Tegnap este drámai mérkőzést játszott egymással a magyar és a horvát férfi kézilabda válogatott a Szerbiában zajló EB-n. A 24-24-es döntetlennel végződő meccs igazából csak a mi szempontunkból bírt jelentőséggel, hisz a horvátok az eredménytől függetlenül már biztos elődöntősöknek számítottak…
Mielőtt valaki megijedne, hogy véletlenül a Nemzeti Sport oldalára kattintott, megnyugtatom, hogy csak így próbáltam fölvezetni a (drama) nevű horvát ötös, Zastor Tišine című lemezét!
A promólemez hátsó borítóján lévő rövid összegzés szerint a srácok atmoszférikus doom/death muzsikában utaznak, amely számot tarthat az Opeth, korai My Dying Bride, Tiamat és Anathema kedvelőinek érdeklődésére.
És valóban, a rövid, introként is felfogható, instrumentális, vonósokat és harmonikát is felvonultató U Tugu Zagledan simán elférne bármelyik MDB albumon! Aztán a Novi Dan már metalos vizekre evez, jó kis lassulós doom riffel nyitnak, Marko pedig jól hozza az ebben a stílusban megszokott hörgés szerű vokalizálást. Gondolom ha valaki a jobb oldalra tekint és végignézi a számcímeket, rögtön megállapítja, hogy nem éppen angolul nyomják a csókák. Bezony-bezony, anyanyelven megy itt a móka-kacagás, vagyis inkább a sírás-rívás. Az első hallgatások alkalmával kissé szokatlan volt ez a kemény hangzású nyelv, de nem esett nehezemre megszokni, főleg, hogy a zene szinte végig magával ragadó, a lehetőségekhez képest színes, változatos.
Az Olovo i Sjene ennek megfelelően magasabb sebességi fokozatra kapcsol és van benne tiszta/dallamos ének is. A riffek döngetnek, szaggatnak, hallani, hogy Bruno és Goran gitárosok nagyon érzik a stílust! A hangzás is kimondottan jó, egyik hangszer sincs se túl előre, se alulkeverve! Szépen, arányosan szól minden, az apró finomságok is könnyen kivehetőek. A Prolaznost leállós, enyhén post rockos részében érdemes odafigyelni Matko érzékeny, leheletfinom cinjátékára! Aztán újfent előkerül egy vonós hangszer, ha jól gondolom a cselló és kiválóan fokozza a nóta hangulatát. Az Onako Kako Samo Ona Zna pedig egy szép akusztikus, zongorás dal, férfi és női énekkel. Olyan kamarazene érzete van, mint a lengyel Mr. Gil – Light and Sound című lemezének. Csodás! A Pod Plamenom egy másfél perces instru szösszenet, de az akkordbontások és Stjepan bőgőjátéka kapcsán még a Tool neve is beugrott. A „dalocska” átúszik a Pred Beskrajem-be, amely kapcsán érezni talán leginkább az Opeth hatását. Itt vannak a legtechnikásabb dallamvezetések, riffek, tördelések, váltások. A Kiša kezdése szinte már funeral doom, aztán azért begyorsul egy kicsit. A Tinta szó ugye számunkra is értelemmel bír, ráadásul van egy pejoratív jelentése is. Itt egy akusztikus gitáron előadott ujjgyakorlat. Imádom, amikor ennyire kihallani az ujjak csúsztatását a húrokon! Az utolsó két dal már nem hoz semmi újdonságot, csak az eddig megszokott magas színvonalat.
Összességében elmondható, hogy a Zastor Tišine egy nagyon hangulatos, minden szempontból erősnek mondható lemez. Azért kíváncsi lennék egy angol nyelvű verzióra, mert talán a simulékonyabb, jól megszokott világnyelven előadott dalok még jobban elnyernék a tetszésemet…
Azért így se lehet okom panaszra, legfeljebb a 24-24-es kézis döntetlen miatt!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.