Hangpróba - 2025. október

A három szende leányzóból fogadjunk nem néztétek volna ki, hogy ilyen dögös muzsikát játszanak! Ám a tündérkék végül kimutatták a foguk fehérjét!
Üntyi-prüntyi, üntyi-prüntyi, üntyi-prü..............................mi, mi az? Jaj, bocsi, elszundikáltam közben. (ásít)
Zenélni nagyon tud a fickó, hörögni meg nagyon nem. Sőt, a zenébe a 4. dalban hallható sámánisztikus női énekfoszlányokon kívül semmilyen más ének nem is kellett volna. Legalábbis, ha nekem akart volna megfelelni. :D
Túl tömény és semmi maradandó, kb. így tudnám összegezni a hallottakat. A végére már csak úgy zsongott a fejem tőle.
Amikor '94-ben meghallottam a Tales lemezükről pár dalt, olyan sebességgel rendeltem meg a CD-t, hogy olyat ti még elképzelni sem tudtok. ;) Ez történt 2 évvel később az Elegy albummal is. Utána viszont már annyi jó és hát mondjuk ki keményebb zene jelent meg, hogy inkább azokra koncentráltam, de mindig is figyelemmel követtem a munkásságukat. Legutóbb a Queen of Time tetszett nagyon, a Halo viszont nem annyira. Ez a mostani is nagyon minőségi zenét rejt, a slágeresség meg nálam kifejezetten előnyt jelent.
Az amcsi deathcore cuccokhoz képest ez sokkal jobb zene szerintem. Női "énekkel" sok hasonló bandát hallgatok manapság, szóval nekem ez nem volt annyira megterhelő.
Szinte bemásolhatnám az Amorphis kommentemet ide, csak a lemezcímek a Shades of God és az Icon lenne. Hatalmas album lett, nem látom okát, hogy ne adjam meg neki a maximumot.
Egy ideje már kezdem megszeretni a stoner zenéket is, de a jó az sajnos nem ilyen nálam.
Alapvetően nem fogott meg, de mégis van benne valami a hangulaton túl is, ami miatt hetes. (És Nagának üzenem ez nem a szokásos jó szívem.)
Nem vagyok oda az ilyen folkos cuccokért. Ez sem győzött meg. Főleg ilyen kurva hosszú dalokkal nem.
Ez engem még háttérzeneként is zavart. Nem értek a műfajhoz, de ez alapján nem is akarok.
A hangulat sokszor unalomba fullad. Kevés nekem a vonósok szerepeltetése az érdeklődés fenntartásához.
Ha csak melodeath lenne jobban tetszene, de folk metal nem kenyerem, ebben a formában meg pláne nem.
Az Amorphis esetében nekem az Elegy a csúcs. Még az utána következő kettőt is kedvelem, de valahogy utána - lemezeken! - nem tudtak közel kerülni hozzám. Ez az anyag pedig, ha nem is lesz akkora klasszikus számomra, de minden hallgatással közelebb kerülünk egymáshoz.
A hangulat nagyon rendben van, de egyébként nekem nem sokat mond zeneileg.
Ennél is az a gondom, hogy panelekből építkezik. Sehol egy kiemelkedő és egyben megjegyezhető momentum.
Nekem ez bejött. Hasonlóan, mint az Amorphis, velük kapcsolatban is elvesztettem a fonalat egy ideje, de ezek szerint 2025 a visszatalálás éve a régi kedvencekhez. Tetszett, hogy az ikonos dolgok mellett a One second éra is visszaköszön. Nekem az a csúcs tőlük.
Az átlagosnál jobb stoner/desert/garázsrock album. Háttérzenének kiváló, odafigyelve is le tudja kötni a figyelmet.
Jó volt a hangulata, az elején tetszett,de a végére kicsit egyhangú lett.
Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog, de megfogott a lendülete, voltak kellemes zenei megoldások, és valamiért a finn narráció is nagyon hangulatos volt számomra.
Semennyire sem tudok azonosulni ezzel a fajta zenével , ahol nem idegesített, ott baromira untam. csak azért mert nem hosszú nem fogok jobb pontot adni
Nagyon tetszik a koncepció, de a hörgés tényleg prosztó, és rátelepszik a zenére. Különösen tetszettek a jazzes, folkos, világzenés? hatások. Szívesen hallgattam
Kicsit sok volt. Egy szusszanásnyi pihenő nincs a lemezen ezért a végére fárasztó lett.
A rockmaratonos koncertet kb a felénél ott hagytam annyira unalmas volt (számomra) Most sem tudtak meggyőzni.5
Lehet, hogy az én adóvevőmmel van a hiba, de minél többször hallgattam, annál jobban idegesített. Számomra középszerű az ének az extrém vokál meg egyenesen lehangoló.
Nekem nagyon bejött ez a lemez, pedig nem szoktam deathcore cuccokat hallgatni. Számomra ügyesen beleszövik a doomos post metalos elemeket. Koncerten megnézném őket.
Talán ez volt az első teljes lemez amit végighallgattam tőlük. Számomra teljesen semleges, háttérben elment, de nem tudta fenntartani a figyelmemet.
Nem szoktam ilyesmit hallgatni, nem tudom megítélni, hogy a műfajában ez mennyire jó. Voltak jobb pillanatok, de összességében felejthető.
Akadnak benne érdekes hangok. Hogy ez letisztult lenne, azt azért vitatnám, elég sok helyen sűrű, még ha nem is gitárral van. A nyitó és a záró tétel tetszett a legjobban hangulat terén. Nagy előnye, hogy rövid, mert jóból megárt a sok. Branles Et Bélins első perceiben azt hittem, hogy valami 90-es évek beli eurodance covert hallok.
Van hova fejlődni, az tény, de végre valami olyat hallottam, ami törekszik a keretek tágítására. Érdekes és kimondottan jól esett hallgatni este.
Szerintem marha szórakoztató. Nem vettem komolyan a téma ellenére, mert nem is kell, ez nem a háború lélekbe maró, lövészárkokba temetett atmoszféráját akarja bemutatni, csak a robbanást és a repeszgránátokat. Kellően nyers és végig fogós.
Szuper igényes slágergyűjtemény, amit bűn lenne nagyon lehúzni. Ettől függetlenül nem az én zeném, mert maga a slágeresség ilyen formán untat.
A zenekar egy igazi melodikus death/doom veterán, akiknek az első 4-5 lemeze alapozta meg a hírnevét, aztán az elmúlt évtizedben valahogy átmentek tömeggyártásba. Az utóbbi években mintha behúzták volna a kéziféket, mert a Nephilim Grove pár éve megint erős lett és ez a dalcsokor is hozza a kötelezőt. Egyetlen gondom, hogy nekem egy kicsit túl van énekelve és ritkán kerül előtérbe a zene, pedig csuda dolgokat tudnak művelni.
Nem a zsánerem, de a maga közegében ez egy egész merész lemez.
Akadnak "nagy nevek" a 90-es éveből, akikkel sosem tudtam barátságot kötni. Többek között ilyen a Paradise Lost is. Zsigerből tudnék mondani 10 jobb death/doom bandát abból az időszakból, amit többre tartok és mégis jóval ismeretlenebbek. Nem mondom, hogy ez egy rossz csapat, de minden albumuk csak úgy elzötyög mellettem és nem marad meg belőle semmi. Ez most sem lesz másként. A The Plague Within valamiért nagyon megtalált egyszer, de ugyanazt az érzést nem sikerült összehozni.
Tetszik ez a sludge/doom/post metal stílusegyveleg, de sajnos elég sok benne az olyan rész, amelyek miatt hosszan unatkoztam! Viszont az emocionális faktor még így is igen magas, mellyel az összkép hatást gyakorolt rám. Ezért egy nagyon erős hetest simán megérdemel nálam ez a lemez!
Egészen jó kis finn pagan/black lemez, de valami hiányzik nekem belőle, amitől azt mondanám, hogy wow, ez igen!
Megmosolyogtató képeket varázsolt elém a "zene": ovis csoport egy középkori vásárban! Rendkívül változatos alaptémák - főleg a harmadik tételben (A-B-A-B-A-B, avagy ding-dong-ding-dong-ding-dong, illetve tikk-takk-tikk-takk-tikk-takk)! Erre feszülnek rá a frenetikus dallamok - lelki szemeim előtt látom, ahogy a "művész" egy ujjal bökdösi a billentyűket! Szerintem érdemes lesz meghallgatnom a Malaventure című első részt is, amely ugyanabban a hónapban jelent meg, mint ez az alkotás! Bár, ha jobban belegondolok, ennyire azért nem vagyok öngyötrő! Októberre ennyi is bőven sok volt!
Nagyon egyedi, változatos, csodás kompozíciókkal felvértezett atmoszferikus death/doom alkotás! Sokszor elő fog még kerülni, mert már az első hallgatásra is elnyerte a tetszésemet - ezért is ajánlottam be!
Korrekt kanadai melo/death, de számomra semmi emlékezeteset nem nyújtott!
Többször meghallgattam már, de sajnos nem tudott annyira elkapni, mint a két örök kedvenc Amorphis albumom: az Elegy és a Queen of Time. Azon kaptam magam, hogy a lemez utolsó harmadára elfogyott az érdeklődésem, és ez nem jó jel! Nyilván kap még esélyt, mert még így is magasan kiemelkednek a mezőnyből, de a két kedvenchez képest ez a lemez egyelőre ennyit ér nálam.
Nagyon kellemes hallgatni való volt, vegytiszta death/doom örvény! Tisztán hallatszik, hogy nem ma kezdték az ipart, bár én sajnos egyik eddigi anyagukat sem ismertem! Ideje lesz pótolnom eme hiányosságomat!
A lengyelek nagyon tudnak valamit! Úgy általában. Az underground berkein belül mindenképpen! Ez a deathcore stílusban született lemez is ezt bizonyítja! Egy ebben a stílusban készült alkotásnak ilyennek kell lennie! A zene akkor jó, ha kivált valamit a hallgatójából - akár érzelmileg, akár fizikálisan! Nekem végig fenntartotta a figyelmemet, ment a lábdobolás, a bólogatás, a hasvakarós léggitározás! Szóval, nekem bejött! Meg is hallgatom újra!
Többször is meghallgattam ezt az új albumot, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam! Nálam örökre a Shades of God és az Icon párosa lesz az etalon Paradise Lost lemez, véleményem szerint ezt a kettőst sohasem tudták, és ezentúl sem fogják tudni túlszárnyalni! Az olyan himnuszokat, mint a Pity the Sadness, a Your Hand in Mine, az As I Die, illetve az Embers Fire, a Dying Freedom, és a True Belief egyszerűen nem lehet überelni! Ezen a lemezen is vannak szép számmal emlékezetes pillanatok, és jobban meg is fogott az összkép, mint az utóbbi kiadványok hallgatását követően. Ha a két kedvencre nyilvánvalóan dobnám a 10 pontot, akkor a színes diszkográfián belül ez a lemez egy erős hetes!
Igazán szórakoztató heavy/stoner muzsika! Füstös kocsma, dohos levegő, alkohol illata árad az izzadt rockerekből - a hangszerek és a komplett zenekar pedig belemászik az arcba! Frankó!
Na, nekem ebből a majdnem 55 perc viszont már túlságosan is lehangoló és melankolikus. Persze, ettől még itt-ott nagyon kellemes is, illetve profi, de ennyire én nem szeretem a doom metalt - főleg nem az ilyen jellegű, lehangoló atmoszférával bírót.
Még jobban tetszik, mint az előző lemezük. Én is azt gondolom, mint Naga, hogy az első fele is jó, de a címadó daltól kezdve szinte tökéletes. A Tavastland címadó dal úgy hibátlan, ahogy van. Simán odatenném az általam kevésbé tetsző Moonsorrow lemezekkel legalább egyenlő helyre - jó, nyilván a Suden Uni-Voimasta Ja Kunniasta-Kivenkantaja tökély hármasnál nem jobb. A finn nyelv használata náluk is abszolút pozitívum, mint a Moonsorrow-nál. A hangzással sincs semmi gond.
Akármennyire is amatőr meg nagyrészt nem igazán van erre igényem, nem adok rá kevesebbet, mert igazából el voltam vele - mindkét meghallgatáskor. A negyedik szám eszembe juttatta a Nyerd meg az életed főcímdalát.
Baromira nem illik a szép, hegedűs, trombitás meg egyéb zenei részekhez ez a prosztó, gagyi hörgés. A zenével nem lenne sok bajom, ez viszont nagy mértékben lerontja az élvezhetőségi faktort.
Kellően változatos, jó dalokkal felvértezett melodikus death metal, amiben nekem a károgós ének sokkalta jobban tetszett, mint a hörgős. A dalok nagy része tetszett és abszolút pozitívum, hogy egyáltalán nem hosszú.
Nagyon tetszett, olyan gyönyörű melódiák, zenei részek vannak benne, hogy hihetetlen. Igaz, az előző lemeznél említettekhez képest sem ismertem meg jobban őket, ennek viszont téves rendelésből adódóan megkaptam az extra limitált box változatát, ami valami elképesztően igényes. Az earbook, az összes extra tartozék, minden. Na, ez hiába szintén majdnem 50 perc, egy percig sem untat, mintsem szórakoztat a rengeteg szép, gyönyörű zenei megoldás.
Én sem ismerem a korábbi lemezeiket, kétség kívül minőségi zenét alkotnak, de nekem ez a majdnem egy óra játékidő valamelyest hosszú volt. Illetve a másik gondom, hogy meghallgattam kétszer és sok maradandót nem tudnék belőle felidézni.
Sosem szerettem a deathcore-t, de nagyon a metalcore-t sem. Nem véletlenül alig vagy egyáltalán nem hallgatok ilyen bandákat. Brutálisan idegesítő ez a vernyákoló üvöltözős károgás, amit itt vokálnak neveznek. A zene is csak az elmegy kategória.
Annyira nem vagyok a Paradise Lost ismerője sem, de igencsak kellemes muzsikát hallottam itt, még annak ellenére is, hogy számomra ez az 51 perc ebből is kicsit sok és hosszú volt. Ettől függetlenül vitathatatlan, hogy profikról beszélünk és van mit bepótolnom a diszkográfiájukat elnézve.
Borzasztó monoton, semmi energia nincs ebben a zenében. Csak a brutál unalom és petyhüdtség.
Pár dal után megfogott a hangzása ennek a doom/sludge/gaze bandának, pont annyira, hogy gyorsan begyűjtsem az első albumukat is. Fairy doom, mókás név rá, egyenlőre még a dalokat annyira erősnek nem érzem, az lesz ezzel, mint sokszor, "jóra" hallgatom majd és már várom a következőt. Fasza ajánlat - (bocs - :) ), köszönöm!
Jó kis pagan metál, jó dalokkal. Egy bajom van csak, hogy egy idő után átalakulnak a szövegek magyar szavakká, így meg elég vicces : "Hei, kuulkaa hämeen henget hurjat" --->"Héj Palkó eleget kurjant", "Keskitalven tähtein yö"---> "Messzi telken kávé nő", "kuun kasvot kaunistaa"---> "mondd azt hogy kommunis(z)ta", "Tavastland"--->"Tavasztalan" stb-stb.
Nem tehetek róla, ide is egy hasonlat jön - illetve kettő-: kitalált szerszám, megvan, hogy az mire jó, hogy kell(ene) és lehet használni azt, és mi az eredménye - vagy legalábbis kellene, hogy legyen- , csak épp ha az az én kezemben van (jelen esetben inkább a fülemben a helyes kifejezés az "eredményre" ugyebár), akkor nagyon "hülyén áll", mert eleve ügyetlenül tartom... (((vagy mintha Amon Amarth koncertre mennék fehér, női balettruhában (talán tütü-nek hívják vagy mifene...)))
Nem kicsit olyan, mint amikor a szakács meglévő, és ezerszer letesztelt recepteket akar kombinálni és némileg változtatni is azzal a várt eredménnyel, hogy abból valami olyan sül ki, amely egyszerre jó is, és új is. Csak ezt egyszerre összehozni nem olyan könnyű, ez pedig itt még a próbálkozási fázis nagyon-nagyon eleje.
Itt olyasmi lehetett, hogy egy északi melodeath fanatikusnak lagzija volt, nem ért rá csak egy viking metál banda, akiket viszont megkértek, hogy a dalokat dallamos deathként tolják el az esküvőn. Mivel a pár "tűz és víz" ezért a háborús tematika...Nekem szórakoztató volt.
Ismét egy jó album tőlük. Ez is sokszor hallgatós lesz, mint ahogy megvan minden korszakukból az "agyonhallgatott", érdekes módon pont ahhoz hozta meg a kedvemet, hogy a leginkább elfelejtetteket hallgassam ezzel párhuzamosan újra ('10-es évek eleje, talán azokat hallgattam eddig a legkevesebbszer, na de majd most...)
Egyrészt azt szeretem bennük, hogy a doom/deathbe nem kevés dark metál hatást hoznak, másrészt kerek, egész, kompakt albumokat, amik nálam a legelejétől a legvégéig egyformán tartják a figyelmem, egyszerűen mélyre el tudok merülni benne...
Objektív pont valahol 5-6 között, de valahogy csak jelezni kell azt, hogy a 10-ből melyik tetszett a legkevésbé, nemde?
Erős album, nincs mit hozzátennnem...
Nálam nem kicsit van "fékezett habzás" jellege az albumnak, ahol nem előadva vannak a dalok, hanem csak simán "el" és "fel"játszva. Mintha egy zenekari próba lenne, ahol már tudják a dalokat (az énekes azért még tartja a papírlapot a kezében), de az energiát a koncertre tartogatják. Vagy nem ittak eleget, vagy a "Borracho" helyett helyesebb lenne a "Resacoso" a zenekarra (részeg helyett inkább másnaposak voltak.)
Én nagyon bírom Baddoar mester projektjeit, meg a ds-en belül a medieval vonalat, szóval számomra ez egy nagyon szórakoztató kis könnyed szösszenet.
Nem tudom, mi bajotok a hörgéssel, nekem teljesen rendben van. Érdekes egy meditatív hangulata van.
Én meg valami Bolt Thoweres döngölésre számítottam, de ez nekem nem volt szórakoztató.
Nekem továbbra is a Tales/Elegy páros a kedvenceim tőlük, de ettől ez még egy nagyon jól sikerült lemez lett. Igen, talán az irány is kicsit könnyedebb. De cserébe ez egy hihetetlen nagy slágergyűjtemény. A Tempest az egyetlen dal, amit át szoktam ugrani.
Tisztességes lemezeket hoz a zenekar évtizedek óta. Mindet becsülettel meghallgatom. De soha nem tudott úgy a bőröm alá kúszni a zenéjük, mint mondjuk a Paradise Lost akár gyengébb lemezei is.
Néha tetszik egy-egy kóros cucc, de ez nem az az eset. Nagyon fárasztott.
Amiket Naga felsorolt, mind igaz. Sokkal szenvelgősebb, mint az Obsidian, de ők eredetileg ilyen zenét toltak régen. Agyalás is rendesen van és az egész sokkal sötétebb hangulatú lett. De nekem pont ezek miatt tetszik. Egyetlen problémám, hogy a hörgés helyett sokkal több "iconos" éneket szerettem volna a lemez első felén lévő dalokba. Meg az is, hogy tegnap elfogytak a koncertjegyek nov 1-re.
Ez továbbra sem az én zeném.
A faery doom nagyon találó jelző erre a lemezre. Egyszerre érzem benne a tradíciót és a változtatásra való igényt is. A hetvenes évek hippi vonulata engem teljesen maga alá gyűr, és ebben azt is érzem. Mintha a nevadai sivatagban ülnék egy csapat lsd-ssel egy utazás közben. A lemez közepén vannak a legjobb dalok, a vége kicsit beül.
Az első fele csak szimplán jó, de a közepétől nagyon jó. A Tavastland hatalmas. A Unissakävijä meg tiszta Marduk. És ja, ennél a lemeznél érzem azt, amit az Amorphisról írtam a fórumban. :-) A basszusgitár és az anyanyelvi éneklés fétisem is kielégítve.
Meglepő, változatos, üdítő. Baddoar néven megy a fickónak a fő projectje, de a pár körrel korábban ajánlott Wydraddear is az ő terméke. Sok project, amiben mind más és más stílus fut. A Vive le Régicide mekkora már!
Igazából 9-et akartam adni, mert a felétől azért észrevehetők ismétlődések, de az ötlet akkora, amit muszáj díjazzak. Soha ehhez hasonló zenét nem hallottam még. Teljesen egyedi.
Ezen név alatt valami fasza tipró thrash zenére számítottam, nem ilyen sablongyűjtemény melodic deathre. Nascence umca-umcáját nagyon adom, percekig röhögtem rajta. Hülye! :-D
Az Am Universum után az Amorphis elkezdett a lagzimetal felé mozdulni, majd onnan visszatértek a nem csöpögős színtérre. Most viszont megint langyi az öszkép. Az előbb említett lemezükig 100%-os számomra, amit csináltak, örök fix pont az életemben. Itt is van hangulat, meg a jellegzetes elemek megmaradtak, de sajnos túl populáris már ez a zene.
A szokásos: a doomos és főleg a gótikus részek tetszettek, a deathesek nem. A minőség viszont megkérdőjelezhetetlen. A The Foolnál iszonyúan idegesített a dobos hozzá nem értése. Kérem, ahhoz a hatalmas thrash gitártémához, amivel indul, kötelező lett volna tikatikát dobolni. Ehelyett mit csinál? Széttördeli, elrontja. Olyan, mint amikor eldördül a startpisztoly, és a rövidtávfutó azonnal pofára esik.
Ez nekem állati műanyag és mesterkélt. Egy dal tetszett rajta, az pedig az utolsó. Ott a műanyagsága sem zavart, mert sikerült dalt írni. Az egy kb. 8 pontos nóta. Viszont halljátok a hangerőingadozást? Pumpál a kompresszor. El lett baszva a master.
Az előző sokkal jobban tetszett. Azon több volt a gótikus megoldás, ez ahhoz képest nagyon elment az általam nem tolerált My Dying Bride bánathalál szenvelgésbe. Meg szét is van tördelve a zene, túl sok itt az agyalás szeritem. Meg... nem túl tompák ezek a gitárok? Hol vannak a magasak? Mintha három szobával arrébbről szűrődne át a hangjuk...
Fasza kis stoner cucc prasnya borítóval. Bólogattam párszor.
Jól tolják a csajok a doom muzsikát. Itt semmi megalkuvlás nincs, de még csak finomkodónak sem mondanám. A melankóliához most túl sok hangulatom nem volt, viszont még így sem esett rosszul.
Minek erőltetik ezt a befőttes üveg hangzást? Zeneileg se túl izgalmas, ezerszer hallott sablonokat hasznosítanak újra (amivel baj nem lenne, ha esetleg nem unnám halálra magamat tőle). A gitárszólok eléggé kínosak, a 80-as évek glam-rock bandái is megirigyelhetnék őket.
Búval baszott bárdok merengenek azon, hogy majd sok évszázad elteltével milyen torz formában fognak megemlékezni önnön hétköznapi művészetükről. Még csak azt sem mondhatom, hogy nem élveztem valamelyest. Ez több mint korrekt. Azonban egy-két hangszín (a kacsahápogást imitáló furulya és hasonlók) kizökkent a hangulatból, és ilyenkor inkább csak egy olcsó bazári mutatványnak tűnik. Az egészet nézve viszont egy remekbeszabott, neofolk-elemekből összetákolt dungeon synth. Azért nem bírom ki, hogy meg ne említsem: ha referenciapontot keresünk, akkor a Syrvante maximum csak lábujjkörmét csókolgathatja a Hekate zenekarnak.
Tagadhatatlanul giccsbe fordul néha, viszont amikor kemény death-doom tételek szólnak, azok nagyot ütnek.
Umca-Umca-Umca-Umca...Ez tulajdonképpen egy melodeath-köntösbe bújtatott folk metal, még akkor is, ha ezt minden erejükkel próbálják elrejteni a háborús témaválasztással. De még ha ettől el is tekintünk, az egész akkor is elég fapados marad. Nem hoz semmiféle háborús hangulatot, nincs benne sem borzalom, sem feszültség — csak a részeg dülöngélés a kocsma vécéjében, ami után nyilvánvaló, hogy a végén úgyis csak lehugyozták a bokájukat. Ingyen bornak jó; újságíróknak, művészeknek jó; nekem meg marad a Bolt Thrower.
Ahogy régen, úgy most sem tudom túl sokra értékelni az Amorphis munkásságát. Kifejezetten lapos gumikon gurulnak, untam az egészet, a moderintás erőltetése pedig inkább csak rosszul áll nekik.
A novemberi kárhozat pont annyira érdekes mint a októberi fűtés szezon kezdete. Se nem eléggé merengő, se nem eléggé melankólikus, de még csak nem is drámai.
Legalább ne próbálnának annyira művészkedni! Olyan, mintha mesterséges intelligencia gyárotta volna. Mindenből is van egy kis nyúlás itt, persze ettől még nem kellene, hogy ennyire lelketlen legyen.
Az Amorphisnál jobban öregedik a Paradise Lost, viszont ők is kezdenek kifogyni az ötlekből. Nem rossz album ez, csak annyira nem érdekel a 10 évvel ezelőtti trendek összefoglalása.
Nem rossz ez, viszont néha unalomba fulladt, néha pedig kifejezetten erős pillanatai voltak. A stoner műfajban azért ennél sokkal ötletesebb albumokat is lehet találni.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba – 2025. október (13 komment)

  • boymester boymester szerint:

    Contenplation hegedűjéről jutott eszembe…fekete fém hegedűvel. Én nagyon bírom.

  • Sheol Sheol szerint:

    Hey, Naga!

    Na ezt a lemezt hallgasd meg, ha olyan hangulatokat keresel, amiket a DS lemezeid kapcsán szoktál említeni!
    Csak itt metal zene van, nem üntyiprüntyi. 😉

    • mike666 mike666 szerint:

      3 napja csak ezt tolom 😀

    • Sheol Sheol szerint:

      Na ezen nem csodálkozom, Miki!
      Én csak ma kezdtem neki, előtte az új Battle Beast pörgött, ami számotokra kerülendő. 😀
      Utána meg az új Coroner albumon volt a sor, ami hatalmas muzsika, szintén nagyon ajánlott itt mindenkinek!

    • boymester boymester szerint:

      Hetekig minden nap néztem a promós fiókot, mert az előző lemezből kaptunk megjelenés előtt. Most nem jött össze. Szintén ez pörög, amikor van rá idő… És persze jön majd a cikk. Hibátlan zenekar továbbra is, minden lemez telitalálat.

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Sheol, szerintem valami fogalomzavarban szenvedtek egy páran. 😉 Én nem azért hallgatok üntyiprüntyi dungeon synthet, mert nem találok olyan metalzenét, amikben az benne van. Hanem azért, mert végre rátaláltam sok évvel ezelőtt arra a műfajra, ahol az üntyiprüntyi mellett nem szól a metal. Tehát azokat a letisztult hangokat és hangszíneket hallgatom, amiket mindig is kerestem, csak nincs alatta az idegesítő zaj meg csörömpölés. Kizárt, hogy egy metallemez olyan hangulatba hozzon engem, mint a ds. Még a black metal sem tud. És itt ez egy kicsit magyarázat is nekem, hogy miért nem értitek ezt az egészet. Az a hangulati részleg a ti lelkivilágotokból hiányzik, ami a Mikiében és az enyémben benne van, így nem csoda, hogy nem hallotok semmit a ds hallgatása közben.
      Amúgy épp arról beszélgettünk a Mikivel a minap, hogy míg külföldön nagyon komoly színtere van a dungeon synthnek, neves előadókkal komoly fesztiválokkal, kiadókkal, addig Magyarországon még mindig azt hiszi mindenki, hogy ez csak valami elbaszott művészkedés. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy azért jó, mert népszerű, korántsem. Ugyanis a legismertebb dungeon synth előadó is ismeretlenebb, mint az underground kiadók legismeretlenebb metalbandája a nemzetközi porondon. Szerintem a Mortiison kívül az egyeszeri metalos nem ismer semmit, ami ds.
      A hazai közönség a szokásos 10-15 éves késéssel reagál a dolgokra megint. Figyeljétek meg, hogy 5 éven belül hatalmas ds robbanás lesz idehaza, és majd az akkori szerzők büszkén emelik magasra a műfaj zászlaját, és azt hiszik, hogy ők az úttörők Magyarországon. 😀
      Az Evokennek egy lemezét hallottam, és semmire nem emlékszem belőle. Viszont kétlem, hogy dungeon synth elemeket fogok benne hallani. Meghallgatom azért.

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Fú Kopi, azért ezt a mondatodat háromszor is el kellett olvassam, pedig nem értelmetlen. Ilyenkor azt érzem, hogy ha egy külföldi magyarul tanuló ember botlik bele ezekbe, sikítva adja fel a dolgot. XD

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Istenem, hol vannak már az ilyen Amorphis dalok:

    Szelíden fúj az északi szél az ezer tó országának hatalmas erdői felől. Én egy kis billegő csónakban ülök, és vodkát szürcsölök. Ez egy szokatlan nap, mert az északi fény még innen a tenger partjáról is látszik. Csak bámulom, miközben lentebb húzom a sapkát a fejemen. Kikötök a csónakkal, kiugrom a ropogó hóba, és útnak indulok kezemben a petróleumlámpámmal a kis kunyhóm felé, és gyönyörködöm a hófödte fenyvesekben. Hazaérve jól belököm az ajtót, és a kandallóban ropgó tűznél elkezdek felmelegedni. Kintről farkasok vonyítása hallik, a szél pedig havat ver az ablakhoz…

    Na, ennél a mostani lemeznél ilyen látomásaim nem keletkeznek.

  • Sheol Sheol szerint:

    Sokaktól hallottam már, hogy nem szeretik, ha egy énekesnő hörög, károg stb.
    Nekik szeretnék kedveskedni a következő dallal.

    • dimmurtal dimmurtal szerint:

      Csinos, csintalan csalogány, csicsergése csodásan csilingel! 🙂

    • Sheol Sheol szerint:

      Szemnek kellemes e rekedt menyecske. 😉