Csak az nem kezdi el skandálni a Fear Factory, Fear Factory rigmust miután egy röpke pillantást vet az olasz Hybrid Circle albumának borítójára, aki még sose hallott az industrial metal egyik alapcsapatáról és nem látta egyik FF lemez „coverjét” sem!
És valóban, ezúttal már a külcsín is árulkodó, hiszen a digók valóban egy ipari zajokkal feltuningolt death metal szerűségben utaznak. A Before History pedig nagyon úgy néz ki, mint egy koncept album és nem csak azért, mert van egy intro (ami ezúttal nem fölösleges/funkciótlan) és egy outro. Hanem a bookletben fellelhető információ szerint a szövegek egy „Before History – Prima Della Storia” című könyv alapján íródtak. Megpróbáltam utánanézni a műnek, kevés sikerrel…
A szövegkönyvet böngészve (ami az egybefolyó szavak miatt elég nehézkes!) azért nagyjából meg lehet állapítani, hogy valami sci-fi szerű történetről van szó.
És ha az intro szövegét is feltüntették volna a bookletben, akkor még könnyebben meg lehetne ezt mondani, bár tény, hogy egy lapra nem is biztos, hogy ráfért volna. Így viszont egy erős akcentusú ember tolmácsolásában hallgatva elég nehezen vehető ki az előtörténet. Na mindegy is, térjünk át a zenére!
Az Overture 209 egy mechanikus riffre épít a la Fear Factory, Meshuggah, ami alá be-be úsznak a szinti hangjai. Stefano vokalizálása nem annyira hörgés, inkább valami bömböléshez hasonlatos, az erős akcentus pedig csak ráerősít a Max Cavalera párhuzamra. Nem egy hangszálakrobata a srác, de ebben a nótában még van egy tetszetős dallamos refrén, amit érthetetlen módon csak az első alkalommal énekel dallamosan, újbóli feltűnésekor már bömböli. Kár, pedig ezáltal fogósabb a dal, ráadásul az ezután következő jó pár szerzeményben nyoma sincs a tiszta éneknek. Vannak viszont száraz, megtördelt, ipari riffek, amik sajnos eléggé egykaptafásak. Egyébként a lemez hangzása is a stílushoz lett igazítva, mechanikus, nekem már túl száraz a sound, az említett bandák korai opuszait idézi, meg a Watch My Dying Fényérzékenyét. A Plan CyberVAC viszont kiemelkedik a bátrabb kütyühasználatával, én a helyükben markánsabban alkalmaznám az elektronikát, ipari zajokat, zörejeket és előbbre is keverném ezeket a hangmintákat! Végül is van önálló billentyűsük, sampleresük, engedjék kibontakozni! Azért fejhallgatón átjönnek a hangszerelési finomságok, rétegzettség, de hi-fin hallgatva nem annyira.
A Teamwork címéhez hűen egy igazi csapatmunka, minden hangszeres kiveszi a részét a mókából, Matteo bőgője is röfög ahogy kell, és Stefano újra megörvendeztet minket egy kis dallamos énekkel! Ha ehhez hasonló nótákkal lenne tele a lemez, akkor a tetszési indexem is magasabb lenne! A Project Bait refrénje szintén finom és az utolsó dal, a Circle fényében válik nyilvánvalóvá, hogy ha Stefano kis mértékben alkalmazza a tiszta éneket, az a nóta javára válik, de ha egy egész szerzeményt ebben a „szellemiségben” ad elő, az már nem olyan kellemes…
Én teljesen feleslegesnek tartom ezt az akusztikus gitározgatós, „szépenéneklős” dalocskát, hisz egyrészt az intro és az outro által keretbe foglalt számok egy szerves egészet képeznek, másrészt durván rávilágít Stefano korlátozott képességeire.
Összességében aki szereti a Fear Factory zenéjét és a „mesügénél” kevésbé matekos zúzdákat, az nyugodtam tegye próbára Hybridéket, mert a Before History egy korrekt lemez, nekem hallgatásról-hallgatásra jobban tetszik, bár kizárt, hogy valaha is bevonuljon kedvenc lemezeim viszonylag népes táborába.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.