A WildeStarr a mostani HP-n is szereplő Vicious Rumors egykori bőgős/gitárosának Dave Starrnak és egy London Wilde néven futó hölgyeménynek a zenekara.
Az Arrival című debüt lemezük még 2009-ben jelent meg, de első körben nem küldtek belőle a ’forgácsnak, viszont ezúttal egy kis „fecnit” is csatoltak a CD mellé, amin leírják, hogy ha jól tudják eddig még nem küldtek nekünk promó lemezt, de most szeretnék orvosolni ezt az égbe kiáltó hiányosságot!:D
Erre mondják azt hiszem, hogy jobb későn, mint soha…
De tényleg jobb-e?
Lássuk!
Dave Starr múltját ismerve nem túl meglepő módon progresszív elemekkel átitatott power metal a játék neve. A nemzetközi kritika úgy tűnik keblére ölelte ezt az új formációt, egyes kritikusok a 2009-es év egyik, vagy a legjobb albumának választották az Arrivalt.
Azt kell mondjam nem teljesen érdemtelenül, bár engem azért nem sikerült teljes mértékben meggyőzniük.
Ugyanis nem csináltak semmi eget rengetőt, csupán írtak 10 dalt a ’80-as, ’90-es évek power metal bandáinak stílusában, itt-ott megfűszerezve egy kis modern ízzel.
Viszont azok a nóták, amelyekben kicsit modernebbre vették a figurát ütnek, rúgnak, harapnak!
A legjobb példa erre a Rise, ami egy erőteljes, modern riffeléssel operál, Wilde kisasszony pedig úgy süvít benne, mint Halfi fénykorában!
Ez a dal simán fölfért volna Halford, önmagát újradefiniáló albumára a Ressurection-re!
Viszont ennél a nótánál is feltűnő, hogy a hangzás nem éppen bika.
Jó-jó, lehet, hogy koncepció volt az autentikus hangzás ehhez a „nosztalgiazenéhez”, de egy nyersebb, karcosabb gitárhangzással személy szerint biztos, hogy jobban tudnám élvezni a produkciót.
Egyébként London Wilde-hoz hasonló stílusban éneklő nő kevés van a metal zenei palettán az egyszer biztos! Ugyanis sokkal erőteljesebben, „férfiasabban” énekel, mint frontasszonypajtásai 99%-a.
A dalolászás mellett még a billentyűket is nyomogatja, bár énekesként mélyebb nyomokat hagyott bennem, mint szintisként.
Igazán gyenge dal nincs a lemezen, de kiugróan magas színvonalú sem. Nekem a Rise mellett a Queensryche-ízű címadó a kedvencem, de megrögzött power metalosok jó eséllyel fogják végigheadbengelni ezt a közel 55 percet.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.