Hát nem igazán fogott meg a zene.már sokan ezt csinálják szóval réteg zene.semmi új.

Jó kis OLd School Death metal jó nyomják a srácok.Jó kis dallamos nem az a darálásos.Nagyon jók azért.

Nagyon jó Stoner metál még nem hallottam tőlük semmit,de jó játszanak.

Kicsit unalmasan rossz ez a zene.

Nem rossz Thrash/Death metal.Bár már nem nagyon tudott újat mutatni de azért nem rosszul nyomják a srácok

Kicsit gyenge az előzőhöz,bár az sem tetszett nagyon.

Hát én nem mondanám Death metálnak ezt kicsit azért messze van ettől a behatárolástól bár sok benne a Thrash riff inkább Thrash-nek mondanám.végül is nem rossz,de tuti ennél jobbat tudnak csinálni a srácok.Ezt inkább tucat metálnak nevezném sokan járják ezt az utat amit halál fémnek mondják miközben semmi közük.ennek a csapatnak némi progresszív hatás is lehet felfedezni a zenéjükben.De ezért remekül játszák.

Nem rossz black Death metal.

Darálás olyant mind ha csak 1 számot játszanak le végig.Végül is nem rossz de ez az 1sikú zene már kicsit unalmas lesz.

Ahhoz képes Death metál azért jó nyomják a zenéjükben a Doomot is de még Thrash hatás érezhető a zenéjükben.Számomra nem rossz zene hallgatható.Szívesen megnézném őket élőben hogyan nyomják el ezeket a számokat.

A minden albumán más zenét játszó AW ismét változtatott, és most azt mondom, hogy nagyon jól tették; remélem maradnak ennél a hangulatos black metálnál a továbbiakban is. Mint ahogy utaltam is már rá, a hangulat nagyon ott van a szeren, teljesen el tudok benne merülni. Egyedül a hangzással nem vagyok kibékülve, de legalább 'rum kolléga elégedett lesz. :P

Eléggé unalmas doom metal hörgős énekkel, én így jellemezném. Van néhány jó rész a lemezen azért, de amúgy átlagos kategória.

Stoner. :-/

A női ének miatt már nagyon rég rárepültem a lemezre, pontosabban lemezekre, de sokszor nem akaródzott hallgatni azóta. A banda nem követi a sztenderdet az biztos, hiszen 2 lemez 45+40 perc játékidővel és negyed óra körüli vagy hosszabb számokkal. Hangzással kapcsolatban annyi, hogy nagyon halk az egész, amilyen hangerőn már más zenék ordítanak, ez ott kezd szólni. Egyébként nagyon szép zene, de hangulat kell hozzá és legfőképpen rengeteg iiiiidőőőőő.

Jó kis tekerés volt, de azért annyira híve nem vagyok neki, hogy belegyógyuljon a foobarba.

Nem vagyok nagy rajongójuk, de az új album igen pofásra sikeredett. Kedvenc szám a "Luxtos".

Technikás aprítás, csak sajnos egyáltalán nem fogott meg. Az ének meg szutyok szerintem is.

Ebben sem hallok semmi különöset sajnos. Amúgy elhiszem, hogy büszkék az anyanyelvükre, de én nem vagyok kíváncsi a cseh karattyolásra.

Öreg vagyok én már az ilyen eszetlen cséphadaráshoz. :(

Valahogy sosem hallgattam ezt a bandát, de az új albumot hallva nem is bánom. Az énekes orgánuma nem tetszik, a hangzás is bántóan rideg és szikár. A "Minefield" jellegű dalokból kellett volna több, és akkor talán nagyobb barátok lettünk volna.

Az első olyan albumuk, amire rá merem mondani, hogy jó. A 'Beyond The Veil' pedig tudatosította bennem, hogy visszatérek még vándorolni a Becoming dűnéire. Aztán remélem nem lesznek ott homokférgek...

Minden doom albumon találok legalább 1 olyan tételt, amire rámondom, hogy ez fasza. Itt nem igazán volt ilyen, inkább néha 1-2 perces kellemesebb részek maradhatnak meg tudat alatt. Paradigm az mondjuk pozitív irányba tolta el az értékelést.

"Amikor élete tönkrement, a családja meghalt, a birtoka elpusztult, Jób térdre esett és így kiáltott az ég felé: "Miért, Istenem? Miért én?" és Isten mennydörgő hangon így szólt: Egyszerűen csak van benned valami, ami feldühít." - Stephen King -> Nem rossz zene, de egyszerűen van benne valami, ami feldühít. De tényleg.

Úgy ültem le elé, hogy ez nagyon nem lesz jó. Aztán végül tetszett, minden rendben volt, csak az a baj, hogy erőteljes türelemjátékba ment át féltávon. Nagyon toleráns hangulatban kell lennem, hogy ezek a halálig elnyújtott dolgok tényleges pozitív hatással legyenek rám. A szoba akusztikája is rongálódhatott a sok Beneath The Massacre után, mert néha nem hallottam semmit. Érzem a "csodát".

Na ez az a színvonal, amire az ember mosolyogva bólogat. Persze van még hova fejlődni.

Furcsa kapcsolat volt közöttünk annak idején. A Spirit szerelembe ejtett, a Slania házasságra sarkallt, ám azután megcsaltam fűvel-fával. A válás után négy év kellett, hogy ismét megtaláljam a rég elveszett érzelmeket, de most újból érzek valamit iránta.

Csak a szokásos, semmi több. És már elegem van ebből az érzésből, ami egyre gyakrabban magába kerít... "ezt már hallottam valahol".

15 perc után agyhalált okozhat! Bizonyítéknak itt vagyok én.

Darált patkányepe, bikaherével és egy kis CENSORED ízesítve.

Az általam már egyre kevésbé preferált műfajok kellemes egyvelege. Kellemes, de a saját mércémmel nem nevezném jónak. Bár legalább ez nem bántotta a fülem, sőt!

Jó utón haladnak afelé, hogy végre komolyanvehető zenekar legyenek. A vokál valahogy nem az igazi, mint ahogy a hangzás is lehetne egy fokkal kevésbé nyers.

Szódával elmegy kategória. Nem volt egy túl erős kör ez, na...

Borzasztó.

Elképesztően unalmas zene. Szerintem a legunalmasabb doom lemez, amit valaha hallottam.

Jófajta zene ez nem vitás, de konkrétan a Witchery/Deströyer666/Bewitched/Unlight-féle black/thrash vonal ugrott be mint a death metálok.

A bemutatkozó lemez óta konstans mélyrepülés.

Brutálisan semmitmondó zene, de még a "nagy technikázásban" sem találok semmi olyat amitől térdre kéne borulni.

Az ultragagyi homemade borító viszonylag hangulatos zenét rejt, de ennyi.

Érdekes módon életrevalóbb zenének érzem ezt a Psycropticnál. Bár, ebben is számtalan idegesítő tényező van, nem beszélve arról, hogy hiába is akar a BTM death metálnak tűnni, kilométerekre vannak attól. Digitális borzadály!

Az Asphyx korai éveinek termése mellett a mai próbálkozásaik is nagyon tetszenek. Mellettük talán egyedül az Unleashed-del vagyok ugyanígy.

Olyan sovány egy lemez ez, hogy ha marha lenne, már régen telepakoltam volna féreghajtóval.

Járt a pont 6 felett is, de a véget nem érő ordítástól kikészültem. És a végén az a lelassulás, az valami nagyon feledhető.

Ez aztán dögös a zene! Elő a hatzsebes kertészgatyát, a lemetélt szárú gumicsellót és kerékpárra fel, irány a bányató, oszt hadd dübörögjön az mp3 lejátszó!

Az itt hallható fantáziátlanság az "alten Schule" grindcore képviselőjének kiegészítő halmazába tartozik. És még hosszú is...

Gyerünk egy sorral hátrébb, gyorsan, mozgás!

Az A Rose For Epona című számuk kiemelkedik a viszonylag egyhangú, és terebélyesre sikeredett dalhalmazból. A fémesített Hevia ezúttal kicsit túladagolta magát, de még így is bőven a hallgatható kategória becses tagja!

E körben bőven dobogós. Hallgatható, bólogatásra és léggitározásra késztető, de nincs még felette kész tető, így nem áll egybe. Dallam kell az énekbe!

Játszunk olyat, hogy az A-betűs együttesek dalait véletlenszerűen játsszuk le és fel kell ismerni, hogy melyik szól. Kiestem az elsőnél...

Az eleve hiperaktív zenészeknek nem szabadna energiaitalokat eladni, mert ez lesz belőle. Ebből a zenéből sok a fél óra; elég csupán a borító zizegését meghallgatni gyűrögetése közben.

Legalább az albumcím nem mássalhangzógyűjtemény. Ja, de. A pontszám elég beszédes.

Az előző igenrossz lemezhez képest mindenképpen, de önmagában értékelve is élvezetes lemezt hozott össze az ellenszenves nevű zenekar. Barátságosabb hangzást azért el tudtam volna képzelni de még néhány ilyen lemez, és talán elmúlik az a bizonytalanságérzet, ami a Becoming megjelenését látva elfogott annak kapcsán, érdekel-e ez engem.

Többszöri nekifutásra sem érzem többnek, mint semlegesnek, még így estefelé sem ragadott meg, úgyhogy fel is adom.

Ez így ebben a formában nem is rossz, a dallamokat, ragadós refréneket szeretjük errefelé, csak éppen a stonert és a belőle áradó életérzést nem.

Elbűvölően szép, de annyira nem bűvölt el, hogy ne tegyem fel magamban a kérdést, vajon ha csak az egyik felét hallgatnám meg kétszer, nem volnék-e ugyanott, mintha egyszer az egészet, ergo volt-e bennük annyi, hogy egy ilyen hosszú lemezzel akarjanak debütálni. Nemleges.

Az elnevezés találó, valóban lehangerlő, ami ebben a fél órában történt, persze most látom, hogy a kritikánál Oldboy ezt a poént már előtte, de jobbat nem tudok kitalálni. Szerettem volna a szellememet építeni a szövegek olvasgatásával, de metal archives-on úgy döntöttek, 3 ebből bőven elég.

Megy ez lefelé a viszonyítás miatt :D Nem erőltették túl magukat a borító tervez(tet)éssel.. de amúgy annak ellenére, hogy eddig minden nagy opuszukat elintéztem egy vállrándítással, ez összességében tetszett, sikerült harmónikus egyensúlyt találniuk a népi nyenyerék és a melodeathes alapok közt, utóbbiak javára, bár megértem, hogy azokból is sok kell, hogy ne csak ácsorogjon a színpadon ez a Kelly Familyt is maga mögé utasító létszámú zenekar. Az egy óra kicsit sok, a Scorched Earth-öt kihagyhatták volna nyugodtan.

Nagy örömmel láttam, hogy a Psycroptic versenyzői olyan komolyak, hogy a hangszeresek technikai tudásához felérendő az énekestől többek közt metafizikai rendellenességekről fogok hallani, ki is készítettem a kis jegyzetfüzetem, hogy na halljuk, de ha volt is ilyesmiről szó, sajnos nem értettem, mert ez a Jason bizonyára egy erszényes ördögtől tanult énekelni. Még ennek ellenére sem rossz.

Szép széles kategória ez az old school death, ha ez is belefér. Számomra inkább a blackes hangulat és elemek mentik meg, bár a hangzás ellene szól, az anyanyelv ellene szól, a kinézet ellene szól (nekem a logóval van a bajom), összességében igencsak középszerű alkotás.

Igazán kellemes kis dalcsokor, meg is jegyzem magamnak, hogy ha netán vallatnom kell majd egyszer az életben, tudjam, hol keressek.

Kicsit sok ez így agresszióból, nekem legalábbis. A lassabb tételeket hálásan fogadtam, nekem is a Minefield a legszimpatikusabb, mivel ott sikerült felfedezni némi hangulat elemet is. A többség viszont sajnos olyan, mintha rám is esne egy olyan valami, mint a borítón arra a másik valamire.

Az utolsó tétel nagyon, nagyon jó. Ezért ennyi.

Ez szerintem nem igazán old school death (biztos lesz, aki egyetért). Teli van doomos lassulásokkal, amit nagyon jól csinálnak. Kellemes.

Nehezen kezdtem bele, de többször is a végére értem...és még fogok is.

A hosszúság nem lesz az előnyére, de ez a műfaj ilyen. Fel lehetett volna dobni jófajta férfias hörgéssel is a változatosság kedvéért. Összességében szeretem lemez.

Semmi emlékezetes. Amennyiben nem doomról van szó (meg a Hangulatról), akkor elvárnék valami kis változatosságot.

Nem rosszabb, mint az előző korongjuk, amivel debütáltam a hangpróbán két évvel ezelőtt...de nem is jobb. Fogom még hallgatni.

Számomra érdektelen.

Gyenge, de nem a nyelv miatt.

Nem egyszerű, vagy az? Fejfájásra nem ajánlott, az biztos.

Remek lett a lemez, nem is vártam mást.

Ha film lenne, leginkább ezeket a stílusokat fedezhetnénk fel benne: dráma, thriller, misztikum... (pl. az utolsó dalról a Schindler listája c.film jutott eszembe) Míg hallgattam, azon filóztam, talán oroszok ők, vagy orosz az ősük :D mert a gitárt úgy használják, mintha balalajkán játszanának. Nem?

Hál' istennek, hogy nem az a "hogyan csökkentsük még lejjebb a legalacsonyabb vérnyomást is"-féle doom!

Lásd jpeter A.W. kommentje; mert úgyis azt akartam írni :)

Unalmas. A hölgy éneke pedig fejfájást elősegítő hatású.

Kürtőskalács-gyúráshoz ideális, egyébként meg nem.

Felesleges volt ennyi dalt rápakolni az albumra. Ha tömény, mér' kell hogy sok is legyen?!?? Számomra az Omit albumával egyenrangú az élvezeti értéke.

Már másodjára hallgatom ma, erőltetem itt, hátha felfedezek benne valamit, ami említésre méltó. De eddig semmi... A legnagyobb negatívum számomra, hogy a gitárok ugyanazt csinálják végig, ami borzasztóan idegesített.

Ez nagyon jólesett most, és a cse' nyelv se' zavart. Fülhallgatóval teljes hangerővel érdemes végighallgatni (a kellő hatás elérése, és a rejtett szépségek felismerése érdekében) :D

Ilyet én is tudok :))

Motörhead rajongóknak tetszeni fog. Én nem tartozom közéjük...

Ez után a lemez után már biztos vagyok benne, hogy itt a világvége. Lelki szemeim előtt már láttam a hatalmas földrengéseket, szökőárakat, járványokat, ahogy kipusztul az emberi faj. Kínszenvedés volt, de már túl vagyok rajta.

Doom és kész.

Ez tényleg egy frankó motoros zene. Tetszik, csak hiányoznak belőle a tompított gitártémák. Mondjuk akkor már nem is lenne stoner.

Már megint egy altató doom. De legalább a csaj tud énekelni.

Mint egy atombomba mindent lerombol. És ha véletlen újra építenék, hát lerombolná még egyszer az építővel együtt. Hosszú bérlője lesz az mp3 lejátszóm memóriájának.

Nem rossz

Ez iganállat. Egyelőre ennyi. Még rágcsálom.

Idegesítő a szöveg, meg az a hülye dob is. Olyan hangja van, mint egy 400 L-es olajos hordónak.

Nem nagyon bírtam követni a dolgokat. A dobos lepipálna egy egész ácsbrigádot a szögelés tempójával.

Ének nem teszik. A gitárt jobban is letisztázhatták volna. Amúgy jók a témák csak egy kicsit sok volt belőle.

Felidézte ez a zene azt az időszakot, amikor szinte csak efféle fűszagú zenéket hallgattam. Kellemesen nosztalgikus élmény volt.

Nyolc!

Vérgőzös régi vágású death metál. Martin van Drunen pedig tényleg alaphang a szakmában!

Valami nem oké a fülesemmel... :-o Majdnem szegény AW-t büntettem meg érte.

Jó cucc ez, csak egy kicsit uncsi néha. Viszont most mindenki mindent olckúl deathnek hall? :-D:-D:-D

Valószínűleg totális bulijellege miatt nem tudok megbarátkozni a stoner zenével. Számomra nem szolgál szellemi táplálékként. Csakis egy füstös kocsmában tudom elképzelni. Ha erre a dallamvilágra vágyom, inkább tradícionális blues zenét hallgatok, hiszen abból nőtt ki. Hallom, hogy korrekt, minőségi - főleg a Save Me... és a Death of... A Eulogy... daloknál, amik nagyon tetszettek... már-már feledtetve a műfaj korlátait - de nem hat meg sajnos, mivel ezen remekművek olyan totálisan szar elcsépelt témákkal vannak keretezve, ami felfoghatatlan számomra... Miért csinál ilyent egy banda, aki tud olyan nótákat írni, mint az a három???

Nálam ez kevés, pedig én türelmes zenehallgató vagyok. A baj az, hogy ordít az ihlet hiánya. Ez nem olckúl death metal?

Önmagukat death metalnak hirdető metalcore bandáknak ajánlom sok szeretettel... Valahogy így kellene... Ez a nyúckúl death metal. (Tele van pontatlanságokkal :-D:-D:-D Gyanítom elsőre feljátszott témák vannak az anyagon...)

Sziruppal édesített unalomtenger felszínén sodródik egy hegedű. A parton sokatmondó pillantással Patrick pikulázik. Miért nem lep meg, hogy a Nuclear Blast a kiadójuk? Az egészben egyedül a nők hangja tetszett (néha a pasasé is), mert emlékeztetett a finn Värttinä-ra. Na! Az nem ez a fajta langyi folk. Az egy kicsit más... A Scorched Earth viszont nagyon bejött.

Jól össze van rakva a semmi... vagy ugyanaz többféleképpen... Tekerni tudnak, légkört teremteni nem...

Borító: hidegen hagy, nyelv: hidegen hagy. A zenét pontozom. Az meg nyóc. Fura, mert oldszkúl is meg kísérleti is... Nem is, mert mégis tetszik a szláv nyelv...

Az Omit után pont passzol... :-S Fáraszt az ilyen kutyaugatás szerű... ööö... torokmunka... A gitárok úgy szólnak a trilláknál, mint valami C64-es videojáték. A hangzás egyébként is valami borzalmas. Gyakorlatilag mindig minden szól full hangerővel. A dob már-már a paródia kategória :-D. Ugye mindenkinek egyértelmű, hogy ez képtelenség. Mármint le lehet játszani, csak soha nem fog így szólni "rásegítés" nélkül. Összefoglalva, legyalulta a fejem, de arra képes egy sörétes puska is. Munka lehetett vele. Arra adom az öt pontnak a felét.

A csávó hangja átmenet Lemmy-é és At The Gates Tompáé között. Szokásosan a southern részek rontanak az összképen.

Ha már Abigail akkor én mindenképp King Diamond-ra szavazok!

Ha az Erő velük, nem pedig bennük lenne, talán még jobban tetszene! :)

Lásd kritika!

Sajnos nem csak a zene túl monoton, de a hölgy énekstílusa se mondható valami változatosnak... Idővel talán tisztulna a kép és bizonyos hangulatokban még jól is esne hallgatni, de őszintén szólva mostanában annyi számomra kiemelkedő lemez jött ki, hogy inkább azokban merülök el!

Ha nem is hengerelt le minden szempontból, gyúráshoz optimális háttérzenének bizonyult! :D

Az ehhez hasonló lemezek csak erősítik bennem azt az érzést, miszerint a folk metal, az egyik legízléstelenebb, leggiccsesebb, legtöbb bóvlit kitermelő műfaj...

Jófajta technikás muzsika ez, de feltűnő, hogy szinte minden dalban alkalmazzák ugyanazokat a gitáros megoldásokat, amire nem ismerem a szakkifejezést, úgyhogy ilyen "körkörösségnek" hívom... A vokalizálás se rossz, csak az is lehetne sokkal változatosabb!

Olckúl death metal... :P

Technikás deathcore, egykaptafás számokkal, egysíkú kajabálással... Büntet... Büntetem!

A doomos, lassulós részek kiválóak, a Celtic Frost neve pedig többször is beugrott, és nem csak a feldolgozás miatt. Viszont én ezzel az egysíkú acsarkodással nem tudok túl sokat kezdeni...

Érdekes, izgalmas, hangulatos zene. A hangzás az egyik gyengébb pont valóban, de ezért nem jár pontlevonás: nagy gond nincs vele, és kárpótol érte a hangulat.

Lehet az én fülemmel van a baj, de ebben a körben az Omit számomra izgalmasabb zene volt, mint a Strength Within. Nem rossz, de most sokkal-sokkal jobb lemezek jöttek ki, nem is tudtam a fenti lemezt alaposan kielemezni, beismerem.

Kizártnak tartom, hogy hallgassam bármikor is, ez nem az én zeném. A pontszámom ne is legyen mérvadó.

Csodálatos zene, árad belőle a szépség, békesség. Örülök a hosszúságának, mert órákig el tudnám hallgatni, igaz nem akármikor: ez nem az a zene... Egyszerűségében nagyszerű!

Nekem a Voidhanger olyan, mint egy kávé: gyors felhörpintés, kettőt pörög, aztán ennyi. Szimplán "csak" egy rövid, de ütős energialöket. Óriási izgalmakat nem okozott, de tetszett!

Még a folkosabb korszakomban sem szerettem őket, nekem túl színpadias, felszínes amit csinálnak. A kevesebb néha több elvét követem. Sokszor túldíszített amit hallunk, számomra erőltetettnek tűnik, hogy nyomjunk bele annyi hangszert, "nyenyerét", amennnyit csak lehet. Viszont hazudnék ha azt mondanám, nincsenek jófajta, eltalált momentumok a lemezen, mint ahogy idegesítő részek is. (Asszonynak mondtam is, kezdek ezekből a zenékből kinőni, de közölte velem, ő szereti az ilyesmit. Lehet őt kellett volna ideengednem pontozni).

Zene ok, ének gyenge.

Borító nem izgat, a nyelv még kevésbé, sőt! A zene meg korrekt, hangulatos black/death.

Egy fárasztó nap után tökéletes feszültség levezető, minden adott hozzá. Másra nem igazán jó, nem is hiszem hogy más célja lett volna a zenekarnak. Több ötletesség elfért volna.

Ami rögtön szembetűnik: az a mocskos, de erőteljes sound. Múltjuk ellenére nem egy kőprofi zenészek, de ez itt nem lényeges. Igazi old school death/thrash aprítások sem rosszak, de a hosszabb death/doom tételek az igazi (tonnás súlyú) csemegék számomra (Minefield az abszolút kedvenc, 10 pont). Nem ismertem a korábbi lemezeket, de sürgősen pótolom a mulasztást!

Valóban érdekes, izgalmas és roppant hangulatos zene, remélem most már maradnak ennél...

Mit is mondhatnék, egyre inkább arra a következtetésre jutok, hogy a lassú tempó sokaknál egyenlő az unalommal, pedig hát ez azért messze nem így van (akinek nem inge, az persze ne vegye magára:-))... Ez bizony egy sötét hangulatot árasztó, kiváló lemez.

Mindenki tudja, hogy nem vagyok egy nagy stoner fanatikus, de ez a lemez akkor is jó. Dögös muzsika, ami alkalmanként jól elszórakoztat.

Ez ebben a formában tényleg borzasztó unalmas, egyszerűen semmi sem indokolja ezt az extrém hosszúságot ebben az esetben, mert a szépségen kívül semmi más hangulati elemet nem vonultat fel ez a zene. Vannak ennél még hosszabb lemezek is pl. a funeral doom műfajban, de ott az atmoszféra jó esetben végig képes fenntartani az érdeklődést, itt viszont nem. Fele ilyen hosszúságban persze jóval hatásosabb lenne, és jóval többet is kapott volna.

Jó ez, de én sem hiszem, hogy túl gyakran fogom hallgatni. Ritkán van hangulatom az ilyen végig tekerős zenékhez, még akkor is, ha ilyen barátságos a hossza a lemeznek.

Sosem szerettem az Eluveitiet, és szerintem ez pont olyan gagyi, mint a legtöbb eddigi munkájuk. Kuka.

A zene elég jó, az ének viszont elrontja nálam a hatást. Nagyon egysíkú ez így.

Abszolút jó ez, zeneileg, hangulatiag teljesen megfelelő, ha nem csehül énekelnének még többet is kapnának, de ezt az egy kelet európai nyelvet elég nehezen tudom megszokni, a többi az már egészen jól működik. :-)

Ez az egyhangú, fantáziátlan darálás igencsak kiborító még ilyen hosszúságban is.

Méregerős, Martin van Drunen pedig az egyik legjellegzetesebb és leghatásosabb torok a műfajban.

Vékony prüntyögés,felesleges díszítő elem töltelékkel,a végtelenségig nyújtva!

Azt a korai Katatóniát juttatja eszembe amit annyira szeretek!Első kagylózásra 6 pont,de a mezőnyt elnézve meg adom a hetet!

Mert amúgy bírom az ilyet csak nem túl sokáig!Ezt beosztottam a hétre!

A dobosnak valószínűleg elég lehetett egy pár használt fakanál is!

Mai hangulatomat tekintve kimondottan jót tett nekem Aspirin helyett! Mégis...zárójelben a gitárok lehettek volna combosabbak, de csak ennyi!

A zenekar létszámát felezem,így 4 pont,de ha bevesznek még egy köcsög dudást,meg egy tárogatóst,akkor jövőre is így fogok tenni és 5 pontra javulhat!

Nem megyek bele a műfajok boncolgatásba,legyen annyi hogy remek komplex anyag,néha még túlságosan is az!

Csak a nyelvezete nem tetszett!SMRT!

Volt néhány jó téma,de csak másodpercekig tartott!

Kicsit egy dimenziós volt,nem is vártam mást de így is simán pusztított! Martin Van Drunen meg alaphang a műfajban!

Ez a zenekar tenyleg majdhogynem minden alkalommal mast jatszott az eddigi harom lemezukon. De ez viszonylag hasonlo a legutobbi In The Absence Of Light-ra, talan egy kicsit 'progressziv'-abb. A zenekar nev donteset a mai napig nem ertem. De igaz, a Job For A Cowboy-t se peldaul. De elvileg egy jo taktika, mert ha az atlag ember azt hallja hogy "Abigail Williams", akkor bisztos hogy valami indie rock szolo enekesre szamit, nem black metal-ra.

Vegig lehet hallgatni, de tenyleg egy kicsit vontatott.

Megmondom oszinten, en eddig sose hallottam az Orange Goblin-t. Csak nevrol ismertem, es mas velemenyet hallottam, olvastam stb. De most mar ertem hogy miert csak (nagyreszt, vegul is) dicseretet hallottam. Ez a lemez nagyon jol kieggyensulyozza a zenet meg az eneket/szoveget. Ez azert jo, mert en szerintem manapsag egyre kevesebb ilyen zenekar van. Hat en vegul is igy latom.

Ezt siman ossze lehetne teveszteni barmenyik My Dying Bride lemezzel. Ferfi enek talan hianyzik belole egy kicsit, de igy is jo. A hirtelen zongora a Scars-ban (03:33-04:03) kimondottan nagyon tetszett. Miutan vege let a dalnak, vissza is tekertem egyszer ketszer.

Itt mindenfele tukrozodik: Venom, Slayer, Immortal, Vader, Sodom, talan meg a Napalm Death is, ugyhogy 9.

Az lehet hogy csak en latom igy, de olyan mintha az osszes ilyen modern Skandinav folk/symphonic (stb.) metal mind egyforma, ertelmetlen szinten.

Ugy mint az Orange Goblin-t, a Psycroptic-ot is csak nevrol ismertem igazan eddig. Ezen a lemezen majdhogynem minden eggyes masodperc azert harcol hogy a figyelmet meg tartsa, es mukodik is. Elvileg nincs mire panaszkodni hogyha egy lemez erdekes, barmilyen ertelemben. A dalok talan lehetnenek egy kicsit valtozatosabbak. De lehet hogy ez tobb halgatas meg talan torzs rajongas utan megvaltozik. En szerintem, hogyha a TestAmenT technical death metal-t jatszana, akkor az valami ilyesmi lenne. A Sylosis-tol sincs nagyon messze.

Old school death metal, mi mast mondjak? Meg lehet hallgatni, de hogyha rajtam mulna, akkor szivesebben hallgatnam a Vader legujabb lemezt peldaul, hogyha old school death metal-hoz van kedvem.

Lasd:kritika! Na, jo, akkor egy kicsit bovebben: En szerintem, az ilyen zenet az ember vagy imadja vagy utalja. Ket evvel ezelott volt a Maree Noire EP, es meg reggebben volt a legutobbi sorozat album, a 2008-as Dystopia. En mar 2007-ota nagy BTM rajongo vagyok, ugyhogy en attol feltem hogy ennyi ev szunet utan a zenekar el fogja vesziteni az egyedi hangzasat, zene szerzesi hozzaallasat, tehetseget stb. Vegul is tevedtem, de mennyire... Csak azert nem adtam ra maximum pontot, mert tovabba is a 2007-es Mechanics Of Dysfunction marad a kedvenc Beneath The Massacre lemezem. De csak 0.5 pont hilyan uszta meg az eggyenloseget, mert olyan jellegu BTM dal mint a Symptoms, Left Hand meg az It meg nem volt eddig. Az It lett az uj kedvencem, a '07-es Sleepless mellett persze.

6, az enek miatt nem tobb. Kedvenc: Of Days When Blades Turned Blunt.

Nevezhetjük innovatívnak esetleg útkeresésnek is eddigi zenei pályájukat. Nekem inkább az utóbbi, ráadásul nem is jó.

Szép és hiteles doom anyag, ami egy változatosabb énekért kiált. Ha korábban kerül hp-re, többet kapott volna.

Klasszikus lemez lesz saját közegében. És hatalmasat szól!

Ha éppen nem vagy kellő hangulatban, kár is elővenni, csak idegesíteni fog. Máskor viszont hatalmas élményt nyújt...

Az összes zenei hatásuk nagy kedvencem. Mondhatnám; mindenből a legjavát válogatták ki a lengyel srácok. Így kell ezt csinálni!

Az Evocation I...lemez - ami egy színtiszta folk anyag volt - nagyon tetszett. Az korábbiakkal csak simán megvoltam, az utóbbi lemezek inkább csak beletörődő mosolyt váltottak ki belőlem. Kár a metálos részeket erőltetni, gyengék nagyon.

Nem egy hallgatóbarát anyag ez sem, de nem is várta senki tőle. Nagyszerű zenészek, de érdemes lenne kissé közérthetőbben fogalmazniuk. A potenciál bennük van.

A kitűnően sikerült 2009-es lemez után vártam már a friss mű megjelenését. Nincs is okom csalódásra, van itt minden, amit a black/death közegben szeretek; elemi erejű riffáradat, sűrű tempók, félelmetes hangulat, töménység és agresszió.

Képtelen vagyok megfejteni...

Különösebb meglepetések nélküli tradicionális death kiváló minőségben. Ezt vártam a csapattól, csalódás kizárva. (A Hail Of Bullets azért jobban tetszik manapság....)