Kezdjük egy kis történelemórával. Hisz az October zenekar esetében az énekes Molnár Robi korábbi csapata, a honi dark körökben hatalmas elismerést szerzett Árnyak zenekar nevét nem lehet nem említeni. Szóval az October története nagyjából akkor indult, amikor az Árnyak úgy 10 év működés után 2004-ben a Szigetes bulijával lehúzta a rolót. Nyilván az egyéni hangú Robi új társakat keresett és megszületett az October.
A csapat 2006-ban egy négy nótás demó után tavaly kiadta a Sziget a szívnek c. albumát. Ez a lemez aztán jó sok helyre eljutott, köszönhetően annak, hogy a Hammer mellékleteként sokaknak birtokába került. Mit mondjak, sűrűn forgott egy időben a lejátszóban nálam is. Ez persze egyrészt köszönhető Robi előéletének (a ’96-os Vétkeim album óta követem munkásságát), meg az erős lemezanyagnak is.
Persze egy-két hallgatás után nem hiszem, hogy bárkit megkérdezve nagy különbséget talál a korábbi dolgokkal, de belemélyedve azért hallani a különbségeket. Itt azért „vidámabb” a hangvétel. Illetve a szövegek terén hatalmas változás azért nem volt, hisz maradtunk a kissé pesszimista, őszies, borongós megközelítésnél, de a zene már más. A fő dalszerző Lázár Zoltán segítségével az October egy olyan irányba indult el, ahol dark rock csak nyomokban fedezhető fel. Ez a folyamat aztán még jellemzőbbé vált a jelen írás tárgyát képező maxin.
A Gyémánt út című anyag három nótáját hallgatva pedig már végképp tévedés lenne a dark címke emlegetése. Igazából kategorizálnom mégis nehéz a maxi dalait, hisz mindhárom különböző karakter. Az összekötő kapocs Robi hangja illetve énekstílusa, ami ugye egyfelől jellegzetes, de szerencsére újabb aspektusokat is találni benne.
A legnagyobb újdonságot a dalok hangszerelése jelenti, ahol is a sztenderd hangszerek mellett Pék Zsuzsa dudajátéka ad új ízt az October szerzeményeknek.
Arra azért vigyáztak a srácok, hogy a maxi első nótája egy hagyományos szerzemény legyen. A Folyók hátán-t kellemes gitárok – amik azért a verzék alatt döngölnek is – és egy jóféle refrén jellemzi, ahogy azt Robitól megszokhattuk. Ez akár az első lemezre is felkerülhetett volna.
A címadó dal csalóka, ugyanis ahogy elkezdődik, a hallgató nyugtázza, jó ez a nóta is, igaz a gitárhangzás érdekes, de azért nem akkora meglepetés. Az a dal első perce után jön, amikor a már említett duda megjelenik. Először értetlenkedtem – nem ezt vártam -, aztán úgy gondolom színezésképp jó ez, illik is ide, bár kicsit népzenés, de az nem baj.
A Víz vagy pedig egy lírai szerelmes dal. Ahol a nagyívű refrént szintén Zsuzsa játéka kíséri, s ez már a nagyon jó kategória. És persze ebben még nem merül ki az összes erénye. Ez is egy jól megírt rock dal, amiben a hangszerek nem elcsépelt dallamokat játszanak, ugyanakkor felismerhetően October-es.
A hamarosan várható nagylemezhez nekem igencsak kedvet csináltak ezzel a három nótával, s szerintem sikerül(t) olyan irányba lépni, ami akár szélesebb rétegek érdeklődésére is számot tarthat.
A hangzás nagyon is rendben van, Töfiék ugye ritkán hibáznak! Mindenki szépen hallatszik, igaz ez itt nem a széttorzított hangszerekről szól.
Természetesen a lemez kiállítása is művészi. Nincs túllihegve, érvényesül a „kevesebb néha több” elve.
A három dal elérhatő a csapat weblapján mégpedig háromféle változatban is. Készítettek valamennyi számra egy folk és egy elektro mixet is. Ezek számomra sok pluszt nem jelentenek, ha már (re)mix, akkor legyen karakteresebb.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.