A budapesti alterDistrict zenekart először is meg kell dícsérnem a pofás promocsomagért (egyedi mappában érkezett a CD-kiegészítve biográfiával, fotóval). Ritka ez már manapság, amikor egyre inkább a digitális promózás terjed ezerrel.
Szóval itt ez az öttagú (Mikula Tamás – ének, Borbély Csaba – gitár, Csató Bálint – gitár, Kövecses Ádám – basszusgitár, Keresztes Balázs – dob) fiatal banda, akik bevallásuk szerint modern metalban utaznak és a csapat „szembeszáll a ma megszokott zenei formákkal, különböző hatásokat ötvözve próbál olyan új hangra lelni, amelyet más még nem szólaltatott meg. Zenéjük összetettségében megannyi kontraszt érvényesül, hol a megkapó ének kerekedik felül a súlyos gitárriffeken, hol az atmoszférikus dallamokat váltják fel tört ritmusok”. Szép célkitűzések.
S, ahogy azt még a promolapon írják minden dal egy-egy fejezet a főszereplő életéből, azaz egy konceptanyag-félével van dolgunk.
Nézzük is akkor mennyire sikerült megvalósítaniuk a kitűzött célt!
A csapat tényleg próbálja ötvözni a különböző hatásokat. Igazság szerint olyan elemeket érzek a zenéjükben, mint a grunge elszállása, modern metal, sőt még a nu-metal és a crossover emlegetésével sem nyúlok nagyon mellé. Aztán érzek még a dalokban csipetnyi Faith No More hatást is, bár nem konkrétum szinten.
Pár szó a dalokról. A nyitó Alone-nál tetszik, ahogy a szólóban visszaköszön az egyik alapdallam. Meg a diszkrét óóózás sem zavaró, sőt! A Join Th Flags-ben a női vokál (Rózsás Magdolna) tesz hozzá, bár kicsit hosszúra nyújtják a srácok.
A címadó dalt sikerült talán a legfogósabbra formálni, bár a 6:28-as játékidő mintha kissé hosszú lenne. A középtáji pszichedelikus dallamok sokat hozzátesznek.Igaz, az ezt követő – számomra legalábbis – Rage Against The Machine-t idéző rész talán túl egyértelmű.
A záró The Farewell pedig a „nyugis szám”. Szépen zárja le a CD-t, s hoz egy kis lazulást, mielőtt újra indítanánk. Mert azért érdemes többször nekifutni a Not Even Familiar-nak.
Összességében ez egy jól összerakott anyag, de nekem pont azok az új hangok hiányoznak belőle, amire próbálnak rálelni. Kellene pár meglepő fordulat, újdonság, olyan stílusjegy, amitől egyedivé, egyénivé, könnyen felismerhetővé válhatnának. Javasolnám példának a Subscribe-ot, mint kortárs hazai példát. (Fújjogjatok nyugodtan, szerintem ők nagyon jól építik be a zenéjükbe a meglepő fordulatokat, stílusokat.) Ezen kívül a legközelebbi dalszerzésnél a srácok helyében igyekeznék még fogósabb dallamokat kitalálni, s akkor a mostani reménység kategóriából feljebb lépnek majd minden bizonnyal, hisz van potenciál a zenekarban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.