Hallottál már szénnépedálozott harsona és trombitaszólót? Lehetséges, hogy találkoztál már a hárfás Emily-vel, aki minél érdekesebb, néha blődebb hangokat próbál kicsalni a hangszereiből. A választól függetlenül olyat fogsz hallani a „Súlyos Fúvós” triótól október 18-án, amit még soha. Bocs a pusztító szóviccért, ám olaszról angolra fordítva a zenekar neve Heavy Brass. És hát mit volt […]
Tovább »
A tengernyi új kiadványok között számomra kifejezetten sok ismeretlen, pislákoló név van, de kitűnt a Betelgeuse. Mivel gyerekkorom meghatározó olvasmányainak egy része a csillagászat közül kerültek ki, így nem csoda, hogy megfogott a névválasztás. Egyenesen Los(t) Ángeles-ből, Chile kellős közepéről, Felipe Cadenas egyszemélyes projektjeként indult 2018-ban, majd 4 év után egy demóban manifesztálódott. Hamar felkapták […]
Tovább »
Nick DiSalvo nevéhez köthető dolgokra mindig érdemes odafigyelni. Aki nem ismerné, az Elder frontembere, ami egy pszichedelikus prog-doom csoda, hamar megtalált sajátos stílussal. A Dead Roots Stirring óta követem a munkásságukat, és az azt követő 8 évben abszolút az első helyen pörögtek rongyosra a lemezek. Nick szóló anyagával először ebben a videóban találkoztam. Itt már […]
Tovább »
Az oregoni kvintett második albumát teszi le az asztalra, amit érleltek egy darabig a rothadó koporsóban, nevezetesen 5 évig. Ennyi idő alatt oszlik, aminek kell, de lássuk mennyire. Régebben nem annyira értékeltem a black/death dolgokat, de Hollandiában élvén, egyik este elfogyasztottam egy nagyon kövér haskás spanglit, mielőtt beraktam volna az akkor robbanó Black Curse supergroup […]
Tovább »
Nos, bevallom, ezt alaposan benéztem. Melodic death metálra számítottam és kaptam egy melancholic doom metal albumot. Abszolút nem ismerem a bandát, ami nem baj, de a stílust tekintve kimozdulok a komfortzónámból, mert még 17 évesen sem hallgattam ilyesmit, maximum Evanescence és Moonspell-t. A banda körül annyi sztár sertepertélt, hogy felsorolni is hosszú lenne, no de […]
Tovább »
A Warlust néven futó német vérivók harmadik sorlemeze kellemes meglepetést jelenthet akár nem die-hard black metal fanoknak is. Kidolgozott, kísérletező és többféle stílust, érzést belepakoltak. Kicsit még útkeresősnek érzem az anyagot, főleg fesztiválokon és/vagy előzenekarnak tudnám elképzelni, ahol sok mindenkit megfoghatnak, ha az adott pillanatban jó bulit tolnak. A baljós intró után következik a lemez […]
Tovább »
A chicagói kvartett tovább emelte a tétet a legutóbbi, a mindössze bő éve megjelent Solace album óta. Ismerős a recept, de hangulatban kissé más és mintha ez a lemez lenne a B oldal, amit igen jól tettek, hogy szétdobtak. Lássuk mit tettek le az asztalra ez úttal. Grízes, mélyen dörmögő basszusra épülő éteri szintetizátorokkal indul […]
Tovább »
