Az UnSun zenekar eredetileg amolyan projektnek indult, ahol Maurycy „Mauser” Stefanowicz Vader(lásd még Dies Irea, Christ Agony) gitáros a feleségével Annával (itt Aya művésznéven fut a hölgy) gótikus, női énekes rockban utazott. Később a projektből zenekar lett, Mauser pedig kilépett az anyabandából. Miután megtalálták a megfelelő társakat Heinrich (Vesania, Rootwater) basszer és Vaaver (Indukti) dobos személyében, s leszerződtek a Mystic Production-höz, 2008-ban kihozták bemutatkozó lemezüket The End of the Life címmel. Ez amolyan gót pop-rock volt inkább, némi keményebb gitárral, de itt-ott olyan „diszkós” billentyűkkel, hogy csak lestem. Erősen érezhető volt ráadásul az Evanescence hatása.
A friss lemezen már kevésbé érezhető ez a hatás. Itt már inkább a gótosabb dolgaikat emelik ki, s fűszerezik több-kevesebb elektronikával. Ez mondjuk nálam nem minden esetben aratott osztatlan sikert. Van ahol színezésként helye van, s tetszik is, de egy-két helyen inkább öncélúnak érzem.
Ayának egész jó hangja van, tudja is használni, s nem félnek kísérletezni sem. Például a címadóban is kerül rá némi effekt, ez viszont egyáltalán nem zavar. Sőt!
Igazából az első lemezhez képest nagy változások nem történtek. Kicsit talán egységesebbek lettek a dalok az irányt tekintve, de azért egy-két újítás is megjelent. Ez leginkább Aya énektémáiban feltűnő. A már említett effektezés mellett nem fél mélyebben énekelni sem (Why). Ráadásul a refrénekkel nincs hiba, jól megjegyezhetők, fülbemászóak.
.jpg)
Az epikus The Last Tear, a jó tempós címadó Clinic for Dolls, a zúzósabb albumzáró Why, a zakatolós gitárokkal kísért, kétlábdobos Time is az album erősségét jelentik. De említhetem a Home-ot is, amire klip készül.
A szűk háromnegyed órás lemezanyagot egyébként szívesen hallgatom. Amolyan kikapcsolódásképp lehet előkerül még a későbbiekben, azonban megfelelő nagykiadós háttér és promóció (értsd: ha nem nyomják a rádiók, meg a klipet a zenecsatornák) nem hiszem, hogy túl sok emberhez jut el. Aki Mauser Vader-beli munkássága alapján közelít felé, az szerintem keservesen csalódik majd.
A dalok hangszerelésével sincs gond, talán egy kicsit erőteljesebb arányokkal a gitárok javára, nagyobb örömmel hallgatnám, de így sincs gond a hangzással. Igazából a stílusnak megfelelőek az arányok.
A lemez külcsínye is rendben van, passzol a zenéhez.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.