Ha súlyos, nehéz zenéről van szó, akkor biztosan mindenki fejében él egy kép egy-egy bandáról, lemezről, vagy éppen valamelyik zenei stílusról, amire a leginkább rá tudja aggatni ezeket a jelzőket.
Az én értelmezésem szerint az ausztrál Rote Mare iszonyat súlyos zenét tol, a Serpents of the Church pedig egy nagyon nehéz lemez.
Ha csak annyit mondok, hogy a játék neve doom, annak is a pszichedeliával, down-tempóval, temető hangulattal fertőzött mellékzöngéje, akkor a súlyosság szinte borítékolható.
És ha még azt is hozzáteszem, hogy 7 dal található az albumon, laza 76 percben, akkor talán a nehéz jelző sem tűnik légből kapottnak.
Mire az ember végigverekszi magát az első két nótán máris 22 perccel lesz öregebb, de olyan jól bemelegszik, hogy aztán a negyed órás mézes-mázos temetési (pop)dalocska már meg se kottyan neki.:D
Egy-egy 7 és fél perces szösszenet szinte csak átvezetőnek, átkötőnek tűnik.
A tempó pedig valóban szinte végig nagyon lassú, málházós, hogy aztán itt-ott merészen a gázpedálra lépjenek, és meg se álljanak a feszes középtempóig!
A már említett nagyon hosszú Funeral Song címéhez hűen egy kínkeserves nóta, olyan komótos hangszerkezelésnek lehetünk fültanúi, hogy csak na, a dobos ütései között Usain Bolt simán lefutja a 100 métert, a harangozás pedig megadja a végső döfést minden funeral doom – hívő számára!
Phil Howlett énekes/gitáros is hozza a kiégett, megkínzott dallamokat, a refrén pedig telitalálat!
Kár, hogy nem minden dalban hallhatóak ilyen jó énekdallamok!
Egyébként érdekes, hogy a címadó, kezdő nóta alapján azt hittem, hogy a promó képeken is látható hölgy, név szerint Jess Erceg az énekesük, de aztán kiderült, hogy a bőgőt kezeli a leányzó.
Úgyhogy valószínűleg Phil az első dalban némileg más hangon szólalt meg, mint a többiben…
Természetesen nem egy hangszálakrobata a fickó, de tisztességesen és viszonylag változatosan dalolja végig a lemezt, a túlsúlyban lévő tiszta éneket minden dalban feldobja egy kis ordítással, acsarkodással.
Az utolsó monstrum címe önmagáért beszél, a szövege szinte Black Sabbath albumok, dalok címeiből épül fel, zenileg pedig a War Pigs cinezését nyúlták le egy az egyben, bár itt nem lenyúlásról, hanem egyértelműen tiszteletadásról van szó!
Összességében elmondhatom, hogy aki szereti a Sabbath, Trouble, Celtic Frost, Cathedral súlyosabb, sötétebb lemezeit, az nyugodtan tegyen egy próbát a Rote Mare új lemezével!
Azért csak lassan a tempóval (he-he!), nem kell rögtön a lemezboltba rohanni, ugyanis a megjelenés dátuma szeptember 2!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.