Ebben most hallani vélem amiről Naga és Miki beszélnek, úgyhogy nem leszek vele szigorú.
A torzonborz S. E. maradjon inkább a metal zenéknél, azokhoz jobban ért.
Doom metalt lassan már csak nyomokban tartalmaz a zenéjük. A zseniális bemutatkozó album óta számomra nem jó irányba haladnak, bár még az előző albumot is sikerült "jóra hallgatnom", de ezt már nem annyira. Azért még mindig minőségi és viszonylag egyedi amit hallunk.
Az első három nagylemezüket megvettem anno CD-n. Azokhoz képest ez mi a fészkes fene? Tényleg muszáj volt Ulver néven folytatni a zenélést, ha kb. ég és föld a különbség a két zenei stílus között? Ettől sokkal kevesebbért szedtek már ízekre bandákat a rajongók. Amúgy ez most nem gond, hogy a 'forgácson van? A múltkori Metalite-ot nagyon tudtátok köpködni, pedig annak több köze volt a metalhoz. Na, mindegy, egyébként tőlem elfér, csak gondoltam szóvá teszem.
Szinte fájdalom hasított a fülembe időnként az "énekesnek" köszönhetően, mikor úgy döntött, hogy ideje vernyogni egyet. Sajnálatos, mert amúgy a zenét kedveltem volna.
Stílusában szerintem jó zene, de nem nekem szól; pláne nem 1 óra feletti hosszban.
Kellemes hallgatnivaló volt ez. Végig ügyeltek rá, hogy ne fulladjon unalomba, mindig volt valami kis csavar a zenében.
Magyar viszonylatban jónak számító lemez. A borító viszont nagyon csúnya, bár biztos ki akartak vele fejezni valamit. A BC-en akár pofátlanul olcsón is beszerezhető, szóval hajrá 9-10 pontos kollégák!
Egy motívum 5-15 percen át ismételgetve végtelenül unalmas számomra. Próbáltam többször is elkapni a hangulatát, de unatkoztam.
Olyan mintha meghallgattam volna 10 db introt. Nem hosszú lemez, mégis baromi hosszúnak tűnt.
Úgy rémlik a régebbi lemezek tetszettek, ebben most nem hallok semmi rendkívülit. Olyan mint agy újabb -talán kicsit megvadított- DT anyag.
Eleinte azt hittem kellemetlen lesz, de egy két gyengébben sikerült daltól eltekintve elég kellemes hallgatnivaló. Sokszor olyan mintha már hallottam volna valahol. A férfi énekes sokszor már zavaróan túltolta. a Berserkir kimondottan tetszett. A stílus eléggé eklektikus de így legalább változatos lett a lemez
Többszöri nekifutásra sem sikerült összebarátkoznunk. Nem rossz, de nem az én világom.
Az első dal még tetszett, de utána eléggé ellaposodott.
Elég egysíkú, nem is igazán értem mit keres itt, azért meg lehet hallgatni. A The Red Light kiemelkedett a többi dal közül
Becsületből végighallgattam, de ez egy büntetés volt. Rég hallottam ennyire irritáló anyagot ez egy akusztikus környezetszennyezés számomra. Semmi értékelhetőt nem találtam benne.
Minőségi munka, ha több olyan dal lenne mint a Leng 10-et adnék. Az Under the Sign of Koth eleje olyan mintha egy Anaal Nathrakh kollab lenne.
Helyenként ötletes megoldások vannak, jó hallgatnivaló lenne, de a dob nekem nagyon idegesítő volt. Olyan mintha egy fém vödröt püfölnének.
Nagyon hangulatos lemez, helyenként valami döbbenetes megszólalással.
Bírom az ilyen elvont elektronikus zajkeltéseket, ha megmaradnak egy bizonyos "zenei" szinten, egyszerűen fogalmazva emészthetők maradnak számomra... Ezzel nincs baj a Dark Sky Burial esetében, ugyanakkor különösebb karakter nem kapcsolódik hozzá. Amíg hallgattam, addig jól esett, de nem hinném, hogy ezt fogom hallgatni, ha hasonló zenét kívánok.
Szerintem a melodeathnek semmi köze a kereskedelmi, piaci igényekhez...a 90-es évek elején berobbanó death metal északi variánsa ez, amibe elsőnek a svédek vitték bele a "melódiákat". Egy meglévő stílushoz az újítás szándékával kevertek valami mást...ilyen azért akadt bőven a fémzenék történetében. Ahogy az osdm esetében, itt is lettek kiemelkedő előadók, akik ismertebbek lettek és kevésbé ismertek. A stílussal tehát semmi gondom, hiszen egy Insomnia, Mors Principium Est még manapság is lázba tud hozni, azonban egy, az In Flamesből eredmények nélkül kihullott gitáros által alapított banda esetében nem nagyon számítok másra középszerűségnél. Javítás: tényleg szerepelt már itt az előző album és teljesen ki is esett...pedig akkor jól esett. Most viszont nem.
A harmadik szám végén ütött be a felismerés: ez b.meg végig ugyanaz lesz. Pátosz hátán pátosz indokolatlan mennyiségben, amíg a gyomrom ki nem fordul. Azért becsülettel végignyögtem ezt az indokolatlanul hosszú anyagot és találtam benne egy-két érdekesebb részt. Igazából nem tartom lehetetlennek, hogy valaki ráhangolódjon, de az nem én leszek. A lemez néhány dalában előkerül a folk, mint például a Rivers Of Goldban és a Blood Red Skyban, ezekből többet is hallgattam volna, máshol meg ott működik a korong, amikor sem énekkel, sem szimfonikus futamokkal nem fárasztanak és hagyják, hogy a metal kikandikáljon a gondosan felépített színfalak mögül.
Egészséges módon kaotikus, mégis régi vágású death metal. Erre mindig vevő vagyok, ez pedig egy remek bemutatkozás. Kifejezetten bejön az anyag hangzása, ami hordoz magában némi mocskot, mégis mindent megenged a fülnek.
Részemről az Avatarium addig volt radaron, amíg Leif Edling a nevét adta hozzá, mivel vele együtt eltűnt a mélységeket ostromló doom metal is a projektből. Ráadásul vele sem működött minden, mert eléggé identitászavaros volt az egész... Helyette maradt az egyébként nagyszerű énekesnő és a őt támogató, megbízható iparosként tevékenykedő Marcus Jidell kettőse, akik rockosabb irányba vitték a történetet. A többiek is jól képzett svéd professzorok a hangszereiken, de ez csak szépen csillogó porhüvely.
Annyira távol van tőlem ez az Ulver, pedig az első lemezeiket nagyon bírtam. Nem törnék pálcát felettük, mert mertek változtatni, kísérletezni az évtizedek alatt, amit pedig játszanak, az a maga világában igényes, csak nem egy hullámhosszon vagyunk és már soha nem is leszünk.
Én a magam részéről rég hallottam ilyen jó tradi doomot. Ezzel együtt az énekes kétélű tevékenységével egyet értek. Megy ez az énekstílus a műfajhoz, ha ésszel alkalmazzák. Ráadásul valami effekt is belerondít itt-ott a képbe.
Abban igaza van Nagának, hogy ez már nem az a zenekar. Igen, a The Great Old Ones első kiadványai nem véletlenül szerepelnek előkelő helyen az itteni statisztikában, igencsak különleges lemezek. Viszont 2016-ban az a felállás, ami rögzítette őket, gyakorlatilag megszűnt és egy lassú változás is megkezdődött. Ez a banda már más, de szerintem egyáltalán nem rossz, sőt. A játékidőt nem éreztem annyira indokoltnak, lehetett volna faragni belőle, de ez hangulatfüggő. Egyelőre 8 pont, de még elindulhat bármilyen irányba, biztosan előveszem még.
A véleményemet az ehhez hasonló "zenékkel" kapcsolatban ez a lemez sem tudta megváltoztatni! Engem annyira "megnyugtatott" az első tételben a több, mint 13 percen át húzódó, folyamatosan ismétlődő motívum, hogy a tizedik perc végére már agyf@szt kaptam! Az előző havi HP-s ds lemezhez képest ez azért több fél ponttal, mert tetszik a borító! Tisztelet minden műértőnek, senkit sem áll szándékomban ledegradálni, egyszerűen nálam ez ennyit ér!
Biztosan bennem van a hiba, de én ettől a zenétől sem vagyok elragadtatva! A jelenlegi HP-s Swordgleam albuma után hallgattam meg, és óhatatlanul párhuzamot vontam a két lemez között, holott persze azért jócskán vannak stílusbeli különbségek. A ds-sel szemben ez inkább egy industrial-electro elemeken nyugvó zene, melyben itt-ott színesen csendül bele a szintetizátor, torzított emberi beszéd, vagy pl. a szaxofon. Éppen ezért ez változatosabb és élvezhetőbb, mint a fentebb említett lemez. Az 5. tétel és a borító egészen tetszetős, viszont biztosra veszem, hogy soha többé nem fogom újra meghallgatni a teljes albumot!
A bandát kétség kívül remek zenészek alkotják. Azért érzem a létjogosultságát ennek a zenekarnak, mert a többi csapatuk mellett itt is kiélhetik magukat egy olyan stílusban, melyet igazán jól művelnek, és amire van is kereslet a nagyvilágban. Nyilván a dallamok miatt több a dalokban az emocionális töltet, de sokan vannak, akik éppen ezt keresik a zenében. Szerintem a maga nemében ez egy igazán remek album lett, Mikael Stanne pedig a Dark Tranquillity mellett most is nagyot alakít!
A dalok hallgatása közben beleolvastam a szövegekbe is, amiket én ugyan megmosolyogtam, ettől függetlenül teljesen rendben vannak - a heavy metal hőskorát idézik. Tudom, hogy számtalan olyan ember van, aki komálja az effajta talpalávaló muzsikát, és ez a zenekar nem tesz egyebet, mint maximálisan kiszolgálja az ő becses rajongótáborát. Én nem tartozom ebbe a táborba, de nem is szeretném lehúzni a bandát, a nyilvánvaló galoppolós, szirupos sablonok mellett ugyanis rengeteg meló van ebben a lemezben. A pontozást illetően a semleges tartományban maradok.
Nagyon dögös death metal. Szeretem!
Idáig egyetlen albumát sem ismertem a svéd doom/metal, rock bandának, mivel zeneileg nem abban a közegben alkotnak, amely igazán közel áll az ízlésemhez. Ettől függetlenül ez a lemez tetszett! Na nem kell arra gondolni, hogy hanyatt vágtam magam a gyönyörtől, de szépen kimunkált, érzelemdús, profi hangszeresek által alkotott munkáról van szó, ami mindenképpen dicsérendő! Igyekszem megfülelni a korábbi anyagaikat is, egyelőre nálam ez egy nagyon erős hetes!
Elismerem a zenekar munkásságát, de ilyet hallgatni számomra időpocsékolás - csak elveszem a lehetőséget azon zenekarok elől, melyek valóban az ízlésemnek megfelelő zenét játszanak.
Nem igazán vagyok doom szakértő, nagyon kevés az a lemez, amit ebben a stílusban képes vagyok többször is meghallgatni. A Black Sabbath és Ozzy hangja sem tud annyira elvarázsolni, mint a metal rajongók jelentős részét. Az énekes kolléga pedig pontosan arra törekszik, hogy olyan stílusban énekeljen, mint a nagymester. Vannak a zenében kifejezetten ígéretes momentumok, de engem sajnos nem igazán tud elkapni!
Remekbe szabott post-black metal esszencia francia módra. Az olyan csodákat, mint például az ezen a lemezen helyet kapó 'In the Mouth of Madness' című tétel órákon át tudnám hallgatni! Ez az a fajta muzsika, ami teljesen levesz a lábamról, szürke szárnyain elrepít egy másik dimenzióba, és örök időkre ott is marasztal. Hibátlan alkotás, az év végi listán egy igazán előkelő helyezés méltó várományosa!
Eddig még nem találkoztam az olasz banda black/death stílusú muzsikájával, éppen ezért nem is volt viszonyítási alapom. Mint tudjuk, az első benyomás nagyon fontos, és ez a benyomás nálam teljes mértékben pozitív! Nekem tetszik a lemez felépítése, a dalok mélysége, a hangszerelés és a borító! Nyilván nem lettek kedvencek, rengeteg banda alkot a stílusban, de ez a lemez a nagyon erős középmezőnybe emeli az alakulatot! Megfülelem az előző két albumot is!
Csodás magasságokba emelő, és kéngőzös mélységekbe taszító sludge-doom-post kavalkád. Profi, magyar underground kinyilatkoztatás a szegedi bandától! Többszöri hallgatást igénylő anyag, de érdemes ráfordítani az időt! Sok sikert kívánok a zenekarnak!
A dallamok szépek és el tud süppedni benne az ember, de a megfelelő pillanat kiválasztása fontos. Elmélkedésre, álmodozásra, netán a szomorúság édesítésére kiválóan alkalmas.
Shane Embury barátunk kísérletezi ki magát ezen az elektro lemezen. Lelke rajta. Én maradok a Napalm Deathnél.
Nekem még a jó In Flames sem jött be soha… egyszerűen van, ami hozzám nem tud közel férkőzni. Ez meg egyenesen melo-szirup. Ha ilyen az előző lemez is (nem hallgattam meg), erős túlzás lehet az a bizonyos átlag… De hát ízlések és pofonok, ugye.
Azt leszámítva, hogy csak muszájból hallgatok meg ilyesmit, meg hogy a „vicces viking” koncepció egyáltalán nem az én világom, meg azt is leszámítva, hogy a szándékosan túlzásba vitt power metalos pátosztól cukorbetegséget lehet kapni, a zenélést azért komolyan veszik, és minden bizonnyal kielégítik a műfaj kedvelőinek igényeit.
Ami meglepő húzások nélkül elvárhatóan kihozható egy death metal lemezből, azt kihozzák. Nem steril, nem élettelen, tehát a technika mellett ott van a gyökeret eresztő baljós hangulat is, amihez a jól eltalált hangzás nagymértékben hozzájárul. Nagy adag old school + mérsékelt technika + itt-ott némi disszonancia. Jó recept.
Minden Avatarium kiadványt megveszek. Már rég rájöttem, hogy néhány meghallgatás után Marcus Jidellék dalai bekopogtatnak abba a kis rejtett zugba az agyamban, ami a komfortzónám kellős közepe. Ez a lemez szívbe markolóbb és témák terén impozánsabb is az előzőnél. Maradok rajongó.
Nem hiszem, hogy hallgattam meg más lemezt annyiszor, mint a Childhood’s Endet, de ha mégis, mindössze félmaréknyi lemez lehet a kihívó. A The Assassination of Julius Caesar és a Flowers of Evil lemezeket is hasonlóan istenítem. Ezek a CD-im soha nem kerültek ki a fókuszból megjelenésük óta, mondhatni, viselem őket, mint egy karórát. Ehhez képest a Liminal Animals nem nyújt katarzist (az említettekkel ellentétben) és talán újat sem hoz. Mindennel együtt képtelen vagyok nem szeretni. Garm hangjában még mindig megvan a vonzerő.
Megörültem, amikor megláttam a stílusbesorolást és a borítót, mert nem sok ilyet sodor ide a sors mostanában… de a hallottak után elengedtem a dolgot. Szimpatikus riffek, pőre doom hangulat, ez nagyon is rendben van, de nagyon jó dalokat kellene írni a boldogsághoz, hogy működjön. Ez azonban messzemenően nem történik meg. Az énekest meg már elmondták a többiek. Nekem sem tetszett.
A 2017-es EOD lemezre is már akkora 10-est kellett volna adnom, hogy kilógjon a táblázatból – pusztán a rám gyakorolt hatása miatt. Aztán beérett a Cosmicism is, és most itt ez a roppant igényes Kadath, és legszívesebben csak ezt hallgatnám, átadnám magam neki teljesen, hogy az ezer teendőm ne szabhasson gátat az albumból áramló ötletrengetegnek. Beleborzongok a lemez hangzásába és fejet hajtok minden kompozíció előtt. 2025-ben ez a tökéletes black metal – számomra legalábbis.
Átlag alatti black metal nótákat igyekeznek középkori díszekbe rejteni. Nem katasztrófa, értik a mesterséget, csupán egyéniségtől mentes és kicsit sekélyes.
Micsoda istentelen underground kohót működtet a Boru, te jó ég! Komolyan mondom, a Radírfej (egyik kedvenc filmem) képi világa nyílt meg a lelki szemeim előtt ezt hallgatva. A lemez dohog, berreg, füstöl, és fullasztó forró gőzt áraszt, méghozzá úgy, hogy kapcsolódni is enged magához. Mindig ad annyi kapaszkodót, hogy az embert ne nyelje el teljesen a szurok. Hangulat felsőfokon!
Hát nem is tudom...most meghallgatva teljesen jól esett, így hullafáradtan, egy hosszú, szakmai vizsgás nap után. Nem hangosra beállítva a hifin a hangerőt, böngészgetés közben most teljesen jól elcsordogált és kimondottan nem éreztem szükségesnek, hogy legyen benne ének. Pedig korábbi hallgatások alatt szinte végig úgy voltam vele, hogy egy-két pontot fogok rá adni, ám most emiatt mégsem. Lehet, hogy csak a mostani, hulla fáradt énem és élmény miatt.
Nagyrészt érdektelen volt számomra, pedig az első pár dalnál még azt mondtam, hogy semleges leszek; aztán elkezdett unalomba fulladni, majd pedig fárasztóvá válni. Van benne néhány érdekes zenei részlet, amit valamilyen játék- vagy filmzenéhez is el lehetne képzelni, de ez nem változtat azon a tényen, hogy számomra ezt időpazarlás volt végighallgatni - teljesen függetlenül attól, hogy ki csinálja éppen a projektet, zenét, stb.
Ugyanolyan piszok jó lett, mint az első. A február 7-ei Barbás koncert pedig frenetikus volt, ahogy a This Curse of Silence/March of the Unheard vagy az Our Channel to the Darkness fő témáját gyakorlatilag vagy 10-15 percen keresztül üvöltötte/énekelte/dúdolta együtt a teljes tömeg, a banda tagjain meg fülig érő mosoly - hatalmas volt - az ilyen élményekért (is) éri meg igazán koncertekre járni.
Igazából mindent leírtam a tavaly év végi ajánlómban, az eddigi legváltozatosabb lemezük. Az (eddigi) pontszámok meg várhatóak voltak...számomra az eddigi egy koncert, amin voltam, valamint az interjúban (meg azon kívül) elhangzott párbeszédek, dolgok alapján simán tudnék bizonyos dolgokat cáfolni, amiket a többiek leírtak a pontkommentekbe, de úgysem lenne semmi értelme sem, így inkább hagyom is.
Ez számomra az elmegy kategória - gyakorlatilag ugyanúgy le lehet ide is írni, hogy "itt b.meg végig ugyanaz megy". Viszont nosztalgikus - legtöbbször számomra a Morbid Angelt idézte meg; ám az is kijelenthető, hogy a The Halo Effect első két-három számában több zeneiség, változatosság van, mint ezen az egész lemezen - és hát számomra minőségileg sem efelé billen a mérleg nyelve.
Az előző lemez jobban bejött, de ez is elég erős - nincs olyan jó, mint elődje, de jól áll neki a melankolikusabb, borongósabb hangulat, atmoszféra. Az első néhány hallgatás után unalmaskának éreztem, de azóta egyre jobban megtetszett, és a mostani hallgatásnál már kifejezetten jól esett. Jennie-Ann Smith hangja továbbra is elvarázsol, illetve nekem nagyon hasonlít a Lucifer énekesnőjéhez, Johannához.
Az előző lemezre egy pontot adtam, erre nem fogok, de továbbra se tudom azt elmondani, hogy ez engem bármilyen szinten felcsigázott, szórakoztatott, stb. volna. Leginkább untam - még a "slágeres"(nek szánt) dalokat is - ha utóbbit akarok hallgatni, akik mesterien csinálják ezt, akkor vagy a The Night Flight Orchestrat vagy a W.E.T-et teszem be (mint ahogy tettem azt most a Give Us the Moonnal is).
Számomra is kellemes volt ez meghallgatni, néhol zavart az énekes rendkívül Ozzy-s éneklése, de annyira azért nem. Voltak benne jó zenei részek, mint például a harmadik, Bastard Child egy kifejezetten jó szám.
Semmiképp sem lehet elvitatni, hogy egyedi, egyáltalán nem középszerű vagy tucat vagy bármi ilyesmi lenne. Rendkívül változatos - szinte más túlságosan is, rendkívül tömény és egyben hallgatva néhol már elfárad az ember - mint például a 15 perces Leng esetében. Ennek ellenére abszolút a mostani kör kiemelkedő(bb) lemezei közé tartozik - mondom ezt úgy, hogy nem hallottam még egyik korábbi albumukat sem - de persze látom, hogy milyen jó helyeken végeztek az itteni HP-kon.
Nekem tetszett az album, jó dalok vannak rajta, nekem a Maska jött be talán a legjobban. Valamennyire eszembe juttatta a Moonsorrow-t, igaz, attól nagyon távol áll minőségben, de nem is hozzá kell mérni.
Nem igazán mondhatom el, hogy tetszett - nem igazán szoktak magukkal vinni az ilyen jellegű beajánlott lemezek. Azt hallom, hogy a saját stílusában ez biztos jó lehet - de ennél a körben számomra nem egy lemez van, ami sokkalta jobban tetszett, sokkalta változatosabb és izgalmasabb.
Pinceszinti már megint, ebben a körben van egy ami kiemelkedik a végetnemérő DS tengerből, azt ajánlom inkább mindenkinek.
Továbbra sem rajongok a pinceszintis zenékért, de ennek legalább volt annyi hangulata , hogy egy film zene simán lehetne, B kategóriás.
Eleve a Melodic Death Metal megnevezés ellentmondásos és vérlázító, kreált -piaci igényeket kielégító sose volt valós műfaj ez. De ennek a cimkének megfelel a The Halo Effect is.
Ezen nincs mit ragozni, simán csak kínos.
Fasza középtempós deff metal, néhol begyorsul és darál de alapjában véve úthenger sebességével és tömegével operál. Egyértelmű hatások Morbid Angel és Vader.Esélyes , hogy beérik és akár felfele is mehet a pontszám.Ma ennyi. 8,5
Abszólút megfoghatatlan volt ez most számomra, nem tudom , hogy mihez kezdjek vele, ergo kb 3 hete folyamatosan újra hallgatom , de nem törik meg az a bizonyos jég, pedig én akarom, ez valamit tuti jelent, ilyenkor szoktam 5-6 pontot adni aztán utólag lesz belőle 9 is akár. Úgyhogy most adok 8at, mert ahhoz kétség semférhet ,hogy profi munka, csak egyelőre nem érzem a flowt, de meg lesz, remélem......
Lagymatag és unalmas.
Ozzy is a doom metal is és a Black Sabbath is lerágott ezerszer kibeszélt és értékelt dolgok, itt egyértelműen egy stílust nagyon kedvelő és egészen hitelesen utánzó zenekart hallgathatunk meg. Az énekes az már más kérdés, Ozzy is bohóc volt lökött és nagyon sok hülyeséget csinált, lejáratta magát ahol csak tehette, DE amit mindt énekes csinált az minden csak nem hülyéskedés, stílust teremtett és azt profin művelte.Sokan érnek ma már a közelébe és vannak akik tényleg komolyan veszik amit csinálnak, viszint ez az illető hát talán Ozzy térdekalácsáig ha felér. Zene 8 pont énekes 2 pont.
Kellemes csalódás volt, hosszútávon nem ragadbe a lejátszási listába , de párszor még előkerül.
Hosszú vol és semmitmondó, nagyon nem találtam benne semmit.
Tetszett a hossza, sűrű volt és tartalmas, jó volt a hangulata. Talán annyi , hogy az egyediség hiányzik, de van potenciál a csapatban.
Tetőfokán a hangulat, tökéletes hipnotikus zene. A kazettában pedig nem csak az a jó, hogy van, hanem hogy tartalmaz egy 24 oldalas bookletben prezentált társasjátékot. A HDK kiadó egyre magasabbra teszi a lécet.
A Napalm Death-es Shane Embury szóló projektje. Meghallgattam párszor, jópofa indusztriál/elektro zene, de valahogy nem találom az érzést, hogy újra hallgassam, egyszerűen annyira nem érdekes sajnos. Viszont van pár nagyon eltalált hangulat, csakúgy, mint a korábbi lemezeken. A diszkográfiából össze lehetne rakni egy masszív 10 pontos válogatást.
Az előzőre 9 pontot adtam, de bevallom, azóta sem került elő. De most direkt bele hallgattam és az tényleg jobban tetszik még ma is. De az is tény, hogy elment a banda egy szellősebb irányba és nekem kevésbé érződött izgalmasnak, őszintén szólva vártam a végét. És az is tény, hogy nekem sem a kedvenc műfajon, szóval ez ennyi.
Kezdetektől fogva követem a bandát, szerintem totális örömzene, amit csinálnak. Az egyértelmű, hogy nem ebből élnek, ritkásak a koncert dátumok, nyolcan vannak és kb 4 évente jön egy lemez. Az előző Emblas Saga nekem kissé csalódás volt, ez az új is, csak épp kellemes irányba. Nyilván helyén kell kezelni a műfajt, nagy megfejtéseket szellemi és zenei síkon ne ettől a bandától várjunk.
A Halo után ezt tettem be és bitang jól esett ez a régivágású dm zakatolás. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban már többször lement, úgyhogy nálam maradandó lesz. Köszi az ajánlást.
A zene tökéletes lenne, de bevallom, nekem egy öblös kriptahörgéssel sokkal jobban tetszene.
A korábbiakat szerettem, de ezzel az a baj, hogy szerintem műfaján belül is marha unalmas.
Kemény darab. A zene unalmas, az ének borzalmas.
Nem olyan, mint a régi, valóban, de kellemes hallgatni való. Katarzist több nekifutás után sem érzek.
Egy problémám van vele, az ének lehetne kissé változatosabb, érdekesebb.
Na igen, itt tényleg nincs magyar metál szindróma. Tömény anyag és hangulat is kell hozzá, de megéri vele foglalkozni. Mostanság mondjuk inkább a régsulis anyagok jönnek be minden téren, ritkán hallgatok ehhez hasonló post dolgokat.
Repetitív és meditatív. Hihetetlen hangulata van. Elmélyülést igénylő munka mellé a tökéletes háttérzene. Izgultam, hogy maradjon még a kazettából, ugyanis a HDK is azt csinálja már, hogy a feliratkozók elővétellel vásárolhatnak. Maradt. A szalag meleg mély tartománya plusz adalékkal látja el ezt a remekművet.
Egyedül a produkciós rész ámulatba ejtő, maga a témák számomra annyira nem hatékonyak. A hangzással mesterien bánik, csak a témákkal nem. A többek által adott 7 pont reális lehet.
Egyrészt nagyon hasonlít az In Flamesre, másrészt annak a nagyon gyenge oldalára. Nekem ez nagyon szirupos, amit az eltúlzottan és erőltetetten agresszív hörgés sem tol el a jó irányba. Már a negyedik dalnál tök elegem volt belőle. Még a két perces átvezető rész sem tetszett, pedig én szoktam üdvözölni ezeket.
Önmagamat is meglepve, ez nekem tetszik.
Halálra unom magam az ilyesmin. A hangjegy tilitoli semmi hatást nem vált ki belőlem, vagy inkább idegesít.
Nem ismertem csak a nevet, de ahogy visszanéztem a HP-t nem pontoztam eddig semmit tőlük. Boymester említette az illetőt, aki távozott, és lehet valami abban, amit mond, mert nekem kevés a basszusgitár hangereje itt (bár abból nekem soha nem elég). Az énekesnő hangját kiemelni szerintem felesleges, és egy darabig azt gondoltam, hogy ő viszi a hátán a bandát, de aztán jött pár meglepő váltás. Majd az ötödik daltól nagyon be is indult a hangulat és harmóniavonat. Még a Hammondot is bevetették, dikk. Ez a lemez fellebbezést kér tőlem, és kivételesen meg is fogja kapni. Nekifutok majd még egyszer. A doom ezen fajtája rám nem szokott hatni, de most megpróbáljuk újra. A Being with the Dead hatalmas dal, kár, hogy nem csupa olyan van a lemezen. Megvolt a második hallgatás, és még inkább levonáson gondolkoztam a 8-ból. Egy hatalmas dal van a lemezen, a többi csak átlagosan jó, és egy-kettő egyáltalán nem tetszett.
Nálam az Ulvernek két csúcspontja volt eddig. A Wars of the Roses és a Flowers of Evil. A régi lemezeiket annyira nem ismerem. Itt szürkül a művészetük, olyanná kezd válni, mint a Genesis, amikor Phil Collins vette át a frontemberi posztot. Vagy a Depeche Mode, mikor otthagyta őket Alan Wilder, így Martin Gore lett az új producer. Gore elsősorban dalszerző Wilder meg a stúdiós háttérmunkásként szolgált, nagyban hozzátéve a végeredményhez. Születtek jó számok a Genesisnél, a Depeche Mode-nál is ezek után, de megsínylette a banda egy kulcsember elvesztését. Ugyanezt érzem most. Az Ulverből Daniel O'Sullivan lépett le 17-ben. Igaz, a Flowers of Evilen sem játszott már. Nem mellesleg meghalt a Tore Ylwizaker. Itt is vannak bazi erős dalok, de van töltelék is. Az utolsó hosszú monológ meg tök fárasztó. A Wars of the Rosesen is volt egy ilyen záró, az is fárasztó volt.
Jaj... Az énekes olyan, mint egy elbaszott Snowy Shaw. Szerinted ésszel alkalmazza, Boymester? De nem csak amiatt kap kettőt. Az egész rettenetes. :-D
El sem hiszem, hogy ez ugyanaz a banda, amiért odáig voltam az első két lemezük idején. Igaz, nem is ugyanaz, mert már csak a Benjamin az eredeti tag. Mondjuk már a harmasdik anyagtól sem tetszett, amit csinálnak.
Pár napja elsírtam magam a Mikinek, hogy de szeretnék valami olyan zenét, mint az Altar of Plagues White Tombja, mire mondta, hogy ahhoz hasonlót ajánlott. Hát nem adja sajnos... A White Tomb egy korszakalkotó monolit, ahol patikamérlegen van kimérve a hangulat, és a hangok, ez ahhoz képest egy rohanás.
Itt semmi sem érvényes abból, amit korábban Nascence-szel és Mikivel mondtunk az átlag magyar bandákra. Nincs befeszülés, megfelelési kényszer, meg utánozás. Csak egy fiatal, rendkívül tehetséges dalszerző és egyben stúdiós mágus munkája szól. Természetesen vannak hatások és források, de emellett rengeteg egyedi íz is. Nem mondom, hogy a megszólalás mindenben az én stílusom, de nincs szétlapítva a hang, szellős és szépen külön vannak szeparálva a sávok. Nem annyira hangzásában, de a felfogásban, és abban, hogy a hangszerek akusztikából szólnak mindenképpen a kedvenc producerem, Ross Robinson munkamódszerére emlékeztet. Már a Tomusz lemezek is zseniálisak voltak. Azokat pimaszul fiatalon, 16 évesen kezdte el felveszegetni, és én már akkor is profinak éreztem a gyereket. Még, sok ilyent Magyarországra! Szétbasz a basszusgitár, halljátok?
Végre egy normálisan megszóló DS. Máris nem 2 pontot akarok rá adni. Sokkal jobban átadja a hangulatot, ha nem a csukott spájzajtó mögül szólal meg a fátyolvékony hangulat. Ha már cseppkőbarlang zene, akkor igenis töltse ki a csarnokokat a visszahangzó prütyögés.
Az dark-elektro zenék között ez egy kifejezetten kellemes darab.
Hozza a megszokott göteborgi standerdet. Az In Flamsenek azért voltak ennél sokkal sziruposabb, modernebebbre vett időszakai, főleg a Soundtrack to Your Escape album idején. Ami itt történik, az se nem új, se nem meglepő, de rossznak sem rossz. Mikael Stanne hörgését mindig is kedvetlem (mellesleg az egyik legpozitívabb frontember, akit valaha színpadon láttam).
Szerencse, hogy fogorvos után toltam le egyben, mert a fejem együtt lüktetett a riffekkel (ez mindeképp pozitív irányba mozdította el a sarkos ítélőképességemet). Ha a gitársávokat elhalkítanánk, akkor csupán egy popzenei csontváz maradna. Annyira túl van tolva az ének, főleg ez a történetmesélő, trubadúr kélyhömpöly, hogy akár musicelként is megállná a helyét. Őszínte? Azt messzíről kétlen (mármint szellemi síkon értelmezve). Örömzene? Igazából még ezt is megkérdőjelezném.... Materialista, célorientált megközelítésben viszont tagadhatatlanul vérprofi cucc, egyértelműen az amerikai piacra lett legyártva. Ahol ennyiszer kell kimondani a viking és hero szavakat, hogy bizonygassák a viking-köteléküket, ott kisfaszúságból fakadó komplexus vagy pedig pont az ellentetje, a nagyfaszúságtól duzzadó marketinggépezet áll a háttérben. Soha nem hittem volna, hogy a Korpiklaanin sikerül majd megannyi zenekarnak túlmutatnia. A jól előkészített receptet ügyesen használják, és egy percre sem esnek ki a szerepből még egy évtized távlatában sem. Ha valakinek ez jelenti a lelki mélységet, a katarzis netovábbját, akkor azt nagyon sajnálom, mert a világ ennél sokkal színesebb. Ha viszont valaki egy identitás zavaros pillanatában viking musicelben akarja érzeni magát, hogy feldobja a szombati takarítást, akkor erre ez a tökéletes segédeszköz.
Fasza iparos munka, sok baj nincs vele az ötlettelenségen kívül.
A korábbi albumaik (főleg az első 2) sokat pörgött nálam, ez inkább csak már egy ujjgyakorlat volt kevés mondanivalóval.
Az Ulver iránti rajongásom (ami számomra nem a korai black metálos albumokat jelenti) sem tudja feledtetni azt, hogy az utóbbi néhány album egyre latymatagabb lett (beleértve ezt is). Az utolsó szám itt viszont tényleg baromi jó lett, csak azért megéri visszatérni a Liminal Animalshoz, a többi tétel nem túl izgalmas.
Ez egy nagyon kellemes, a doom metál korai időszakának szentelt album lehetne, azonban az énekes túlartikulál minden sort, rágörcsöl az Ozzyság mibenlétére, ráadásul még túl is énekli az amúgy kellemes zenét.
Én nem érzem, hogy akkora lenne a változás a zenében, ahhoz képest, hogy fontos tagok távoztak a bandából. A fő hangulat megmaradt, talán még letisztultabb is lett. Ezt én akartam ajánlani a következő körben, így most kereshetek valami újat.
Az ilyen oldschool temóval ritkán lehet mellélőni, azonban ennek megfelelően kiugrani a nagy tömegből sem fognak. Ettől eltekintve ez kellemes volt.
Nézzenek oda, valaki(k) értenek itt a súlyos zenéhez.
Leszögezem nem vagyok egy dimenziós zenehallgató, és bocs a fanoktól .... ez nálam Nokia 3310 polifónikus zene egy 750Mb -os tárgykeresős pc game alá !
Csak kicsit komolyabb mint a Swordgleam!
A régi cuccokal még nosztalgiázok néha, meg tetszhet ez annak is most ismerkedik ezzel melo-műfajjal.... de az nem én vagyok! Arra azért emlékeztet hogy a göteborgi vár még áll!
Sima barbár szakmunkás anyag! ....és majd ha oda jutok hogy fapajzsot kell faragjak magamnak, tuti belőlük inspirálódok!
Remekül tudják hogy kell átugrani a blast beat-ből döngölésbe, rengeteg a váltás nótán belül amiket komálok! Ha vki pusztításra vágyik, az tolja ezt a lemezt!
Volt nóta ami egyből megtalált ez a My Hair Is on Fire, viszont az utolsó traceket csak töltelék nótának tartom! Ugyanakkor kap még esélyt az tuti!
Nem gondolnám hogy a jövőben lesznek közös élményeink!
Az énekes koma a gyenge pontja a lemeznek. Annak ellenére hogy a jobb megoldásai sem takarják le az ezerszer hallott doom riffeket!
Ezen a Hp-n ez jött be leginkább! Minden nótának meg van az egyedi ujjlenyomata ami végig gördít ezen a lemezen!
Belefáradtam az ötödik track után, hiába is trükköztek itt furulyával meg kórusos frissítéssel....nekem hosszú volt!
Félelmetes hangulatú, jó hangzású lemez!
In Flames x Dark Tranquillity. Érezni, hogy van itt tapasztalat és tudás, de nem tudom ennél jobban megítélni, mert már 23 éve se adta a hüllőandroid stílus. Rettenet unalmas számomra ez a mainstream felé beállított lemez.
Az első 3 szám alapján leírtam volna, hogy Metalite #2 csak más a körítés. Ennél szerencsére többről van szó, de itt is úgy érzem, hogy a gitárosok kiteljesednének, csak hát nincs hova, mert ez egy popzene. Hozza is azt, hogy vidám, könnyen emészthető és temetésen kívül bármikor elindítható. Ha befutnak, akkor bármit arra, hogy Jack Black fogja rendezni a róluk szóló filmet. Szerencsére van benne bőven érdekesség és nem csak a "galoppozós" ritmus megy, de így is nehezemre esett végighallgatni. Vannak benne gegek, pl a "breaking the jaw, breaking the jaw"-on jót mosolyogtam.
Nagyon rég nem hallgattam őket, de az eljutott hozzám, hogy öregednek és nem csak a keménykedés megy.
Gondoltam jó lesz ide határfeszegetésnek^^ Egyetértek, egy fokkal popposabb, mint az ideális lenne. Ugyanakkor alaposan ki van töltve a tér és jól egyensúlyozik a dark/new wave és a synth wave között. Jól szól minden, van benne bőven érdekesség. El tudnék képzelni egy Cure collabot, de ennyi erővel Hasselhoff is vendégszerepelhetne.
Ami számomra zavaró volt, hogy a nagyon műanyag, 80-as szintetizátor egyszerre szól egy "klasszikus" dallammal. Ez kognitív disszonanciát okozott:)
Alapvetően okés az anyag, de a ripacs vokál és a nem túl egyedi riffek unalmassá, kietlenné teszik a lemezt, sőt egyenesen nyúlnak a Sabbath-tól. A néhol felsejlő heavy/thrash témák üdítőek.
Kellemes volt a háttérben, de csak néha kaptam fel egy-két momentumra a fejem. Egy kaptafa iparosmunka számomra, amit néha megtör pár kreatív megoldás, illetve a klasszikus hangszerek.
Viszont a cin borzalmasan szól, de sejtettem, hogy nem a lemezen van így, hanem a stream minősége ilyen. Összevetettem a Spoti és a YT premium verziókkal és igen, a bandcamp tömöríti ennyire szénné a stream fájlok minőségét.
<Tudjátokki mode on>
Szimplán csak szar és idegesítő
</Tudjátokki mode off>
Rudolftor: üdv ismét! Nagyon rég jártál erre. Remélem azért találtál magadnak pár jó lemezt! 🙂
Ez a kis 4 perces analízis jól rezonál a Fémforgács szellemi mibenlétével.
2021. augusztusában megjelent egy lemezismertetőm az amerikai Ashes for the Mute nevű zenekar zseniális első albumáról, mely a Celestial Relevations címet kapta az alkotóktól. Az alábbi linket a böngészőbe másolva el is tudjátok olvasni, ha érdekel titeket esetleg:
https://femforgacs.hu/ashes-for-the-mute-celestial-revelations-2021/
Amint az egyik Fémjelzésben felsorakoztatott lemezdömping között böngésztem, rátaláltam a Discordant Meditation nevű bandára, melynek az a Donovan Parran a gitáros/énekese, aki a fent említett zenekarban is nyúzza a húrokat! Ezért gondoltam, beajánlom a Tragic Creature című első, teljes értékű nagylemezüket! Örömmel tapasztalom, hogy a többségnek elnyerte a tetszését! Kellemes zenehallgatást!
Az Avatariumhoz: én a Candlemass kapcsolat miatt már az első albumtól nagy figyelője vagyok a csapatnak és számomra az első 3 lemezük 10/10. Aztán valami elmozdult, az új kiadvány meg „csak” egy klasszikus értelemben vett doom lemez női énekkel, korrekt dalokkal. Nekem 7/10.
Ha van kedvetek, akkor a dalok miatt hallgassátok meg az első albumukat, a másodikat meg a hangzás miatt (persze a dalok is nagyok :D)
-p-
Naga: persze, hogy nem jól alkalmazza. Valami effekttel is rontottak rajt szerintem. De nekem nem kell hibátlannak lennie egy ilyen anyagnak, hogy roppant módon élvezzem:) Azt a fajta totál ismeretlen, megszállott doomot juttatta eszembe a lemez, amit már évtizedek óta nagyon kedvelek a hasonlóan messze nem tökéletes, de számomra nagyon hangulatos kiadványok, vagy inkább próbálkozások miatt… Ezek között akadnak olyan dalnokok, akikről tudom, hogy 100-ból 99 embert kiakasztanak, én viszont imádom őket az egyéniségük miatt és rendszeresen hallgatom. A Rosaryban ez az egyéniség nincs meg, de mint mondtam, valahogy ez az aprócska réteg ugrott be róla és sajnos az utóbbi években ebből kimondottan kevéssel találkoztam.
Amcsi Well Of Souls bemutatkozása nálam például benne van a top 10 kedvenc doom lemezemben. Hiába epikus doom, egyszerűen nincs hasonló az én fülemnek. Nagyon könnyen dobáljátok sokszor a „tipikus tradicionális, epikus doom” kifejezéseket, miközben alig 50-60 bandára lehet ráhúzni ezt a jelzőt világ szinten és majd mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. Hallgass meg egy Forsaken lemez után egy Dawn Of Wintert, majd egy Fall Of The Idolst, majd egy Crypt Sermont… A lassabb tempón kívül semmi közük egymáshoz.
De Marduk, a Dark Sky Burial nem DS.
Akkor lehet ezért kapott több pontot?? 🙂 Hmmm, viszont nem nagyon mozgatott meg semmit bennem, pedig azt hittem már valamelyest nyitottam-nyitódtam 🙂 a pinceszinti irányába… akkor mégsem. 🙂 Mindenesetre köszi , hogy szóltál.
Rosszul hallgatod. Már mondtam ezerszer, hogy háttérzeneként kell használni. 😉
Hideg téli szombat délelőtt. Bent a házban kellemes meleg. Kimész a konyhába matatni a főzéssel. Vagy előveszed a forrasztót, hogy összerakd a hifit. Esetleg elkezdesz port törölgetni a nappaliban. Beteszed a háttérbe a Swordgleamet, és azon veszed észre magad, hogy kész vagy a tennivalóval. Csak azt nem érted, hol van Sárkányföld bejárata, hiszen az előbb ott jártál.
Én ezt a hangulatot várom minden DS anyagtól, és a legtöbbjétől meg is kapom:
A valaha készült legálomszerűbb játék. Azóta kijött két folytatás is, amik szintén nagyon jól sikerültek, de a hangulat nálam itt volt a leginkább ideglelős.
Ja, Sheol, akartam már mondani, csak mindig elfelejtem… Ne legyenek illúzióid azt illetően, hogy a Bandcamp 24/48-ban nyomja a streamet. Azt te 128 kbps mp3-ban hallod, csak akkor kapod meg a jó felbontású wav-et, ha megveszed. Ezt azért mondom, mert lentebb írtad, hogy már a BC-on is jó minőségben szólnak a zenék. 🙀
Nyilván arra értettem, hogy megveszem.
Streameket sosem hallgatok, csak ha muszáj a HP miatt.
Ja, hogy te veszel is digitális cuccokat? Akkor nyilván.
Veszek, de csak ami 10 pontos zene számomra, abból meg nincs olyan sok.
Igazából a bakelit (vinyl) lemezek piszkálják a csőröm, mert még mindig az a legjobb minőség, csak ismerve magam, nem lenne okos ötlet elindulni azon az úton. 😀
Régen a CD-ket vettem raklap számra.
Hát mi a minőség? Ha hang tisztaságra vesszük, akkor a CD. Más kérdés, hogy steril is egyben. A vinyl adja a legjobb magasakat, amit nem igazán értek miért, mert elvileg 22 kHz-nél nem nyom át többet. A CD 44,1. Nem hallod már a 22-t sem, de interferál, ezért számíthat, hogy mi a felső limit egy hanghordozónál. A kazetta meg a legzajosabb, de a mélyekben verhetetlen. A régi nagy tekercses magnó viszont mindenben a legjobb. Régen a vinyleket is arról vágták, amíg nem volt digitális stúdiózás.
A CD-nél a 44, 1 kHz a mintavételi frekvencia. Nem keversz valamit?
Hát ezt írtam én is.
Valahogy van bennük valami teljesen cuki és jópofa esetlenség 🙂
Még pár ilyen videó és meggyőzöl, hogy túlpontoztam. 🙂
Banyek, én viszont most már biztosra veszem, hogy túlpontoztam, de üsse kő, marad az 5,5! 🙂
Aki a ráérős zenét szereti, ami sötét, komor és sivár, annak jobbat nem is lehetne az Altar of Plaguesnél mutatni:
A post black metal csúcsa volt ez a három ír fószer által létre hívott banda számomra. Sajnos három lemez után megszűntek létezni. Itt aztán nincs semmi sallang, semmi melódia vagy riff, csak a sikamika, ami nekem kell. Miki mondta egyszer, valamire hogy ezeket tulajdonképpen ambient zeneként kell kezelni. Ez is olyan. Bár a harmadik lemezük eléggé más, az is 10 pontos.
A The Halo Effect bemutatkozó lemeze volt az első és egyetlen ajánlatom ami az első helyen tudott végezni, pedig nem kevés HP-n vettem részt. (Legalábbis így emlékszem.)
Amikor ezeket a sorokat írom, éppen az utolsó előtti helyen áll az új lemezük, ami lényegében ugyanolyan muzsikát tartalmaz.
Érdemes erre a régi HP-ra rápillantani, hogy mi volt a helyzet akkor, és mi a helyzet ma.
Aztán mindenki levonhatja a saját következtetéseit. 🙂
https://femforgacs.hu/hangproba-491/
Hú, ne is mond! A legjobb nemzetközi értékeléseket, kritikákat kapó lemezek, mint a zseniális Wormrot meg a White Ward a sor végén? Irreális volt teljes mértékben. Mondjuk abban igazat adok, hogy jelen körben az egy pont is ugyanúgy az.
Csak érdekességnek szántam, hogy egy lemez helyezését kizárólag az adott HP pontozói összetétele dönti el.
Amikor még a forgács olvasói is pontozhattak, ők máshogy ítélték meg a dolgokat, mint a mostani csapat.
Ezért tényleg úgy van, ahogy szoktátok mondani, hogy semmit nem számít hol végez egy-egy album.
Teljesítettem a kérésedet, leolvastam a saját következtetéseimet. Akkor is volt irreális pontozás (9.5 teljesen az volt, ahogy az említett két zenekar alacsonyabb pontszámai) és most is. Viszont a mostani kör végéig nem is hasonlítgatnám, még hiányzik elég sok pontszám. Egyébként tényleg nem érdekel, hol végez egy lemez. Általában ajánláskor tisztában vagyok vele, hogy nem fogok a csúcsra törni…:)
Annyit azért érdemes hozzátenni ( bár ez egyéni ízlés kérdése, arról meg nincs értelme vitázni), hogy nekem tényleg jobban tetszett a régi lemezük és arra is rájöttem, hogy miért: azt eléggé végigjárta az Amorphisos hangulat, még a borítója is rájuk hajazott. Ez a fajta „nyúlás” az új lemezről teljesen eltűnt, így viszont nekem az egész kilúgozottnak tűnik.
De ez nyilván nem magyarázza az ilyen szintű visszaesést, az nyilván a pontozói összetétel miatt van.
Viszont a korábbi olvasói pontozók ugyanúgy lepontoztak 1-re simán egy csomó lemezt, ami nem érdemelte azt, ugyanúgy, ahogy a halo lemez sem egy pontos…
boymester, én meg egyenesen az utolsó szeretek lenni itt, akkor vagyok biztos benne, hogy jó zenét ajánlottam. 😉
Amúgy tényleg csak a kontrasztra szerettem volna felhívni a figyelmet, semmi mást nem kell belelátni a dologba.
Más arcok pontoztak akkor és most. Én azt a lemezt nem hallottam, akkor épp nem voltam forgácsoló. Viszont mi magunk is változunk, nagyon is. Meg a hallgatás körülményei is. Észrevettem pl., hogy ugyanazt a zenét a Boomboxról hallgatva rosszabb az élvezeti faktor. Fent, a tetőtéri lambériás zeneszobámban a két 35 wattos sztereó hangfalról sokkal jobb az összkép, de a 100 éves, fos, szakadt, tiszta kosz, filléres, fehér JBL fejhallgatóm adja a legjobban. Ezért a pontozáskor azt is figyelembe szoktam venni, hogy miről hallgattam az anyagot.
Aztán ott van még az is, hogy milyen hangulatban vagyok.
Ha mondjuk a The Halo Effectet a JBL-lel hallgatom egy nappal azután, hogy ötösöm volt a lottón, még talán 6 pontot is kapna. Ellenben ha a Boomboxról vasárnap délután másnaposan, egy nehéz munkahelyi megbeszélés előestéjén, lehet, még az a hármas sem kerül oda.
Tényleg! Ti milyen cájgról hallgatjátok a pontozandó anyagokat? Milyen napszakban? Mit esztek közben? Mit isztok közben? Egyben nyomjátok végig az illető lemezt? Kimentek pisilni közben? Minden érdekel! 👶🐷🦉🐒📻
Naga: nagyrészt fejhallgatóról, nekem is van egy jbl-em, bár az még csak 2 hónapos. Azon kívül meg van egy 2.1-gyesem a sony cd-s magnóba dugva, nem vagyok egy nagy audiofíl 🙂 Amúgy a fejhallgatóval akkor is tolom, ha csak egy hagymáért ugrok le a boltba, minden időt ki kell használni. De a legjobban akkor szeretem, mikor épp összeütök valami kaját estefelé a konyhában és közben borozom üvegből meg léggitározom is néha.
Én Mikinek a szöges ellentéte vagyok.
Csak asztali gépen hallgatom a zenéket.
Hangkártya: ASUS Xonar Essence STX
Hangfalak: Audioengine A5+ 2.0, S8 Powered Subwoofer
Fejhallgató: AKG K601
A fejest ritkán használom, előbb-utóbb mindig elkezdi valahol nyomni a fejem.
Ami zene tetszik azt beszerzem 24 bit Hi-Res-ben, szerencsére a BandCamp-en már szinte minden új album elérhető ilyen minőségben.
A Foobar2000-ben mindig berakom a dalszövegeket is és olvasgatom őket, amikor éppen nem böngészgetek a neten.
Naga: ez tényleg jó kérdés volt, amire én is mindig kíváncsi voltam a többiek pontjait, kommentjeit nézegetve. És persze őszintén, mivel valóban a sok más tényező mellett a „hol”, „hogyan”, „mikor”, „milyen hangulatban”, „mekkora odafigyeléssel” szempontok szerintem is nagymértékben befolyásolhatják a lemezek megítélését. Nem feltétlenül, de sokszor megtörténik. A néhány évvel ezlőtti állapot (8-10 évvel ezelőtt) volt számomra az ideális zenehallgatási időszak, amikor hetente sokat ültem vonaton, rengeteget gyalogoltam egyedül és mindezt zenével a fülemen tettem. A lemezek valahogy mindig jobban megnyílnak, és az emlékeimben is jobban megmaradnak, ha utazás vagy gyaloglás közben hallgatom őket. Persze, az irtó hangos sugárutakról le kell térni minél hamarabb. A hangos, tipikusan metal lemezek, az összetettebb, figyelést igénylő albumok legalább egy részét még most is megpróbálom kivinni magammal az utcára. Éjjeli gyaloglásaim ma már nincsenek, vagy félévente egyszer, ha úgy adódik valami, pedig az éjszakai zenék utcán való hallgatása nem akármilyen élmény. Nekem megvan még az mp3-as lejátszóm, amibe nem szólnak bele a telefonhívások, vagy egy üzenet pittyegése, ezért a lemezeket letöltöm, de előfordul már, hogy csak a telefonról, bandcampről hallgatom a lemezt, főleg este, amikor tudom, hogy kevesebben keresnek. Otthon a számítógép előtt ülve egy elég profi AKG fejhallgatót teszek a fülemre, miközben olyan munkát végzek a gépen, ami nem igényel agyat, ezért koncentrálhatok a zenére. A halkabb, finomabb, csendet igénylő albumokat mind otthon hallgatom. A kedvenceimet pedig CD-n is megveszem, és az ősrégi Sony erősítő deck + Sony CD-lejátszó dekk + hangszóró (vagy fejhallgató) kombón a nappaliban fülelem meg, de ez egyre ritkább, mert kevés időm van rá. Viszont amikor megtörténik, tényleg a szövegkönyvvel együtt, csak a zenére koncentrálva hallgatom. Ami még ennél is ritkább ma már, de azért még előfordul (legutóbb pl. a Crippled Black Phoenix lemezével), az az, hogy hátradőlök az ágyon, behunyom a szemem, fejhallgató a fejemen és csak a zene univerzuma van. Este ezt már nem tudom megtenni, mert belealszok. És végül, mivel itthon többnyire én főzök, azok a zenék szólnak főzés közben, amelyekhez nem kell különösebb megfejtés vagy rendkívüli odafigyelés, ahhoz hogy meg tudjam ítélni, mennyire tetszenek. Az egyértelmű thrash, power, heavy metal anyagok ide tartoznak. Naga további kérdéseire válaszolva, nem jellemző, hogy eszem zenehallgatás közben, de pisilni kimegyek, ha muszáj… 😛 Tényleg érdekel, hogy a többieknek mi a norma. (És természetesen, fontos a hangulat is. Van, hogy észreveszem, hogy az adott lemez egyáltalán nincs összhangban a kedélyállapotommal, ilyenkor abbahagyom, és félreteszem máskorra. Ha már szorít az idő a HP miatt, természetesen kénytelen vagyok valamit meghallgatni akkor is, ha nincs kedvem hozzá.)
fúúúú nekem is jönnek az emlékek…
Itt már pontoztam pár kör óta és imádtam! 🙂
https://femforgacs.hu/hangproba-102/
😉
Na most jól lebuktattál, Emp!
Én vagyok a második bajúszos koma, és a Selena albumot ajánlottam, szóval volt már első helyezett ajánlatom. 😀
😀 😀
Ha már nosztalgiavonat, én itt kezdtem pontozni: https://femforgacs.hu/hangproba-193/
Kicsit féltem belinkelni, de ahogy nézem, csak alig voltam nagyobb fasz, mint most.
Ott én az első bajúszos voltam és a The Moon and the Nightspiritet ajánlottam.
Hiszitek vagy sem, itt valami telepátia zajlott…Az utolsó kommentem után családi délután jött, de végig az motoszkált a fejemben, hogy mennyi különbséget hozhat a megfelelő hangulat, a zenehallgatás módja és alapvetően a változó személyiség. Én például teljes mértékben a nyugodt zenehallgatás híve vagyok. Még fiatalabb koromban sem voltam feltétlenül oda az élő fellépésekért, pedig volt pár, ami nagyon jól esett. Valahogy számomra a zene egy személyes dolog, amiben nem szeretek még más emberekkel osztozkodni. Kizökkentenek abból a kapcsolatból, amit szeretnék kialakítani. Szóval nálam ezért is a fejhallgató a legjobb barát, utazás közben és itthon is. Van egy enyhe audiofil mániám, szeretem a minőségi dolgokat, de milliós cuccokról azért nem beszélhetünk. Belépő szintű csöves erősítő (Taga Harmony HTA-800B) , ujjnyi vastag, középkategóriás kábelekkel, valamint két csodás Castle Knight hangfal, mert ránézésre is DOOOOM! 🙂 Annak idején hosszas válogatás és olvasgatás után még egykori viribusunitis kollégánkal raktuk össze a hangcuccomat úgy, hogy szeresse a fémzenét. Sajnos a család mellett ezeket kevesebbet használom manapság, de az erősító fejhallgató kiemnete, valamint a laptophoz használt Dragonfly Red bőven a kedvemre tesz. Fülesből volt AKG-m, imádtam, de sajnos tönkrement és egy Sennheiser HD 599-re cseréltem, amit szintén nagyon szeretek. Nyitott fülhallgató és ahogy minden másnál, ennél is előny volt, hogy stílusban mindenevő. Naponta utazom, így egy-egy anyag akkor is lemengy, főleg a hajnali ködös buszozást kedvelem. Utazáshoz telefon, plusz egy szintén középkategóriás füles (Soundmagic E50 – véleményem szerint nincs jobb bedugós rajta kívül a megfizethető kategóriában).
Én a hangpróbán sokkal szubjektívebben pontozok, mint egy kritika esetében, mert ezt teljes mértékben az egyéni ízlésemnek rendelem alá, míg egy digitális, vagy fizikai promó esetében igyekszem minden szempontot figyelembe venni. Mivel az itteni tizenvalahány lemez mellett mégegyszer annyi lemegy egy hónapban (saját kedvencek, digi promók sokasága…), ezért nem is szoktam sok esélyt adni, csak ha valami tényleg megfog. Néha szerencsésen szokott kijönni a dolog: volt már rá példa, hogy a bekerült lemezek majd felét hallottam már megjelenés előtt a promók között, ilyenkor örülök, mert mégtöbb zenét hallgathatok:) Szintén mérvadó a pontozásnál az aktuális „mániám, bekattanásom”. Jelenleg szinte csak 90-es évek beli death metalt és death/doomot hallgatok, mert találtam 7-8 olyan lemezt az egylemezes sorozathoz való kutakodás során, amitől nem tudtam szabadulni, ráadásul Crissz is küldött vagy 100-at, amiről még az életben nem hallottam… Ilyenkor egy jó death metal korong a HP-n könnyebben talál utat hozzám. De van, hogy prog metalos, rockos korszakomat élem, esetleg csak black metalt kívánok, vagy valami thrash őrület uralkodik el az elmém felett, amit aztán a 60-as, 70-es évek mélységeinek guberálásával tudok lecsillapítani… Olyan is volt már, hogy itt lepontoztam egy albumot egyetlen hallgatás után, majd hiányozni kezdett és újra elővettem, de az sem ritka, hogy az elsőre lenyűgöző anyagot másodjára már unalmasnak találom… Hogy hányadik helyen végez az ajánlásom, kinek tetszik, vagy nem tetszik, az sosem érdekelt (egyedül a 2012-ben lehúzott Well Of Soulst nem felejtem el nektek, mert az egy zseniális lemez:)). Még az is számíthat, hogy egy zenekarral ki, melyik lemezével ismerkedik meg. Lásd The Great Old Ones…szerintem jó ez az új anyag, de csak akkor működőképes, ha elvonatkoztatunk a régiektől.
Úgy gondolom, minden stílusnak joga van itt lenni, ami metal közeli, vagy van annyira különleges, hogy szerepeljen nálunk, de azt is el kell fogadni, hogy alapvetően az elvontabb, nehezebb anyagok irányába kacsint az oldal a kezdetek óta és ez így van jól. Azt is megértem, ha valaki egy jó buli után kihagyhatatlannak érez egy The Halo Effectet, vagy Brothers Of Metalt, mert biztosan más élményként kötődik hozzá, számomra ez azonban nem lehetséges, pont az elején említett okokból. Ha saját egyszerű mivoltában nem élvezem, nem nekem szól, akkor annyi pontot kap, amennyit. Vannak itt nálam régebb óta hangpróbázók, így minden korszakról nem tudnék érdemben nyilatkozni. Viszont 2012-ben, amikor belecsöppentem (és azóta sem maradt ki sok kör), egy nagyon vegyes, de izgalmas társaság volt itt, ahol nem volt vita azon, hogy ki mit szeret! Pedig a punktól a depresszív black metalon át minden akadt egy-egy körben! Ércelődés, csipkelődés volt, amit érdekes módon senki nem vett halálos sértésnek. Ráadásul igen, a csúszka is használatos lehet, ha ezeket visszanézi valaki…akadtunk bőven. 14-15 környékén volt egy mélyrepülés, többen visszavonultak. Nem sértődés, harag miatt távoztak, csupán elfáradtak, más felé húztak. Aztán 16-18 megint nagyon erős volt. Lemezek terén is, azt tegyük hozzá. Jött egy átállás az oldal életében és bizony ez szerintem komoly kihatással volt itt a dolgokra. A régi oldalhoz képest személytelenebbé vált az új, amit meg kellett szokni. Szerkesztés területén is sok újdonsággal szembesültünk és a HP is elkezdett akadozni. Ekkor jött rengeteg „olvasó”… És újra saját véleményem: jó körök is voltak, viszont egyre gyakoribb lett a személyeskedés és mások folyamatos, alattomos vegzálása. Teljesen egyértelmű, taktikus pontozások, mások ajánlatainak szándékos lepontozása, ha esetleg jobban szerepelt egy saját ajánlásnál… Megjelentek komoly trollok, bólogató Jancsik és azok, akik szerint ilyen oldal van, meg olyan oldal, ahova tartozni kell… Erre nincs szükség. Sajnos a világ is ebbe az irányba halad, hiszen régen, ha valaki azt mondta, hogy „Gyere, te fszfej, igyunk egy sört!”, annak sörözés lett a vége, manapság meg feljelentés a személyiségi jogok megsértése miatt. Én, a jóhiszemű idióta viszont még bízom abban, hogy itt nem lesz mindenki idegbajos és képes felnőttként kezelni a dolgokat. A pontokon nem kell megsértődni, sem a hozzászólásokon, mert ezer félék vagyunk. Fedezzünk fel számunkra értékes és kevésbé értékes zenéket, dobjunk fel ehhez hasonló témákat és a trollokat meg ne etessük hülyeségekkel. Mindig voltak és lesznek teljesen szélsőséges vélemények, megosztó lemezek, számunkra érthetetlen értékelések. Legyen béke, szeretet és szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos-pogány skandináv-félszigeti metál.
A fülesben az a jó, hogy pisálás közben is szólhat a zene, de nem jellemző…
Nyilván van egy szint, de szerintem mindegy min szól valami, ha jól masterelt.
Természetesen a részletek fülessel jönnek ki a legjobban. Erre egy Logitech headset-et vagy egy HyperX-et használok a céges laptopon, de az asztalira is ezen márka 2.1-es hangfala van kötve. Régebben állandóan ment a zene a fejemen egy HD 515 által, de már csak bringával közlekedek, ott meg nem fogok hallgatni semmit biztonsági okokból.
A hangulat nagyon számít. Főleg itt tapasztaltam meg, ha valamit nem impulzívan hallgatok, hanem dolgom van vele, akkor nagyon nem mindegy mikor hallgatom. Ahogy farrrkas is írta, félre szoktam tenni lemezeket vagy csak szimplán újra hallgatom, ha nem vagyok elégedett az „objektivitásommal”. Az első hónapban még sokat alakítottam a pontokat, viszonyítva a többi értékelésemhez is, de már magabiztosabb vagyok.
Néha a konyhában rakok be valamit, de ott inkább könnyedebb, kevésbé figyelős dolgot szoktam, pl. a hétvégén Flamingosis ment a csilisbab mellé.
Általában valami könnyed dolgot választok a zenehallgatás mellé, de van, hogy leülök és csak hallgatom nem foglalkozva mással, maximum a zenekarnak nézek utána közben. Általában amikor alig van meló, mint pl most, illetve a koraesti órákban a nap levezetésének.
De simán van hogy felküldöm a hangerőt, teleküldöm a kádat aztán megy a víziló üzemmód.
Víziló üzemmód! 🦛🤣
No! Nekem brutálisan sokat változtak az elmúlt 30 évben a zenehallgatási szokásaim, amióta metal albumokat fülelek. Természetesen ennek egyik alapvető oka az, hogy a technika is brutálisan sokat formálódott, másrészt az élethelyzetek is folyamatosan változnak. Már ez is baromi érdekes szitukat tud kihozni, hogy anno egy nagy szerelem lemezt hogyan és min hallgattam és ma min és hogyan van lehetőségem visszafülelni. Ehhez hozzájön az is, hogy a 30 évből legalább 20 éven keresztül aktívan zenélek is, tehát a totális laikus állapotból elmozdult az agyam egy „szakmaibb” irányba. Először csak hangszerek tekintetében, ahogy zeneiskolába jártam évekig, majd ahogy nagyjából 10 év autodidakta mix-próbálkozás is mögöttem van, már a produkció és a magszólalás tekintetében is. Ezen folyamatok által nagyon hamar meg tudom állapítani egy lemezről azt, hogy számomra!!! tartalmaz-e bármi érdekeset, újdonságot, kihívást, vagy érzelmi, agyi stimulust. Valamint azt is, hogy műfajában dalszerzés / hangszerhasználat és produkciós munka tekintetében hol helyezkedik el. Ez nagyjából 2 perc, de nagyon maximum 1,5 szám. Ettől függetlenül 90%-ban végighallgatom a HP-s lemezeket legalább egyszer. 10%-ban ha a lemez feléig semmi elmozdulást, semmi fejlődést nem hallok, és a lemez is időrablásnak tűnik, akkor kilövöm és megírom a kommentemet, mert a fentiek tekintetében úgy gondolom, hogy képes vagyok véleményt formálni. Ha meg egy 4-5-6 számon és mondjuk 20-25 percen keresztül szar, vagy semmilyen egy lemez és a második felében meg csoda történik (kétlem) akkor az meg legyen a banda baja! 😀
Visszatérve a körülményekre, amik a jelenlegiek: heti 2-3 alkalommal utazok munkám miatt napi 3 órát autóval, így a teljes zenehallgatási kapacitásom korlátozódik az adott járműre. A külső körülmények szinte azonosak, én meg hangulatomtól függően változok. 😀 A korábbi céges kocsimat 4 év alatt annyira kiismertem, hogy az alapból „flat – EQ” beállítások mellett hogyan szólal meg egy jól masterelt lemez az adott stílusban és azt is, hogy ha valami egyenetlenség van, akkor hogyan tudom 3 band használatával kiegyenlíteni. Ez speciel nekem egy baromi konzisztens hallgatási körülményt jelent a produkció és megszólalás tekintetében. Sajnos egy hónapja kocsicserén estem át. Az autó jobb, a hangzás rosszabb, amit most tanulok újra. Viszont ez egy nagyon jó lehetőség máshogy, komfortzónán kívül hallgatni lemezeket és újra felépíteni a hangzásképet a fejemben. Pisilni ez idő alatt nem megyek ki, enni sem szoktam közben… 😀
Ja és szinte kizárólag Spotify-t használok.
A HP-hoz és általában a zenehallgatáshoz én fülest használok. Nagy walkman-es voltam, ezt annak tudom be, hogy így alakult. A fülesek minőségére mindig adok, persze voltak szarok is, de többségében minőségi középkategóriás cuccaim voltak/vannak. Melóban egy Sennheiser és egy Microsoft fülesem van, otthon egy JBL és egy Sony PS5. 90/91 óta tolom a metálkodást, ebből sztem 70% fülessel volt, lehet ettől lett már olyan a hallásom, hogy a legsilányabb kásából is kihallom a dallamokat 😀
A makett laboratóriumomban van egy Technics 5 részes torony, hozzá tartozó hangfalakkal és egy LG mélynyomóval ott azok dübörögnek, kazetta és cd vegyesen.
Utóbbi időben a feleségemmel (főleg Ő :D)rákaptunk a lemezjátszóra, a nappaliban az szól, Sony PS-LX310 és Edifier R1700 kombó, csak TC, mindennap és a legjobban megszólaló setup.
Sokat kockulok gép előtt, akkor mindig zúg valami a fülemben, spoti-bandc-yout-on, attól függ mihez van kedvem, de legtöbbször TC, az mindig helyrerak!
Pont az ilyen témák miatt indítottuk annak idején virivel az „Így szól nagyot” fórumot, ami nem szólt nagyot sajnos.
Na, ez egy nagyon érdekes hozzászólás volt. Ugyanis beugrott közben a saját cuccom, ahol nincs semmiféle EQ (magnódeck), és ezt annyira megszoktam, hogy ha PC-ről hallgatok, akkor sem EQzok semmit. Nálam minden úgy szól, ahogy a felvételkor megálmodták.
Sheol: A régi pontozói gárda mellett Marduk 1 pontja, scrx akármicsinálása sem sokat osztott/szorzott volna, pedig ott is voltak érdekes lepontozások egyesek részéről. Ez a mostani gárda éppolyan, mint az, csak inverz ízléssel. Szerintem a kettő együtt lenne az igazi, a két szélsőségből lenne egy középérték.
Mindig szomorú vagyok, ha egy egykoron hatalmas kreativitással aktivizáló banda elszürkül. A jelenkori TGOO-nál sajnos nyomát sem találom ennek a mágiának, mint itt:
Néhány hallgatás után nálam elkezdett működni az új lemez. Az előzőleg közzétett dalok önmagukban nem jöttek be, de egyben hallgatva szerintem rendben van.
Na figyuzzatok! Megy itt az adok kapok keményen, amibe szeretnék beavatkozni!
Szóval… segítsen valaki, hátha nálamnál okosabb tudja, hogyan tudok a fórumbejegyzések között keresni. Ősrégit. 😀 mondjuk 15-20 évvel ezelőttit. 😀 Ráadásul másik profilommal szpeter / szpeter03 / régi emp profilom. Régi évek TOP listáit keresek fórumban… 😀 van rá esély? – remélem az off topic ügy kibillentett most mindenkit. 😀
-p-
Ha hozzászólásban volt a listád, az a háttértár váltásakor elveszett. A „régiforgács” felületen talán meglett volna, ha pár hónappal ezelőtt szólsz, ugyanis frissíteni kellett a domaint és az a link jelenleg nem működik. Nem is tudom, mi lesz vele, utánajárok.
Köszi boymester, az szuper lenne! Szerintem régi forgács oldalon tudnék is keresni rá jobban, ha valahogy elérhető lehetne. Az valahogy keresés szempontjából könnyebb eset volt.
Amúgy visszaolvasva az első posztomat, nem vagyok ennyire debil, csak egy gyerek üvöltött a kezemben, fülemen meeting ment és fél kézzel pötyögtem a kattanásomat! 😀
Előre is köszi!
-p-
Ez ilyen. Nálam egy 3 éves és egy 8 hónapos okozott sok örömet az elmúlt másfél hétben, no meg a párom is…Végigtarolt rajtunk az influenza. Szerintem átlagosan 2-3 óránál többet nem aludtam egy jó ideje. De ettől függetlenül imádom őket:) Na a lényeg, hogy most 2019 augusztusig lehet itt visszanézni a kommenteket. Ha ez kicsit előbb eszedbe jut, akkor simán megkereshettük volna. Pár hónapja járt le a domain és frissítés történt. Ehhez nem lett hozzácsatolva a régi oldal elérhetősége. Nem is tudom, hogy van-e erre mód. Megkérdezzük az egyetlen embert, aki esetleg tud segíteni és fogok neked jelezni.
Rajta vagyunk Peti.
Köszi Srácok, kedvesek vagytok! Azért nem a világ legégetőbb kérdése ez, szóval extra nagy energiát ne fektessetek bele, hogy én kukázgathassak 15 évvel ezelőtti fórumbejegyzések között… 🙂
Megnézem majd, hogy mikoriak vannak még meg.
2008-tól vannak meg fórumhozzászólások, az emp nevű userhez 2497. Ha esetleg van valami konkrétum, amire emlékszel, hogy szerepelhetett a szövegben, akkor megpróbálhatok rákeresni 😛
Ha őszinte lett volna a bocsánatkérés, és kitörölte volna a kommentjét, én már el is felejtettem volna a dolgot.
Sajnos semmit nem sikerült felfognod az egész ügyből.
Igazatok van, jobban rápörögtem, mint az egészséges lenne bárkinek is.
Elnézést, ha valakit megbántottam.
A jövőben igyekszem empatikusabban megbeszélni, ha valami zavar.
A legkeményebb harc az, amit önmagunk ellen folytatunk, és te most ebben jól teljesítesz.
Azért annyira nem bántad meg a dolgot, hogy átírd a Boru kommentedet.
Na mindegy, nem akarok én viszályt senkivel, elvégre a HP-zásnak szórakozásnak kellene lennie.
Annyit megteszek mostantól, hogy nem írok kommenteket, hogy ne idegesítselek velük.
Sajnálom, de nem fogom átírni^^
Viszont mi lenne, ha kicsit jobban kifejtenéd a véleményed a lemezekről, hogy pontosan miért vagy miért nem tetszett valami?
Elengedtem amúgy, bármit is írsz, nem fog zavarni. Talán az előző körben említette meg valaki (most nem fogom visszakeresni), hogy a vélemények az íróról adnak képet.
Meghát újra belefutok abba, hogy próbálom az embereket terelgetni, nevelni, de mindig rájövök, hogy teljesen felesleges és baromság. Jó (vagy rossz) példával tudok szolgálni, aztán csókolom. A közösség rombolását viszont nem tolerálom.
Sejtettem én, hogy „Kutyából nem lesz szalonna.”
Akkor ne rombold a közösséget, csak rajtad áll a dolog.
Ez kizárólag neked szólt, speciálba.
Meghagyom egy turbulens időszak korlenyomatának.
Pontosabban az arroganciád lenyomatának.
Jó is, hogy megmarad, legalább vissza lehet majd keresni.
Naga, Mike: Jaja, bocsánatot kért, aztán ma ott folytatta a személyeskedést, ahol korábban abbahagyta – valóban jól teljesít ebben…
Scrx: Pontkommentet, véleményt a lemezekről továbbra sem kötelező írni senkinek sem – ha valaki nem akar, akkor nem akar. Javaslom tanulmányozni/elolvasni a Hangpróba szabályzatot…
Én nem gondolom, hogy itt bárkit is „terelgetni, nevelni” kell – és akkor még Husky-ra meg másra mondták/mondják itt sokan, hogy önkéntes csendőrt/házmestert játszott/játszik itt az oldalon – miért, ez micsoda? A további személyeskedő hozzászólásaidat törölni fogom.
King, én ezen teljesen elképedtem, hogy az interneten ismeretlen felnőtt embereket akar „nevelni”.
Mintha némi felsőbbrendűségi komplexust lehetne ebből kihallani.
King, Sheol: abszolút igazatok van, ez a népnevelősdi / irányítgatósdi mindkét szereplő részéről (scrx/husky) ugyanolyan hülyeség és én sem értem 🙂
Mike: Jó lenne ha nem mosnál össze scrx-el! Én sosem akartam nevelni senkit és sosem száltam rá pontozókra! Úgyhogy kikérem magamnak, hogy itt engemet össze scrx-ezzél.
scrx: Te meg nem ismersz itt senkit, mégcsak most jöttél ide és már mindenkit kiismertél. Gratulálok! Három embert ismerek az oldalon, akiben nincs önkény és nagyon jó emberek. Győr Sanyi, King és Sheol. És te pont ezek egyikébe állsz bele???
scrx: A viselkedésed gyerekes és nevetséges és remélem a következő HP-n már nem pontozhatsz! Tettél érte eleget, hogy ezt kiérdemeld.
King: Igen, én is úgy látom, hogy mégsem teljesít olyan jól.
Másik végtől viszont szerintem azért vagyunk ezen a Földön, hogy neveljük egymást, akár fiatalabb az idősebbet is, de ezt úgy lehet eredményesen tenni, hogy a másik nem tud róla. Nagyon ritka az olyan ember ugyanis, aki az egóját ledobva képes a nevelést elfogadni.
Ha odaállunk valaki elé, hogy „én most nevelni foglak”, 99%-ban ellenállásba fogunk ütközni, mert az egó nem akar töpörödni. Ez velünk született elemi reakció.
Én most azt látom, hogy két erős akarat feszül egymásnak, ahol mind a kettő próbálkozik valamivel, de nem eléggé. Azt meg én sem értem, hogy a bocsánatkérés után miért marad még ott az a pontkomment.
Kopit idézted Scrx. Az a monológja bennem is megmaradt.
Én hagytam magam nevelni. Megértettem, hogy rövid és idegesítő kommenteket írtam eddig. Ezen változtattam is. 🙂
Hasonló deffekted van, mint nekem. Én is visszafogom már magam a régi pontkommentjeimhez képest. Tudod, minden higgadt és polkorrekt kommentem mögött egy véreres, kisírt szempár, bevert monitorok, és aggódó szomszédok vannak, akik az utca végéről jönnek bekopogni, mert odáig hallatszik a fogcsikorgatásom. 🥶😳🤯😤😭
Aki szeretné folytatni a diskurzust, az személyesen megteheti pl a Napalm Death vagy a Bong-Ra zenés tánceseményen.
Hú, te ilyen kemény együttesek koncertjeire jársz?
Nem lehetne inkább egy könyvtári olvasóteremben?
😀
Most sipítsak én is hogy jaj, személyeskedés?
Bocsánat, igazad van, mindjárt javítom „Tudjátokki”-re és úgy már rendben lesz a dolog.
A francba, lejárt a szerkesztési idő, már nem tudom megtenni. 🙁
Srácok, ez most már kezd kissé kínosan ovis szintet megütni.
Uraim, csak szólok, hogy addig nem lesz nyugi, amíg valaki mindig válaszol az előző kommentre.
Ahogy Miki írta eléggé ovis. Úgy kezdődött, hogy visszaütött…
Amúgy bocs, de nekem se időm, se kedvem ilyen ügyekkel foglalkozni. Mindenki vegyen vissza – akinek nem inge, az ne vegye magára – és hallgassátok a zenét!
Írjátok le, hogy mi miért tetszett, tőlem azt is írhatjátok miért nem. Az meg szerintem senkinek nem hiányzik, hogy az ajánlatát és ezzel az ízlését leszarozzák. Legalábbis remélem.
Husky, örülök, hogy a történtek ellenére így vélekedsz. Köszi!
Sanyi: Sok év pontozás során erre jutottam veled kapcsolatban. Nincs benned önkény, jó ember vagy. Az más kérdés, hogy rossz tanácsadó(k)ra hallgattál és átalakítottad a HP-t olyanra, amilyenre ő(k) akarták. A történelemben nem Te voltál az első és nem is az utolsó, akivel ez történt/történik/történni fog.
A Liminal Animals utolsó dala tulajdonképpen egy megulveresített vers. 🙂
Meglehetősen elszállós mindkét verzió.
scrx, szóval szólt neked Sanyi, hogy ne személyeskedj a kommentedben, erre a „Sheol” nevet lecserélted a „tudjátokki”-vel.
Tényleg ennyire hülyének nézel itt mindenkit?
Mellesleg az az album tetszik nekem, szóval még csak el sem találtad!
Szerintem ne szívd mellre. Nézd a jó oldalát. Rólad tényleg tudjukki vagy 😀
Az biztos! 😀
Ha már itt vagy, Mikikém, segíthetnél, hogy mit tegyek, hogy békén hagyjon ez a fickó!
Ne írjak kommenteket, vagy pontozzam feljebb az albumokat 2-3 ponttal, hogy megfeleljek az elvárásainak?
Azért azt csak el kéne kerülni, hogy minden kommentjében Sheol képzeletbeli kommentjei legyenek.
Mióta itt vagyok 20+ éve ilyen még nem fordult velem elő.
Jaj, az éveket nem kellett volna megemlítenem, most majd tekintélyelvű leszek, mint az Óbááááááán!
Sheol: a válasz egyszerűbb, mint gondolnád 🙂 az égvilágon semmit! Vedd megtiszteltetésnek, hogy valaki fejében ilyen szinten jelen vagy 🙂 Semmiképpen sem kellene másképp csinálnod bármit, csak azért, hogy megfelelj valakinek. Jól mondod, 20+ év alatt semmilyen komoly kritika nem ért téged, nem is adtál rá okot, hát most se gondold azt, hogy te vagy a probléma! Ok, van ez a kis beütésed a csajos metállal, de ez szerintem inkább mókás. Egy a fontos: légy önazonos és büszke rá!
Husky egy teljesen más téma:
vele sem az a baj, hogy nem egy őrült raw blacker, hanem a mindent átható, patologikus tüneteket felmutató arrogancia (a beltenyészet felszopkodja egymás hallgathatatlan lemezeit 🙂 ), ami viszont sokaknak ellenszenves jogosan.
A csajos metállal kapcsolatban már rég nem olyan rossz a helyzet, mint régen. 😀
Inkább már csak egyfajta védjegyem itt, kb. mint Nagának a DS ajánlásai.
Husky-t nagy divat itt utálni, szóval sokak számára nem lesz szimpatikus amit mondani fogok.
Amit most itt leírt a HP-val kapcsolatban, az sajnos a színtiszta igazság.
A stílusán lehet vitatkozni, engem speciel nem zavar.
HP-ztam vele a múltban és sokkal jobb hangulatú körök voltak azok, mint a mostaniak.
Na bumm, lehet Sheolt még jobban utálni most már.
Mike: Hát szerintem Scrx is épp eléggé arrogáns és „kihaénnem” hangnemet ütött meg Sheollal és Steinbergerrel szemben is, ami ugyanúgy lehet ellenszenves bárkinek. Az meg hogy Steinbergert (vagy bárki mást) nyíltan bohócnak, udvari bolondnak vagy bárminek nevezzük, ugyancsak ez a kategória.
Sheol: Igen, Husky is, Jpeter is és Steinberger is írt jó néhány olyan dolgot (nem csak feltétlen most, akár korábban is), amin el lehet(ne) gondolkodni.
„HP-ztam vele a múltban és sokkal jobb hangulatú körök voltak azok, mint a mostaniak.” – ezt (sajnos) hiába írod…
King: de hát Scrx-nek szerintem teljesen jól volt ez jelezve, annyira, hogy még ő kért bocsánatot pár órája, ami egy rendkívül kivételes és becsülendő dolog. Erre Husky és Steinberger soha nem volt képes, leginkább a józan belátás és alázat teljes hiánya miatt.
Miki, scrx szereplését majd meglátjuk a későbbiekben, én messze nem vagyok meggyőzve.
Steini sok igazságot is mondott, és pont a mostani HP-n teljesen vállalható volt a viselkedése.
Amikor viszont Nagát folyamatosan piszkálta, akkor a körmére kellett volna koppintani; csodálkoztam is, hogy az mehet szabadon, mindenféle figyelmeztetés nélkül.
Kikezdhetetlen tökéletes zene:
Elnézve a pontozásokat és a kommentszekciót, kőkemény színvonal emelkedés látszik itt a Hangpróbán…
Az oldal domináns házmestere meg nem nézi vissza az előző pontszámot és az értékelést, amit egy lemezre adott, miközben árnyaltnyi a különbség a banda két eddigi albuma között. Totál hiteltelen.
És tényleg! Őszintén ég a pofám, belemerültem ezekbe az értelmetlen kommentekbe. Viszont ezt a lemezt tényleg nagyon untam. Sajnos a többi kritika is jogos, jó lenne újra a zenéről beszélni.
boymester: pff… 🤣
Husky! Bammeg! Ha már megint visszakeveredtél valahogy, inkább a zenére, és a beajánlott albumokra koncentrálj! Mindannyian epekedve várjuk a véleményedet, és a kritikáidat! De komolyan! 🙂
dimmurtal: Hát győzd meg a főnökeidet, hogy pontozhassak és akkor érdemben és valójában komolyan visszatérhetünk a felvetésedre. 🫡
Husky, Dimmurtal szívat, nem esik le?
Akkor az elég szomorú és egyben szánalmas is.
Én nem gondolom, hogy bárminemű szivatás lenne itt, szerintem Dimmurtal valamiért azt gondolta, hogy Husky újra pontoz.
Ez az egész mostani hangpróba már önmagában egy szivatás. Mindenki el lett távolítva (több mint egy tucat pontozó), aki csak egy picit is belezavart a mostani díszes (de ugyanakor csekély számú) társaság HP elgondolásába (amit láthatunk, hogy milyen szinvonaltalan). Természetesen tisztelet a kivételnek King-nek és Sheol-nak, de legszivesebben őket is eltávolítanák és akkor maradna a beltenyészet, meg a hallgathatatlan lemezeik felszopkodása.
Husky! Pont az ilyen hozzászólásaid és hozzáállásod miatt nem pontozhatsz.
„Mindenki el lett távolítva (több mint egy tucat pontozó), aki csak egy picit is belezavart a mostani díszes (de ugyanakor csekély számú) társaság HP elgondolásába (amit láthatunk, hogy milyen szinvonaltalan)” és „maradna a beltenyészet, meg a hallgathatatlan lemezeik felszopkodása.”
Pedig csak tényeket közöltem és sokkal szofisztikáltabban, mint ahogyan azt tette scrx. Én nem akarok senki arcába savat dönteni, mint az említett „úriember”. De a kettős mérce az oldal mottója is lehetne. Na mindegy, mint alább írtam én csak hátradőlök és kérek egy kávét. Mint mostanra kétséget kizáróan bebizonyosodott nekem volt igazam és az az irány volt a jó amibe én szerettem volna vinni a HP-t. Ez büszkeséggel és elégedettséggel tölt el. Volt egy szép időszaka a HP-nak szuper lemezekkel, annyi pontozóval hogy már ki sem fértek. 😇
Már megint úgy csinálsz, mintha egy keresztapa lennél. Vinni a HP-t valamerre? Te voltál a vezetője? Büszkeséggel maximum aziránt lehetsz, hogy miattad meg még pár hozzád hasonló hisztis provokatőr miatt olyan nevek léptek le, akik tényleg nagyon régen itt voltak már. Ez tényleg teljesítmény volt. A-val, B-vel és C-vel cseteltünk a Messengeren akkoriban, és szépen lassan megbeszéltük, hogy itthagyjuk a HP-t.
Nem, Husky, nem építettél te itt semmit, csak romboltál. A mostani légkör sokkal jobban hasonlít a 2010 körülire. Amikor te itt voltál az volt a mélypontja.
De komolyan, már nekem kínos, az, amit itt csinálsz. Szekunder szégyen.
Naga: Az lepett meg volna, ha nem ezt írod le. A mi világlátásunk, zenei izlésvilágunk olyannyira különböző, hogy arra nincsenek is szavak. Szerencsére akkoriban nem voltál a HP-n. Most meg lassan már csak te leszel. Apropó keresztapa, az alcapone, nem én. Bocs alcapone, ne vedd magadra, de ezt a magaslabdát nem bírtam nem leütni.
Pontozók száma az előző körökben: 15-15-18-13. Nekem nem úgy tűnik, hogy döglődünk. 🤠
Mellesleg az emberekben van egy olyan – tulajdonképpen rossz – berögzülés, hogy ahol dráma van, oda mennek bámészkodni. Most éppen drámát csinálsz, ezzel is növelve a látogatottságunkat. Amott írtad, hogy katasztrófaturistaként vagy jelen. Nem, azért vagy itt, mert majd megőrülsz, hogy megint pontozhass, és oszthasd az észt. Akik most ezt a komédiát végignézik, ők a katasztrófaturisták. Őket szórakoztatjuk éppen.
Én elbeszélgetek veled, kihozni már nem tudsz a sodromból, inkább hagyom, hogy ezen a vonaton maradj. Azért írogatsz, mert válaszolgatunk. Köszi!
Ha meg a Sanyi vagy Boymester megunja, akkor szól nekem, hogy ne írogassak, te meg eltűnsz.
Husky!
Csak szólok, ez itt a Fémforgács.
Az irány bevallottan az underground death/black/thrash elsősorban még akkor is, ha azért ezt lazán kezeljük.
Remélem az azért tiszta számodra is, hogy a zártkörű HP-ra nem azért nem kerültél be, mert nem ilyen lemezeket ajánlottál!
Naga: 15-15-18-13 Hát bizony ez kevés! Nagggyyyon kevés… 🤭
Nascence: az honnan jött neked, hogy a brothers amerikai piacra lett szánva? 🙂 Ez egy svéd banda, német kiadóval és soha nem jártak Amerikában és nem is tervezik, mert bukó lenne, annyira kevesen ismerik ott őket. Ezt ők nyilatkozták interjúban amúgy.
Nagyon szájbarágós a szöveg, kifejezetten buta „amerikai” stílusban előadva. Ezenfelül a musicales megoldások is teljesen az amcsi standardot hozzák. Lehet, hogy nem az amcsi piacot célozták meg közvetlen, de a műanyag kultúra egyértelműen arra hajaz, az pedig világszinten nagyobb hallgatottságot tud eredményezni, mint az eredeti svéd nyelv használata, vagy akár egy autentiksabb megközelités. Ez pont olyan, mint amikor Tóth Gabi csuhajjkodik a magyarság érdekében.
A germán metal fesztiválokra szánt, sörrel a kézben dajdajozós zene ez.
Hát persze, hogy szájbarágós, de mondj egy olyan európai (vagy bármilyen) heavy/symphonic/power/viking stb zenét az elmúlt 30 évben, amelyiknek hrabali megfejtésekről szóltak a szövegeik. Ez nem a banda, hanem a stílus sajátja és hát egy Alien filmben sem keresünk David Lynch féle mélységeket, de mégis szórakoztató (számomra legalábbis).
Alcapone: az a Korpiklaani és az Alestorm. A Brothers jóval túlmutat ezeken. Amúgy nem is én ajánlottam, szóval nem azért lobbizom itt érte, csak szerintem fontos, hogy érezzük ezeket a nüansznyi különbségeket az élet minden területén. De most kicsit elkanyarodtam. Egy kis jéger meg bor és minden hülyeség egyszerre csak jelentős lesz 🙂 🙂
Nem tudom már hol láttam, lehet itt, de ezt nemrég magamról meghallgattam és ha nem is egy életre szóló élmény, de kategóriáján belül egész jó:
https://eternalchampion.bandcamp.com/album/ravening-iron
King & Sheol: Én a helyetekben elgondolkoznék a hangpróbáról való távozásról, mert itt olyan szépen átszabták a dolgokat, olyan arcok jelentek meg újra, hogy ez így ebben a formában vállalhatatlan. A The Halo Effect 1 pontja most komoly? Most tényleg ennyire szubjektívek vagyunk? Ami nem a kedvelt stílusom az 1 pont? Tényleg? Akkor az Ulver nekem is 1 pont, mert a popzenét, mint stílust utálom.
Husky, most úgy csinálsz, mintha egy keresztapa lennél, aki a börtönből mozgatja a szálakat. Csak az a baj, hogy nem vagy sem keresztapa, sem börtönben. Ilyetén az egész kvázi aktivizálásod vicces. És látom, nem sikerül a következő lépcsőfokot meglépd, ami abba a világba vezet, ahol senkit nem érdekel, hogy pontoz, illetve milyen zenét szeret a másik. Már ha azt nem úgy teszi, ahogy te: 1 és 10 között szándékos torzítással, hogy az ajánlása előrébb kerüljön.
A popzenéről kijelenteni, hogy valaki utálja szerintem szellemi beszűkülés, tekintettel arra, micsoda zseniális popzenekarok léteztek és léteznek a világban. Sőt, szerintem bármilyen műfajt utálni is a szűk látókör ékes jele.
Naga: A The Halo Effectre az 1 pont is vérlázító, de inkább az, amit Marduk leírt hozzá – ami egyszerűen úgy hülyeség, ahogy van. Majd pont egy Mikael Stanne vagy Jesper Strömblad lesz az, aki „kreált, piaci igényeket kielégítő” bandát csinál (a megannyi bandájuk mellé)…főleg előbbi…a banda egyébként egy kurva jó koncertet adott pénteken a Barba Negrában. Stannén (de egyébként a többieken is) olyan szinten látszik/látszott, hogy minden percét imádja, élvezi annak, amit csinál, hogy hihetetlen – örömzenélés volt ez a javából; bár, ilyen zenészekkel és dalokkal ez nem is nagyon lehetett más.
King, most pont engem akarsz meggyőzni arról, hogy valamit 1 pontra lepontozni, és kemény véleményt mondani róla csúnya dolog, miközben az én ajánlásaim kapják állandóan az egy pontokat és a kemény véleményeket? 🤣 Hát teszek rá magasról! És most arról győzködsz, hogy Husky kiakadása jogos? Akkor figyelj: NEM ÉRDEKEL, HOGY KI HOGY PONTOZ, ÉS MI A VÉLEMÉNYE EGY ZENÉRŐL! Én nem ezért vagyok itt, hogy ezen kattogjak, hanem, hogy meghallgassam, amiket mutattok, és én is mutassak nektek dolgokat.
Másrészt Mardukkal egyetértek egy kicsit, miszerint a melodic death egy kissé erőltetett stílus, elismerve, hogy ezen műfajnak is megvannak a jó bandái. De tény, hogy magamtól nem keresek melodeath csapatokat. Ha viszont mutatnak, szívesen meghallgatom, és még az is lehet, hogy tetszeni fog. A The Halo Effectet még nem hallottam, de pusztán a bandatagok neve még nem garancia. Az In Flamestől én a Clayman lemezt ismerem rendesen, az egész jó. Mást, amit hallottam tőlük, nem hatott meg különösebben. Tehát pusztán azért, mert a Strömblad tolja benne, tutira nem kap tőlem kitüntetett figyelmet, és a végén nem fogok Hide The Pain Herold módra bólogatni, hogy de jó volt. Adtam én már Ihsahn lemezre egy pontot, pedig imádom a csókát. Oké, az túlzás is volt, és Oldboy meggyőzött, hogy indulatból pontoztam, ezért ott négy pontra javítottam. Nem tudom ezzel itt mi lesz.
Scrx: Tényleg jó lenne most már a többi/másik pontozóhoz kapcsolódó személyeskedést, ironizálást, kifigurázást befejezni, mert ez sem kevésbé idegesítő a lejjebb felhozott dolgokhoz képest…
Egyet értek.
Igazából szerintem nem Scrx kezdte. Mondjuk folytatni sem feltétlen fontos, ez tény.
De, Sheollal kapcsolatban ő kezdte az előző kör Five the Hierophant pontkommentjénél. Amúgy nem is értem, hogy egy új arc miért ironizál/figuráz ki/köt bele (kinek hogy tetszik) egy számára tök ismeretlen valakibe, aki ráadásul már 2006-2007-ben is itt volt a Forgácsnál, mikor még az illető azt sem tudta, hogy az létezik. Igaz, olvasóként ezelőtt is itt lehetett, de akkor is érdekes.
Ja, akkor azt ott nem értettem. Pedig én már sokmindent nem értettem…
Főszerk kérésre kiszedtem Sheol nevét.
Szívesen dönteném a savat az arcotokba, de felülemelkedek ezen. (csak kicsit sikerült:D)
Annyit megemlítek, hogy a tekintélyelvűséget, azok szokták hangoztatni, akik már nem tudnak annyit letenni az asztalra. A villamoson még biztos át fogják adni nektek a helyet, bízom benne.
Nekem Scrx alapból általában szimpatikus voltál, de most te csinálod ugyanazt a hisztit, amivel Sheolt bélyegezted a múlt héten. Másrészt itt igazából senki nem alkalmazza a tekintélyelvet, mert észleljük, hogy 2025-ben élünk.
Nem akarok és nem is tudok megfelelni mindenkinek.
Nem-e alkalmazza? Akkor King és Stein miért emlegeti, hogy ők már 20 éve itt vannak? Mi ez, a katonaság?
Elismerem, agonizálok rajtuk, bár próbálom a valóságot az arcukba tolni, hátha sikerül valamit elérni.
Ha egy kocsmában lennénk azt valaki folyamat zsémbel meg zsörtölődik, azt kiraknám egy idő után. Bár megértem, ha kitiltanának utána:D
Nem az a lényeg, hogy ki hány éve van itt. A másik indokolatlan basztatásának mellőzése (főleg, ha személyesen kéri, hogy ne tedd) nem a tekintélyelvűségről szól.
Szerintem definiálni kellene a dolgokat, mert rosszul vannak szavak használva. A tekintély azt jelenti, hogy valaki a tudása, bölcsessége vagy valamilyen téren rátermettsége folytán SPONTÁN megkapja a többség megbecsülését, felnéznek rá. Tekintélyt nem lehet kiharcolni. Az a dominancia.
A dominancia szinte soha nem nem spontán jön létre, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy az illető jobb valamiben, csupán azt jelenti, hogy az ő kezében van az ostor. Szinte mindig erőszakkal vagy verseny révén lesz valaki domináns.
A pontozók között nincs se tekintélybeli és dominanciabeli különbség sem. Egyedül a szerkesztők azok, akik dominanciában a többiek fölé emelkednek, hiszen ők tilthatnak ki az oldalról bárkit.
Scrx: Én hol írtam, hogy 20 éve az oldalnál vagyok? – szerintem sehol. Én 2020 június/július óta vagyok a ‘Forgácsnál. Én csak annyit írtam, hogy baromi „érdekes” (és valóban az), hogy jön egy új arc és elkezd itt személyeskedni meg gúnyolódni, stb. random pontozókkal, mintha már ismerné régről, vagy követné a ‘Forgácsos tevékenységét, stb. Mi a problémád Sheollal?
Na, mégis mi az a rendkívüli valóság, amit az „arcunkba kell tolni”? Epekedve várom, annyira érdekel – ja, nem. Egyébként meg egyetértek Mike és Naga válaszaival.
Mégtöbb ilyet, mint scrx! Ez méltó a jelenlegi hangpróba szinvonalához! Hajrá! 🤭 Én meg hátradőlök és kérek egy kávét. 😎
Husky, ha ennyire lesajnálod a Hangpróbát, akkor minek akarsz visszajönni?
Naga: Ha viccesre venném a figurát, mondhatnám azt, hogy katasztrófa turistának. 😆 De ha komolyra venném a figurát, akkor a változatosság növelése, a beltenyészet csökkentése miatt. 😌
Már 11 album van a HP-n. Mikor fog indulni a kör?
Sziasztok!
Pár kód az új albumhoz. Ha esetleg valakit érdekel használja.
https://gormoth1219.bandcamp.com/yum
ssuj-b5er
th7p-xpcd
2qwb-e2sc
l4jh-3vwu
jswg-wnbd
f4hz-ce4h
lccn-xbe5
dhqc-bqwu
pqrc-wzcp
dchu-x3e5
f4hz-ce4h használva, köszi!
+info: ha egy az egyben másolod ki a kódot ctrlcvvel, akkor valamiért berak egy space karaktert az elejére, szóval, ha a bc azt írja, hogy invalid, akkor csak azt kell kitörölni
2qwb-e2sc kódot én vittem…
Na így lehet jópofán és ízlésesen pop metált nyomatni. A klipben is érdemes megfigyelni a finom öniróniát, nem túlzásba vitt vicceskedést és elsősorban, hogy a műfaj kereteiben minőségi és szerethető zenét nyomnak a tesók (amúgy a férfi és női énekes tényleg testvérek).
Na nekem az ilyenektől van rettenetes szégyenérzetem.
Ember baszki.
Minek jarsz ide, ha csicska ez a tarsasag?
Komolyan, mi faj hogy ennyi energiat feccolsz bele?:D
Hovatovabb, mutasd mar meg hol van szamodra a sztenderd:)
Nem kell besértődni azon, hogy nem mindenkinek csúszik a metáltestvériségmetál. Azt hittem, itt aztán mehet a kőkemény untergrunt osztás.
Ebből a mezőnyből nálam az Ulver, a The Great Old Ones és az Avatarium mindenképpen adja. A Discordant Meditationre még kíváncsi vagyok.
A Discordant Meditation-t én is most hallottam először. 2* lement és nekem tetszett.
A Brothers of Metal meg abszolút szerethető cucc, Nascence mondjuk szintén ki lesz rá borulva. Én szeretem az olckúl fantasy vájbot, ezért nekem az ilyen zenék / klipek bejönnek, de mivel nem a fő területem azért ez, így aztán csak a nívósabb képviselők jönnek be (Rhapsody, Twiligth Force, Hammerfall, Brothers of Metal, Battle Beast stb.), black metálból és dungeon synthből minden szar is tetszik nekem 🙂
pl ma ezt toltam
Nem hallgattam meg a szamot, nem azzal kapcsolatban irtam. Szimplan irritalo vagy ebben a kis tarsasagban es nem szivesen latok ilyen arcokat magam korul. Van eleg boven mashol.
De orulok, hogy pislakol benned a kooperacio.
November óra írogatsz ide és nem látsz szívesen itt? LOL. Nem akarok boomerkedni, de 10-15 éve még nem ez volt a tempó az oldalon.
De jó, hogy nem nekem kellett leírni (megint), hogy kurvára idegesítő vagy Steini. Nekem is az az érzésem, hogy felesleges itt legyél, ha mindig mindenbe csak belekötsz. Bár, tőlem aztán elférsz itt, igazából nem zavarsz. Csak a ráfordított energiád pazarlás. Rajongást a részedről még sosem láttunk semmi iránt, csak beszólást, lehúzást, eligazítást, esetenként köpködést vagy mások kifigurázását. 🎲
Fúha, ti aztán igazán aggódtok az energiafelhasználásom miatt.
Oké, nekem nem probléma visszamenni read-only-ba, majdnem 20 évig az volt úgyis. Már ha a kiskakasokat nem idegesíti az is.
Mint már mondtam, tőlem maradhatsz (bár ezt nem én döntöm el), mivel bomlasztó tényezőből kezdesz átmenni az oldal udvari bolondjába.
Ezzel a körrel nem kínoznám magam, így kihagyom…..
Őszíntén szólva én jobban örülök a furcsa zenéknek, mint az átlagos iparosmunkáknak, az ezredik black-death albumnak, amire megint csak 6 pontot fogok adni, és még csak tisztesség véleményt sem tudok róla írni, mert annyira semmilyen (se nem rossz, se nem jó).
Ha valamit szívből tudok utálni, akkor legalább könnyű véleményt nyílvánítani.
Ezt már ismerem! Lenövényezni a Mikit meg engemet, mi? 😝🧙♂️
Azért szerintem ez egy elég vegyes kör lesz. És szerintem klasszisokkal jobb, mint a januári.
Ebben a körben a Kicsi a borsban is feltűnt Endum lesz a vendégünk, akik a hazai doom, sludge színteret hivatottak tovább bővíteni…