A nyírbátori zenekar 2002-ben alakult Amethyst néven, és kezdetben kedvenc előadóik (Yes, Genesis, Dream Theater, Platypus, LTE, Bill Bruford, The Flower Kings) dalait játszották.
Fesztiválokon, tehetségkutatókon vettek részt, aztán egy 3 éves pauza következett, de közben több zenekari tag is közreműködött egyéb bandákban, projektekben.
Aztán 2009-re összeállt eme ismertető tárgya, bár közben szükség volt egy névváltoztatásra, ugyanis a külföldi terjesztésért felelős Musea Recordsnak már volt egy Amethyst nevű bandája.
Így lett az „Ametisztből” „Smaragdtábla”…
Ezen debüt lemez, még trió felállásban készült el, ugyanis sajnálatos módon a zenekar basszusgitárosa, Turi Tamás kénytelen volt kiszállni a bandából.
Így a basszusgitárosi teendőket is Bogáti-Bokor Ákos, énekes/gitáros látja el a lemezen, a billentyűket Krivánik Dániel „kezeli”, a dobok mögött pedig Zsigó László tevékenykedik.
Azóta, Popomájer Tibor bőgős csatlakozásával újra teljes a felállás, de az ő játéka még nem hallható a lemezen.
Azt hiszem nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy a Smaragdina progresszív rockban utazik.
A rövid, egy szál akusztikus gitárral előadott intróként funkcionáló Amethyst egyrészt utal a banda eredeti nevére, másrészt előre vetíti, hogy bizony itt jófajta, finom kis zenére számíthat a hallgató!
A szavakon innen tükrözi a srácok hatásait, de nagyon szépen feleleveníti, továbbviszi a magyar prog rock hagyományait, aminek alapjait olyan bandák rakták le, mint pl. az East, a Solaris, vagy éppen az Unicum States.
A lemez egészét figyelembe véve nekem legtöbbször az East neve ugrik be, főleg a Rések a Falon album. Valószínűleg Ákos dallamai, fátyolos, érzelmes hangja és szövegei keltik bennem ezt az érzetet.
És úgy tűnik a „nomen est omen” egyfajta értelmezése itt is működik, hisz még másik két Ákos hatását véltem felfedezni, nevezetesen Thorday Ákos (R.I.P.) [Unicum States, Nemesis], illetve Kovács Ákosét.
A Tél című nóta az egyik kedvencem a lemezről, a vokális megoldásai nagyon jók, valóban progresszívek! Ákos a verzéket több sávon énekelte fel, vagyis az egyik sáv egy olyasmi „kántálás”, amit Kátai Tamástól már megszokhattunk, aztán ezzel párhuzamosan énekel is, sőt Antal Karola is bekapcsolódik a „játékba”. A slide-gitárszóló pedig csak hab a tortán.
Karola egyébként több dalban is vokálozik, a Naplementében pedig övé a fő szólam.
Ákos akusztikus gitáron előadott játéka gyönyörű, Al Di Meola se tudná ezeket a dallamokat érzékenyebben eljátszani, de nekem a 3 (the band three) Wake Pig lemeze is felsejlett.
A My Electric Cat egy jó kis virgonc instrumentális szösszenet, melyben az eredeti bőgős, Turi Tamás játéka hallható.
Az Álmok Fénye című dalt Makkai István szaxofonszólója színesíti, a Lehetnél egy riffelősebb tétel, a címadó nóta pedig szépen keretbe zárja ezt a míves prog rockot rejtő albumot!
A közelmúltban komoly megtiszteltetés érte a társaságot, ugyanis a Flower Kings tiszteletére kiadott tribute lemezen ők is szerepelnek!
Ehhez csakis gratulálni tudok, és a Szavakon Túl ismeretében úgy gondolom, ez teljes mértékben megérdemelt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.