A budapesti Audio Love Nation nagyon beszédes nevet és logót választott! Legalábbis nekem a „love” szó és a ’60-as, ’70-es évek stílusát/vonalvezetését idéző logó azt sugallta, hogy itt valami hippis zene fog áradni a hangfalakból. És a srácok stílusa nem is áll távol Woodstock népének ízlésvilágától. Hisz egy pozitív kisugárzású, jórészt virgonc, mosolyra és heveny fej/kéz/lábmozgásra késztető, jammelős, de mégis slágeres garázsrockot játszik a banda!
Jelen recenzió tárgya pedig egy 4 számos aperitif, a hamarosan megjelenő, Delta című második nagylemezükről. Nem fogom bő lére ereszteni az ismertetőt (tartalékolni kell a muníciót a tavasz folyamán érkező komplett albumra!) mert egyrészt az EP meghallgatható több helyen is, például a zenekar bandcamp oldalán, ezáltal bárki letesztelheti, másrészt pedig úgy érzem ez a kislemez a majdani nagylemez fényében fog igazán a helyére kerülni.
Ami hallva ezeket a kedvcsináló nótákat, akár nagy durranás is lehet! Sőt, szinte biztos, hogy az is lesz! A Beat the Street a legrövidebb szerzemény és egy slágeres, első hallgatás után dúdolható, ragadós dalocska, nagyon feelinges gitárjátékkal, ami a refrén alatt már-már boogie-s, de Remetei Filep Ákos szólói minden számban kiemelkedőek. Nem virgázik, egyértelműen a fílingre, a lazaságra helyezi a hangsúlyt. Jávor Gergő pedig egy kellemes orgánummal rendelkező, fogós énekdallamokra képes vokalista, akinek még az is jól áll a kezdő nótában, hogy refrén címszó alatt a dalcímet ismételgeti! A többi számban azért vannak „normális” refrének, nyugi! 😀
És szinte érezhető az összhang a négy srác között, nagyon összecsiszolódtak abban a garázsban! Él, lélegzik, lüktet a produkció, amiben nagy szerepe van Szőts Márton bőgős és Jaro Mayda dobos kiváló alapozásának. A hangzás is pofás, de ezt már rég megszokhattuk a Hidasi Barna műhelyéből kikerülő cuccok esetében.
A grafikák pedig szó szerint állatok!
Én mindegyik dallal szimpatizálok, de talán mégsem véletlen, hogy az EP-t záró, 6 perces Web of Truth-ra forgatják a klipet! A refrénje mindent visz és remélem a rádiók is rá fognak majd cuppanni, még ha kicsit meg is kell kurtítani. Ami hozzáteszem vétek lenne, mert a vége felé ahogy Ákos szólózik… Na az már katarzis-közeli élmény!
Egy szó, mint száz, engem felcsigáztak ezzel az ízletes aperitiffel és nagyon várom a nagylemezt, mert ha a többi szerzemény is hozza ezen négyes színvonalát, akkor egy újabb minőségi albummal fog gazdagodni a gyűjteményem!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.