Korrekt death anyag, meglepetések nélkül
Zeneileg teljesen rendben van, nem is vártam mást. A dalok is rendben vannak.
DE!
Végig az volt bennem, hogy ez FELESLEGES!!! Sajnálom, mert nekem például az első két lemezükkel semmi bajom nem volt.
Elismerve az eddigi teljesítményüket (Ramses, Dance) mondom, hogy ha engem kérdeznek, ezen lemezanyagot előzetesen hallva azt javasoltam volna, hogy semmiképp se Hooligans néven hozzák ki.
Egészen tetszett az első károgásig.
A hangulata OK, de ez, valamint az egyénibb témák sem elegek az üdvösséghez nálam.
Nem tudtam igazán megbarátkozni vele, az erős pillanatai ellenére sem.
Az Accept-tel valahogy sosem kerültem közelebbi ismeretségbe. Persze a kötelezők (Fast as a shark, Balls To the Wall) megvannak.
Ez a lemez viszont kellemes meglepetés és kellően erős is. Ha valami friss heavy metalt hallgatnék, biztos előveszem.
Az Amazonia a legkirályabb tétel az albumon. A többi is OK, egységes a színvonal, de nekem még mindig hiányzik innen valami.
Hogy is mondjam, hogy ne sértsek meg senkit?
Jó ez a csapat, jó az új lemez is, de én személy szerint nem érzem benne azt, ami miatt ekkora figyelmet érdemelne...
Jó anyag. Kellően dühös, kellően punk.
Bár a szöveg számomra érthetetlen, de elolvastam és emiatt sajnálom is kicsit.
A görög csapat kicsit talán túlzásba vitt bizonyos hatásokat, ám ennek ellenére ez egy erős anyag. Pláne, hogy ez az első albumuk.
A hangulat ugyan a legkevésbé sem vidám, simán lehúzza magával a hallgatót egy-egy rosszabb pillanatában, ugyanakkor van a dalokban annyi érdekesség, ami kapaszkodót adhat.
A pontszámban van egy kis biztatás is.
A Blank Sunrise meg a Buried in the White miatt kaptak jobb pontot az eredetileg tervezett hetesnél. Az ilyen dalokból kellett volna még 2-3 az albumra és biztosan újra elővenném. Így csak az tudom mondani, hogy korrekt lemez a korai doom/death anyagok nyomán megidézve a már említett Katatonia-t is.
Jó-jó, hallottunk már ilyet vagy legalábbis nagyon hasonlót! Nem épp kuriózum ez a lemez, ezzel kár vitatkozni, de egész jó. Lenne....
Én még a nyilvánvaló áthallások mellett is el tudnék menni, de az ének miatt nem kap több pontot. (Még a kevesebben is gondolkodtam.)
Annyira vártam, hogy történjen már valami, jöjjön már valami más, ami kilendít ebből a langyos vízből.
Hiába vannak zeneileg jó témák és megoldások, ha az énekes nem villant valamit. Itt pedig az van, hogy ahol nem a szokásos dallamait hozza, ott sem elég bátor azt hiszem. Kicsit olyan biztonsági játék ez.
Átlag banda, átlag death metal…
Magukhoz képest bekeményítettek… egy kis ipari hangzás jótett is nekik. Szép visszatérés a paradicsomból.
Egy romantikus orgia!
A korábbiakhoz képpest valóban nagyot alkottak. Összességében bika lemez lett (az ellenére is, hogy némelyik dalukban tömegével hemzsegnek a koppintott témák, bár ez ebben a műfajban sem újdonság)!
Acélveret, erő… hozza, amit egy alap Accept albumnak kell.
Engem az eddigi anyagaik sem fogtak meg… úgy mond el mentek mellettem, mint ahogy ez is. Egy jól hipe-olt csapat (nekem) semmi több.
Hát na... ELVÁRT színt!
A Tool-os alter hatások és az AIC „unalmas” grunge dallamai amik életet visznek ebbe a zenébe. Vannak benne jó ötletek, de lehet egy EP is elég lett volna.
Kell hozzá hangulat sz tény, na meg időjárás is… most épp esik, a bánat hangulata meg épp jól esett.
Ebben azért több erő, és lendület van, mint a görög csapatban. Tool hatás itt is, némi Soen ötletesség… dögös gitárok, hangulatok, nekem nem volt egy unalmas pillanata sem.
Watta ffook woz thiz??? Ezeknek fogalmuk sincs rola hogy mi a death metal, az ocska virgazasok es ide oda kapkodasoktol pedig nem lesz valami prog.....
1. Az oldal profiljába illeszkedő albumot ajánlj, azaz legfőképpen metalt, illetve az ehhez kapcsolódó „rokon” műfajokat (industrial, -core, drone, ambient, stb.). Igyekezz oldal szellemiségéhez megfelelő lemezt ajánlani, lehetőleg az underground színtérről.
Garabonc jol megfogalmazta ennek a lemeznek a lenyeget, csak nalam ez nem er max pontot
Nagyon jo,imadom, rengeteg ilyet hallgattam egy idoben,vannak kedvencek akik ujra meg ujra meg lesznek hallgatva, viszont ez az album nem lesz koztuk mert nem kiemelkedo "csak" siman nagyon jo.
A 94es Death Row albumot valami miatt anno rongyosra hallgattam , meg kazettan, de aztan mai fullel mar nem tennem, minosegi es dogos rock zene ez, viszont szintiszta mult idezes az egesz
A Gojira csak annyival tud tobbet a sorstarsainal, hogy valami miatt legyen tabora meg ellen tabora, de mindenkepp beszed tema legyen minden megmozdulasuk mind2 oldalon, serinte ok egy jo csapat, jo zenevel, nekem a meshuggah es a mastodon hasonlo kedvencek, idovel mind 3 banda minden lemeze a masterpiece kategoriaba emelkedik, ez meg emelkedik
A kor legnagyobb meglepetese, nem nem bonyolult, de ossze van rakva, nem sznob, nem prog, nem okos, de nem is okoskodo.Szivesen vennek egy albumot, amugy siman rafekudhetnenek a blackes vonalra, menne nekik, a punk megnevezes itt csak egy biztonsagi dolog szerintem, boven van potencial ebben.
Nagyon semmilyen, semmi nyomot nemhagy maga utan, viszont nem idegesitett, csak untatott, ezert kegyes leszek
Sajnos unalomba fullad nagyon gyorsan, valoszinuleg azert mert eleg otlettelen.
Toolnagy a hasonlosag, nem szabad valakit ennyire masolni,ha pedi nekik ez okoz oromet akkor ne varjanak elismerest a profi masolasert
A progresszív jelző ellenére az old school bandák jelentős része izgalmasabbnak hat...
Részemről maradok a metalnál és az egyedi zenéknél, akinek ez az igénye, az megtalálja a számítását. Zeneileg már eljutottak az ezredfordulóig a 90-es évek fiúbandáitól indulva, szóval fejlődtek is rendesen. Kapnak 4 pontot, mert volt pár riff, ami tetszett. Ezutánis életem legszörnyűbb koncertélményével tudom párosítani őket, amikor láttam őket akaratomon kívül és a "buli" felénél vette észre az egyik csóka, hogy a hangszere nincs csatlakoztatva a megfelelő helyre...persze ez a tomboló tömeget nem izgatta, a kis Eszmeralda, Luszeszita, Gizike és a szomszéd Mari néni el is tántorított a rajongásával, úgyhogy az estét tisztes távolból, a felejtéshez sajnos nem elégséges bor társaságában töltöttem...
Meghallgattam párszor és nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e. A hangzás rengeteg finomságot eltemet, talán ha kicsit erőteljesebben szólna és nem lenne ez a retro feeling ennyire előtérbe hozva. Az ilyen kiadványokról rendszerint eszembe jut egy másik, amit szívesebben hallgatok, jelen esetben ez a Woods Of Ypres bemutatkozása volt...
Akadnak megingások a banda karrierjében, de a lemezeik többsége igazi energiabomba. Ez most azért 9, mert a Cobra Speed Venom kicsivel jobban letaglózott. Ennek még érnie kell és hangulat sem árt hozzá. Talán valami jó kis romboláshoz betolom majd háttérnek (felújítás).
Gyakran leírom, de nem árt az ismétlés: cikkeknél igyekszem műfajában, helyén kezelni, értékelni a lemezeket, HP meg egy játszótér és az egyéni ízlés mutatója. Kétségtelen, hogy ez egy minőségi heavy metal korong, csak ilyen hosszban és bármiféle hangulatváltás, különösebb egyediség nélkül nem tud lekötni. Ha bármelyik dal megszólalna a rádióban vagy egy válogatásban, végig bólogatnám, ömlesztve viszont 15 perc kell az első ásításig...
Számomra a zenekar legnagyobb erénye, hogy viszonylag ismertebb nevük ellenére próbálkoznak, kísérletezgetnek saját kereteiken belül. Én a Mastodonhoz szoktam kötni fejben (nem azért, mert ugyanazt játsszák), mert ott is van egy hasonlóan értékes hozzáállás, mégsem kedveltem meg soha egyiket sem igazán. Ezen a Fortutude sem fog változtatni. A jó ötletek közé bőven kerül kevésbé érdekfeszítő rész is.
Az ilyen rövid EP-k miatt nem támogattam anno a formátum HP-ra való bekerülését, de ez most jól esett. Az Intro teljesen felesleges és jelentéktelen, viszont az Ősi kód azonnal hevíti a fémet. Még ennél a kissé rövid, már-már félkésznek tűnő dalnál is jobb a Vakság, a címadó durvulása pedig igazán kedvemre való volt. Meghallgattam újra a Rontás lemezt és ott sokkal jobban tetszett a vokál. Nyersebb és élesebb volt, itt olyan, mintha bajusz mögül szólna... Nem rossz kis szösszenet ez, de csak arra volt igazán jó, hogy elővegyem a "régi" lemezt, azt szerettem.
A sok időhúzás, maszatolás közé néha egész jó dallamok is kerültek. Kis gyomlálás, helyreigazítás és jó lesz ez.
Jó hangulatú kis lemez, de nem sok momentum akad, ami miatt újra elő kellene vennem. Nem rossz dolog a doom, csak lapos témákkal nem működik.
Nagyon ritkán hallgatok már prog metalt, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy az ezredforduló után annyit faltam belőle, hogy besokalltam... Ettől függetlenül ez egy remek album, amiben egyedül az ének volt az, ami kevésbé tetszett. Nem azért, mert rossz, hanem mert sok helyen hallottam LaBrie-t. Kicsit több egyediség kellene az énekbe és akkor nem tudnék belekötni. Viszont így akadt mégegy Wheel nevű csapat, amit szerethetek...
Az olasz banda Tolkien témáival átitatott prog/death metal-ja több annál, hogy egy egyszerű legyintéssel el lehessen intézni. Kissé bonyolult, de mindenképpen egyedi, tudatosan felépített, alaposan kidolgozott. Nyilván született már ebben a stílusban számtalan mestermű, melyeket nehéz überelni, ettől függetlenül ez egy remek alkotás!
Én abból a szemszögből közelítek a lemez felé, hogy általa talán eljuthat egy kissé keményebb zene is azokhoz, akik csak a Királylány-t ismerik a zenekartól. És, ha netán megtetszik nekik, akkor utánanéznek a Road-nak, és talán más zenéknek is. Legalább terjed egy kicsit a keményebb vonalas, hangszeres zene! :)
Hangulatilag pontosan illik a mai időjáráshoz! A háttérben futó, Hammond-orgonáéhoz hasonló szinti játék csak tovább mélyíti a depresszív hangulatot (My haunting vision).
A közepére indult be nálam igazán az album, az Ultra Faust és a Glorious Hades szerintem kiemelkedően jobb a többi dalnál. De nincs szégyenkeznivalójuk a svédeknek, ez egy remek death/thrash vegyes pálinka! :)
Épp a múlt héten hallgattam meg a Blind Rage albumot. Az sem rossz, de ez a lemez egy igazán tökös alkotás lett! Nagyon jó volt hallgatni, a No Ones Master és a The Undertaker című dalok különösen tetszenek! A komolyzenei betétek pedig csak azt mutatják, milyen jó zenészek vannak ebben a zenekarban! A Dvořák adaptáció az utolsó dalban külön megsüvegelendő!
Nem estem hanyatt tőle, az előző két album sokkal jobban tetszett. Kicsit túl van ez már gondolva. Vannak rajta jó pillanatok, de összességében nem hagyott mély nyomot bennem.
Blackened punk metal from Hungary. Én a punk zenét nem igazán komálom, de itt sokkal súlyosabb a zene, mint ahogyan azt vártam. Kellően tömör, és kellően tömény, fülessel nagyon jól szól!
Kicsit lefárasztott estére, nagyon furcsa hangulatú, alternatív zene. A basszusjáték nagyon tetszett. Néhol korabeli doom-ot, néhol pedig a 60-as, 70-es évek acid-rock hangulatát idézi fel. Unalmasnak semmiképp sem mondható, de nem igazán fogok rá többször időt szakítani.
Tulajdonképpen nem rossz, csak engem nem tud teljesen elvarázsolni. Kevés doom zenét hallgatok, amiket ismerek, azok viszont etalon lemezek. Úgy gondolom, első lemezként ez egy nagyon is tisztes helytállás.
Vannak benne jó részek, de valahogy nem tör a felszínre. A SOEN erre csuklóból mérföldeket ver! Egyszer azért meg lehetett hallgatni.
A rossznál már csak az a rosszabb ha semmilyen vagy...
Nem gondoltam volna, hogy valaha bárminek is ennyi pontot fogok adni, de úgy tűnik, valóban soha se mond, hogy soha.
Az indok egyszerű. Ez a lemez maga Hooligans… egyszerű Zs kategóriás imidzs „metal”. Nem tudom mikor hallottam utoljára együtt ennyi lopott riffet, egyszerűen bicskanyitogató a dolog. Arról nem beszélve, hogy a magyar szakma erről a kókány wikipédiás szakdolgozatról azt állítja, hogy jó.
Nehezen ültem neki ennek a lemeznek, mivel műfajleírásában ott szerepelt a számomra mumus DOOM METAL szócska. Aztán csak rávettem magam és azt kell, hogy mondjam jól tettem!
Sok benne az akusztikus elem, a tiszta kétszólamú férfiének rohadt jól működik, nagyon el találták mikor és hol kell használni, a post-punk-os szinti témák pedig kiválóan támasztják alá a lemezt.
Szóval..., aki szereti az ősi alapokon nyugvó black metal kreatív, de semmiképpen nem öncélú megközelítését az imádni fogja ezt a lemezt.
Ez a lemez rendesen haza vágott.
Semmi extra, nem akar túl okos lenni és nem akar minden áron többet mutatni, mint ami valójában egy gyilkológép!
Mit is mondhatnék egy újabb Accept albumról. A heavy Metal műfajában, illetve annak rajongói körében biztos, hogy tuti befutó, de ez a 40 perc nekem már sok volt. Viszont az első 20 percben valóban szórakoztatott és jó volt hallgatni.
A Gojira az a zenekar, aki hiába képvisel egy egységes amúgy kimagasló színvonalat, de sosem tudott igazán nekem szólni album szinten. Vannak dalaik, amiket nagyon szeretek ezen a lemezen például az Amazonia és az Another World.
Az intro nem volt rossz hangulatteremtő, bár kissé fölöslegesnek éreztem a játékidő tekintetében. A többi dal viszont lemarja az arcodról a bőrt!
Mondjuk engem könnyű volt lenyűgözniük, mert a hardcore és black metal határán mozgó crustos cuccokat egyébként is szeretem. Viszont a vokál most nem adta annyira, kicsit háttérbe került, viszont még érthető és ott van.
Ha a SCREAMING BANSHEE-re azt mondtam, hogy semmilyen, akkor erre is azt tudom mondani csak... de kiváló háttérzene... egy liftben..., vagy a tescoban.
Kifejezetten jó Katatonia lemezt írtak. A doom metal továbbra sem lesz az én műfajom, de aki szereti az előbb említett zenekart az ezt is komázni fogja. Aki nem szereti a max középtempós dalokat annak nem kifejezetten ajánlom.
Összességében semmi extra, jól hozza a műfaj elemeit.
Mutter vegyünk Tool lemezt
Mutter: De van otthon Tool lemezünk...
<---- Tool lemez otthon.
Jó, nyilván ezt a hasonlatot a legkönnyebb ráhúzni szegényekre, de ha egyszer tényleg full olyan az egész és esküszöm nektek ennyit már rég unatkoztam egy lemez hallgatása közben....
A hangzás és a vokál terén lehetne még javítani, de nekem összességében tetszett az olaszok zenéje, A progresszivitás nagyon is jelen van a számokban. Kellemes meglepetés volt.
Először semleges akartam maradni, hiszen a zenekar lemezeit nem hallgattam mivel stílusuk távol állt tőlem. DE a jelenlegi lemezt hallgatva be kellett látnom, hogy nem maradhatok semleges, mert ez a lemez JÓ! Engem nem érdekel a zenekar korábbi munkássága, nem is ismerem, csak a most érdekel és ez jó.
Na egy underground black metal, ami nemhogy nem elviselhetetlen, de kifejezetten kellemes darab. Milyen kis gyöngyszemek vannak a mélyben, na az ilyen underground beajánlásokért éri meg hápézni. Én a károgást nagyon visszafogottnak ítélem meg, más black bandák sokkal durvábban adják elő, ráadásul a tiszta ének, ami nagyon klassz még tovább oldja ezt. Nem is beszélve a mostanában oly divatos zombihányás vokálhoz képest, ez már nem is károgás. Nagyon kellemes, jól felépített, finom zene ez.
A zenekar nem volt ismeretlen a számomra, mivel megvan a The Burning című első lemezük, igaz akkor még Crown of Thorns néven tevékenykedtek. Az a lemez még a mostani lemeznél is gyorsabb, hiába megöregedtek… :)
Gondolom a pontszámommal nem okozok nagy meglepetést. Egy újabb kiváló album, aki eddig szerette őket ezután is fogja. A stílussal most ismerkedőknek ajánlott! Még egy fél pontot adok így utólag, mert megérdemli.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett. Én erősen túlzónak érzem a zenekar körüli hájpot, de mivel francia, ausztrál felmenőkkel... :)
Egyszerű ez, mint a faék. Én jobban szeretem a bonyolultabb, agyalósabb zenéket. Értékelhetném legalább a belefektetett munkát, de nincs kedvem, nem vagyok olyan hangulatban. De hogy javasoljak is valami iránymutatást a jószándék jeleként legelőször vokál terén kéne jelentős korrekciókat tenni. További jó munkát...
Valami hihetetlenül unalmas zene ez, az énekes meg úgy énekel mintha le lenne szedálva, ami csak tovább fokozza az amúgy is halvérű zene még lelankadóbb voltát. Csoda, hogy a lemez végére nem állt meg a szívem.
Érdemei elismerése mellett nem tetszett.
Hol van ez egy The Crown-hoz képest...hát elég messze. Pedig meghallgattam vagy 3x-4x, de így sem lett jobb.
Nagyon meglepett ez a lemez. Nem igazán hallgattam Hooligans-t soha, az első egy-két lemezüktől eltekintve (illetve persze ismerem a leghíresebb számaikat a további lemezekről). A Ramses és Dance/Dirty Dance néven kiadott anyagaikat meg akartam hallgatni még a kör vége előtt, de sajnos nem volt rá időm (hamarosan pótolni fogom őket). Érdekelne, hogy mi okból kifolyólag lépték ők most meg ezt a hozzájuk mérten éles váltást a zenében és remélhetőleg nem csak ezen lemez erejéig tartott ez (jó lenne, ha ebbe az irányba is mennének tovább és pont emiatt, én most ezt a lemezt úgy kezelem, hogy nem feltétlen nézem, hogy mit adtak ki az elmúlt 20 évben--a nagy részét mondjuk amúgy sem ismerem). Szinte minden szám tetszik, a legjobban a Vesztegzár. Sokan sok mindent írtak már erről a lemezről, aminek egy része baromság (az, hogy más oldalak mit írnak róla, természetesen, csakis érthetetlen lehet...).
Hasonlókat tudok róla elmondani, mint a többi ilyen jellegű formációról: attól függetlenül, hogy nem az én zeném, nem rossz, elhallgatható a háttérben, de számomra hiányzik belőle az a különleges hangulat, ami például a Carach Angrenben megvan.
Egész jó volt. Többszöri hallgatás után is, pedig nem kedvencem a műfaj, főleg, hogy jó néhány számban eszembe juttatta a Morbid Angelt. Minőségi, illetve, ahogy nézem, elég régi banda. Az mondjuk nem semmi, hogy 2002-ben három (!) nagylemezt is kiadtak, de nem eltolva, hanem kettőt február 5-én, a harmadikat pedig április 8-án (még akkor is, ha előbbi két lemez újrakiadás volt).
Az Accept a 2010-es Blood of the Nations visszatérés óta is hoz egy magas nívót, szerintem az, és az utána következő Stalingrad szintén remek lemezek voltak (a klasszikus albumokhoz is simán oda lehet őket tenni), a Blind Rage sem marad el sokban tőlük, de a Rise of Chaos és e lemez nincsenek olyan jók. Tornillo tudott új színt vinni a bandába és az UDO után hagyott űrt is sikeresen tudja szerintem "pótolni", ha lehet így fogalmazni. Természetesen, kisujjból kirázott vérprofi hagyományos old school heavy metal, de valahogy érdekes, hogy az alaptagok közül Wolf mellől már mindenki kiszállt/elment (Uwe Lulis ott van "másodhegedűs" gitárosnak, alig kap néhány szólót egy-egy lemezen és koncerten, pedig a Grave Diggerben megmutatta, hogy mire is képes és milyen témákat tud ő is írni). Az egyre több szimfonikus betét feldobja a lemezeket, de a teljes 2017-es Wackenes szimfonikus koncert a rengeteg komolyzenei betéttel (és ennek a Symphonic Terror kiadványa) már kicsit sok volt. A kiadvány minőségére és megjelenésére szintén nem lehet panasz, az impozáns borító és szövegkönyv megint csak Havancsák Gyula zsenialitását mutatja.
Nem rossz, de én nem érzem benne azt a különlegességet és egyediséget, mint sokan. Igaz, meg kéne hallgatni a korábbi lemezeiket is, hogy teljes képet kapjak.
Nem is tudom, mikor hallottam utoljára ennyire értékelhetetlen, semmirevaló "vokált". A számok meg...ha 100 évig adnának ki anyagokat, akkor sem érnének fel az előző körös Bodom After Midnight két számához (sem) ötletességben, dallamokban, zenei és hangszeres tudásban és persze dalírásban. Az pedig szintén igaz, hogy hiába magyar a szöveg, ha sok helyen érthetetlen. Meghallgattam amúgy a "Rontás" nagylemezt is, ami valamelyest jobb ettől az EP-től.
Hát, ha a Screaming Banshee semmilyen, akkor ez mi? Borzasztó ez a monotonitás, mintha a zenészek be lennének szívva. Számomra ez értékelhetetlen.
Ez egyszeri meghallgatás után legalább sarkall arra, hogy holnap majd meghallgassam újra, mert vannak benne érdekes, értékelhető részek (és nem csak az unalom meg a monotonitás). Bár, nyáladzások is, amik számomra kevésbé jönnek be.
Nem is feltétlen az a legnagyobb baj, hogy unalmaska, meg hogy monoton (nyilván ezek is), hanem az, hogy hiába "tűnik" olyannak, amit többször is meg kéne hallgatni ahhoz, hogy "jóra hallgassa" az ember, de erre sajnos nem sarkall semmi. Ez a legnagyobb baj.
"Hé srácok, ez a dal egészen pont úgy szól mintha a Screaming Banshee együttes írta volna!" - Senki
Hé srácok, mi lenne, ha nem?
Ahol az énekest Koboldnak hívják az fixen egy menő zenekar
"Apa ideges, hű de ideges apa bizony!"
Semmi dinamika a mixben, annyira ellövi minden töltényét az első fél másodpercben, hogy dögunalmas ingerszegény kalapálássá válik a maradék 45 percben.
Ha nem lenne a Fémforgács azt hinném a glam metal és a thrash metal 30 éve kihalt.
A klasszik heavy metalra jellemző mind a mai napig szórakoztatóan queer öltözködést leszámítva (Rob Halfordnak köszönhetően, akit kb mindenki lemásolt anélkül, hogy belegondoltak volna abba, hogy ő meleg) boldogabb lennék, ha még mindig azt hinném senki nem ad már ki ilyen lemezeket. Végtelenül gáz és datált, zeneileg egyenrangú a 30 éve halott rokonaid múmiáival együttélni.
Okés album, de Godzsirához képest nagyon langyi
Olyan nehéz crust punknak hívni?
Nagyon cuki postrock de mi az isten történt az album kiadása és a zenekar megalapítása közti 8 évben azon az öt dalon kívül?
>listens to Tool once
Erőtlen próbálkozás.
Jó kis metal lemez, teljesen megfelel a szabályzatban leírtaknak. Köszike az ajánlónak!
Nagyon jól ötvözték a műfaj régi és új jellemzőit.
Nagyon kitartó egy csapat és már az első lemezük is legalább ilyen színvonalú, mely kitartás meghozta gyümölcsét.
Azt hiszem nem kell mit hozzáfűzni.
Nagyobb a füstje, mint a lángja. Ez a zenekar és zene mindig is túlértékelt volt.
A gitártémák lehetnének progresszívebbek, feltéve ha ehhez megvan a kellő hangszeres tudás.
Ha csak annyi energiát fordítottak volna a zenébe is, mint a nevük írásának egyediségébe biztos jobb anyag lett volna.
Kellemesen, jó arányérzékkel adagolt melankóliával átitatott dallamok. A Katatoniás hasonlat megtisztelő.
Számomra ez semleges.
Az olasz srácok a death metal egy olyan válfaját űzik, ami jobb híján a progresszív, vagy technikás jelzővel illethető és hasonló stílusban alkot/alkotott az Atheist, Pestilence, Cynic, a kései Death is. Hogy csak az ismertebb zenekarokat említsem. Nyilván az említett bandák alapműveihez nem ér fel a Pierceive, de azért szerintem annyira nem is rossz, mint ahogy az eddigi átlag mutatja. A fretless basszusgitár hangzását nagyon bírom, szóval azt ezen a korongon is örömmel hallgatom!
Anno tinédzserként bírtam az első két, funk rockos lemezüket, aztán ahogy kezdtek befutni és egyre több popos elemet bevinni a zenéjükbe kezdtem tőlük eltávolodni. Azért nem teljesen a semmiből jött ez a keményedés, mert korábban is akadtak hasonló dalaik, csak ezúttal mindegyik ebben a szellemben fogant. Nekem tetszik a Zártosztály, minden hatásával együtt. Szórakoztató, húzós, mégis slágeres nótákkal van tele. A szerintem tök fölösleges "hörgéseket" én nem erőltettem volna a helyükben és Tibi is nyomhatott volna több gitárszólót, de összességében nekem tetszik ez az album.
Alapvetően tetszett. Ha a károgást csak színesítésként használták volna és a valóban minőségi tiszta ének dominálna, akkor még jobban tetszene!
Jó kis pusztítás, de tény, hogy egy idő után monotonná válik. Az extremitás, keménység ellenére végig melodikus tud maradni, köszönhetően a kiváló gitárjátéknak.
A Blind Rage anno engem is nagyon eltalált, írtam is róla egy ismertetőt. Nem rossz ez a friss korong sem, de most kevésbé tudott lázba hozni. A klasszikus zenei kikacsintások (Beethoven, Dvorák) viszont tetszettek. A The Undertaker blues-os témázgatásai szintén.
Lásd, kritika!
Bár már elég régen hallgattam Leukémiát, de ha zeneileg annyira nem is, attitűd tekintetében érzek hasonlóságot. A borító pedig Voivod-os.
Kellemes kis utaztatós muzsika, az énekes viszont néha Chino Moreno-nak, máskor meg Jim Morrisonn-nak képzeli magát. A legdurvább, hogy néha pedig olyan frazírokat, hangszínt alkalmaz, mint amilyet Oláh Szabi művelt az After All 2001-es a. c. i. d. című, korát jócskán megelőző albumán.
Korrekt zsánerlemez. Őszi, téli napokon talán jobban elkapna a dalokból áradó melankólia. De nyilván nem ér még fel a Katatonia, Anathema, Paradise Lost emblematikus albumaihoz.
Hamarosan bővebben ki fogom fejteni róla a véleményemet egy kritika formájában!
Azért nem olyan rossz ez. Háttérben kellemes, de odafigyelve sajnos unalomba fullad.
Eddig legalább hitelesen nyomták a nyálas szart, most ez a műkeménykedés még kevésbé szimpatikus. Eddig is utáltam a zenéjüket, meg az egész jelenséget, amit a banda képvisel, most ott tartok, hogy egymásután inkább 3 új Ossian lemez egy nap, mint ez... brrr.
Eddig teljesen kimaradt nekem a banda, de wow!!
Bár 80-as születésű vagyok, nekem az Accept teljesen kimaradt korábban. Gyakorlatilag teljesen véletlenül belehallgattam meló közben a 2014-es Blind Rage lemezbe és hetekre beragadt az album a lejátszóba. Azóta megjelent a Rise of Chaos és az elmúlt hetekben izgatottan vártam az új albumot. Mérsékeltebben érdekes, mint az előző lemezek, de még mindíg laza, hiteles és minőségi heavy metal.
Lehet, hogy egyszerű vagyok hozzá, de nekem nem jön át a medzsik.
Most mit mondjak. Nem zavart, de nem jutna eszembe még egyszer betenni. Még ilyen rövidségben is untam.
Azta!!. Mintha a Katatonia megírta volna a Brave Murder Day 2-őt! Az itt 10 pontot kapna, ez kb. másfél ponttal kevésbé izgalmas, de felfelé kerekítek egyáltalán azért, mert imádom, hogy ilyen magas minőségben idézték meg ezt a klasszikust. Sokat fogom hallgatni.
Szerintem a metal mint zenei műfaj nem tulajdona senkinek sem. Az alkot benne aki akar. A közeg majd eldönti hogyan reagál erre. A metalinkvizíció nyilván máglyát kiált, mások megváltót... A fene tudja mi volt a céljuk ezzel a lemezzel. Egy biztos, bátor húzás volt. Ha bejön mennek majd a Tankcsapdával turnéra, ha nem jön be akkor irány a majális és mehet a Királylány, meg az Én paradicsom. Amúgy tök jó dolgok is vannak benne zeneileg.
Én már nagy fenntartásokkal kezelem a bandát annyira hullámzó a teljesítmény. Ez a lemez viszont a kiemelkedően jó albumaik sorát erősíti.
Nekem ez a keményvonalas germán HM már nagyon nem megy. Nyilván kőprofi, de egyszerűen kínszenvedés végighallgatni, mert nem köt le, nem találom érdekesnek, de még csak nem is szórakoztat. Ez a műfajra értendő ánblokk. Aki még él-hal ezekért, mint pl. a múltkori Primal Fearért is, annak hajrá, nem fog csalódni.
Sokadik hallgatásra is úgy érzem, hogy mint lemez nem működik megfelelően és ez a kiadvány igazából egy rakat szám gyűjteménye csak. A tetszési faktor is hullámzó. Míg az Amazonia mehet végtelenítve, addig mondjuk a The Chant meg a felvezető együtt 7 perces oázásától már második hallgatás alatt agyfaszt kaptam. Hallgatom még, de azért nem szoktak megcsalni az első megérzések olyan gyakran. Ez a lemez nem annyira jó, mint amekkora hullámokat ver.
Kiváló album lett,hozza a magas színvonalat.
Aki szereti a Soen formáció progresszív zenei világát,azoknak biztos tetszeni fog a dortmundi zenekar új lemeze is.
Abszolút etalon amit csinálnak, csak nem mindenkinek szól.
Na, a Hooligans erősen a ‘közép’ mezőnyben végzet!
Ezért mondom mindig, hogy az átlag viszonylag reális képet fest. De azért remélem ez a rohadt ritka kivétel a hasonló anyagokat illetően, mert nem erről szól a Forgács és ezt nem olyan bonyolult dolog megérteni…
Gyerekek! Végre, felnőttek módjára el kellene fogadni, hogy nem mindenkinek a véleménye egyezik a sajátunkkal! Mert az itteni összezördülések rendre erre vezethetők vissza. Meg lehetne kímélni magunkat a sok fölösleges adok-kapoktól!
Más téma: örülnék neki, hogy ha valaki elkezd pontozni egy adott kört, az be is fejezné a pontozást, tehát minden lemezt végigpontozna. Nem az 1-2 körös eltiltástól való „félelem” miatt, hanem azért, mert különben torzul az átlag. Jelen esetben ha brigante és Otitis Media nem fejezi be a pontozást, akkor pl. a Gojira átlaga jelentősen csökkenni fog, igaz azt is mindenki látni fogja, hogy ott figyel két darab „érvénytelen” 10 pont. De az átlagtorzuláson túl én speciel kíváncsi lennék a többi albummal kapcsolatos véleményükre is. Szóval srácok, ha van időtök, kedvetek, fejezzétek már be a pontozást a kör zárásáig! 🙂
Oldie, nyugi! Az átlagba nem számít bele annak a pontja, aki nem fejezi be. (Nyilván a két tízes javítaná a helyezést.)
De én is biztatok mindenkit a végigpontozásra, illetve jelezzétek időben, ha már látjátok, hogy nem fogjátok befejezni!
Tudom, hogy nem számít bele, pont azért írtam a Gojira esetét, mert náluk így „elveszne” a két 10 pont. Tehát torzítaná az átlagot. De ha a srácok 10 helyett 2 pontokat adtak volna, azok „elvesztése” is ugyanúgy torz átlagot hozna. De mindegy is, inkább a megjegyzésem második része a hangsúlyos, hogy ha valaki belekezdett a kör pontozásába, lehetőleg fejezze is be azt! 🙂
Örülök, hogy egyébként sok pontozó van és sokféle véleménnyel, viszont tényleg elég sokan félbe is szokták hagyni a dolgot. Nem egyszerű, néha nagyon szűkös a két hét, de ha már belekezdünk, akkor érdemes be is fejzni lehetőség szerint:)
King Diamond nevét méltatlanul bitorló kis szar patkány, szopd le magad huskyval. Miattatok lett a hp egy rakás szar.
Nem értek veled egyet és nagyon remélem hogy nem csak annyi fog történni hogy törlik a kommentedet és kész (lementettem a biztonság kedvéért) hanem minimum egy figyelmeztetésben is részesülsz!
@tompormorgo a figyelmeztetést megkaptad.
Nálad a labda.
Üdv!
Sanyi
Most figyelem, hogy ez a 444. Hangpróba. Utána is vizionáltam az Error szót… 😀
Belial: Inkább azzal foglalkozzál, hogy lehetőleg fejezd be a kört és minden lemezt pontozzál, ne úgy, mint az elmúlt körökben, amikor pontoztál. Egyébként az oldalon volt már lemezkritika is írva az új Hooligans-lemezről.
Teljesen jogos Belial felvetése, a cikk sem volt igazán idevaló, de kivételként még lenyeltük. Nem, nem illeszkedik az oldal szellemiségéhez egy olyan anyag, amiről minden egyes metal oldalon olvashatsz. Se nem izgalmas, se nem egyedi és leginkább nem underground. A HP végére megkapja a tényleges értékét az átlaga alapján, ahogy az lenni szokott (ebben a közegben ez nem meglepő, máshol lehet, többet ér, viszont ebben az esetben nem az oldalban, hanem a pontozó oldalválasztásában keresendő a hibafaktor). Félre is kell tenni legközelebb.
Tudom, hogy még friss hús vagyok a terepen, de… tegye mindenki a szívére a kezét és mondja azt őszintén, hogy ennek a megélhetési egy lemezes imidzs metálnak itt keresni valója van. Mert nincs.
Ez csak arról szól, hogy a kutyát nem érdekeli már a Hooligans a rádió játszik tőlük pár dalt, de kb ennyi. Mivel a Peter Crow Design-os gitárokat és különböző kozmetikai kezeléseket, illetve életszínvonalat ki kell fizetni és fenn kell tartani, úgy döntöttek, hogy nyitnak a keményebb zene felé új rajongókat bevonzva (mondjuk ha ezt komolyan gondolták volna akkor nem a Curtis gyerekkel feateltek volna egy hatalmasat, szóval még arra sem voltak képesek, hogy rendesen legyenek megélhetési metálosok). Amivel nem is lett volt baj, mert csinálják.
De olyan szaklapok és magazinok elkezdték ezt a kínlódást komolyan venni, akiknek ezt marhára nem kellett volna. Közhírré tették (már mint maga a Hooligans), hogy igazából nem is értenek ehhez, mert mindent a szintén felettébb stílusos Road-os faszi írta (akik ugyan ezt a lépést megtették évekkel ezelőtt, hogy hangzást és stílust is váltottak, viszont a a Hooligans esetében minden szempontból ugyan az a kellemetlen szekunderszégyen szövegek és alaptémák maradtak, csak „modern” metalhangzással és lehangolva a béka segge alá). Arról már nem is szólva, hogy annyi összeguberált téma van a dalokban, hogy ha ez egy politikus szakdolgozata lenne hááááát, bajos volna az élet…
Ezt senki ne vegye személyes támadásnak, mert nem annak szánom, csak kifejtettem a véleményemet a Hooligans jelenségről.
Hű, de jól ismered őket…nagy rajongó lehetsz:) (csak viccelek). Valamint egyetértek. A HP átlag szerencsére mindig a helyére teszi a dolgokat. Kellenek az ilyen friss húsok, főleg, hogy egészen idevágó ízléssel rendelkezel és nem csak idefújt a szél.
Nehéz nyilatkozni a témában, mert nem sok minden jut eszembe erről, ami valakik számára ne lenne sértő. Nehéz felfognom, hogy egy bizonyos iq szint felett hogy vehető komolyan ez az olcsón előállított megélhetési szar. Minden emberi tisztelet mellet az idejekorán elhunyt Siklósi Őrs felé mondom azt, hogy én már az AWS-től is behánytam. De nekem teljesen az jön le, hogy a Hooligans gondolt egyet, hogy most ez menő, hisz eurovízión is voltak, csináljuk mi is ezt. Még AWS póló is van a klipben. De tegyük félre az ún. „slágeres modern metál” iránt érzett undoromat . Ez a lemez még a műfajában is középszerű, szóval a 10 pontokat szimplán zenei, szakmai szempontból sem értem.
Az a helyzet, hogy szerintem se kellett volna ide beajánlani a Hooligans lemezt. Mondom úgy, hogy nekem tetszik. De én mainstream zenéket is hallgatok, sőt, ahogy öregszem, egyre jobban igénylem a dallamokat, a rendes éneket, az extrém vokalizálásban már nem igazán lelem örömömet. Viszont az oldal szellemisége és a legtöbb olvasó, szerkesztő, külsős munkatárs, stb. az underground felé hajlik, így az én ízlésem, véleményem nem mérvadó. Ettől függetlenül azért nekem inkább az jön le a Zártosztályról, hogy egy bátor album. Szerintem akkor mondhatnánk azt, hogy megélhetési zenészek, ha továbbra is a szokásos pop/rock muzsikát nyomatnák. Hisz arra manapság is nagyobb lenne a kereslet. Az meg, hogy a „Roados faszi” (Molnár Máté) írt volna mindent, az erős túlzás. Ha jól tudom 5 dal szövegét írta. Ennyi. Rajta kívül még vagy három másik dalszövegíró is közreműködött a lemezen. A zenét viszont teljes mértékben Tóth Tibi írta. Az, hogy mennyire egyediek a témái már más kérdés. Zenei és szakmai szempontokat pedig nem lehet jogosan számon kérni itt senkin, hisz amint már sokszor megvitattuk, a zenei ízlés alapvetően egy szubjektív dolog. El kell fogadni, hogy valakinek ez 10, másnak pedig csak 1 pontot ér. Igaz továbbra sem vagyok a szélsőséges pontozás híve, de már elfogadtam, hogy itt a legtöbb pontozónál alapvetően az indulat/gyűlölet és a feltétel nélküli rajongás kettőse dominál…
Édesmindegy milyen szándékból készült a lemez, édesmindegy milyen műfajú a többi albumuk. Ez a Hooligans album metállemez, szóval van létjogosultsága itt.
Beajánlani viszont értelmetlen volt, mert akkora egy híg cringefest hogy hihetetlen.