Voltak jó pillanatok, nem is kevés, de ezek sem voltak elegek ahhoz, hogy késztetést érezzek arra, hogy újból nekifussak. Egyébként azt gondolom, értem, hogy miért lelkesednek sokan érte. Ha megpróbálnám objektívan, kizárólag önmagához és a stílusban szerzett ismereteimhez mérten értékelni, akkor valószínűleg menne feljebb is a pontszám. De ez itt a Hangpróba...
Nem én vagyok a célközönség és ez a vokál annyira zavaró, hogy minden mást lehúz.
Érezni benne a munkát és a tehetséget is. Én személy szerint nem vagyok a stílus nagy rajongója, így nem is érzem kiemelkedőnek az EP-t, de azt el kell ismerni, hogy a lendülettel nincs gond. Ebbe nem nagyon tudnék belekötni, a pontszám szubjektív.
Iparos munka. Annak viszont tökéletes. Kb. minden dallamot, manírt hallottunk már a stílusban.
Leírtam az ismertetőben.
Ez kábé az Evokennel van egy szinten számomra. Főleg, hogy hasonló stílusban mozognak.
Először nem akart működni, de aztán csak "egymásra" hangolódtunk. A Stargazer egy gyöngyszem.
Ez király volt. Tipikusan Fekete Zaj kompatibilis cucc (nem lepődnék meg, ha Zero már elhozta volna őket). Én szeretem az ilyen dark/gót/alter anyagokat.
Minden elem a helyén, hogy simán be lehessen sorolni a modern prog skatulyába. A Leprous fanoknak biztos bejön. Én hiányolok valami igazán előremutatót vagy egy (de inkább több) olyan kerek dalt, ami miatt nem tudnék szabadulni a lemeztől.
Én értem, hogy szép dolog a hagyományőrzés, de ez szerintem szimplán iparosmunka. Annak mondjuk kiváló. Az "eredetit" sem hallgatom már, ezt sem fogom.
A dallamos énektémák adnak ugyan némi pluszt, de az ennyire elég.
Ha már prog, akkor ehhez hasonló legyen. Bár nem értem miért kell egyenlőségjelet tenni a progresszív és a kurva hosszú szerzemények közé...
Innen is hiányolom a könnyen megjegyezhető részeket, illetve nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy azért az egyedi (értsd korábban nem hallott) megoldások száma nem túl magas.
Kétségtelen, hogy az ígért horror hangulata teljesen ott van. Ráadásul még emlékezetes is - mondjuk nekem pont a német nyelvű tétel - és az nem feltétlenül plusz pont, de itt épp a hangulatot fokozza és azzal együtt működik.
Mostanában elég sok ilyen csajos punk/alter/grunge banda jött szembe velem. Ez is tetszett. Fogom is még hallgatni.
Lásd: kritika.
Mindig nehéz helyzetben vagyok, amikor klasszikusnak mondható heavy metal kerül be a HP-ra, mivel néhány előadót leszámítva sosem hallgattam a műfajt behatólag, ha meg igen, akkor leginkább a NWOBHM lemezek szoktak érdekelni. Amit hallok, az technikailag hibátlan, de részemről pillanatok alatt (itt úgy a monumentális nyitány után) háttérzenévé változik, mert nem tudom felkapni a fejem a következő és következő virgára... A Winds Of Time jól szól, hozza azt, amit a műfaj rajongói keresnek, úgyhogy maradok semleges.
A ronda és jellegtelen külső érzékeny zúzdát takar...ami bejött. Pofon egyszerű, de nem is kell túlbonyolítani egy maflást. Szövegek is faszák.
Dögös punk/rock/alter zene, néhány egész jó témával, de nem mondanám kiemelkedőnek.
Értem a stílus iránt elhivatott hallgatók rajongását. Vannak olyan doom alkotások, amik engem is magukkal szoktak vinni, sajnos ez a lemez nem tartozik közéjük! Próbálkoztam többször is, de csak egy hetesig tudtam feltornászni a pontokat!
Naga által az előző havi HP-s kommentszekcióban leírtak elolvasása után megfogadtam magamnak, hogy innentől kezdve más füllel, más megközelítéssel fogok hozzá egy ds stílusú album meghallgatásához. Mivel nem vagyok a műfaj szakértője, igyekszem minél körültekintőbben figyelni a részletekre! Így történt, hogy a mostani lemezt hallgatva pl. a negyedik tételnél magam elé képzeltem a "hattyú apostolok menetelését", és beillesztettem őket egy túlvilági környezetbe. Egész jól működött! Egyébként, ha minden ds olyan lenne, mint pl. a Satyricon második lemezének (Shadowthrone) utolsó tétele (I En Svart Kiste), akkor elégedetten csettintenék! Az a dal ugyanis mindig elvarázsol! Szóval, ezentúl a szakértők által adott pontszámot össze fogom adni az általam odaítélendő pontszámmal, és ennek átlaga szerintem reálisabb képet fog mutatni! Nem az én ízlésemről, hanem az adott album értékéről!
Nagyon tökös, nagyon jó hangulatot keltő, remek szerzemények, teletűzdelve death, black, és deathcore elemekkel! Mindegyik dalban van valami finomság, amitől jól működik nálam a dolog! Mindezt Győrből kapjuk! Gratulálok! Részemről ez egy erős nyolcas!
Azt kell mondjam, hogy ez egy egészen remek heavy metal lemez! Ritkán hallgatom a stílust, de ha már heavy metal, akkor az legyen ilyen! Tiszta ének (nem tökön rúgott visítás), az elmaradhatatlan lírai dal, penge szólók. Parányi Helloween hasonlatot felfedeztem a dallamvezetésben, de ez nem negatívum! Erős hetes!
Hiába a neves, hazai zenészek, nálam sajnos valamiért nem működik a dolog! A stílussal alapvetően nem lenne gondom, megy is a zúzda ezerrel, és koncerten valószínűleg sokkal jobban átjönnének a szerzemények! Értem én, hogy "Beton", de ez a semmitmondó borító is..., inkább utal a zenekar nevére, mint a lemez mondanivalójára. Azért 2025-ben ezen a téren már igazán nagyot lehetne villantani!
Nekem ez az album jobban tetszik, mint a jelenleg szintén HP-s Evoken dalai! Nem a doom a hozzám legközelebb álló stílus, de itt volt valami olyan hangulati plusz, amely képes volt megragadni a lelkemet! A két bónusz tétel is jól sikerült... Hmm... Simán megér nálam egy jófajta nyolcast ez a lemez!
Remek szerzemények! Utaztatnak, elgondolkodtatnak. Egyedi megközelítésű post metal szerzemények a belga bandától! Több hallgatást igényel, érdemes neki esélyt adni!
Ez nekem sajnos egyáltalán nem jött be! Nem igazán volt olyan momentuma, ami tetszett volna. Óriási közöttünk a távolság!
Nagyon szeretem az ilyen stílusú albumokat! Sokadik hallgatásra is tele van meglepetésekkel, apró finomságokkal. Még pont azon a határon mozog, amikor nincs szétmatekozva az egész lemez, érthetőek, érzelemdúsak a dalok, különösen a 'Cenotaph' című tétel fogott meg. Erős késztetést érzek rá, hogy újra és újra meghallgassam! Remek progresszív metal album!
Nagyon dicséretes teljesítmény, de még sokat kell dolgozni ahhoz, hogy felérjenek az Archaic, vagy a Remorse, illetve a már többek által emlegetett Moby Dick szintjére. Jó sok koncert, mélyebb tartalmú szövegek, és alázat! Az irány nagyon jó, én szurkolok a zenekarnak, és ezt egy erős hetessel nyomatékosítom! Csak így tovább!
Nagyon nívós, éteri, kitűnő témákkal telepakolt, érzelmekkel megspékelt, profi módon elővezetett gyönyörűség! Az északi bandák nem csupán a black metal stílusban képesek maradandót alkotni! Ez a svéd atmoszferikus, progresszív death metal album egy igazi gyöngyszem az underground zenék rengetegében!
Nagyon csipázom a holland zenekart, többször láttam őket koncerten is! A régebbi dolgaik jobban bejönnek, de ez az EP is üde színfolt a szimfo/black tucatlemezek rengetegében.
Na, ez a zene abszolút nem az én stílusom, de volt néhány momentuma, ami tetszett! Az ilyen momentumok leginkább a ' Sound to No One' című dalban érhetőek tetten. A semleges tartományban maradok.
Az Evokent megszálló alkotószellem ezúttal sem e világi harangokat kongat. Napot sosem látott mély szakadékok csúcskategóriájú zenéje ez. A föld mélyéről tör fel, és saját ökoszisztémával rendelkezik. Itt csak az él meg, aki ehhez akklimatizálódott. Néha olyan hangok robbannak elő, amelyek szinte ketté törik az embert. Idővel a sötétség megmutatja minden árnyalatát annak, aki már hozzászoktatta érzékszerveit. Befogadója nemcsak túlélni fog, hanem élni, tobzódni, rabul esni minden hangnak és hang által kivetített képnek.
Kicsit értetlenül állok az 1 pontok előtt… Miért éppen az egyik legváltozatosabb, zeneibb és érzelmekben bővelkedő DS lemez tűnik ennyire hallgathatatlannak? Persze, senkitől nem kérem számon a pontszámait (főleg nem a DS kapcsán, ami nem is az én zeném), mindössze csodálkozom rajta. Ez itt azon (szubjektív megítélésem szerint) kevés dungeon synth lemezek egyike, amelyik toronymagasan kiemelkedik a műfajában. Nem győzök csodálkozni mennyi szép dallam, gyönyörűen felépített hangulat és sötét, éteri harmónia tartja egyben a lemezt. A napokban voltam a Dome-ban Hans Zimmer koncerten, és az ott átélt élmények alapján (meg egyébként is) értem, hogy Naga miért említi az ő nevét. Egyes dalokban valóban a nagy zseni munkáját idézik meg a leheletfinom melódiák. Valóban nem kell az első dalnál leragadni. A kedvenceim a March of the swan apostles és a Holy loving emperor, de minden dalban meg tudok kapaszkodni valamiben. A szenvedéssel és szenvedéllyel átitatott vokál pedig őszinte, és onnantól kezdve beleillik a képbe. Ihlettel teli, kiváló anyag!
Jól gyűrik a fiúk. A vokálért felelős torok rendesen kifordul magából, hogy anyait-apait beleadjon. A hőskori Mika Luttinen jut eszembe róla. Ez az EP két lábbal tapos bele és csapja szét maga körül a világ mocskát. Korrekt anyag.
Röviden: korrekt heavy metal anyag. Kicsit hosszabban: hallottunk már ilyet ezerszer, persze, de szerintem a srácoknak az eredetiségnél sokkal fontosabb, hogy kedvenc műfajukat játsszák mindazoknak, akik e mellett megrögzötten kitartanak. A nagy recepteskönyv felütve: minden alapanyag adott, nem is lehet rossz a végeredmény. Ahhoz, hogy egyéniséget is felmutassanak, kellene mondjuk egy, a Wolf zenekaréhoz hasonló dalírói véna... Azért, néha meg-megvillanak (pl. a Burning Sands kimondottan jó és a Lights Go Out riffje is markáns). Az utolsó tétel szerintem is felesleges.
Nem igazán az én műfajom az effajta koszos HC/groove/thrash muzsika. Akadnak azért riffek, amelyek időnként bekerülnek az ízlésem vonzáskörzetébe is (pl. Van egy visszatérő álmom), és azt is látom, hogy jó a lemez visszhangja a médiában, szóval, ha célközönség lennék, biztos többre értékelném. Két dolog biztos: profik és zúznak ezerrel.
A Clouds zenekar Doliu címet viselő bemutatkozását nagy lelkesedéssel hallgattam anno, de azt a nívót a soron következő Departe szerintem nem tudta tartani. Nem voltak elég megkapóak a dalok. Aztán teljesen elvesztettem a fonalat a zenekarral, nem is emlékszem a későbbi albumokra, de még arra sem, hogy egyáltalán meghallgattam-e bármelyiket is, vagy sem. Azóta már eljutottak a hetedik (!) D betűvel kezdődő egyszavas lemezcímhez, így hát a Desprins-szel ülök vissza a banda szekerére. Szerintem a Clouds zeneisége, változatossága, kifinomultsága magas belső minőségi sztenderdekről árulkodik; és amit alkotnak, az kellemes, simogató, de hiányolom a teljes beszippantást. Igazán szép zene, de nem annyira (!) magával ragadó. Nagyra értékelem, amit hallok, sőt, tetszik is, de az Evokennel szemben (ha már ebben a körben van mivel hasonlítani) nincs akkora (!) hatása az emberre, hogy szuperlatívuszokat használhassak.
A Psychonaut ismét magas hangulati faktorral bíró dalokat csorgat a fülünkbe. Ha jók a dalok (márpedig ez itt adott), már csak a megfelelő pillanatra vár a lemez, amikor hatni tud.
Nyilván a hangulatát meg kell tudni élni ennek a lemeznek. Már csak az a kérdés, kinek van kedve a világégés utáni pőre post-punk katatóniához? Csak képzeld el, ahogy szombat éjszaka végigsétálsz az Orczy tértől a Blaháig a Dobozi és Népszínház utcákon keresztül. Odavonzza az embert, aki így magába szívja az urbán mocskot, egy pillanatában annak epicentrumában képzeli magát, élvezi, ahogy hat rá annak katartikus perverz bája, majd a zene hatására felülemelkedik rajta, és lebeg a föld fölött. A zene monotionitása segít a hangulat elmélyítésében, a tudatállapot módosításában. Nem ismertem a bandát eddig, de köszönöm az ajánlónak.
Minőségi anyag, bár nekem a spiritusz, a varázs hiányzik belőle. A receptet nagyon ügyesen követik, igazából semmire sem tudok panaszkodni. Mégsem érzem, hogy a bőröm alá kúszna. A technikát hallom, azt odatették, de az nekem nem elég.
Én kimondottan szeretem látni a fiatal zenekarok lelkesedését és szárnypróbálgatását, ezért a srácok kedvét semmiképp sem fogom elvenni egy túlságosan kritikus hangvétellel. Örülnék annak, ha a lemez jelenlegi állapota még csupán a demó fázisa lenne egy majdani végeredménynek. Jót tenne egy producer szerepbe bújt ismerős, aki konkrétan rávilágítana, hogyan lehet ebből igazán erős anyagot gyúrni. Az irány, az alap teljesen rendben van. 1. A vokálnak szerintem ráspolyosabbnak, ádázabbnak, bestiálisabbnak kellene lennie (igen, Smicire gondolok, de nem azt mondom, hogy le kellene másolni, csak azt, hogy érdesebbé, erőteljesebbé kellene tenni – mondhatnám azt is, hogy Araya, Petrozza, Angelripper, de ne menjünk olyan messzire). 2. az éneket hátrébb kellene keverni (de ezt már mások is írták), a zenének az ereje, súlya kellene, hogy domináljon. 3. picit vaskosabb, vastagabb hangzás is jót tenne, a dobok is picit erőtlenek. Én a fejemben el is képzeltem ezeket a változtatásokat, és szerintem nagyon is működne a dolog. Később a közhelyek levetkőzése szövegek terén úgyis jön majd magától, nem is baj egyelőre ez a finomítatlan punkos nyersesség.
A kör legnagyobb kihívása: erre a lemezre elég időt szánni. Nos, a kezdeti nehézségeken (= a lemez töménysége) túl vagyok. Első hallásra csak annyit sejtettem, hogy ez idővel vagy nagyon jó lesz, vagy nagyon idegesíteni fog. Aztán a Like A Geyser Ever Erupting dal mintha azonnal dűlőre is akarta volna vinni a dolgot. Elképesztő, mekkora horderejű 10 pontos szerzemény... De a repertoár ennél jóval sokrétűbb. Nem jön be minden, de amikor már majdnem kezdene sok lenni, megint jön valami, ami visszaránt és nem enged kiesni belőle. Sokminden történik a dalokban, de nem tapasztalok csömört. Ez a lemez jól össze van rakva, és most a kompozíciókra, az ötletekre gondolok.
A Carach Angren 10 évvel ezelőtti lemezét pontoztam is, de annak emlékei alapján középszerű színházasdira számítottam. Ahhoz képest ez jóval komolyabb cuccnak bizonyul. Lehet egyébként, hogy az agyam funkcionális módban történő működése és a mindennapi kognitív túlterhelés kevésbé teszi lehetővé, hogy beleéljem magam az ilyen történetekbe mostanság (ami elég nagy probléma, ezen változtatnom kell), ennek ellenére nálam valamelyest betalált ez az EP (de a patikahangzás nálam se... még a fülemet is kitisztította). Eredetileg 7-est adnék rá, de az Ik Kom Uit Het Graf megmutatja, hogy ez a zenekar nem egydimenziós, mint ahogy azt korábban hittem. Remek dal, és sokat javít az összképen is. A kissé fura klip a Cronenberg-horror rajongóinak csemege lehet.
A metalosabb Throw Yourself to the Sword és a hangulatos Sound to No One szimpatikusak voltak, és az is jó, hogy egyetlen dal sem vált zavaróvá, annak ellenére, hogy nagyon nem az én műfajom. Ajánlom viszont a punk/grundge rajongóknak.
Bármennyire is profi, minőségi zene, egyáltalán nem az én zeném és stílusom ez. Borzalmas ez a monoton, ritmikátlan hörgés, dallamok, melódiák nincsenek és egy örökkévalóság volt végighallgatni.
Kínszenvedés, szinte fizikai fájdalom volt ezt végigszenvedni. Ez még az eddig beajánlott ds lemezekhez képest is borzasztó, az ember felköti magát a végére vagy a vonat elé ugrik, olyan hangulata van - és én egyáltalán nem ezért hallgatok zenét. Van, akinek ez a legjobb ds anyag - számomra meg borzasztó volt. De ettől szép a világ.
Meghallgattam a banda eddigi 3 EP-jét, az előző kettő 2-2 számot tartalmaz - azok sem rosszak, de erre az 5 számos EP-re érezhetően jobbakat írtak. Szerintem az utolsó, Blasphemous dal a legjobb, legkiemelkedőbb az összes eddigi nóta közül. Dicséretes, hogy magyarok és ebben a stílusban ilyen minőségi dalokat írnak, élőben is szívesen megnézném őket, illetve remélhetőleg a bemutatkozó nagylemezre sem kell sokat várni.
A lemezre és bandára a Metalstormon akadtam rá, mikor nézegettem a friss megjelenéseket. Az első meghallgatás után több nagyágyú is beugrott a stílusban, gondolkoztam is azon, hogy az új Helloweent ajánlom be - akik újfent egy bitang erős lemezt raktak le az asztalra -, de végül e mellett döntöttem. Gyakorlatilag mindenben egyetértek Mike-al. Talán az egyetlen problémám csak az, hogy az egymás után következő, három utolsó lassú dal az sok - még ha az utolsó vége visszagyorsul is. Ezt leszámítva szinte semmibe sem tudok belekötni - nagyon fiatalok a zenészek, 30 alatt van mindenki, kiváló muzsikusok, kiváló énekes.
Kopi: igen, biztos AI-val készült és a klipekben látható zenészek meg mikor mindenhová oda van írva, hogy Leo Unnermark és Parker Halub írták a zenét, előbbi pedig a dalszövegeket is - ők biztos nem is léteznek...vagy akár a többi ember, aki oda van írva a készítők közé.
Sok mindent nem tudok róla mondani, nem igazán az én zeném, nem szoktam ilyet hallgatni és nem is nagyon győzött meg, hogy ezután is kéne. Azt hallom, hogy profik a zenészek, meg a zeneiséggel sincs baj, viszont nem nekem szól.
Jót aludtam rajta, majdnem az egész lemezen, aztán felébredtem, még kb. két szám volt hátra, és kinyomtam a faszba. Bőven elég volt ebből ennyi is, nem is tudom hirtelen, hogy mit adjak erre...mert számomra nincs messze az értékelhetetlentől. Amikor keveredik a borzalmas hörgés a világfájdalom énekkel, az valami egészen "frenetikus".
Az előző lemezre már nem igazán emlékszem, de ahogy olvasom az ottani kommentemet, annyira nem jött be. Ennek a nagy részével elvoltam, most nem mondanám, hogy idegesített, vagy ha igen, akkor is csak csekély része. Kicsit hosszúnak éreztem, itt-ott faraghattak volna belőle.
Kb. ugyanazt tudom róla leírni, mint az előző lemezről. A 3-4. számok nagyon megidézték számomra a szlovén Siddhartát és nagyon tetszettek is, a többi meg sokkalta inkább ugyanolyan, ha egymáshoz viszonyítjuk. Azt, hogy változatos lenne, nem igazán lehet elmondani - viszont annyira unalmas sem volt.
Egyben hallgatva nagyon-nagyon hosszú és egy idő után átment háttérzenébe. Igaz, amit hallunk, az kellemes, de több mint egy óra ebből is irtózatosan sok és tömény.
Meglepően jó magyar thrash zene, kész felüdülés ilyeneket is hallani itt a HP-n. Tagadhatatlan a Moby Dick párhuzam, de azért vannak benne más jellegű zenei részek is. Több remek dal is van rajta: nagyon szép a Vészharang ballada, a Lógni fogtok!, a Véres balták, húskampók, de többet is lehetne még említeni.
Profi, igényes, minőségi, meg minden, de csak szakaszosan tudtam végighallgatni - olykor-olykor meg kellett állítanom egy-egy szám után, mert egyszerűen túl tömény volt. Ettől függetlenül ez egy jó lemez és teljesítmény a svéd bandától. A borító nagyon szép atmoszférát, hangulatot áraszt.
Az előző nagylemezüket én ajánlottam és ez az EP viszi tovább annak zsenialitását, egyediségét, különlegességét: brutál jó dallamok, melódiák, harmóniák, tökös zenével és remek károgással/hörgéssel párosítva; totál profi és minőségi kivitelezésben. Remélem jövőre érkezik az új sorlemez is.
Különösebben ilyen fajta zenét sem hallgatok, de nem is volt gondom vele. Szépen elhallgattam kétszer-háromszor, vannak rajta kifejezetten jóféle lazulós dalok, ám a lassúak kevésbé kellettek volna.
Kortárs klasszikus doom alapvetés.
Régi rajongója vagyok a mesternek, főleg az An Old Sad Ghost néven kiadott cuccok miatt. De igazából ez is lehetne AOSG anyag, a minőséggel nincs probléma. Akkor álljon most itt egy bizonyságtétel: a suliban mindig is utáltam azt a sztereotípiát, hogy a metált hallgató emberek igazából olyan kis elveszett jóarcok, akik metallicát hallgatnak békésen. Én 17+ évesen kifejezetten élveztem, ha átlagos emberek teljesen vállalhatatlannak tartják a zenémet, a pólóimat vagy engem. Ők persze átláttak rajtam (jóféle suliba jártam) és kedveltek így is. Viszont én mindig a legextrémebb cuccokat akartam hallgatni és most ott tartok, hogy ez az anyag hangulatában sokkal extrémebb és sokkal többet ad, mint egy bármilyen acsargós zúzda.
A borító alapján valami koszosabb raw blackre számítottam. Nem rossz, de nem igazán az én zeném.
Nekem sem ez a fő profilom, de a jófajta heavy/power cuccokra soha nem mondok nemet. Nekem ebben a műfajban az ilyen stílusú ének a gyengém, ez a srác tökéletesen hozza ezt. Tíz éves korom körül a Helloween, húszas éveim elején a Hammerfall, a Rhapsody, a utóbbi évtizedben a Twilight Force és a Bloodbound húzott be az ilyen jellegű zenével és a hozzá tartozó vokállal. Az utolsó 8 perces cuccot én is lehagynám a lemezről. Ezt leszámítva annyira adja a hangulatot, hogy D&D-zni támad kedvem.
Elsőre az jutott eszembe, hogy az ilyen lemezek miatt nem hallgatok magyar metált, de aztán rájöttem, hogy nem magyarban sem hallgatok hasonlót. Egyszóval nem én vagyok a célközönség. Machine Headet mondjuk igen, de az jobban tetszik. Valszeg én vagyok alulművelt a témában és lehet ciki, de nekem a tagok régi/egyéb bandái sincsenek meg. 1-2 nevét már hallottam.
Most mit mondjak. Nekem ezt a kört elviszi a funeral doom. Persze erről a koncertről is sikerült lemaradnom :)
Az Ihlo után hallgattam, ég és föld.
Én egy zuglói csendes paneltömbben lakom, szóval az éjjeli telepi non-stop járatomnak tökéletes aláfestő zenéje volt ez. Ennek a stílusnak a monotónia a sajátja. Hangulat a köbön. Rá is gyújtottam volna. de leszoktam. Egy jager azért lecsúszott közben. PS: nehogy kihagyjátok az első dalt, az 10 pontos. Főleg azoknak az alter kedvelő arcoknak, akik már itt voltak a Garázs idejében.
Semleges ötöst akartam adni, de bevallom, nekem kínszenvedés volt végighallgatni... Műfajában ez biztos egy jó lemez, de nem nekem.
Annyira erős a Moby Dick hatás, hogy én azt hittem elsőre, ez valami régi kiadatlan anyaguk. Jópofa, de azért ezen így ebben a formában már 15 évesen túlléptem :)
Erre most viszont objektív pontot kell adjak, mert hallom én, hogy itt milyen jó megoldások és hangulatok vannak. De: a harmadik dal után remegve kapcsoltam ki a telót, csak hagyják már abba ezt :) Nekem ez nagyon sok és fárasztó egyszerre. Rögtön utána be kellett raknom egy Bolt Throwert, hogy megnyugtassam az agyamat.
A koncepciót bírom, imádom a horrort, de sajna nem elég ötletes, az ének is egysíkú, a hangzás meg tényleg túl steril.
A pop punk anthem címet olvasva felvidultam, mert szeretem a jóféle pop punkot. De sajna ez a középszerű alatt van. És a többi dal sem győzött meg, hogy miért ne rakjak be egy 20+ éves Garbage lemezt inkább.
Halvány fogalmam sincs, hogy miért gondoltad Sheol, hogy ebben én a dungeon synthez fogható üntyiprüntyi varázslatokat fogok hallani. Átlagos atmoszférikus betétek metalzenében. Másrészt arról sincs fogalmam, hogy ez a banda mitől olyan híres, mert különleges színben tetszelgő, de tulajdonképpen sablonhalmozás a zenéjük. Párszor volt érdekesebb rész... Nem mondom, hogy rossz, néha elszórakoztatott, de korántsem tartom annak, aminek egy páran.
A legjobb ds anyag, amit valaha hallottam. Igaz, feszegeti a határokat a dobbal vagy az énekkel például. Lord Sargeburt az An Old Sad Ghosttal lett híres, azóta szárnyal, és alkot szabadon. A Bandcampnek egyszer volt egy tanácsa valami "hogyan tegyünk egy lemezt sikeressé"-szerű bullshitgyűjtemény cikkben, miszerint a legjobb dalt kell legelőre tenni. Hát ja, csak ez esetben szokott jönni a seggreesés, vagyis az idővel ellaposodó elunalmasodó lemezek. Lord Sargeburt tesz az ilyen tanácsokra. Az album ugyanis dalról-dalra jobb, a negyediktől pedig kinyílik egy ajtó...
Aztán a Holy Loving Emperornál eljön a csúcspont, hogy azután egy Spanyol kolléga, Lord Bakartia vendégszerepeljen a saját dalával. Ez a Prayers of the most darkened heart, és ebben a 3:13-nál jövő rész az a pillanat, amiért érdemes zenét hallgatni. Számomra az a rész ott az akusztikai ambrózia. A kezdő tételben a Donnie Darko betétdalai, a Holy Loving Emperorban meg Hans Zimmer jutott eszembe. Év lemeze ez idáig. 111 pont.
Mindent hoz, amit kell a black metalban, de semmi pluszt nem vállal. Kegyetlen jó a megszólalás, és állati unalmas már a témaválasztás. A Blindednél elejénél még azt hittem, hogy izgalmasabb lesz.
Rám is úgy hatott, mint Boymesterre. Minőségi meg fasza, de nagyon hamar háttérzene lett belőle.
Régi Machine Headre hajaz néhol hangzásban, témákban, szólókban is. Szokásos magyar hiba, hogy az ének túl van tolva. Eleve nem szeretem, ha sztereóban szól. Ezek a vakkantások, böfögések-okádások az üres helyeken teljesen feleslegesek szerintem, illetve zavaróak. A 11-es a nyakban nagyon bejött. Eredetileg nyolcat akartam rá adni, mert a zenei részek kimondottan tetszenek, de az ének miatt a végére már a 7 lett a reális számomra. A szövegek sem ülnek kellőképpen, sok a szögletes, klisés fordulat. Még oda akartam írni a végére, hogy fiatal, első lemezes banda, még jó, hogy ránéztem a Metal Archivesre, így nem követem el ezt a hibát. Szóval Pityesz tolja az éneket. Hát ennek tudatában többet várnék. Aztán Jozzy az egyik gitáros, úgyhogy érthető a profi pengetős munka. És ha már így alkult, a szupergrupp státuszból fakadóan főleg jóindulatú a 7. Ezektő a srácoktól én kirobbanó dolgot várnék.
Egészen a második dal végéig erőteljesen idegesített a semmitmondó morgás, a gagyi furulya vagy fuvola - neken nem egyértelmű a hang alapján, aztán annak a végén történt valami. A hármas tétel is okés, tetszenek a hangnemek, bazi jó a tiszta ének, Daniel Drostét juttatja eszembe. Viszont hallottam már ennél sokkal ügyesebb funeral doomot is, és az ez után következő dalok sen sütnek kellően. Sokkal ritkábban hallok olyan lemezt a műfajban, ami engem ámulatba ejt, pedig az egyik kedvencem. Iszonyúan felhígult a mezőny, és ennek valószínű az lehet az oka, hogy a szerzők azt hiszik, hogy a funeral doomhoz csak annyi kell, hogy lassan játsszunk.
A nagyon metalos részek lerontják a mágiát, ettől függetlenül elég jó lemez.
A negyedidik számnál jött a felismerés, hogy itt egy olyan lemezt hallunk, ahol minden dal egyetlen hangon megy. Az utolsó dalban nem, amúgy de. Ez nekem tönkre is teszi az egészet. Pedig a hangszínek, a keverés, a pszichedelikus hangulat ideglelősen jó. És még anyanyelven is énekelnek. Ez is pipa. Így viszont iszonyú statikus az összkép. De kár érte.
Amikor meghallottam az első dalban a 2:35-nél induló szaggatott gitárt, amit csakis egérrel lehet olyan kockásra vagdosni, éreztem, hogy nem leszünk jóban. A basszusgitár hangtartományába lehangolt finghangú gitárok is rémesen művi hatást keltenek. Nem nekem való ez a zene. Hiába hatalmas a Replica kezdése, jön a gitár, és leborítja az egészet egy köbméter trágyával. Ezért is kár.
A pontozás előtt direkt nem olvastam a többiek pontkommentjét, de ahogy figyelem, másnak is lejött, hogy Franticék penge pontossággal vették le azt, amit a Moby Dick csinál. Ez jó is és rossz is, mert a zenei részek nagyon bejönnek, a szövegek viszont időnként ugyanolyan gagyik, mint Smiciéknél. Szerencsére én ezt az oldalt általában jól tudom ignorálni, szóval működik a lemez. Semmi infót nem találtam róluk a Metal Archivesen, kezdő bandának gyanítom őket, de kajak leiskolázzák a Beton veterán legénységét. Ha a szövegek rendbe lesznek téve, és a tiszta éneken lesz egy kicsit csiszolva, fasza banda lesz ez. A hangzás is penge. Talán a dob egy kicsit hangosabb, mint kéne, de ez ízlés kérdése is.
Bocsánat érte, de nem tudtam figyelni a zenére a mindent tönkrebaszó dob miatt. Pedig a vaporwave elemek, a jó szintiszőnyegek és az ének tetszett volna. De ez a DdDdDdDdDdDdDdDdDdDd két darab, lábon kihordott sztrókot idézett elő nálam. A dinamikátlan hangzás sem segített a feldolgozásban.
Régen hallgattam tőlük ezt-azt. Sosem gondoltam eget rengető dolognak, bár tetszett pár daluk. A "good production" jelleg számomra elrontja az egyébként egész jó Tim Burton hangulatot. A Ik Kom Uit Het Graf nagyon bejött. Good production...
Ha a Riding With My Girlst azért emelték ki nagy betűkkel, hogy azt mindenképp hallgassam meg, akkor jó ötlet volt, mert az egyetlen dal a lemezen, ami izgalmas. Azt, és pár fordulatot leszámítva elég langyosbugyi egy anyag ez. A Go Get Dressed tetszett még. Az American Porn dalcímen jót derültem.
Rettegtem, hogyan hallgatom végig majd, de pozítív csalódás volt! Mivel a lassú zenéket nem kedvelem. Látszik, hogy jó zenészek alkotják a zenekart, és jól meg vannak komponálva a számok! Szerencsére azért nem olyan lassú az album,mint ahogy elképzeltem! Néha beindulások is vannak,mint a nyitó számban. Az ének hang az zseniális! A 6 szám a csúcspont a lemezen. A mondanivalót jól aláfesti a zene, nem véletlenül a funeral doom death műfaj legnagyobb neve!
Aki esetleg nincs képben a DS műfajjal, olyan mintha csak intrókat hallgatna az ember. Gitár nincs benne! Ahogy a pontszámokból látszik, eléggé megosztó ez. Én amolyan relaxációs zenének mondanám. Kifejezetten kellemes. Zseni aki ezt írta, az biztos! Érdekes hangulatok vannak benne, a meditációs daloktól, a brutál horror zenéig minden megtalálható az anyagon! Legjobban a 3.4. 6.9. számok tetszenek.
Egyik kevenc magyar zenekarom. Nagyon jó számokat raktak fel az anyagra. Két kedvencem a Torment, és a False God, ezekre már koncerten is felfigyeltem! A False God szokott lenni a befejező koncert nóta. Kiemelkedik a többi közül. A zenekaron érezni egy kis Dissection hatást. A pergő dob hangzásával személy szerint nem vagyok kibékülve, de ez nem von le a zene élvezeti értékéből.
Ritkán szoktam ezt a műfajt hallgatni, de örülök hogy részt vehetek a pontozásban, mert nem hallgatttam volna meg őket! Nagyon tetszik az album, mindjárt bele csapnak a közepébe. Kicsit féltem hogy a nyitó számban minden puskaport ellőnek, de szerencsére nem. Nagyon jó a nyitó dal énektémája, gitártémái. Kedvencem a 4. és a 6. szám. A gitárszólók zseniálisak. Azért csak 8 pont, mert az utolsó szám nagyon nem kellett volna az albumra. Véleményem szerint 7 számmal, 42 pecccel egy kerek album lett volna!
Vártam a megjelenést, mert régi jó zenészek alkotják a csapatot. Ami kicsit csalódás számomra, hogy túl modern a hangzás, és a zene. Valamilyen régi vonalasabb anyagot vártam Tőlük. A dűh, és agresszió meg van a lemezen, tehát élőben előadva ez mindent elsöprő koncertet fog eredményezni. A legfőbb negatívum számomra az ének effekt. Pityesznek tök jó hangja van, érthető a szöveg is, kár volt ezzel az ipari zenei effektel elrontani. Sok zenekar beugrik a a hallgatásnál. Machine Head, Nailbomb, Strapping Young Lad, Cavalera nélküli Sepultura, Beerzebub. A Lélek számban egy az egyben, Testament gitárszóló hallható! A Van Egy Visszatérő Álmom pedig felfért volna valamelyik kései Sepultura albumra is. A 11- es a Nyakban,és a Féreg tetszik legjobban, bár erősen Machine Headre hajazó a lezárás. A többszöri hallgatás nálam is csökkentette a pontszámot, egy erős jó anyag, viszont nem egyedi a zene.
Abszolút nem ismertem a zenekart, féltem is a lassú folk- funeral - doom- death stílustól! Ez az album felborította a lassú zenéről a véleményemet, zenei pálforduláson mentem keresztűl! Biztos, hogy ezután meghallgatom a lassabb stílusokat is! Ritka jó hangulata van, a fuvola egy túlvilági hangulatot áraszt, a hörgés az ultrabrutál, az ének rész annyira nem jött be, szerencsére kevés van benne, emiatt nem adok maximális pontszámot, illetve a nyolcadik szám nem annyira 100%, mint a többi, a sokadik hallgatás után. A többi szám viszont mindegyik jó, ezért nincs is kedvencem!
Érdekes album, az első két szám nagyon nem tetszett, de aztán folyamatosan tornázta fel a pontszámot. A 3. 5. 6. szám nagyon jó! Ha belemélyed az ember tök sok jó részt,hangulatot talál. Azt írták a lemezükről, hogy az eufória, és a mindent elsöprő düh találkozása. Én többet szerettem volna a dühös részekkel találkozni, akkor magasabb lett volna a pontszám.
Nem tudom besorolni műfajilag, alternatív-dark vonal. A nyitószám a legrosszabb, azt mindenki hagyja ki. Utána azért meg lehet hallgatni a lemezt, meg nem idegesítő a zene. Monoton kántálás, 1-2 riff váltakozik, gitár általában nincs torzítva. A 7. szám ami kicsit jobb, annak a befejezésekor a basszus téma nagyon jó. Hosszú unalmas utolsó szám, abban van ének, kicsit elüt a többitől.
Szeretem a progresszív zenéket, de ez nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nagyon jó zenészek alkotják a zenekart, de mégsem sikerült jó számokat készíteniük. A nyitó szám nagyon jó, de aztán ennyiben kimerül a dolog, még a hetedik szám, amelyik értékelhető számomra. Minden szám tartalmaz jó részeket, de valahogy mégsem áll össze jó dalokká.
Kíváncsi voltam a fiatal zenekarra. Azért minden magyar thrash csapatban érezni egy kicsit, a Moby Dick hatását. Amúgy minden hangszer jól szól, nagyon tetszenek a szólók, basszus különösen, jó az énekhang és a rendes ének is jó!. A dob viszont nekem túl gépies hangzású. Kedvenceim a Görbe Tükör, Replika, Véres Balták Húskampók. A szólók is tetszenek. A kevesebb pontszám az arányok miatt van egyedül. A szólók túl hangosak, és az ének is nagyon előtérben van, elnyomja a zenét, a dob viszont halk, emiatt elveszti az agressziót a zene. Bemutatkozásnak ez nagyon jó anyag, kíváncsi vagyok rájuk élőben!
Rendkívül nagy csalódás ez a lemez! Azt hittem ultra brutál, technikás death metált fogok hallgatni. Azon gondolkodom, hogy mi ebben a death metal? É n nem találtam benne, metalcore, nu metal, deathcore elemeket tartalmaz nyomokban. Nagyon lightra sikeredett lemez, táncdalokra emlékeztető zongorás énekes részekkel van tele. Európai zenekar létére, minden amerikai típus jegyet felvonultat. A szólók az általam nem kedvelt, Gary Moore iskolára épülnek, úgy hogy azt sem tudtam élvezni. A harmadik szám, ami egyedül élvezhető a lemezen, az tényleg brutál, de abba is sikerült gyenge részeket beletenni. A negyedik számot, sokszori neki futásra tudtam csak végig hallgatni. A hangzás, és a befektetett munka miatt nem adtam gyengébb pontszámot.
Személyes kedvencem a holland zenekar. Most egy rövid anyaggal jelentkeztek, de kerek lett az egész. Horror filmzenének elmenne bármelyik szám, az Ik Kom Uit Het Graf című dal a klippel együtt egy tökéletes mű! Érdemes megnézni, nagyon ötletes. Kedvencem az utolsó dal, abban nagyon jó hegedű téma!
Kifejezetten kellemes meglepetés volt a zene! A 3. és a 8. számot mégegyszer meghallgattam mikor véget ért. Nagyon jó témákat hoznak a lányok. A lemez közepe leül, az 5.6. szám nagyon gyenge, de utána visszatér a lendület. A lemez lezáró szám lassabb de kifejezetten jó. Figyelemmel fogom kísérni a zenekart!
Minden sejtem tiltakozik ez ellen. Megpróbáltam végig hallgatni nem sikerült.
Nem hallgatok ilyesmit, nem szeretem ezt a fajta éneklést. Most is belefájdult a fejem a végére. Vannak szép hangszeres megoldások sőt itt-ott még az ének is elviselhető, de összességében ennyi.
A groove nem az én műfajom. Kicsit olyan mint egy kicsit még vadabb Road. Nem nekem zenélnek.
Nekem nagy csalódás ez a lemez, pedig nagyon szeretem a bandát. Elég sok az üresjárat. sokkszor meghallgattam, de most nem tudott lekötni.
Nem sok értékelhetőt hallottam eltekintve talán az utolsó számtól. Számomra egyhangú monoton kántálás az egész.
Szerintem az utóbbi idők egyik legjobb prog lemeze.
Egy két instrumentális villanástól eltekintve számomra végtelenül unalmas monoton lemez. Nem tetszik a hangzás, a vokál. azt hittem sose lesz vége.
Nem igazán tudom megindokolni, hogy miért de ez a lemez nagyon betalált. Hiába hosszúak a dalok egyáltalán nem fárasztanak. Valami brutál jó hangulata van az egésznek!
Meghatározó élmény volt számomra a Where the corpses sink forever lemez, de utána több olyan anyag is megjelent ami nem tetszett. Úgy érzem mostanában kezdenek visszatalálni a jó útra. ez egy jó lemez hallgattam volna még. Kicsit kevésnek érzem.
A borító félrevezető volt, de így is tetszett.
Soha nem látott megoldások, zseniális hangulati elemek és egyediség, na pont ezek nem jellemzik ezt az albumot.Mégis szívesen hallgattam.
Nem vagyok Moby Dick rajongó, de kikérem magamnak hogy hozzá hasonlítsanak. Nem bántom a srácokat , de G messze vannak még attól a szinttől.
Ez egy kibaszott jó anyag, viszont nem volt benne túlsok dolog amitől progresszív lenne ez 2025-ben.
Nevetségesen erőltetett. Miért játszik legtöbb DS banda mindig az amatőr csapat homokozójában. Tudom, tudom... van bája annak, amikor direkt amatörre csinálják a zenét, de nem lehetne, hogy esetleg ne az esetek 99%-ban ugyanaz történjen? Vagy talán nem véletlen ez? Nem azzal van bajom, lassú, hanem azzal, hogy gagyi.
Sajnos sokan nem fejezték be a kört. A vendégeknek köszönjük a részvételt és emlékeztetek mindenkit, hogy bármikor visszatérhetnek, ha idejük engedi!
Köszönöm a lehetőséget!
mondjuk annyit hozzáböfögnék, hogy a Tépd szét a lelkem! albumcím már 30 évvel ezelőtt is necces lett volna 🙂 🙂 Én akkor voltam 15, My Dying Bride, Deicide és hasonlókkal.
Valentin! Már megérte a Hp részvétel, biztosan elmentél volna a Clouds mellett. Viszont azt megjegyzem, hogy nem ez a legerősebb lemezük…Érdemes visszafelé tekintened velük kapcsolatban.
Természetesen nem azért írom ezt most ide, mert bárkit is befolyásolni szeretnék a pontozással kapcsolatban. Farrrkas pontkommentje, miszerint a Rainbow Dungeon szenvedéssel és szenvedéllyel átitatott vokálja őszinte, azt alá tudom támasztani, mert jóban vagyok a szerző sráccal, és tudom, miken ment keresztül eddigi élete során. Mesélt ezt-azt, és ezek tudatában méginkább hat a lemez.
Funeral doom, ahogy nekem tetszik. Sajnos lassan tíz éve a szerző egyetlen lemeze:
Ez kurva jó volt.
Szerintem az Evoken-nek csak a Quietus az egyetlen jó lemeze. Eltalálták a hangzást, emlékezetes témák is voltak. Azóta semmi. A hangzás is steril. Pedig az emített lemez 2001-es. Mekkorát szól. A jelenlegi hp-s lemez ahhoz képest lófitty. Az énekhang se elég mély a stílushoz képest. A hangzás nincs olyan jó mint a 2001-es. Ez csak egy vélemény és érzékelés.
Érdekkesség: ugyanaz a lemez producere, mint aki a Quietus esetében volt. Ahogy minden Evoken lemez, az is egy laza koncepciót képviselt, más témával, más hangulatokkal. Nem tudnék kedvenc lemezt kijelölni, időnként előkerül több is.
Az An Abstract Illusion nálam is beérett egy kerek 10-esre, bár elsőre húztam a számat a dobhangzás miatt, de a dalok hangulata visszahúzott és 4-5 hallgatás után elkezdett eltűnni ez a problémám. Év végi listán is előkelő helyen lesz. Most csak a friss Kauan varázslata tudta letolni a trónról nálam. Csak a mai nap háromszor lepörgött a lemez és megint hallgatnám 😀
Dimmurtal leiskoláztál! 😀 Én évek óta próbálom ezt a módszert alkalmazni, miszerint ne csak az egyéni benyomásaim döntsenek egy lemez pontozásakor, hanem például az is, hogy aki együtt lüktet a műfajjal, mennyire értékeli. Általában nem nagyon sikerül ezt megvalósítsam, de most, hogy te ebbe belekezdtél, újabb löketet kaptam az úgynevezett objektív pontozásra a szubjektív helyett. Lehet, hogy a Sanyi is így csinálja???
Úgy érzem, igazságtalanul kerülnek alul pontozásra általunk a ds stílusú lemezek! Ezért tényleg igyekszem, hogy objektívebb módon álljak hozzájuk! 🙂
Na, hát hiába az érzékenyítés, jön Kopi és Nascence, szaros gumicsizmával beletiporva a dologba! Szép volt fiúk! 😀 😀 😀
Én abszolút értelmetlennek tartom azt, hogy összeadom az én általam adott pontszámot a 10-el – mert itt a többség szinte mindig azt ad a saját beajánlott lemezére – és úgy beírok egy átlagot egy-egy lemezhez. Mert akkor ennyi erővel megvárom a kör végét és mindenhova beírom a pontozók által adott átlagot – csak akkor meg felvetődhet/felvetődik a kérdés, hogy minek vagyok én itt, ha semmilyen saját véleményt nem alkotok, csak átlagolgatok…ha valami nekem vagy bárkinek nem tetszik, akkor miért is adjak rá egy valamivel/jóval jobb értéket? Illetve annak sincs értelme, ha minden lemeznél, stílusnál ezt alkalmaznám – a fentebb említett dolog miatt, hogy akkor miért vagyok én itt, ha csak átlagolgatom a lemezekre adott értékelést és azt írom be.
Ebben a témában Kinggel értek egyet. A hammeres hangpróbán elég objektív pontozást láttam, akinek nem tetszett valami: 7, ha meg tetszett: 9-10. Ennek semmi értelme nem volt és pont ezért cuppantam rá annak idején a forgácsra, mert itt nem kellett finomkodni marketinges elvárások miatt. Mindenki nyugodtan adjon csak 1-2-t, ha úgy érzi, hogy agyfasza lesz valamitől. Én is így teszek, teljesen rendben van. Sőt, ha bizonyos emberek lepontoznak egy anyagot, abból sokan azt szűrik le hogy nekik az tetszeni fog.
Én hangsúlyozottan csak a ds lemezekkel szemben járok el így, ezt ki is emeltem. Egyébként az is ritka, hogy az általam beajánlott lemezre 10 pontot adok. De ebből is látszik, mennyire nehéz objektívnek maradni minden téren! Elfogadom a véleményeteket, meg is köszönöm, de vagyok annyira makacs, hogy ragaszkodni fogok az általam leírtakhoz! Hangsúlyozom: a ds albumok vonatkozásában! 🙂
Ja, persze, teljesen érthető King álláspontja, mindenki olyan szisztémát folytat pontozáskor, amilyet akar. Én személy szerint szeretném magam egy kicsit az objektív irányba vinni, az első elemi reakciótól és szubjektív behatástól eltávolodi egy kicsit.
King, a Rainbow Dungeonra nem azért adok 111 pontot, mert az én kiadómnál fog megjelenni, hanem azért fog megjelenni nálam, mert 111 pontosnak érzem. Lord Sargeburttal régóta baráti viszonyban állok. Nagy An Old Sad Ghost rajongó voltam mindig is, és írtam neki, ő meg hozzájárult, hogy az Onion Saga a Kajdum’s Towernél jelenjen meg, Szóval valami nagyon félrement a fogalmazásodban, és ezt jószándékkal írom, illetve remélem, hogy csak szerkesztési bakiról van szó. Mindenkitől elnézést, kínosan ügyelek arra, hogy itt csak pontozzak, és ne vonzzam be a zenei és a kiadós dolgaimat, de szóba lett hozva King által – téves feltételezéssel. Erre válaszoltam. Amúgy King, ha rád olyan hatással volt a lemez, hogy felkötöd magad miatta, akkor csak a randa rész talált meg. A lelket gyönyörködtető harmóniák nem. Ismét csak az akusztikus memória jelenséget veszem észre. A harmóniaorientált zenei érzékeléshez kell ez a dolog, mert muszáj emlékezni rá, hogy milyen hármashangzatot hallottunk másfél perce. Nem matematikusan, hanem az érzékeinkkel. Arra fog hatást kelteni a pillanatnyilag bekövetkező hangnemváltás, amiről írom a pontkommentemben. A zene több, mint hangjegytilitoli, vagy dominó… Akinek nincs ekkora akusztikai buffere, az sosem fogja tudni élvezni ezt a fajta zenei eszköztárat. Nekik megmaradnak a melódiákkal felfűzött dalok, ami szintén lehet jó, de mindenképpen könnyebb előállítani.
Naga, az előzményeket nem tudtam, így ki is veszem az erre vonatkozó részt a kommentemből.
„Amúgy King, ha rád olyan hatással volt a lemez, hogy felkötöd magad miatta, akkor csak a randa rész talált meg. A lelket gyönyörködtető harmóniák nem.” – igen, a szerintem abszolút felesleges, borzalmas károgás, vergődés, szenvedés, amit vokál címén hallunk itt, az baromira elterelte a figyelmem a zenei részek egy részéről és emiatt kevésbé tudtam odakoncentrálni. Többször meghallgatni nem fogom, mert egyszer is bőven elég volt. Sokkalta jobban tetszenek az olyasmi ds-ek, mint ami az előző körben is volt, vagy mondjuk mint az Erang, amit már ajánlottál régebben.
Hát embere válogatja, kire hogyan hat. Valóban van olyan, amikor az ének csak eltereli a figyelmet a zenéről, nálam most pont a Beton lemeze adja ezt. A Rainbow Dungeonnél viszont egy olyan ellentétet hoz létre, ami ráerősít a zene szépségére. Kíváncsi vagyok, hogy kinél hogyan ül majd ez a dolog. 😀
Valaki dobjon már be még egy lemezt:)
Sziasztok! Meteora- Broken Mind EP javasolnám illetve a Carach Angren The Cult of Kariba EP-t
Helló! Akkor tedd meg:) Pontozás/ajánlás menüpontban tudsz ajánlatot tenni. Csak egyet lehet azonban.
Megérkezett Valentin666-is, aki a Pagan Insurrectiont erősíti.
Üdv! A körben néhány vendéggel bővül a mutatvány: laszlosinkovits képviseli a Malok zenekart, akik saját EP-jüket viszik vásárra, úgyhogy szét lehet cincálni, valamint a Gorepus zenekar érkezik. Az alapvetően brutal death metalt toló horda egy szintén hazai kiadványt hozott nekünk, az underground mélyéről… Menet közben még beeshetnek mások is:)
Továbbá: korán van még, de az idő gyorsan repül…és mindjárt itt van december, a KORTALAN hangpróba kör ideje! Tudjátok, ilyenkor az időkeret nem számít. Tehát jöhet 10-20 éves alkotás is, természetesen figyelembe véve a stílus tekintetében a szabályzatban leírtakat. Olyan lemezeket várunk, amelyek SZERINTETEK elsikkadtak a nagy dömpingben és igazi underground csemegének tekinthetők! Első körben nem Led Zeppelinre és nem is Darkthrone vagy Dimmu Borgir kiadványokra kell gondolni… Meglátjuk, mennyi kiadvány gyűlik össze, lehet most is összejön 14-15 lemez. Az előző ilyen jellegű körben sok kiadvány szerepelt nagyon változatos felhozatalban, szóval érdekes lesz.