The Hottness
Stay Classy

(Ferret Music • 2008)
Győr Sándor
2008. december 18.
0
Pontszám
6

Hard rock/punk/southern metal, érdekes egyveleg, legalábbis így jellemzi zenéjét az elsőlemezes  Wilmington-i (Észak-Karolina) ötös.
Ha a Stay Classy lemez összetevőit nézzük nem is állnak messze az igazságtól, bár a hard rock azért szerintem sántít.
Az biztos, hogy a punk megállja a helyét, de itt is elsősorban a kalipunkra kell gondolni. Vannak durvább tételek, bár azokat meg inkább metalcore-jellegűnek nevezném.

A csapat énekese Adam mellett az egyik gitáros, Kyle is kiveszi a részét az énektémákból, bár nagy különbséget nem tudok felfedezni a hangjuk között, szóval akár a stúdióban több sávra is vehettek volna éneket. A hangszeres tudásba nem lehet belekötni, a leckét megtanulták,  arról azonban nincs infóm, hogy az öt arc mióta van együtt illetve milyen zenei múlttal bír. Véleményem szerint technikailag már rendben vannak, csak némi önálló karaktert kellene kialakítani. Még azt is megkockáztatom, hogy ezzel a stílussal, amit kitaláltak maguknak -bár valószínűbb, hogy ez a szokásos kiadói reklámszöveg, amit aztán Ők is magukévá tettek – lehetne is kezdeni valamit, csak a punkos dolgokat jobban kellene vegyíteni. De mindenképp erősíteni kellene a refréneket.

Szóval, hogy visszakanyarodjak a The Hottness stílus boncolgatásához, az első olyan momentum, amire nagy jóindulattal rá lehet fogni a southern jelzőt az a négyes This City Is Ours. De ebben is csak annyira, hogy a gitártéma némileg délies. Még talán a Classy olyan nóta, amiben a középtempó alá mennek, itt sikerül megvalósítani a nevezett stíluskeverést.
Igazából bele lehet merülni ebbe a lemezbe, biztosan lesz, akinek be is jön ez a zene, de az egyéniséget hiányolom. Konkrét nyúlásról nem tudok nyilatkozni, de biztos hallottuk már a lemezen lévő témákat itt-ott. 
Ráadásul, nem találok olyan nótát a Stay Classy-n, aminek akárcsak a refrénje is rögzülne, pedig adtam esélyt a lemeznek. Nem is keveset, de az alig negyven perces anyag végighallgatása után szinte nincs is momuntum, amire vissza tudnék emlékezni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy teljesen esélytelen, hogy ha valahol hallanám, kibökném, hogy ez a The Hottness.

 

Szóval, azon túl, hogy a jellegtelen borítóba csomagolt lemez hangzásával semmi probléma, a dalok korrektek, de ezen kívül sokat nem tudok elmondani róluk. Vannak jó (bár igencsak újrahasznosított) témáik, dalokat is tudnak írni, de összességében az egész feledhető.
A hangzatos stílusmeghatározás is csak figyelemfelkeltésre jó. Ez csupán felesleges iparosmunka.