Mennek a srácok lefelé a lejtőn, első 4 lemez nálam 9-10es. Itt is vannak néhol erős pillanatok, de legtöbbször erőltetett.

Ez a post-black dolog elviselhetetlen hosszútávon. Elején kellemes, de 20 perc után már kurvaidegesítő.

Érzem hogy nagyon profi amit hallgatok, de nekem egyszerűen nem jön át. Inkább érdekes mint élvezetes.

Annyira azért nem volt rossz, csak dög unalmas, és nem okoz semmiféle élvezetet a hallgatása.

Kegyetlenül moslék a hangzás, amivel nincs bajom alapvetően, de ez valahogy gyenge. Főleg a szimfónikius részek mellett, amik sokkal hangosabbak, és igaziból sokkal hallgathatóbbak.

Eddig nem hallottam a bandáról, de ez elég király volt.

Az első pár szám lement úgy hogy észre se vettem, aztán valahogy megfogott. Nekem ez tetszik, pedig a vegyített stílusok nagyrészét egyrészt nem szeretem, másrészt eddig nem tudtam elképzelni egymással kombinálva. A borító undorító.

Nem szeretem az ilyen nagyon nagy művészeket. Nagyon sok.

Nem rossz ez csak metalcore....

Ez nekem élvezhetetlen. Elhiszem hogy jó, azt már annyira nem hogy metál.

Sosem értettem, miért olyan jó ez nagyon sokaknak, nekem nem hiányzik se magányos óráimban, se bulikra.

Első gondolatom az volt, hogy ilyen lenne az Alcest, ha angolra váltana, de azért vannak más markáns különbségek is annak a javára, ugyanakkor ezt a csendben csordogáló szépséget önmagáért is lehet szeretni. Bár megértem, akik lagymatagnak tartják, csak én ezt nyugalomként írom jóvá, ami meg jó.

Gondoltam rá előző körben, hogy én ajánlom, csak nem akartam senki lelkét megterhelni, de úgy tűnik, ennek jönnie kellett :P azon ritka doom alkotás, amit szeretek. Bár Tanya orgánuma leginkább borzasztó, de ide ez kell.

Vegre vege. Na jó, ennyire nem volt rossz, de valami brutál súlyos zene, és ebből szerintem még háromnegyed óra is sok. Biztos nem is szerepelt a koncepcióban, hogy fogódzók meg maradandó témák legyenek benne, ugyanakkor valami azért lehetett volna.

Totál semmilyen hatással nem volt rám, és ez nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, mint ha még idegesítene is.

Eleinte roppant unalmasnak találtam, de a szép részekért megérte nem feladni.

Bár jóféle zene, de egyrészt a vokál már kevésbé, másrészt valahogy kiüti egymást, hogy olyan könnye zene, ugyanakkor olyan elemeket is hoz, amik az élet sötét oldalára emlékeztetnek, és most akkor vagy vidám vagyok, vagy nem..

Tetszik, lehet még két hét múlva mást adnék rá.

Közel 15 év alatt eddig egy számot írtak, amit volt ingerem egynél többször meghallgatni. Az se ezen a lemezen van.

Én se szeretem a stonert akkor se, ha jó, ezt se különösebben élveztem, hiába szól jól, hiába slágeres itt-ott, akkor sem. Csak a Gone Cold című, kifejezetten esti merengésekhez illő alkotást fogom belőle megtartani, és ott írtam jóvá egy extra pontot is.

Annak ellenére, hogy az ellenségemnek sem kívánom, hogy ilyen zenével kínozzák, objektíven ez azért csak simán egy középszerű, unalmas és komolytalan produkció, de egyáltalán nem silány. Aki szereti a stílust, bizonyára örömét leli benne.

Valahogy kevés gótikus zene tud meggyőző lenni, ez sem az. A maga szűk keretei között elég változatos próbál lenni, de azért egy Katatoniától elég messze van. UPDATE: most nézem, hogy ez elvileg nem gótikus zene, hanem blackgaze, post-black...sztem a katatonia a dance of december souls albumán már ezt játszotta :)

Mikor már-már azt hittem velem van a baj, és nem szeretem már a doomot, jött ez az album, és lenyűgözött. Valami van ebben a zenében, ami magával ragadja az embert. Nekem már önmagában az is elég, hogy nem egysíkú hörgés-morgás van, hanem dallamos ének, emellett valahogy ők tudnak dalokban gondolkodni és nem csak szomorkodni. Persze nem a legtisztább női ének evör szól itten, de azért rossznak sem mondanám.

Arra jöttem rá, hogy alapvetően még tetszene is, ha komolyan tudnám venni. De valahogy Svájc nekem az Alpokban Milka csokit eszegető emberek országa, ahol még a járdákat is porszívóval tisztítják, és kétes pénzekből bankbirodalmat építenek. Szóval tőlük nem annyira hiteles ez "jajj de rossz minden" világlátás. Emellett nem is annyira kiemelkedőek a számok, hogy ez megmentse őket.

Nem a stílussal van a baj, hanem a minőséggel. Egysíkú dalok, egysíkú riffelés, semmi ötlet, totális középszerűség.

Én semmi magával ragadó hangulatot nem találtam, de biztosan bennem van a hiba. Ellenben az itt-ott fellelhető jó témákat, megoldásokat sikerül tönkretenni ezerszer hallott doom-death fordulatokkal, csak most ezt felére lassítva funeral doomként adják el. A hosszú számok és a meglehetősen sűrű hangulati váltások a zene művésziségét igyekeznek emelni, de rendre kudarcot vallanak. Sima közepes.

Túlzott elvárásaim voltak ezzel az albummal szemben, köszönhetően a nagy hype-nak. Sajna ez egy sima punk n' roll lemez, károgással (ami akár lehetne divatos szóval screamelés is), néhol egy-egy kifejezetten hangulatos blackes tétellel (pl. Nekrokosmos). Azért a Turbonegro lazán jobb ennél.

Én kísérleti, egyedi dolgokat nem találtam, csak ész nélküli témahalmozást, mindenfajta koncepció nélkül. Ennél sokkal jobb lemezek szoktak itt a HP-n is előfordulni, hasonló stílusban. Mivel az Ahabnál mindenképpen gyengébb produkció, ezért nem tudok rá többet adni.

Nagyobb durranást vártam a régi énekes visszatérésétől, pedig az általam igencsak kedvelt Times Of Grace lemez tükrében közel sem meglepő az új lemez által képviselt irányvonal. Az első fele tűnik inkább sikerültebbnek, a végére igencsak ellaposodik a dolog. Azért az utsó KSE lemeznél jobb (az mondjuk 6-7 volt), nagyjából az As Daylight Dies szintjén van.

Azt a leborult szivarvégit! Közel tökéletes slágergyűjtemény a javából.

A jaktens tid-en volt egy két szám ami jól sikerült.Ez és a többi album a hagyjuk kategória, meg ez az egész "stílus" is.

Vérszegény.

Ez elég húzós anyag, és hazudnék ha azt mondanám hogy azonnal megtetszett, de most már nagyon faszának tartom.

Zajos-káoszos.Nem vettem benne észre semmi koncepciót.Kurva hamar meguntam.

Alap helyzetben egyetértek mike666-al, de ez most valamivel jobban esett az átlag simfóblekknél.

Picit az előzőek alatt van, ami a hangulatot illeti, de a banda továbbra is nagyon nagy kedvenc.

Nem teljesen tudtam kiigazodni ezen a lemezen, a műfajok keverése szerintem jól sikerült.Viszont valahogy nem jött át.

Nem ismertem őket, érdekes volt, néha kezdett unalomba fordulni de mindig vissza jött és hallgattatta magát. A hullámzás miatt nem kap több pontot, pedig lehetne ez egy kifejezetten jó lemez is.

Nem az műfajom, de amikor megjelentek kicsit jobbak voltak mint az átlag, ma márnem jobbak.

Sörözés közben hallgattam, nem volt rossz.

Én sem vagyok rajongója ennek a stílusnak, de ha a szobám közepén akarok trollkodni és ugrálni pár haverral, ez a lemez kerül a kezembe. Mélység nélküli, de stílusában kiváló lemez, ahogy az eddigi produkcióik is.

Rettentően unalmas a kezdés után.

Régóta kedvelem őket, de meglepett, hogy ide is bekerült, mert nem túl ismertek. Eddig is jók voltak, most is azok, de annyira kiemelkedni azért nem tudnak.

Hangulatos borító és pusztítás kíméletlenül. Ha megtalálják a káoszban a rendet, akkor érdemes lesz befizetni rá.

C.O.F. lenyelése sem esett könnyen a Midianon kívül, ez sem jött össze.

Nem gondoltam, hogy előjön még a hangpróbán, ám legyen. Ronggyá hallgatva, 10.

A borítón látható erőteljes ürítést végző galambok sokat sejtetnek...van itt minden. Nem rossz a vegyítés aránya és érdekes is, de nem emlékszem egy dalra se igazán a végére.

Egyet értek a kevesebb néha több gondolatmenettel, mert hiába akadnak nagyon hangulatos részek, a köztük lévő űrt néha a nagy semmivel töltik ki. Kár érte, egy-két fogósabb dallal, átgondoltsággal nagyot dobott volna, de így is tetszik.

Sosem szerettem őket, még akkor sem, amikor még éreztem valamennyi vonzalmat e stílus iránt. Most sem győztek meg arról, hogy jobbak lennének a hasonló zenekaroknál.

Valahogy a zenekar régebbi lemezeit jobban kedvelem és ez most sem fog megváltozni. Van itt slágeresség, de ott egyszerűbben értek el és őszintébben a sz*rok bele érzést.

Jaj, de szörnyű. Ennél százszor rosszabbak is voltak már a hangpróbán.

A Left To Hide és a Behind These Filthy Panes című dalokból kellett volna több. A többi elég szürke.

Az ének és a zene néhol kakaó teával. Ezenkívül semmi extra.

A világvége akár fárasztó és nyomasztó is lehet, akár ez a lemez.

Elmegy, vagyis már elment.

Lényegesen emészthetőbb lett a Giant, mint az előző Ahab darabok, de persze ez nem negatívum.

Jó kis zene, bár nem kiemelkedő, kár is ezt ragozni.

A doomnál szeretem, ha hosszú a lemez, de ebből ez így sok. Mire a végére értem nem emlékeztem az elejére.

Az Alive...-ot sokszor hallgattam és tetszett is. Ez sem rossz, de már nem érdekel.

Egy-két alkalomra jó volt és kb. ennyi.

Soha nem kedveltem a Finntrollt, ez a lemez sem győzött meg.

Alapvetően nem rossz, de több gyenge pontja van: az ének még effektezve is erőtlen, a dalok unalmassá válnak. A hangzás tetszik és a hangulat is rendben van alkalmanként.

Hát... ez úgy jó, ahogy van!

Szeretem az ilyen zenét, de ez sajnos tényleg unalmas.

Egyáltalán nem kellemetlen hallgatnivaló, csak éppen egyetlen hangra, hangulatra sem emlékszem belőle. Nekem nincs bajom az "untrue" szimfónikusakármilyen izé black metal szerű cuccokkal, pl. CoF-et is szívesen hallgatok, csak pont ez az a stílus, ahol tobzódhatna a zeneszerzői tehetség (szerintem ez a műfaj megkövetelné) és ez a legtöbb általam mostanság hallott hasonszőrű zenekaroknál nincs meg, ezt is beleértve.

Na igen. Kivételes doom zenék jelennek meg manapság.

Valahogy nem tudtam vele mit kezdeni.

Nagyon érdekes és jó is, de sokszor éreztem, hogy a kevesebb néha több, néha öncélúnak tűnt a téma/stílus halmozása.

A hp-nak köszönhetően saját viszonylatban rengeteg metálkórt hallgatok mostanában és egyre kevésbé értem.

Én sem igazán tudok vele mit kezdeni, biztos jó ez, de nem az én világom. Sörözős háttérnek max.

A hülyeség az megy... Más nem.

Nagyon hangulatos, eredeti, és kegyetlenül jól szól.

Érdekes ötlet egy blues hangot alkalmazni doomos zenében. Viszont néha segített volna az élvezhetőségben, ha egy kicsit takarékra veszi magát a csaj (természetesen a kiváló adottságait muszáj elismernem). A zene príma.

Korábban már találkoztam vele. Akkor nem fogott meg. A kezdése állat, később egész egyszerűen unalmas lesz... Odaírtam a Metal Archives oldalukra a "notes"-hez ennek a szép szónak a jelentését. Hadd tanuljanak a népek.

Nagyon sajnáltam, hogy a metál részek ilyen lelketlen ipari hangzást kaptak. És egy idő után a fantázia is elfogyott. Az elején még tetszett, majd mikor rájöttem, hogy ugyanazt hallom fél órája, már totál elment tőle a kedvem.

Felmaxolódott. A tavalyi top 10-em egyik képviselője. Egy, a metál zenében oly ritka jelenség is feltűnik itt, mégpedig a zenei dinamika.

Kajakra nem tudom, hogy mit adjak erre. Hallom, hogy minőséget képvisel, viszont zavaróan egymást kiütő stíluselemeket használnak... Tiszteletből hetes, talán...

Elég jó. De lassan szerintem be fog érni nagyon jóvá.

Szép popos refrének.

Marha nagy húzása van, és néha eltávolodik a stonertől - átmegy kiváló hard rockba (Mr. Freedom, Oh, Isabella). Vagy blues-ba (D.C. Sound Attack, Gone Cold). Bólogattam is, ahogy kell. Úgyhogy kalapot emelek egy valamelyest stoner lemez előtt... Honfitárs stoner bandák! Lehet dalszerzést tanulni!!!

Annyira nem gáz, mint gondoltam, de utoljára a Jaktens Tid idejében tudtam időnként élvezni a stílust és őket is ezzel együtt, ma már nem érdekel. Utóirat: a második fele azért néhol már elég gáz...

Bizony elég jellegtelen, az ének különösen. Lenne hangulat, amikor működhetne, most nem.

A csaj néhol kissé irritáló, egyébként nem rossz.

Stílusa alapján lehetne ez jó is, de sajnos nem az, mert emlékezetes dalok írására nem nagyon törekedtek a svájci fiúk, vagy ha igen, akkor felettébb sikertelenül. :-) Sajnos a végére meg kellett állapítanom, hogy a lemez egyetlen igazi érdekessége a svájciak által választott magyar cím. Pedig a kezdés valóban ígéretes volt...

Változatosnak szánták, de valójában végig szinte egyforma. A gyatra hangzás szintén nem segít a dolgon.

Talán nem éri el a klasszikus bemutatkozó album szintjét, de így is finomság.

Black & Roll, punk, mérgező elegy, én nem érzem, hogy ütnék egymást a keveredő stílusok. Nem tudom mennyire lesz tartós, de jelenleg kitűnően elvagyok vele.

Másra számítottam a nagyszerű debütalbum után, de így is kiváló lett ez. Még jó is, hogy nem másolták magukat.

Divatkór, igaz, hogy még az elfogadhatóbb kivitelezésűek közül, de akkor is csak divatkór...

Az előző lemez ennyit kapott, akkor ez is ennyit kap, hasonló színvonalon mozognak.

Szánt szándékkal próbálom kerülni az ilyenfajta zenéket.

A Blackgaze amúgy sem az a műfaj, ahol sok eseménydús album szokott születni. Azon kívül, hogy sokszor untam, más kivetnivalót nem találok benne.

Szerintem is inkább érdekes, mint élvezetés. Olyannyira, hogy 3-4 szám után nagyon kezdtem ráunni. A legtöbb szám ugyanúgy épül fel és az énektémák is nagyon hasonlóak, így hiába motoszkál ott valami az egész albumon, nem érzek késztetést, hogy többször meghallgassam.

Abszolút nem az én világom, de ez az album pusztító, mint egy világvége...

Hát ez rémes volt. Nem is tudom mi akart ez lenni, valami modern black metal féleség, de olyan gagyi hangzással és beleerőszakolt szimfonikus elemekkel, hogy azt nem tudtam bevenni. Az már mellékes, hogy az énekben is annyi fantázia van, mint egy Nickelback albumban. Pedig 4-esnél nem szeretek kevesebbet adni, azt már tényleg ki kell érdemelni!

Szódával elment, de nem vettem elő már egy jó ideje és nem is hiányzik.

Szerintem semmivel sem rosszabb az előzőnél, de nem is jobb. Eredeti és jó zene, de hiányoznak belőle az emlékezetes pillanatok.

Nagyon erősen indult, az első 4 dal után azt hittem, hogy nagy kedvenc lesz majd ez az album, de sajnos nem így lett, aminek legnagyobb oka az, hogy túl volt nyújtva az egész. Egyszerűen egy idő után már sok volt és annyira bizony nem változatos, hogy működjön 75 percben. Persze elő fogom még venni, mert minden dalnak megvan a maga bája.

Tényleg jól indul, majd a végére kicsit visszavesz, bár lehet, hogy csak arról van szó, hogy ugyanazt csinálják végig és a végére ráunok. Ennek ellenére is szórakoztató lett ez az album, tele fogós dallammal és jó énektémákkal. Egyébként szerintem ez egy fokkal jobb lett, mint a Times of Grace album.

Nem igazán kedvelem ezt a stílust, ezért itt nagyon extrát kellet volna nyújtani, hogy megszeressem az albumot, de ez nem történt meg. Igaz amellett, hogy untam, néha azért felkaptam a fejemet erre-arra, de az erős közepest így sem tudta átlépni.

Helyén kezelve a dolgot,részegen egy rockkocsmában,szórakoztathat!

Olyan svéd zenei gyurma!Akikre asszociálni tudtam mind svédek!

Véleményem ugyanaz mint az Ahabnál!Ezt egyszerre lepörgetni nem bírom!

A számcímek a dalokra kioszható pontokra utalnak! A "D" biztos diszkvalifikációt jelenthet!

Kicsit többet adtam rá,mert ami alul szinfonizált volt,az nem volt tragikus!

Sajnos az ilyen fajsúlyú műveket csak csepegtetve,beosztva tudom hallgatni,mert megállna bennem az élet!

Könnyen befogadtam,nem kellett küzdenem!

Az utóbbi években foglalkoztam a gondolattal,ha újra elkezdeném zeneírással tölteni azt a kevés szabadidőmet, vajon milyen úton induljak el?Ez megadta a kezdő lökést!

Van hogy jó hangulatomban találunk egymásra egy olyan bandával akiknek a stílusa eltér az enyémtől,ez egy ilyen nap!

Semmi különös mint ahogy az ilyeneknél lenni szokott,de a pont tisztességes!

Meglettem volna nélküle asszem...

A gyenge megszólalás nem segít nekik, de amúgy hallgatható a cucc. Svédeknél sem minden fenékig tejfel vagy botfülű a hangmérnök?

Koszos punk, bulis rock'n roll, fekete fém, Motorfej, de az előző jobb volt. Legalábbis egyenlőre úgy tűnik...

Eredeti felfogásban játszanak,tényleg különleges atmoszférát áraszt a zene. Igazán jó dalokat viszont nem sikerült lemezre préselniük.

Újdonságkorában egy szerethető csapat volt, mára érdektelenné vált. Biztosan nem veszem elő még egyszer.

A zenekar neve garancia a minőségi sztóner rock/metálra. Akik ismerik nem fognak csalódni, aki nem, azoknak ajánlott utána nézni a lemezeiknek. Csak hangosan szabad hallgatni!

ilyesmi lemezekről nekem egy-egy dal évekig is elég lenne. Valóban, a művészi érték helyett inkább a hülyeség dominál... A metalcore mellett a másik olyan stílus ez, aminek nagyon irritál a népszerűsége.

Borzasztóan vérszegény és nyámnyila zene. A stílusa és a borító alapján pedig komoly reményeket fűztem az anyaghoz. Az ének és a hangzás is pocsék...

Ez szimplán gyenge, nullához konvergáló művészi értékkel.

Művészileg ez a legkiteljesedettebb lemezük, mégis ez tetszik legkevésbé az Ahab diszkográfiából.

A Meir alapján azért sejtem hogy miért is jutott már most olyan messzire ez a csapat... nagyon más nincs rajtuk kívül akik ilyesmi hibrid zenével próbálkoznának. Azért van még hova fejlődni (dalírás terén...maga az irány kiváló)!

Már-már kísérleti death metál. Hatalmas hangulata van, és ami nagyon jó, abszolút nem tudok asszociálni más zenekarok dolgaira erről a zenéről. Szerintem szuper, bár azért nem könnyű hallgatnivaló.

Már a kezdet kzdetén is sokkal jobbnak tartottam náluk a Shadows Fall-t, All that Remains-t, As I Lay Dying-ot...

Abszolút nem az én világom, az ének ráadásul számomra teljesen kiakasztó.