Az idei év a Mood utódzenekarok éve ez nem is vitás. Lehet, hogy nem kellene ezen csapatokkal kapcsolatban mindig emlegetni, de maradjunk annyiban, hogy ez már csak így van. Egyébiránt meg gyaníthatóan nem akarják ezt elfelejteni a zenekarok sem.
Szóval most itt a friss, egyszerűen III címre keresztelt harmadik Stereochrist lemez, s az első fontos momentum ezzel kapcsolatban az, hogy visszatért az eredeti énekes, Felföldi Péter (lásd még Chief Rebel Angel). Péterrel készült a debütáló Dead River Blues lemez, majd kiszállása után Makó Dávid (HAW) került a banda élére, akivel a Live Like a man… albumot készítették el Kolosék. Nekem valahogy az a lemez jobban bejött, mint az első, de igazából nem tudom az okát. Péter visszatérése előtt még képbe került Lőrincz Károly az énekesi poszton, akivel a Long Hard Mile című nóta született.
Most itt ez a friss korong és bár vannak témák, melyekkel könnyen megbarátkoztam (a nyitó Double Dealer igencsak fogósra sikeredett például), s it t a vokálba Jaya Hari Das is besegít. Ugyanígy hamar a szívemhez nőtt a szinte himnusznak is beillő Long Hard Mile, amire jókat lehet bólogatni.
Azonban még a sokadik hallgatás után is akadnak barátságtalan részek (a Deal With Or Do Without vagy a When You Climb The Ladder).
Főleg ez utóbbi az, ami számomra nagyon kilóg a lemezről. Ennek nyilván az lehet az oka, hogy ez a nóta igencsak gyorsra sikeredett, thrashes ízeket is vélek felfedezni benne. Érdekesség, s talán a megfejtéshez is közelebb visz az a tény, hogy ezt a teljes jelenlegi felállás jegyzi szerzőként. Viszont az ezt követő alig másfél perces talányos című (941028) átvezető visszalassít, s innen már mondjuk így, a szokványos Stereochrist stílusú dalok jönnek.
Az A Shipload Of Tricks jó kis zakatolós nóta, remekbe szabott szólóval. Felföldi Peti is változatos énektémákat hoz, s egy fogós refrénnel koronázza meg a dalt.
Kiemelem még a Shallowman-t, ami ismét egy hagyományosabbnak számító dal, amiben Kolos varázsol egyet, s Peti is nagyot énekel.
A borító a maga egyszerűségével nagyon rendben van, Felföldi Peti munkáját dícséri, nem tudok belekötni (nem mintha akarnék), Jaya Hari Das jó munkát végzett az Audioplanetben.
Összességében tehát ez egy igazán jó album lett. Az egyéni teljesítményeket is lehetne méltatni, hisz Kolos gitárjátéka felismerhető, Gazsika is jókat üt, a basszus pedig majdnem egyenrangú társa a gitárnak, amellett, hogy Megyesi Balázs alapozása is példaértékű.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.