Egyelőre még nem szakítottam rá túl sok időt, de meggyőző a zene...

Avenged Sevenfold-éknak szerencséjük van, mert most épp van kedvem a kommerszebb zenékhez.

Tetszik, hogy death/doomból ez nem az a vonszolós fajta, hanem végig megvan az a tempó, amivel leköti a figyelmem. A témák is jók. Minden tetszik benne, nem tudok mibe belekötni.

Arctalan old school svéd death metál, franciaföldről. Mintha ezeket a dalokat már mások eljátszották volna bő 2 évtizede... itt most nem értem a nagy sztárolást.

Lassan majd minden körre jut egy olyan thrash lemez, amire kb. ugyanazt tudom leírni - ebben a témában korlátolt vagyok, bevallom.

10 perc után nagyon felbosszantott. Ebben nekem már túl sok(k) a művészkedés.

Azért adja fel a leckét a cucc, mert borzalmas és rettentő jó trackek váltogatják egymást, így nem is tudom milyen pontszám lenne rá igazán megfelelő, főleg hogy mint ZENE, nem tud funkcionálni a dolog. Na jó, legyen egy hatésfeles. Most olvasom, feloszlatta magát az úriember, úgyhogy a kedélyeket már nem borzolja tovább.

Kellemes hallgatnivaló bármilyen kedvhez, megtartom. A fickó énekhangja nekem nagyon tetszik, az Anathemás párhuzam mondjuk csak sokadjára tűnt fel, a 6. tétel engem Quorthon szólólemezére emlékeztetett, az Amorphis cover meg számomra a lemez leggyengébb pontja, de amúgy oké. Lehet lesz ez még több is.

A Heretic meg olyan Megadeth-es. Vagy nem is. Ja, de.

Ez így ebben a formában borzasztó sok és tömény, és a gyors részek nekem nagyon idegennek tűnnek az egészben. Az énekben időnként felbukkanó változatosság mondjuk tetszett, hangulata is van a dolognak, de többet biztos, hogy nem fogom hallgatni.

Amellett, hogy untat, valahogy a hangzás sem túlzottan felhasználóbarát.

Rég győzött már meg black metal ennyire, ennek tényleg van valami saját karaktere anélkül, hogy kilógna a műfaj szabta keretekből.

Erre még gyúrni kell, hogy az életkorukon kívül más is érdekes legyen a produkcióban.

Kellemesen elvont avantgárd cucc, még nem játsszák túl a színházasdit a zenélés rovására (ezzel valószínűleg sokan nem fognak egyet érteni). A vokál mondjuk nem valami nyerő, de amúgy hangulat és kreativitás terén nagyon meggyőzött; élőben meg végképp rendkívül mulatságosak lehetnek a két gyertya- helyett zászlótartó csajjal.

Én pont a többek által pozitívként említett négyes tételnél fejeztem be a próbálkozást azzal, hogy megtaláljam a közös pontot a produkcióval.

Ügyesek, épp csak semmilyen hatást nem vált ki nálam, amit csinálnak, sőt az ének még zavar is.

Engem nem különösebben kapott el a dolog hangulata, úgyhogy ennyiben maradunk.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez a zene gagyi és hatásvadász. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy valaki tudja élvezettel hallgatni, de én kiszúrtam, hogy itt ordas nagy átverés zajlik kérem szépen. Mert az összekopipésztelt Sisters of Mercy, Paradise Lost, Anathema, The Gathering és még kitudja milyen témák önmagukban jók, de ezért a produkcióért max. köztársasági elnöki címet érdemel az elkövető (feltéve persze, hogy nem bukik le). Az első harmad menti meg valamennyire a művet. De a darkos énektől hülyét kapok.

Annyira nem utálom, mint terveztem, de azért ez egy nagy kamu lemez ez. Pedig az első két dalt még egész pofásnak is mondanám, emellett az utsó Acid Rain tetszett is. Na de az olyan egyértelmű nyúlások miatt, mint pl. This means war=sad but true, vagy a kvázi Guns dal Doing Time és a kiadatlan Megadeth dalok közé is beilleszthető Heretic, egész egyszerűen nem érdemelnek többet.

Szerencsétlen sorsúnak érzem magam, hogy nem érzékelem, mitől lenne zseniálisabb ez a lemez mint 45 másik funeral doom/doom death vagy mi a rossebb. Jó-jó, azt érzem, hogy ezek a srácok nem ügyetlenek, emellett még abszolút a hallgathatóbb verzióját űzik a stílusnak, a színesítő elemeik is rendben vannak, na de én ettől a szenvedős "minden szar" érzésből iszonyatosan el tudok fáradni fél óra után.

Az, hogy minden számban ellövik ugyanazt a kiállást, több mint fárasztó. Emellett az olyan apróságokat, mint az ezerszer hallott riffek és egykaptafára íródott dalok, meg sem említem. Jajj, hogy már meg is említettem? Bocsi...

Bárcsak ez lenne a legrosszabb black metal lemez, csak néhány apróság: a tamok ne szóljanak úgy mint egy kartondoboz, nem az a trve ha germán nyelveken énekelünk, kísérő cint ütni metálban kifejezetten ciki, az ének nem akkor szól jól, hogyha katedrális reverbet nyomunk rá (és nem, még csak monumentális sem lesz tőle), a sikoltozás minden stílusban gáz, és nem baj, hogyha a félhangos fekvésváltásoknál néha többre törekszünk gitározás közben, a trombitát hagyjuk meg a skanak. De ezen betegségek mellett tényleg élvezetes, változatos.

Már maga a party thrash mint műfaj komoly aggályokat keltett bennem, erre a borító rátett még egy lapáttal. Beavis és Butthed biztos komázná őket. Nekem volt is egyszer egy ilyen pólóm, meg a filmjük is vicces volt (amiben lenyomták Amerikát), de a fingáson és a röhögésen kívül másra nem emlékszem. Na kábé ennyi értelme van ennek a zenének is.

Érdekes zenei katyvasz, néhány elemet kidobhatnának, és akkor egész pofás lenne. Mert amellett, hogy embert próbáló feladat mások agymenését és művészi önkifejezését végigszenvedni, itt azért elég sok figyelemre méltó témával találkoztam, külön megemlíteném a Kornos elemeket is felvonultató utolsó előtti tételt. Jobb dalokkal ez tényleg működhetne is akár.

Az egyéni hangvételt és helyenként felbukkanó jó ötleteket díjazom, a zenét viszont hiányolom. De lehet, csak én vagyok korlátolt.

Az nem semmi, hogy az irritáló imidzsük ellenére első hallásra meggyőztek, a hülye bajszok és szőrös hónaljak villantása mellett ugyanis zenélni is tudnak. Nem is kicsit. Egy kicsit sok lehet elsőre, ugyanis a mai progresszív metal trendeknek megfelelően elég tömény a cucc, viszont pont annyira fogós is egyben, hogy ne hagyjon szabadulni. <3

Kicsit fárasztó egy idő után, de varázslatos zene ez. Kár azért a sok doom/stoner riffnek látszani akaró gitártémáért (én inkább jó sok elektronikával és akusztikus hangszerrel játszottam volna fel a lemezt), mert amellett, hogy kiváló effektekkel vannak feldobva, igazából elég laposak. Látszik, hogy a csajszi a fő zeneszerző, és hogy gitározni nem nagyon szeret, vagy nem nagyon tud. Az énekesi teljesítménye viszont zseniális, zeneszerzői tehetsége vitán felüli.

Az énekest szokni kell, a zene sem nyűgözött le, de végig bírtam hallgatni 2szer is, és talán ha nem lesz jobb dolgom még meg próbálkozok vele.

Ez egy vicc.

Ehhez nem kell semmit írni, ezt csak hallgatni kell, de azt kötelezően.

Van még hová fejlődni de rengeteg nagyobb nevet is maguk mögé utasítanak.

Elég jó lemez, nálam nem jöttbe azonnal, ezért sokat hallgattam, de végül...

Fárasztó, nulla saját ötlet, és semmi olyan ami miatt szeretnék nekik esélyt adni.

Eleinte csak komolytalan volt, aztán unalmas majd idegesítő.

...........................................mmmm,,,,,ffff nah kb ennyi értelme van.

Soha többet nem hallgatom meg, gondolom ez elég egyértelmű.

Ez viszont a Hornal ellentétben nem beérett hanem megrohadt.

Könnyed, slágeres, ezért nekem baromi unalmas volt. De zeneileg, hangulatilag azért elismerésre méltó és tényleg elég változatos néhol.

A slágeres nyitás után merő unalom volt.

Mit mondhatnék, gyakran vendége az éjszakáimnak.

Erős a franciák debütálása, de azért nálam több kell ahhoz, hogy ha hasonlóra támad kedvem, akkor ne egy klasszikus lemezt vegyek elő...

Sikerült hosszabb távú terveket szőnöm az anyaggal, de hallottam már jobbat is idén.

Ezt már én is ajánlani akartam, parti thrash, kifejezetten élvezhető a megfelelő hangulatban, azon kívül pedig nem sok értékkel rendelkezik. De a célját megvalósítja.

Elvetemült cucc, jobb dalokkal nagyon is működne.

Ez a lemez szinte sikolt Naga védelméért:) Számomra 20% kiemelkedő ötlet, 20% egyedi hangulat és merészség, 60% zajhalmaz és akkor lehet matekozni...

Az a fajta zene, ami átmegy rajtam, mint a tejbegríz...

Vártam annak idején ezt a lemezt, a zenekar Totem korszakát nagyon bírtam, de ez kissé csalódást okozott, ahogy a legtöbb hasonló anyag az évben. A Totemként kezdő zenekar húsba maróbb volt, ez már néhol viszont álmosító.

A fószer hangja elsőre idegesített, aztán megszoktam. Hangulatos mindhárom szilánk, de még bizonytalan, hogy előkerül-e többet.

Hát a nyúlások marha pofátlanok. A probléma ott kezdődik, hogy a Guns leggyengébb száma is sokkal tökösebb és őszintébb, mint ez a lemez. Háttérben hallgatható, de nem fogom. Amúgy eddig nem ismertem őket egyáltalán.

Mindig is szerettem a zenekar munkásságát, ezt is hallgatom már egy ideje. Igazi agyhalál.

A legjobb oldschool cucc, amit az utóbbi években hallottam.

Kis utánanézésre volt szükség, de beugrott, hogy egy általam (méltatlanul) elfeledett kedvenc zenész új lemezéről van itt szó. És milyen jó lett!

Ez viszont jól esett.

Van benne sok minden, de igazából egyszer sem esett jól.

Őőő, izé... én próbálkoztam. Ez az a fajta muzsika, amit csinálni sokkal jobb, mint hallgatni.

Ez nekem bonyolult.

Kellemes.

Nagyszerű énekhang, változatos zene. Nulla izzadtságszag, csak az ösztön.

Polírozott semmi. A harmadik és a negyedik dal valamelyest tetszett, bár előbbi Guns, utóbbi Metallica koppintás. Később van még egy-két értelmesebb téma, de összességében egy nagy rakás polírozott semmi.

Ez sokkal inkább old school death, mint funeral doom. Funeral doomban egyébként meg a Station Dysthymiahoz hasonlítok jelenleg mindent, illetve legalább addig, míg annál nem hallok jobbat. Itt kötöttebbek a gitártémák, a hangközök és váltások elég nehezen mozdulnak ki az átlagos death megszokásokból. Szóval már az egyharmadánál unatkoztam egy kicsit. Később még jobban. Nem értem, mi ez a nagy rajongás ezért a lemezért.

Kajak. Egyelőre ennyi. Majd érik...

Nagyszerű ötletek vannak itten. Külön dicséret a változatos vokalizálásért, és a príma hangzásért. Ilyen egy jó black metal lemez.

Szeretem a tikatika thrasht. Illetve a thrasht egyedül így szeretem... És ez még ötletes is. Az E.A.G. kiállásai és a sikolyok különösen nagyon bejöttek.

Az érdekesség és az idegesítő felhangok harca egészen a végéig döntetlenre állt...

Az első tétel tökre bejött, a másodikban pocsék a gitár... A harmadik daltól ismét rendben volt a cucc nálam. Az ének nagyon nagy a négyesnél. A vége meg transzt okoz. Veszélyes az ilyesmi......... Olyannyira, hogy kúszik fel a pontszám másodjára hallgatás után...

Nem mozgat az ilyesmi.

A pszichedelikus elemek és a jó énekhang (ami viszont hamis néha) feldobja az egyébként lapos sabbath-féle gitártémákat. És a hangzás is nagyon jó. Sokadszor veszem észre azt, hogy egy zene azért lesz számomra működőképes, mert nem gitárcentrikus. Valószínű, hogy ezért nem hat meg az Ataraxie sem. Túl sok a gitár... Az Into a Sleep zseniális, és kár, hogy olyan rövid. A The Four of Us... is. Gondolkodom a maximum ponton.

Vannak jó pillanatai,de nem tudta lekötni a figyelmemet.

Érdekes. A hangzás jó,néhol talán az énakhang nem jön be annyira,de ettől eltekintve korrekt egy album.

Nagyon jó ez első stúdióalbumként tőlük.Rendkívül jól hozzák az old school hangzást.

Jó,élvezhető germán black.Néhol kicsit túlnyújtottnak éreztem de ettöl eltekintve jó.

Rednkívűl jó kezdésnek,igaz kicsit még kiforratlan de van miből elindulni.

Ez számomra már az értékelhetetlen kategóriába csuzik át.

A gitár,dob,basszusgitár rendben van,de az énekkel nem tudtam megbarátkozni.

Van egy sajátos hangulata.

Nem igazán nekem szól.

Eddig értéktelennek tartottam ezt a bandát, de szerintem ezt most jól összehozták. Persze slágeres, de kellemes, van ugyan tölteléknóta, de a java jól sikerült, és itt kivételesen az ének is jó. Meglepetés nekem is, de muszáj jó pontot adnom rá. :-)

Peta remekül összefoglalta, nagy dolgokat én már nem tudok hozzátenni. Páran biztosan elküldik vele az ajánlót melegebb éghajlatra, de ettől ez még nálam élmezőnyben lesz az év lemeze versenyben. :-)

Boymesterrel értek egyet.

Érdekes.

Ez olyan amerikai típusú retro thrash a la Anthrax, Overkill, stb., eredetiséggel nem lehet megvádolni, amúgy viszonylag korrektül van elővezetve, különösen a srácok életkorát nézve. Ennél jobban azonban ez a zene nem mozgat meg.

Zene jó, fantázia megvan, de a túljátszott vokál időnként elég idegesítő.

Leginkább összefüggéstelen zajhalmaz. Biztos van, akinek hat a pszichéjére, az enyémre is hatott, károsan. :-D Jól szoktam bírni a különlegességeket, adott esetben szeretem is őket, de azért legyen már némi zene is a zaj között... na így járhat az, aki közben pontoz, mondván, hogy ez reménytelen, a 4. és 5. tétel ugyanis kiváló, ezek miatt jelentősen emelnem kell a pontot. Kezdhették volna hasonlókkal, kár hogy az első 3 track jobbára zaj. A 4. nótánál látom magam előtt az eksztázisban vonagló törzsi táncosokat. :-)

Elismerem, hogy képzett zene, de nem igazán az én ízlésem szerint való.

Feelinges.

A férfi ének nem tetszik, talán hamis is kissé, a zenei körítés viszont korrekt.

Nem vagyok tisztában a zenekar munkásságával, csak a kötelező meghallgatásokat abszolválom, egyébként sosem kerül elő. Most sem volt vele semmi bajom, de hallatszik, hogy ez profi, tömegfogyasztásra szánt termék.

10-est kéne adnom, de a JT perpillanat jobban esik. Amúgy death/doomban az év lemeze lesz.

Jó kis lemez kétségtelenül,de a következő lesz az igazi. Kicsit izmosabb dalokat írnak és keresnek egy másik énekest, valamint sok - sok fondüt esznek még...

Nem kaptam el a fonalat....

Teljesen jó thrash a kései Kreator jegyében. Bármikor elővehető, de mély nyomokat nem hagy.

Inkább egy sajátos művészi performansz ez, mint jó zene. Ha élelmiszer lenne, tele lenne (e) betűvel...

Vigyázat! Pöcse van a menyasszonynak!

Saját stílusában sem tartom kiemelkedőnek, nagyon művi proggi zene ez...

Tóth Dzsesszika újra itt van! Egy áthatolhatatlan füst és bűzös pocsolya ez a lemez, amely tele van "slágerekkel". (Komolyan, a Keep Your Weeds akár a következő James Bond főcím zenéje is lehetne.) Én nem csak hogy beleszippantottam, de a fejest is ugrottam belé...

Több hallgatást igényel, de határozottan van benne valami. Hangulatos, itt-ott Anathemás, érdekes!

Nekem alapvetően tetszik, főképp ahhoz képest, hogy az elődei totál hidegen hagytak és nem is értettem, mi ez a nagy ajnározás. Ebben van valami, a címadó meg hatalmas sláger.

Érdekes egyveleg a blacktől a heavyn és a gothic metalon át a színházig. Hamarosan bővebben is olvashatjátok.

Ez kemény kihívás volt, a viszonylagos érdekessége ellenére is. A 4. mentette meg, hogy öt alá menjen a pontszám.

Párszor nekifutottam, de elmentünk egymás mellett.

Lásd lemezismertető (meg koncertbeszámoló).

Az utóbbi 5 év legjobb funeral doom lemeze (Esoteric - Maniacal Vale óta nem hallottam ilyen minőségi zenét)! Annak ellenére, hogy más stílusokból is bőven merít (depressive black, death), és mernek gyorsabb témákat is játszani. Amit az énekes néha leművel, az valami brutális, hisztitől kezdve pincemély hörgés, suttogás, van itt minden. Az i-re a pontot a lemez utolsó 10 perce teszi, kíméletlen! Amit lehetett kihoztak a stílusból, változatosságban túl is nőve azt, emiatt nem koporsóvivők is bátran próbálkozhatnak vele. :) Persze csak óvatosan... Hetek óta hallgatom (kell is neki időt hagyni!), emiatt nem is álltam neki az előző körnek. Nálam ez 10x10x10 pont.