítóján láncfűrész.

Kedves olvasó! Ez az album rossz. Néhány minutától eltekintve olyan őrült mészárlást hallhatunk, hogy az már elviselhetetlen a Mészárosoknak. Tehát nem érdemes szépre éhesen meghallgatni. De ha nem vágyik rá, akkor igen.

A nem teljesen kimunkált hangzás és az énekescseréért ordító hörgés ellenére is kiemelkedő lemez. A Shorebirth című tételt pedig valóban csak egy üveg kisfröccs teheti tökéletesebbé. Az önmagában 10 pont!!!

Helyenként nagyon tetszetős szólókkal megspékelt fanyalgás a lemez. Amolyan falusi főutca: azt a pár métert, ahol nincsen kátyú, élvezem.

Kellemes és egyben különleges zene is. Ha nem lett volna benne a nevükben a vámpír szó, szerintem senki sem azon lovagolt volna a kommentekben.

Utálom a hosszú számokat, ez meg aztán tényleg extrém megoldás amit a banda alkalmazott, de fura módon könnyen túltettem magam rajta, mert hát tényleg egy jókora szám az egész. A zene tetszett; olyan jófajta, ami szinte hipnotikus állapotba tudja juttatni az arra fogékony elméket. Ilyen tekintetben Burzum mester dolgaihoz hasonlatosnak éreztem.

Manapság azonnal menekülőre fogom, ha meglátom a melodic death címkét egy albummal kapcsolatban, olyannyira gagyivá vált a stílus. Most össze kellett szednem a bátorságom, de milyen jól tettem. OG-ék sokkal súlyosabban, agyasabban játszák a stílust, így aztán én is jól szórakoztam a hallgatása közben.

Sajnos nem tudtam elcsípni a hangulatát, ami egy black metal albumnál pedig alapvető követelmény lenne. Szóval nálam csak egy "átlagos" besorolás illeti meg.

Elhiszem, hogy a stílusában ez egy jó lemez, de nekem rohadt unalmas sajna.

Lassan 2 éve ajánlottad az Amorphist. Szóval azt hiszem ideje lenne már megint egy olyan ajánlatnak amit meg tudok hallgatni. :)

Megjelenése óta bérelt helye van a foobarban, úgyhogy nem a pillanatnyi lelkesedés mondatja velem, hogy ez bizony egy kiváló album. A hangzása példaértékű, és annyi egyediséget, egyéni ízt is érzek benne amennyi kell. (Ellentétben a legtöbb mai bandával.)

Kicsit csodálkozok a sok alacsony ponton, megmondom őszintén. Igaz, hogy semmi újat nem nyújt, de azért még ez egy jó és minőségi lemez a stílusában.

Az Opethet sem szeretem, nem még a kópiáját.

Az egyik legjobb death metal bandának tartom őket. Ez az album tényleg nem a csúcs tőlük, csak hát a legtöbb banda örülne, ha fele ilyen jó lemezt tudna készíteni. Hallunk még felőlük, ebben biztos vagyok.

Ez a perszóna nemhogy harapni, de marni sem képes! A divatos töketlenkedés meg hab a tortán. Nagykanállal gyomorrontásig,

Ingoványos vidéken caplatunk a Madness kapcsán. Figyelemfelkeltő fizikai mivoltán belül megszámlálhatatlan szépséget is rejt ez az album. Kéretik előítéletektől mentesen fogadni! A felvezető nótát pedig a Massive Attack is lazán bevállalhatta volna. Lásd: "Angel".

Ugyan nem lőttek mellé, ám midez még édeskevés ahoz, hogy egy lapon említsük őket az In Flames kérdést még viszonylagosan kezelve is. "Kedvenc" hörgősünket szálrahúzva... 20-25 meghallgatás után, kevéssel jelentkezem.

Középszerű black zúzda. Nem tudott magával ragadni, bár nagyjából minden oké a lemezzel.

Az egyetlen banda, akik tempó mellett is tonnás súlyokat akasztanak a válliamra. A megszokott Crowbaros doomolás pedig egyszerűen kétségbeejtően varázslatos. 17 éves voltam, mikor először találkoztam velük, tehát mondhatom együtt nőttünk föl, és mit sem változtunk azóta...:) Utalás lehet e korra talán az észrevétlenség mocsarába süllyedő "A Farewell To Misery" is. Na ja, hagy ne ragozzam...!:)

Tool nyúlásokkal telt kellemes szösszenet, ami mégsem áll kettő darab lábon. Szép és jó, de mi értelme mindennek, ha csak a nagyok árényékába veszve topognak?!

Kevés ez, mint kopasz seggen a szőr..! Mindinkább az Ensiferumra hajazó riffek egyediségére & semmitváró semmisségének tömkelegének érvényesülésére fecsérelt idő.,, Legyen bármilyen elcsépelt is az...! Hatástalan "találat". Bocs!:)

Megmondom őszintén, semmi jóra nem számítottam a kommentek alapján, viszont tény, hogy hangulatot hozott a reggeli ébredéshez a Coordinated. Tőből leszakította a fejem. Nem túl egyedi, ám minőségi muzsika ez kérem.

Én ugyan csak egy pohár hazai serrel ugrottam neki a lemeznek, ám imígyen sem volt kellemetlen a dolog. A "Bereavement" már-már kórosan a svéd mesterek munkásságát idéző elhajlásai pedig csak új lendületet adtak a vonakodó mészárlásnak. (Akarom mondani, utazásnak, amit mindenképp ajánlott kimért bólogatással fogadni:).)

Rögvest sírva fakadok. Akár búcsú, akár nem, gyenge, mint a harmat. A szellős tekeréseken kívül persze megfogott ez + az, ám az összkép felettébb felejthető.

Végy 50 dkg populáris dark rockot és 50 dkg lágyfém-bevonatot, majd jól dolgozd össze addig, amíg csöpögö masszává nem érik. Ízesítsd 2 dl művérrel, majd 6 hónapig formáld a stúdióban. Az így elkészült maszlagot frissen ajánlott tálalni. Jó étvágyat kívánok mindenkinek! :D

Emp lemezkritikája miatt már korábban beszereztem és többször átvergődtem magam rajta. Kétségtelen, kell egyfajta lelkiállapot hozzá, de aki elcsípi a lemez hangulatvilágát - illetve akit megérint a lemez hangulatvilága -, annak egy felejthetetlen sötét utazásban lehet része. Számomra az önismeret felé vezető ösvények egyike ez a dal. Szembenézni démonaimmal, végigjárni a belső poklom minden bugyrát. Ébernek maradni az őrület határán. (Érdekességképpen: nem sok black metalt hallgatok, ez az egyik kivétel...)

Ifj. Bush ;) említette az In Flames-t. Hőskoromban, amikor az In Flames The Jester Race című albumát dörgölték az orrom alá, hogy milyen jó, nem értettem. És most sem értem. Persze, ez az én bajom, de nagyon hálátlan dolog így pontozni, érdemben pedig lehetetlen. Mindenesetre próbáltam minden előítéletemet félretenni és úgy végighallgatni. Nem mondhatnám, hogy sikerrel jártam. :D

Újra a küszöbön állok. Van merszem átlépni azt? Felkészültem már kényszerképzeteim felszámolására? Saját magam táplálom fájdalmaimat, kétségeimet, életéhségemet, előítéleteimet, gyűlöletemet. Az énem táplálja a legősibb ellenségemet: a félelmet. Ez jutott eszembe. Mióta HP-zok/'forgácsolok majdhogynem több black metalt hallottam, mint annak idején. Viszonyítanom kell, és ha a Massemord-hoz viszonyítok, akkor egy erős nyolcast mindenképpen megérdemel.

Nagyon vártam már a doomcore/sludge koronázatlan királyának új lemezét. A 2005-ös Lifesblood For The Downtrodden volt számomra a nagy visszatérés a Crowbar és a Broken Glass albumok után. Persze a köztük megjelent lemezeken is akadtak jó dalok, de abban az időszakban nálam kicsit leült a Törpapa :) vezette brigád. Nincs most nagy meglepetés: súlyos földbendöngölés és mázsás riffek. Tipikus Crowbar, mondhatjuk, de nem tudom megunni. Azért megjegyezném, hogy a Kingdom of Sorrow itt-ott beszűrödik, de annyi baj legyen. Megyek is hegyet építeni, vagy bontani? :D

Megérkezünk a fesztiválra. Sátor felverve, cucc lepakolva. Tegyünk egy kört - mondja a haver. Feltérképezzük a terepet, megállunk az egyik színpad előtt (tisztes távolságban), ahol aránylag sok fiatal csápol. Kérdezem havertól, kik ezek? Zsebéből előkerül a programfüzet, majd felvilágosít: elvileg a Qube. Menjünk, vegyünk inkább egy sört...

Nem szívügyem ez a stílus. Elismerem, tudnak dalokat írni, vannak szép számmal ügyes megoldások, de valahogy nem tud lekötni.

Mintha az újkori Cannibal Corpse "feldemózott" kiadatlan dalait hallanám. Lehet, hogy erős túlzásnak tűnik, de nekem nyilvánvaló és tagadhatatlan a C.C. hatása. Ez persze egyáltalán nem baj, sőt...! Megleptek!

Annyiszor nekifutottam már, de sehogysem tudtam rést ütni a köztünk álló falon. Biztosan beton. A Shorebirth-nél és a Stillness of Invention közepénél találtam egy-egy gyenge pontot, ott talán spóroltak az anyaggal. Remélem legközelebb több lehetőséget kínálnak kíváncsiságomnak.

Energikus, lendületes, kíméletlen az elejétől a végéig. Nekem ez a death metal. Még néhol dallamos is éppen annyira, ami még belefér. Az Under the Sign... zongorás, neoklasszikus befejezése is a helyén van nagyon. Elférhetett volna több olyan téma, ami elsőre hat, de így is oké. A hangzás miatt egy pont levonás. (Itt van a kanyarban az új Morbid Angel, a Hate Eternal és a C. Epidemic is! :) )

Igényes munka, elszórakoztatott, bár a zakkant ének helyett bármi mást jobban fogadtam volna - csakhogy ide ez illik, kész. A képi világért meg szinte kiált a zene!

Én lehetek az egyik ellenpélda a vagy nagyon tetszik vagy nagyon nem állapotra, ugyanis azt tapasztalom hogy nagyon érzik a black metál lényegét, ezt a hallgatók felé hibátlanul is interpretálják, éshát mégsem tud magába szippantani, hiányérzetet hagy maga után. Szerintem az igazság pont a két szélsőséges tábor között lesz. (de még jó hogy nem kell igazságot tenni :D )

Ahol az Omnium Gatherum tevékenykedik, az az egyik kedvenc terepem, először még gondoltam is magamban hogy hű de profi, de tudnak, micsoda dallamokkal operálnak, aztán valahogy mindig oda lyukadok ki hogy mennyiszer is fogom elővenni ezt a jövőben. Semennyiszer!

Ez a lemez kimaradhatott volna az életemből, nem azért mert rossz, hanem mert tökéletesen semmilyen.

Ezen lemez alapján egész biztosan nem leszek Feszítővas rajongó, de a nyugodt lelkibéke miatt meghallgattam azért a régebbieket is, és bizony nem szorul átértékelésre az álláspontom. :(

Ide tipikusan egy ilyen középutas pontot lehet adni, ami a stílusok határán egyensúlyozik az nem mindig tud átütő lenni.

Tökéletes felvezetése a közelgő Amon Amarth albumnak.

svéd létükre egyáltalán nem svéd-típusú deathmetált tolnak, ez azért meglepett, de láttunk már példát erre is...semmi fontosról nem maradunk le ha nem halljuk ezt a lemezt.

Egyelőre inkább csak dalkezdeményeket hallok, de kialakulhat még ez, mindenesetre ez egy olyan stílus a metálon belül, ahol a profi hangszerkezelés még nem elég, sokkal több kell a mennybemenetelhez.

Legfőbb szomorúságom, hogy e lemez után nem sokkal bejelentette a banda hogy idén feloszlanak, így aztán jó darabig, ha nem örökre ez lesz az utolsó GD album amihez szerencsénk lehetett. Nem semmi "életművet" hagytak maguk után, az Under the Sign....pedig egy méltó befejezés/lezárás.

Az énekhanggal semmi gond,sőt!A steril hangzás viszont sokat rontott az album megitélésén a szememben.

Nagyon-nagyon különleges hallgatnivaló.Van egyfajta szuggesztiv hipnotikus állaga,köszönhetően a szinte csak egy témából épitkező lávafolyamnak.Rám minden meghallgatás alkalmával különböző hatást gyakorolt:volt hogy tisztitotta,volt hogy sárral kente be a lelkem.De minden alkalom ÉLMÉNYT okozott

Olyan mint a sótlan húsleves:Pedig szakácsunk-nevezzük mondjuk Dan Swanö-nak-a kiváló minőségű alapanyagot a legmegfelelőbb arányban vegyitette és a tálalás is izlésesre sikerűlt.Mégsem izlik,mert az a csipetnyi só borzalmasan hiányzik.

Ondskapt rajongóként széles vigyorral törnék-zúznék a szélvészgyors tempok alatt,elégedetten bólogatnék a középtempós számok hallgatása közben.Gyülöletem együtt köpném a világba Acerbus mesterrel,a zord ,hűvös hangulat jégbe fagyasztaná szivem.Az album összes erényének elismerése mellett sem lettem Ondskapt rajongó,pedig megpróbáltam....

Alapvetően négy dolog hiányzik nagyon erről az albumról.Személy szerint:Philip,Jim,Rex és Pepper:)Meglátásom szerint az első két klasszikus alkotás után Windstein és aktuális csapata az önismétlés mocsarába süllyedt.Bár itt is vannak emlékezetes nóták lényegében a kievickélés mégsem sikerült.Sajna ez számomra is a jól megszokott Crowbar...

Érdekes,izgalmas,hosszú távra szóló fülelnivaló.Ami a legnagyobb kedvenceimből épitkezik rossz zene nem lehet.I'v think this is the beginning of beautiful friendships!!

Mivel én sem vérszemes pagan rajongó vagyok,kissé bizalmatlanul közelitettem,de már első hallgatásra sikerült a székletemet a bokámra eresztenem.Az izes folk és az arcszaggató blekk témák tökéletes harmóniája.Lehet szentségtörés,de én közvetlenűl a szintén kék Amorphis féle Elegy mellé emelem.Salom!!

A srácok tisztességgel végigdarálják a játékidőt és mindezt közel kiváló hangzással szervirozzák.Mégsem nekem készült eme alkotás,hisz az emlékezetes témákat a studióban felejtették és maga a koncepció is távol áll tőlem

Nem érezem még kellőképpen kiforrotnak,az irány mindenesetre jó!Lehet ezt még hova szinezni,mert nekem kissé sok volt a szürke.

Köszönöm a Dethronednek,hogy megkönnyitették a búcsúzkodást. Mivel jelen album egyetlen egy számára sem fogok emlékezni ,talán könnyebb lesz a felejtés.

Nem értek egyet azokkal, akik itt divatról beszélnek, szerintem a TDV-t kiemeli a hasonszőrű bandák közül a kissé beteg (ezért nekem tetsző) grand guignolos hangulata. Le Fanu rémregényét azért olvashatták volna figyelmesebben is, bár engem nem zavar, hogy szépfiú van a Carmilla klipjében széplány helyett.

Hatásos. Persze, ha nem csak, mint hangok monoton összességére tekint az ember. Az sem kizárt, hogy kevesebb lettem tőle minden alkalommal. Vagy gonoszabb. Nem baj, meg az sem, hogy egy szám az egész; sosem szerettem, hogy az utazásokat meg kell szakítani buszmegállók, piros lámpák vagy pisilni vágyók miatt.

Melodeath létére szokatlanul nehezen adja magát, valószínűleg az éneklős, fogós refrének hiánya miatt. Viszont a zene van olyan igényes és érdekes, hogy barátkozásunk még nem fejeződött be.

Linci feltűnő lelkesedése miatt már korábban nekiestem a lemeznek; minden alkalommal jónak és hangulatosnak találtam, amiben minden megvan, ami kell. Mégsem lett szerelem belőle, erőltetni ezt sajnos nem lehet.

Mondanám, hogy nem személyes ellentétem a Crowbarral az, hogy a lemezük végighallgatása hol szenvedést, hol dögunalmat jelentett, mert a sludge nem a magamfajtának van kitalálva. Viszont egész sok Acid Bath-t hallgattam mostanság, amivel nem összehasonlítani akarom, csak megemlíteni, hogy lehet ezt a műfajt (számomra) érdekesen is művelni, csak a Crowbarnak nem sikerült.

Bahonhoz hasonlóan én is már rég összebarátkoztam a lemezzel. Még nem sikerült megunni, hála a jó hangnak, technikás zenészeknek, ügyes váltásoknak és okos szövegeknek. Úgyhogy.

Ennek a kedvemtől függően 5-9 közt bármilyen pontot tudnék adni. Élvezetes hallgatnivaló, ötletes, technikás zenészek, ez még nem folk mániásként is feltűnik, de nem hiszem, hogy jövőre ilyenkor még emlékezni fogok belőle bármire.

Na igen. Az ember az általa kedvelt műfajoknál úgy látja, hozzák az elvárt minőséget, semmi világmegváltás, de rendben van. Kevésbé kedvelteknél meg iszonyatosan unja ugyanezt, és várja, hogy legyen vége.

Érdekes zene, amivel még mindig a barátkozás stádiumában vagyok, pedig a már ismert Qube-ot és a TDV-t leszámítva ezzel kezdtem. Szerethető, nem vitás, de az a gyanúm, ha nem volna hangpróbán, én bizony nem próbálkoztam volna vele ennyit.

Nem semmi teljesítmény zenével behozni egy egész háborút a szobámba, de nem szeretem, nem kérem, köszi.

Idegesített a csajszi éneklése, de nagyon. A lemez hangulata és a dalok sem hatottak meg!!!

Nem estem hipnotikus állapotba, de ahogy látom sokakat magával ragadott. Lehet, hogy bennem van a hiba? :-)

Ha ezt a lemezt 10 éve adták volna ki, akkor ma egy lapon említhetnék a nevüket az In Flames és a Soilwork-al karöltve. Hatalmas album!!!

Árad belőle a gyűlölet. A Sátán kiszabadult!!!

Tiszt. zeba : - én hőskoromban sem voltam nagy Crowbar rajongó és azt hiszem már nem is leszek. :-) Nem rossz lemez, de több pontot nem tudok adni!!! :-)

Minőségi polszki-metal!!! A leggyengébb láncszemnek az énekest találtam. :-)

Nem estem tőle hanyat, bezzeg az utolsó Death of archaic world című dal nagyon ott van!!!

Kellően aggressziv és technikás is, de sajnos nem lesz a kedvencem.

A basszusfutamok tetszettek a legjobban (óriási élmény volt hallgatni), a szólógitár hangja is különleges és szép. Hiányoznak a fogós refrének és dalok!!! ...majd legközelebb. ...én is várom a következő anyagot!!!

Az album megjelenésekor több pontot adtam volna, de most már nem érzem annyira jónak!!! " Nem szólnak többé a fegyverek, béke van."

Valamiért nem volt szimpatikus a banda neve, igyekeztem is kikerülni őket. Most nem lehetett, de nem bántam meg a találkozást. Hangulatos és pont annyira teátrális, ami még nem csap át vicces-kínosba.

A 2 percnyi felvett zenét végtelen lejátszásra állították, majd bő fél óra után lekapcsolták. Kész. Én nem különben.

Ha átverekszed magad az örök mezőkön, jó fajta dallamos gitárokkal felvértezett hörgős metalt találsz. De minek kell az a küzdés az elején?

Metszett torok, porszívógitár, tompa, szar hangzás - minden együtt van, indulhat a black metal. Remélem a srácok anyu púderjét és apu százas szegeit sem hagyták otthon - köllik az az atmoszférához.

Nem szar a lemez, de ez a magasan zümmögő dongó-gitár nekem nem adja el, hogy ez egy ultrasúlyos zene.

Stíluskavalkád van, semmi több. Az énekes több helyen is vékony jégen táncol.

Vélhetően eredetileg Arafats Falafel néven indultak az oriental popperek, aztán Izraelbe is beköszöntött a nordikus tél.

Figyelmeztetés nélkül robban az arcba az agresszív death metal. Nyersebbnek, zsigeribbnek érzem a GD-nél - már amennyire értek én ehhez. A nyitó beleokádásért viszont ugyanúgy jár nekik a -1, mint néhány más hp-s bandának is.

Halk zajok, majd finoman, inteligensen beleokádunk a mikrofonba, utána meg elkezdünk művészkedni. A hideg kiráz az ilyen post-dolgoktól.

Kábé ennyit vár el az ember egy minőségi death lemeztől. Hiányozni fognak-e? Nekem mondjuk nem, de a búcsújuk dicsőséges lett.

Ha vámpíros film megy a TV-ben, arról is rögtön elkapcsolok. :) Lehet hogy nem vagyok az a könnyen elkábítható, romantikus művészlélek.....

Nem is feltétlen az zavar, hogy egy maratoni hosszúságú tömb az egész (bár előny ha két szám között el tudok menni brunyálni), a gondom az volt hogy sem tempó, sem témaváltások nem igazán tarkították ezt a harmincvalahány percet. Jobb lemezekkel is el lehet ütni a fölös időt.

Nem tudok nagyon mást írni ez esetben sem, mint amit a MyGrain kommentjében írtam, nekem ez régen sem tetszett volna, nem beszélve arról hogy itt már nagyon túlzásba van véve az effektezés, samplerezés. Ugyanolyan középszer banda az Omnium Gatherum mint volt mindigis, csak egyre több modern elemmel próbálják izgalmasabbá tenni az amúgy tök lapos számaikat.

Lincikém, írod hogy a legjobb BM album amit hallottál eddig, ebből az következik hogy még sok mindent fel kell fedezned a témában! :) Az Onskapt-tal egyáltalán nem lőttél mellé, tényleg jó, de ebben már akkor biztos voltam mikor láttam hogy a Valkyrja mellék kinövéséről van szó.

A jófajta zsíros Down riffekre valahogy inkább beindul a nyáltermelésem. :)

A hangszeresek játéka nagyon ötletes, még az alternatívos vokál is megszokható, de észrevétlenül mennek el mellettem minden hallgatáskor.

El tud éppen recsegni a háttérben, egy-két kellemes dallam még meg is ragad az emberben, de messziről süt hogy egyszer használatos mint a fülpiszka.

Svéd death metálban csalódni majdhogynem lehetetlen, igaz, az elvárható minimumon túl nem látok semmi extrát a Volturyonban.

Az Opeth első három nagylemeze elég erőteljesen visszaköszön, a hangzás is valahogy ennek megfelelően a 90-es éveket idézi, hogy tudatosan-e vagy csak ennyire tellett anyagilag nem tudom...azért nem mondom hogy ezen a vonalon fejlődjenek tovább, mert ez innen már a beskatulyázást vonja maga után.

Ők a dolgos iparosok megtestesítői, akik a megbízható minőség mellett leszállítottak pár igen kiváló lemezt is. A 90-es évekbeli munkáik nagyon hangulatosak, azokat jobban szeretem.

Pont úgy vagyok ezzel a lemezzel, mint a többi hasonszőrűvel. Nem zavar, de nem is hagy mély nyomokat maga után. Megjelenésekor meghallgattam párszor a hegedűs vámpírcsaj miatt, de azóta egyszer sem került elő. A mostani ismétlés után is el fog tűnni.

Egyes zenéknél nem szokott gondot okozni, ha kicsit vontatott, monoton vagy lassan csordogáló. Az sem zavar, ha egy track az egész lemez, pl. az EOS Crimsonját igen kedvelem. Ez a korong valóban kicsit hullámvasutaztat- a 2 és a 6 pont között. A legjobb pillanata a hatodik perc tájékán van, a legrosszabb meg több egyéb periódusban. Elfáradtam tőle.

Sajna Swanö mester sem lendített a társaság szekerén. Az An Infinite Mind és a Watcher of the Skies című darabokért kap ilyen magas pontszámot. A régi In Flameshez ( amit imádtam) biztosan nem hasonlít, de talán az újkorihoz sem. (Napjaink IF-je talán gyengébb is, mint az OG)

Astute Sceptre és Impaled By The Fundaments Of Our Time kettős hagy némi maradandó nyomokat a lemezről. Egy évvel ezelőtt sem és most sem nyerte el a tetszésem. Keveslem a "dallamos", hangulatos pillanatokat és egysíkúnak érzem ezt a reszelést.

Még mindig elég jól dolgozzák fel a tonnányi fémhegyeket. Szépen, komótosan, ahogyan kell.

Két hétig el vagyok vele, aztán majd meglátjuk találkozunk-e még.

Jó korong,de semmi extra.

Az elejétől a végéig kerülik a finomkodást, de ez most kissé unalmasra sikeredett.

Soha rosszabb bemutatkozást! Néhol kimondottan hangulatos. Kíváncsi leszek a folytatásra.

Közhelyek, hogy a csúcson kell abbahagyni, meg búcsúzni csak szépen szabad, de úgy gondolom a hollandoknak ez sikerült. A Passiondale a kedvencem a lemezeik közül, de az Under the Sign...is erős anyag lett, így büszkén léphetnek le a porondról. 2 éve a Artifacts Of The Great War című alkotásuk a csengőhangom, amiért köszönet nekik. Munkásságukra gondolva valószínűleg nem csak nekem fognak hiányozni.

Csoda történt! Tetszik Sheol női énekes ajánlata! :D Remélem most ő is ilyen boldog, mint én! -> :))))))

Úgy gondolom ez vagy nagyon tetszik valakinek, vagy nagyon nem. Köztes állapot nem létezik. Ez egy olyan egyedi és különleges album, hogy akinek tetszik, az nem tudna belekötni semmibe, akinek viszont nem jön be, az utálni fogja.

Ez biza szerelem első hallásra! (többszörire is az marad... :) )

Imádom Őket! Kivételes tehetségek. Első hallásra szerelem volt. Az egyik legjobb black metal album, amit eddig hallottam. (Akinek tetszeni fog, az előző lemezüket is szerezze be!)

Fárasztó és vontatott. A Törpilla :) hangjától meg kész vagyok teljesen (rossz értelemben). Ha ez az album emberi lény lenne, azt mondanám rá: energiavámpír...

"Nem minden arany, ami fénylik." Nem minden jó, ami fénylik. Nem minden jó, ami lengyel. :D

Az én lelkemnek ez túl durva. Erőszakos: ez a szó jutott eszembe a hallgatásakor. Épp ezért nekem nem igazán tetszett.

Nagyon gyötrelmes és fájdalmas élmény volt végighallgatnom!

Pont úgy jártam vele, mint baathory: ezzel kezdtem én is, közben is belehallgattam, és ezzel fejezem be. Nem sikerült befogadnom és megszeretnem.

Nem rossz, de én maradok a múltkori kör vesztesénél (Desecresy), nekem ők a death metal! :P :P :P

Ide sok jót nem tudok írni, inkább belefülelek majd az új Within Temptation-be!

Nem ajánlanám senkinek jó szívvel!

Nem tudtak elég erős dalokat írni a figyelmem fenntartásához, ennyi.

A hagyományosabb black metalok esetében az 5 pont szintén lehetne egy műfaji sztenderd. Erről a középértékről nem is nagyon mozdul el az Ondskapt.

Szerintem ez nem últrasúlyos, mint azt sokan emlegetik a banda kapcsán. Engem fáraszt 3 szám után, és az ultrasúlyosság sem itt kezdődik!

Egyáltalán nem áll közel hozzám ez a zenei világ, így aztán még a műfajában nagyon erős korongokat sem tudnám objektívan megítélni.

Kissé identitászavaros a banda, de sebaj, Spanyolországból és Portugáliából is jött már nagyon erős viking-jellegű lemez. :)

Izgalommentes.

Mély benyomást tettek rám, és nem azért mert nem hallottam volna hasonlót korábban, hanem mert a hangpróbás versenyzők közt itt találkoztam a legnagyobb alázattal a zene iránt. (amellett hogy hallgatni is felüdülés)

Az első világháború soundtrack-je. :)

Valóban kevésbé populáris ez a zene a legtöbb hasonszőrű "gótika mónika" (by Baa) alakulatéhoz képest. De hogy rajongani ezért sem fogok, az is biztos. Egyébként az olasz nyelvű dalocska tök jól állt nekik!

A lemez első hallgatásakor delejes állapotba kerültem. A lassan építkező dalfolyam alattomosan beépült a szervezetembe. Aztán a további hallgatások nem hozták ezt az élményt. Magyarán: nagyon hangulatzenéről van szó. Egyébként megfigyelte valaki, hogy a főriff nem kicsit Deftones-ízű?

Teljesen rendben van. Világot nem fog váltani, de vannak rajta kiváló részek, bár a dalok lehetnének még karakteresebbek.

A Valkyrjának is ennyit adtam anno, ők is megérdemlik. Egy nüansznyival talán még jobban is tetszik...

Hmmm...nagyon nehezen adja magát, pedig már jóval a forduló kezdete előtt beszereztem és elkezdtem a tesztelését. Egyelőre még a Lifesbloodot erősebbnek érzem, nekem bejött az a dallamosabb megközelítés. Aztán lehet, hogy idővel ennek is ráérzek az ízére...

Lásd kritika!

Tisztelt bíróság! Csupán azt tudom felhozni mentségemül, hogy nem az én zeném. Egyébként stílusában szerintem kiemelkedő.

A borító kapcsán bevillant egy pár jelenet a kult horror A texasi láncfűrészes mészárlás első részéből és a Ravaged-ben erősen Metallica rokon riffelést véltem fölfedezni. Egyéb pozitívumot nem tudok megemlíteni...

Hatalmas potenciál rejlik a bandában! A dallamos énekre rá kellene gyúrni, legközelebb többet és jobbat szeretnék belőle. És a borító is tök művészi!:P

Nekem biza nem fognak hiányozni, az tutifix!

Talán konyhában, fakanállal a kezemben szoktam olyan furcsán érezni magamat, mint mikor hasonló góth-dolgokba hallgatok. Nem volt kibírhatatlan, de eléggé szúrták az oldalam az énekes hölgy hiányosságai. A zenei milliő és a hangulat kompenzált valamelyest, de ez így még mindig kevés a boldogsághoz.

Elképzeltem, ahogy a Massemord-os srácok fellépés előtt összedugják nemesebbik felüket, hogy megvitassák, melyik számot játsszák az új lemezről. Viccet félretéve, szerintem létezik középút az értékelésben, mivel hosszú és hullámzó, voltak jó és kevésbé jó részei egyaránt. Megint más kérdés, hogy utóbbiak voltak túlsúlyban. Sajnos.

Miből lesz a cserebogár!? Itt van egy banda kérem, akiket többnyire messziről és értetlenül kémleltem, erre leraknak egy olyan lemezt az asztalra, hogy képtelen vagyok kivarázsolni a lejátszómból. Nem hibátlan, ez tény és való, kicsit óckodom a szintis prüttyögésektől, plussz vannak laposabb tételek (az album első felét erősebbnek érzem), de ez a melodeath-be oltott progresszív megközelítés engem most kétvállra fektetett.

Szerintem ebben semmi kirívó sincs, darálnak, meg gyűlölködnek becsülettel, de nekem sem az atmoszféra, sem a számok nem jönnek át. Ha black metálhoz támad kedvem, biztos nem ők lesznek azok, akiket előveszek.

Elhiszem én, hogy jók abban, amit csinálnak, csakhát ez a sludge témakör nem épp a szívem csücske. Hiába jön egy pár igazán szőröstalpú riff, ettől még összességében túlsúlyos, vontatott, monoton, fárasztó ez az egész. Amit meg összekiabálnak mellé, az kifejezetten fáj. Távol áll tőlem. Mindig is távol állt.

Ritkán hall az ember prog. és nu metál közötti frigyről. Itt ebbe is belekóstolhattunk, ráadásul lengyelek prezentálásában. Magam részéről kicsit erőltetettnek érzem, úgy a vokálos túlvállalásait, mint a témák egymásra dobálását. Nem sikerült kifogások nélkül élveznem ezt az egyébként színvonalas produkciót.

Jófajta, dallamos, bólogatós metál ez, valahogy rám különösebb hatást, többszöri hallgatást követően sem gyakorolt.

Borz alom, abból a fajtából, ahol kevés borz lakik.

Mikor megláttam Viribus kommentjében az Opeth nevét, tudtam, hogy nálam ez nagy kanállal fog fogyni. Nem tudom, hol találtál erre a rejtett gyöngyszemre, de nagy köszönet érte. Nyílván messze még az Akerfeldt-ék által képviselt szint, de aki szereti ezt a fajta zenei világot, az biztosan jól fog szórakozni. Nagyon ígéretes bemutatkozás!

Szokták mondani, hogy búcsúzáskor vagy jót, vagy semmit. Úgy érzem én inkább hallgatnék, mert ezzel a koronggal sem sikerült mélyen a szívembe zárni ezt az alakulatot.

Tényleg van benne egy kis elvontság, betegesség, ami kihúzza a hasonló stílusú kommersz/populáris bandák "fertőjéből". Idő/megfelelő hangulat hiányában most ennyit adok rá, de ez simán változhat +/- irányban majd idővel.

Nem tudnám akármikor hallgatni (a pontszám legalábbis nem lenne ennyi), de a HANGULAT az nagybetűs!

Na kérem szépen, engem ez viszont meggyőzött! A régi (de csak a korai) In Flames-t én imádtam, egy kis retronak tökéletes volt a fenti album. Ez a magas pontszámhoz viszont kevés lenne, de a progos/elszállósabb részek tudtak még pluszt is tenni hozzá, hanem is értek el ezzel egy tökéletesre csiszolt gyémántot, de mindenképp figyelemre méltó alkotás.

Megszokott Linci-fémjelezte black metal: minőségi, ha nem is elsőrangú munka. (Engem a Valkyrja jobban megfogott, bár az is később érett be igazán, szerintem a fenti lemezzel is így leszek)

Megvannak az értékei, de ez nem az én világom, biztos nem fogom többet hallgatni.

A válaszom: köszönöm, nem!

Engem nem győzött meg maradéktalanul. Bőven akadnak jó témák, de nekem hiányzik belőle az a kis plusz.

Tetten érhető némi C.C./Deicide hatás, aztán ennyi is volt a pozitívumokból. Ez számomra csak egy a tucat hasonló (bár átlagosnál picit erősebb) death metal hordáknál.

Ígéretes banda, valóban érdemes lesz rá odafigyelni, egyelőre ez nálam ennyit ér.

Nagy rajongójuk sosem voltam, korrekt munka lett ez is, ha nem is a legkiemelkedőbb a death metal mezőnyben.

Utóbbi idők egyik leghangulatosabb gothic metal lemeze. A csaj nem rendelkezik igazán nagy hanggal, de ez most előnyére válik az anyagnak, hiszen csilingelés, áriázás így ki van zárva. Komolyan, néha elkezdtem tartani tőle, hogy beleharap a nyakamba és szívni kezdi a véremet. :-) Szép munka.

Zeba tökéletesen összefoglalta a lényeget. Mást már én sem tudnék hozzáfűzni.

Vannak benne érdekes részek szép számmal, de nem minden része tetszik. A pont még változhat.

Szerintem megvan a hangulat, élveztem, minőségi muzsika.

Nekem ez valamiért nem üt akkorát, mint mondjuk a Crowbar vagy a Broken Glass ütött annak idején. Azt hiszem, csokiice-nak lehet igaza... Azt azért meg kell említenem, hogy a Liquid Sky And Cold Black Earth viszont 10 pontos dal.

Nu metal, ezzel mindent elmondtam... Ebben a formában ez nem az én zeném.

Kiváló muzsika, kiváló dalok, élvezetes hallgatnivaló.

Semmi új, de ami van, az kellemes. :-)

Igéretes, kíváncsi leszek rájuk a jövőben, a következő lemezre kissé még erősebb dalok kellenek majd.

A ma létező legjobb death metál bandák egyikét veszti el velük a színtér. Úgy gondolom csináltak ennél jobb lemezeket is, de súlyos kifogás ennek ellenére nem érheti.

A hangulata a sötét légkör az oké,de a töltelék szimfóval nem kötöttem barátságot!

Hát én úgy gondolom ki kellett volna dugni a fejem a víz alól mert nem bírtam egy szusszal! Így hát megfojtott!

Már én is gondolkodtam hogy beajánlom,aztán valamiért letettem róla! Csak egy csepp kvintesszencia semmi több hiányzott ebből az anyagból!

Na jó! Ennél vannak véres szájúbb blek hordák is,ami már nekem is sok, ez még az elviselhetőbb kategória volt! A középtempózást meg amúgy is jól bírom!

Ismét vártam hogy a végére majd jól belefáradok...és ez így is volt.Na de ez akkor is Crowbar!! és az kaptam amit vártam!

Van potenciál a csapatban és üdítően keverik a metal szakágakat!

Kecske orvtámadás Gázában! Ünnepélyes himnikus nekem bejött! De ma jó kedvem is van!

Autentikus amerikai death metal svéd előadásban! Üzenete úgyan nincs,de arra jó hogy disznóvágás után levezessük a látott borzalmakat!

Én akusztikus gitár függő vagyok,ebből nem is volt hiány!Nem sorolnám hogy mire hajaz, önmagában is életképes volt!

Az előző lemez jobb volt , de azért bízom benne hogy egy új formációval más néven tovább döngölnek majd!

Sonya Scarlet idegesítő hangja nekem majdhogynem elrontotta az egészet.

Erre csak egy dolgot tudok mondani: unalmas.

Itt szó szerint nincs mire panaszkodni.

Ötletes meg hangulatos, de azon kívül semmi extra.

Erre volt értelme 6 évet várni.

Nem vagyok nagy Nü Metal rajongó, de ez az album minden kivételt megérdemel. Sőtt, ez után a viszonyomat a Nü Metal iránt át is fogom gondolni.

Hát, mit ne mondjak, utolsó album vagy sem, ez engem nem hatott meg annyira.

Nyugodtan belőhetnénk ezt a teljesítményt műfaji átlagnak. A pontszám ennek megfelelő.

Szürreális black invázió. Ez fájt...!

Egyszer már leírtam a csapatot. Erre teljesen váratlanul egy kiváló, friss hangzású és üdítően változatos lemezt hoztak ki. (Jó ez a hangpróba!)

Profi, ismert zenészek, ez hallatszik is. Nekem magával a zenével van csak bajom, képtelen lekötni....

6 év telt el az utolsó album óta, de állni látszék az idő! Na, ezt sem szemrehányásként mondom...Olyan, mint a pince mélyén elfeledett muzeális bor, amely üvege már nem túl bizalomgerjesztő, de az ember nem szívesen bontaná meg akármikor. Én is addig tologattam a dolgot, amíg felkészültnek nem éreztem magam a fogyasztására.

Friss megközelítésű prog.metál ez. Változatos is, egyéni is, mégsem kívánkozik vissza a lejátszóba. A probléma az énekessel és a beszűrődő - számomra sem kívánatos - hatásokkal lehet....

Orosz/izraeli csapat, akik méregerős lemezt dobtak piacra, így harmadszorra. Benne van minden, amitől örömmel hallgatom ezt a kiadványt ebben a divatos műfajban. Kellemes hangzás, ragadós dalok és az életmű ismeretében még hitelesnek is tekinthető.

Ahol az előző abbamaradt, ott folytatódik. Fejlődést nem érzek igazán, de ebben a stílusban értékelem a megbízható és kiszámítható minőséget. És az maradéktalanul jelen van.

Üveg vörösborral leülős, elmélyülős prog/death néhány gyermekbetegséggel. (Debüt csak!) Olyan Opethbe oltott postrock! A következő lemezre oda kell figyelni.

Azt hiszem szegényebb lesz az európai death színtér egy igazi egyéniséggel. Bár nekem nem ez a kedvenc GD lemezem, de mindenképpen a legjobbak között van. Nem felejtünk!