Majd egyszer bővebben kifejtem, vagy személyesen megbeszélem azzal akit érdekel, hogy ez miért ennyi. - Természetesen egy jó pofa sör mellett. - Sok, jó koncertet nekik a hazai színpadokon.

Aki szereti a Dimmu Borgir, Old Man's Child és Keep of Kalessin féle dallamos black metal irányvonalat az bizonyos, hogy nem fog csalódni. A hangzás is kellőképpen polírozott ahhoz, hogy tökéletesen el tudjunk merülni a zenekar által álmodott világba. A zenészek jól kihasználják a stílus adta kereteket. (A szóló gitáros részek pedig a hiányzó kapocs, amitől még eggyel több mosoly jelenik meg az arcunkon.)

A francia zenekarok sosem voltak egyszerű esetek, s így van ez most is. Aki nyitott az innovatív gondolatokra, s szereti a stílusok közti átmenetet, annak igazi csemege lehet ez az album. Aki viszont most ismerkedik a zenekarral, annak az előző albumaikat is érdemes bepótolni. - A magam részemről ez most ennyi, de sosem jelenti azt, hogy nem változhat ez pozitív irányba. - Tény, le kell ülni hozzá. :) A váltások frenetikusak.

Nincs itt baj kérem, csak épp' nem egyben, hanem dalonként működik az egész. De úgy egész jól. :)

Semmit se változott a koncepció Jon Schaffer és Hansi Kürsch szerelemgyermeke kapcsán. Nagyrészt tisztességes középtempóban hömpölyögnek végig a power-nóták az albumon, mint ahogy anno a project első, debütáló lemezén. - Nyilván nem hiába, hogy felmerül az emberben a kérdés, miért kellett ennyit várni Schaffer riffjeire, és Hansi énekére. Nem tudnám megadni rá a választ. - Minden esetre a kohézió kettőjük kapcsolatában most mintha sokkal szorosabb volna, de még most sem érik el az anya-zenekarok szintjét.

Tuti HM-2-es anyag. Nálam már a hangzás is barátivá tette az anyagot, de amit itt a szólómunka alatt a pofánkba kapunk az maga a mennyország. Svéd anyag (mi más) egyenesen a mélyhűtőből újraengedve. S bármi furcsa, még mindig működik. Sikerült igazán fogós kis nótákat írniuk, bár az, hogy hasonlít a Bloodbath-ra, tagadhatatlan. :) - Kezdők azonnal pótolják a hasonszőrű zenekarokat. :) - Még mindig lúdbőrzik a hátam. / Köszönet az ajánlónak, ráérzett rendesen. :)

Kár érte, mert jó kis témák vannak benne, amit jó lett volna kibontani. Engem leginkább az egysíkú károgás ami zavar, de ez a stílus már csak ilyen. Lehet nem a black metal-t kéne kitűzni a lobogóra...

Pusztító erejű nyers black/death förmedvény a franciáktól. Semmi kivetni való nincs benne, kellően karcos, s haragos, s természetesen sokkal egyedibb hangvételűbb, mint a stílusbeli társai. Jól használják a stílus kereteit, de nem lépik túl azt. :)

Industrial, noise, grind agymenés. Vannak rajta jó pillanatok, de alapjában nem éri el az ingerküszöböt, s inkább idegesítő, mint művészi. Szóval a fitymacsattogtatás megvolt, de sosem fogja elérni az Igorrr féle szintet.

Semmi különös nincs abban, ha valaki black metal-ra adja a fejét, de a srácokban sokkal több potenciált érzek, mint amit itt bemutatnak. Akár a Vetur esetében, a gyenge pont itt is a vokál. Fájó, hogy a stílusban ezt a ziccert sokan kihagyják. Az egyes témák kifejtésére pedig néhol alig jut idő, mások esetében meg éppen, hogy "túl van játszva". - No, majd legközelebb.

Jó kis lemez lett! Igaz némileg finomabbra hangolták dalaik, mint a debüt Sárrét-ten. De ezzel semmi baj… inkább azt mondanám „maguk útjára találtak”. Azért persze van itt bőven energia, na meg a magyar valóság, ami nagyon jól visszatükröződik szövegeik mondanivalójában.

Black? BLACK

Bocsi srácok, de Nekem semmi újat nem hozott ez a lemez. Vannak benne jó megoldások, hangulat, atmoszféra, de valahogy olyan érzést add, hogy ezerszer hallott témák. Nálam egy hallgatásos lemez.

Bevallom kicsit kételkedve vártam az új albumát, de kellemesen csalódtam! Ozzy jól hozza a formáját... még mindig karcos a hangja, a riffek meg frissek, fogósak, lendületesek és bőven vannak bennük dallamok. A meghívott vendég művészek csak színesítik a lemezt. Működik ez Zakk nélkül is.

Okés, hogy neves zenészek, de csak "egy kirakat". Kellemes jó baráti muzsika...

Egy újabb jeles példány a tucat szériás svéd death metalból. Néha nem is lehet különbséget tenni köztük.

Azt hiszem Izlandon az egy főre eső zenekarok száma… sok. Még ha legtöbbjük csak egy a tucatból, ahogy Vetur is. Ez persze nem azt jeleni, hogy nem jó az, amit csinálnak… fagyos, rideg, dallamos black/death …megszokott. Nekem újat nem adott :(

Pokoli jó! Nyers,rideg, intenzív, könyörtelen, brutális és perverz. Mint a pokol, mint az élet. Már az előzetesek alapján is ezt vártam és ezt is kaptam.

Őket eddig nem ismerte. És ennyi elég is volt belőlük. Okés, hogy kitoljuk a határokat, meg nyitottság, stb… (értem én, hogy benzin hajtja, de mitől megy?) Mint már mondtam egyszer: Ritkán szeretek zenétől szenvedni! Csak mazochistáknak!

Na, ez már valami! Őket sem ismertem, de náluk már elkap az atmoszféra, a doomos hatás és a kaotikus disszonancia, amik remekül egybe vannak szerkesztve. Az pedig, hogy a dalok egy, mondhatni átkötő, összefüggő epikus szálon gurulnak egy nagyon jó megoldás.

Nem rossz de nem nekem szól.

A zenészek nagyon profik a számok egyenként jók, de nem akar összeállni. Nekem egy túlpolírozott blackdeathdoom katyvasz.

Sose gondoltam volna, hogy valaha lelkesedni fogok egy black metal lemezért, ebben a körben meg kettő is van. A francia metal vonal számomra is érdekes, nem tudom mit csinálnak másképp, valamiért nagyon működik. Amikor utánuk akartam nézni meglepődtem, hogy az előző lemez már el van mentve a könyvjelzők között, sőt annak idején kacérkodtam a gondolattal, hogy próbát teszek velük a HP-n. Aztán valahogy elfelejtkeztem róluk. Most meg a pofám leszakad, milyen anyagot tettek le az asztalra. Kell egy kis idő a befogadásához. Leginkább a hangulat fog meg olyan mint egy apokaliptikus szertartás. Nagyon jó.

Nem tehetek róla, de engem Ozzy hangja rettenetesen idegesít. A zene helyenként élvezetes ,de elég sok az önismétlés. Meg hát pénzért minent?! Esetleg egy feat. Britney Spears?

Ez szerintem egy tipikus egyszámos lemez. A Diabolic még csak-csak mutat valamit, de a többi szám már csak izzadtságszagú nyűglődés. A zenészek szorgalmasan pakolgatják a poweres kliséket, a gitáros néha szólózik hogy történjen már valami, az énekes meg próbál átéléssel áriázni,de sokszor elfogy a hang meg a levegő. Baromira untam

Voltak jó pillanatok de nekem elég egysíkú, ezért túl hosszúnak éreztem. Nem tudott végig lekötni. Amúgy nem kukacoskodásból de released February 22, 2019

Többet vártam.

Zeneileg tetszett (a dob különösen), de a vokál hazavágta.

Ha lekevernék róla azt a mocskos indusztriális zajt, lehet, hogy valami értéket is fel lehetne fedezni, igy csak sejteni lehet, hogy valami zene is van a háttérben. Ezt a műfajt nem tudom és nem is akarom megszeretni.

Első hallásra lenyűgözött de minél többet hallgatom annál több hibát vélek felfedezni. Az utolsó szám nettó időhúzás de van 3-4 ütős nóta. A borító gyönyörű, bár egy Zdzisław Beksiński képpel nehéz mellényúlni.

Teljesen átlagos hazai rock-metal vegyület, aminek viszont egész jó szövegeket sikerült írni.

A Venereal Dawn sokadszorra helyezte magasra a lécet a Dark Fortressel kapcsolatban és bevallom, hogy első hallgatásra nem is igazán éreztem, hogy ezt megugrották. Viszont szép lassan beért a Spectres... és már nem is tudom, mi volt vele a bajom kezdetben. Talán az lehetett, hogy elszokott tőle a fülem a kihagyott évek miatt, de ez az értékből nem von le semmit. Fagyos és szórakoztató.

Egy megbízhatóan erős lemez, de nem vonz az újra és újra hallgatásra.

Ozzy a metal egyik megteremtő alakja, igazi élő legenda, akinek minden megmozdulása ajándéknak számít már korából és életviteléből adódóan. A hangja sosem volt igazán jó, sokkal inkább egyedi, ami legalább akkora érték, ha nem nagyobb. Feeling és nagyszerű dalok keverednek ezen az anyagon a középszerűekkel, sőt, néhány gyengébbel, de ez ki a francot érdekel már egy ilyen életút után. Csinált az öreg egy lemezt, mert kedve szottyant hozzá és megtehette. Csak remélni lehet, hogy lesz még erre lehetősége és mi még hallhatjuk a sötétség kbszott császárát új dalt énekelni. Annyi fémzene szorult a kisujjának egyetlen percébe, mint itt sokunknak az egész életébe. Aki pénzéhességről beszél, az nincs tisztában azzal, hogy Ozzynak és a Black Sabbathnak a 70-es évek óta nincs pénzügyi problémája. Ha Ozzynak arra támad kedve, hogy rózsaszínre festett vaddisznóra vadászik, akkor befestet egyet és fogja a puskáját, ha hasonlóan őrült és minden realitást mellőző ötletként Justin Bieberrel akar egyet duettezni (mondom, teljesen irreális a faszi gondolkodása időnként), akkor azt teszi. Nem pénzért, csak mert éppen így ébredt. Ezen felül egyet értek Oldboy írásával, a hangzás néha bántó magasságokat tud mutatni, amiért kár.

Tipikusan egy számos??? Melyik is volt az a szám? :) Pár jó riff, pár pofásabb szóló, totál átlag témák ének. Tucat power metal, ami akkor jó, amikor próbál nem az lenni (extrémebb megoldások, lassulások).

Olyan könnyen csúszott le, mint egy jó pohár vörösbor. Minőségi death metal, ami nem vall szégyent, ha pofán kell csapnia.

Nekem kifejezetten felkeltette az érdeklődésem ez a borító, de néhány dal után elillant az érdeklődésem. Ha már itt páran a Necrowretchhez méregetik, akkor én is leadom a voksom: a franciák számomra őszintén agresszívek és egyszerűek, ez viszont művészetet próbált csempészni ugyanabba a receptbe, amit ráadásul gyengébben is produkált... Egyszer meg lehet hallgatni, de többé nem szeretnék időt pazarolni rá, az manapság drága kincs.

Nem talált be minden dal, de ezen a rövidsége sokat segített. Ahogy itt többen is írták, nyers, pusztító death/black vegyület ez, amiben már igencsak rutinos bandáról van szó.

Ha már kísérletezős, punkos, grindes marhulás, akkor inkább ez, mint az előző körös PDF, vagy PAFF, vagy PFA, vagy mi a fene volt:)

Na így kell bemutatkozni! Nagyon jó lengyel anyag ismét. A dalokon lehetett volna még alakítani (pár perc mínusz itt, pár perc plusz amott), mert nem mindig a legjobb részek vannak elnyújtva, valamint a vokál lehetne kicsivel változatosabb. De ezek az apróságok csak a tökéletestől választják el nálam...

Átlagosnál értelmesebb szövegek, de zeneileg nem sokkal különb hazai "könnyű" metal. Nem az én világom.

Eddig csak névről ismertem őket, de Zoli tökéletes támpontokat adott. Igazából van itt minden ami kell, kellemes dallamok, jó hangzás, kiváló szólók. A Pali Aike pedig már szinte slágeresen fülbemászó. Engem ég sem kapott el annyira, mint a többieket, noha igazándiból semmibe nem tudok belekötni.

Lásd ajánló.

Nekem ez az első Ozzy lemez amit végig hallgattam. Minden tiszteletem az öregé, hogy ennyi idősen és ilyen állapotban összerakott egy ilyen lemezt. Vannak rajta érdekes dalok érdekes vendégekkel, amik nem is igazán működnek. Maradjunk annyiban, hogy ha választanom kell egy Osborne-t gondolkodás nélkül továbbra is Buzz mesterre teszem a voksom.

Általában mindent meghallgatok, próbálok kilépni a komfortzónámból, de a power metalt nem tudom elviselni. Ennyire csöpögős, szirupos, negédes kínlódás mint ez a stílus nincs még egy a világon. Elnézést a a rajongóktól de ezt végig hallgatni se tudom, több mint egy óra ebből? Kösz nem. Három szám lement bőven elég volt, sőt büszke is vagyok magamra. A hia valószínűleg az én készülékemben van, de ezt a sárkány kergető, kardlóbáló mesemetalt én nem tudom elviselni, bocsi.

A stílus kereteit nem túllépőm korrekt, svéd halál metal. Én azért soknak éreztem azt a 57 percet.

Nos, hát nem lehet minden zenekar Myspirming.

Ritkán jön meg étvágyam ilyenre, de ez tényleg stílusán belül egy kiváló lemez. Pöpec hangzás, gyűlölettel teli acsarkodás és még egy két csavart is tutak vinni bele, hogy izgalmasabb legyen. Franciák, meglepő.

A pár körrel ez Előtti Diploid, amit azóta is sajnálok, hogy le pontoztam, ezerszer jobb volt. Pedig meg van itt minden a mocsok ipari hangzáson át, a jó témákig. Külön külön működnek is a részletek, de valahogy még sem áll össze nekem az egész. Kár érte.

Ugyanazt tudnám elmondani, amit a Sárrét lemezről írtam. Aki a hazai dallamos, mégis keménykötésű, egyenes rock/metal vonalon fogós, fülbemászó dalokat akar hallani, minden kellemetlen mellékhatás nélkül, próbálkozzon a Mudfield zenekarral, valamit jól csinálnak! Nekem nem kenyerem ez az irányzat, de érződik, amikor egy anyag megállja a helyét.

Egyelőre nekem még mindig jobban tetszik a Venereal Dawn (ami nem csoda, mert azt a 10 pontos albumot rongyosra hallgattam), de erős, izmos, fogós anyag az idei lemez is, az hétszentség! Nagyon komoly, igazán lehengerlő teljesítmény, jól megírt kompozíciókkal. Semmiképp sem szabad kihagyni!

Már első hallásra érződött, minőségi anyaggal van dolgunk. Ez a meggyőződés, szerencsére, minden hallgatással csak tovább erősödött. Nagyon komoly munka, tele jó dalokkal. Az album második fele talán még erősebb is, mint az első fele, és a hangulat is jobban áthatja az embert. A Voidfire-rel ellentétben, ez sokkal inkább nekem való black metal.

Nyilván Ozzy az egyik metal atyaúristen (én nem tartozom a nagy fanok közé), meg keresztapa, meg minden, és ami az övé, az vitathatatlan, és a fejem meg is hajtom előtte, de ha csak a zenét nézem (és nem a körülményeket), egy átlagos lemezt hallok, amelyet biztosan nem fogok sokat (vagy többet?) hallgatni. Főleg, hogy egyes vendégektől csak a szemem forgatom… Nem azért, mert saját műfajukban nem lennének esetleg jók, hanem mert nem illenek a képbe. Ozzy meg így is, úgy is azt csinál már, amit csak akar, az égvilágon semmi tétje nincs. Ha nagy baklövést is követne el, azt is el lehetne intézni a szokásos frázisokkal, mint pl: „így is csoda, hogy él”, a múlton meg ráadásul nem változtat.

Kellemes power metal lemez, de nem túlzottan az én világom (az első lemezt azért hallgattam anno), mégis azt gondolom, hogy ők egy fokkal tökösebb power metalt játszanak az átlaghoz képest. Én inkább az új Wolfra szomjazom.

Svéd halálmetal-főzet. Először azt hittem, megint le kell írnom, hogy "szokásos korrekt death metal anyag és semmi különös", de a zenekar rám cáfolt (szerencsére). A lemez a hossza ellenére sem válik fárasztóvá, nagyon jó a dalok keverése, az album lendülete cseppet sem lankad. Nem mondom, hogy 9-10 pontos szerzeményeket írtak, de annyira azért erősek a dalok, hogy felkeltse a figyelmemet. A receptre megírt kompozíciókban azért remek harmóniákat is találunk (címadó), markáns riffeket, punkosabb tempót és súlyos belassulásokat is. Nem vettem észre, hogy letelt az egy óra. Tetszik!

Izlandról jó zenék szoktak érkezni, és ahhoz képest, hányan lakják, elég sok izlandi black metal banda létezik. A Veturt azonban vérszegénynek érzem (én is), a kraft, az esszencia hiányzik, pedig az alap ahhoz, hogy hangulatos lemezről beszélhessünk, meglenne. Csak a jó dalok hiányoznak.

A leginkább az tetszik benne, hogy képes fenntartani a lendületet, van egyfajta határozottság, magabiztosság és meggyőző keménység a zenében. Az erő + zenei tartalom = frissesség. Így lehet elkerülni, hogy valami fárasztóan és dögunalmasan középszerű legyen.

Egy újabb „lálmás csülhe.” Én azért szeretem, ha a zenén van a hangsúly. Értékelhetetlen.

Rossznak nem rossz, de különösen nem vagyok elájulva tőle. Elég átlagos produkció, a nyelv hangzását szokni kell (nekem), és ez semmiképp sem pozitívum, ami a vokálra is vonatkozik.

Elmegy.

Nem volt nehéz döntés...

Elmegy.

Műanyag hiteltelen pénzéhes vacak. Szerintem ideje visszavonulni, mert ez már tragikomikus és szánalmas. Ozzy meg már úgy néz ki mint a neje. :D

Alapvetően nincs ezzel semmi baj, jó a lemez. Nekem a hallgatása egyáltalán nem okozott megterhelést, sőt, nem úgy mint ozzi mester förmedvénye.

Vállalható lemez, ha nincs más ez is jó, de van más ami jobb.

Szerintem meg megfelel a mai kor black metal elvárásainak! Jók a dalok, jó a hangzás, jó a vokál (mégis egy black metalba milyen ének kéne ha nem károgás? pff...). Teljesen rendben lévő lemez, a műfajjal ismerkedőknek kifejezetten ajánlott. És köszönet az ajánlónak!

Na pont hogy ide illik mindaz amit a Vetur kapcsán leírtak, azaz egysíkú károgás, többet vártam, nem mutat semmi újat... Én még kiegészíteném a klisék tömkelegével és a szar hangzással, tehát tucat, tucat és tucat = 3 pont.

Nem volt nehéz döntés...

Jó erős bemutatkozás.

Számomra nagy meglepetés volt ez a lemez pozitív értelemben. Jól összerakott és kellemes dalok találhatóak rajta. A szövegek igényesek, nem érzem rajtuk azt a rengeteg kínrímet, mint a hasonló stílusban alkotó hazai pályatársaknál. Korrekt lemez, a hangzás is teljesen rendben van, egy ideális világban a kereskedelmi rádiókból hasonló zenék szólnának. A meglepetésfaktor miatt még egy fél ponttal feljebb csúszott az értékelésem.

Vitathatatlan, hogy ez egy igényes lemez, remekül összerakott dalokkal és profi zenészekkel. De egyben hallgatva valahogy mégsem tud annyira beszippantani az egész album. Biztosan bennem van a hiba, mert korábban sem tudott igazán közel kerülni hozzám a zenekar. Viszont az eddigi próbálkozásaim alatt talán ez a korong tetszik a legjobban tőlük, nem tudnék igazából belekötni semmibe. Lehet jobban bele kéne ásnom magam az életművükbe…

A dalokat a hosszabb terjedelmük ellenére is sikerült megtölteni érdekes tartalommal. Erős lemez ez, remek hangulatokkal és változatos énekkel. Az ebből a körből is kiderül, hogy a franciák nagyon tudnak valamit....

Nem vagyok egy nagy Ozzy fan, így a lemeztől sem vártam túl sokat, de összességében egész jó dalokat sikerült megírni erre a lemezre. Megjegyezhető refrének, jó kis solok, nem fullad unalomba a teljes album. Viszont a hangzás számomra is műanyagos lett, sőt néhol mintha túlvezéreltnek is hallanám, ami nekem levon az értékéből.

Nagyon magasztos akar lenni a zene, rengeteg stílust bele akartak sűríteni a dalokba… Csak valahogy a dalszerzés folyamán nem sikerült kiemelkedni a mezőnyből, mert ezt az albumot bármelyik középmezőnyben evező power metal alakulat is kiadhatta volna. Vannak benne jó témák, solok és megoldások, de összességében egy középszerű album. Látom és hallom a „nagy neveket” a lemezen, de még sem érzem.

Részemről ez egy tisztességes svéd iparos munka. Se több, se kevesebb. Hozzák a műfajban elvárt szintet.

Károgás, tremoló riffelések, akusztikus pengetések és zongora. Minden adott tehát egy tökéletes atmoszférájú blackes zenéhez. Kellemesek is a dalok, de nem mutat semmi újat ez az izlandi kvartett, amire az ember igazán felkapná a fejét. A borító a logójuk nélkül pedig inkább emlékeztetne egy tehetségesebb gyermek festményére, mint egy ilyen zenét játszó zenekar borítójára.

Egy ideális terjedelemben a világra okádott minőségien agresszív dalcsokor a francia zenekartól. Nem sok újító szándékot hallok a számokban, de itt nem is ez a lényeg, hanem a zene hangulata. Az pedig bőven van benne. Igényes aprítás!

Régen rengeteg hasonló stílusú zenét hallgattam (Basket Of Death, Anus Mush és társai...), de ma már nem igazán tudnak megfogni ezek a fajta öncélú zajkeltő alakulatok. Lehet ebben műfajban is értelmeset és "értékeset" alkotni, de ezen a hanghordozón a zenei nyitottságom ellenére sem tudtam ezt felfedezni. De ha esetleg valaki az idegeit akarja reszelni, akkor hosszútávon ideális társ lehet ez a lemez.

Ez egy korrekt bemutatkozás a lengyel zenekartól. Több remek témát és riffet hallani a lemezen, amik el tudják kapni az embert. A vokált én nem érzem gyengepontnak, hozza a műfajában elvárt szintet. Viszont ahogy mások is említették vannak témák, amiket kissé elnyújtanak, vagy éppen nem fejtik ki teljesen. Ha legközelebb megtalálják a helyes arányt, akkor még élvezhetőbb lesz! A borítóra pedig szerintem nem is kell külön kitérni…

Egységes, lendületes, és még van benne további lehetőség. A többit a hamarosan érkező lemezismertetőben.

Ozzy az Ozzy. Nyilván Sharon keze is bőven benne van, de ha az azt jelenti, hogy ilyen albumot képes kiköhögni magából az öreg, akkor remélem (bár ez egyre halványabb sajnos), még van benne egy lemez.

Ez számomra is iparosmunkának tűnő skandináv death. Azért vannak jobb pillanatai, de annyi nincs, hogy kedvem támadjon újra nekifutni.

Ez engem nagyon fárasztott. Semmi különleges elemet nem sikerült felfedeznem, ami kiemelné őket a "jó, jó, de minek" kategóriából nálam. Fogalmazhatnék úgy is, hogy ez a lemez nem nekem szól. Nagyon nem.

Nem mondom, hogy semmi kedvemre valót nem találtam benne, de ez a fajta black metal nekem nem elég változatos a jobb pontszámhoz.