És itt van egy újabb olasz versenyző.
Na nem Jarno Trulli, hanem a dallamos nevű Cidodici.
Akiknek a muzsikája is a dallamokra van kihegyezve, hisz a thrash metal egy melodikus formáját művelik, amelybe egyéb stílusok is belefolynak fűszer gyanánt.
A Freedom Rebellion szó szerint játékos borítója pedig összhangban van a lemez címével, hiszen a megkötözött kezű és a levegőből lefelé lógó babát és egy méretes fehér plüss nyuszit próbálják kiszabadítani a bohócok. És a hátlapon található képről kiderül, hogy sikerrel jártak és annak rendje-módja szerint össze is ölelkeznek a játékfigurák! És még egy cuki, barna teddy maci is feltűnik, a nyuszi spanjaként! 😀
Mit mondjak, nem egy tipikus metal borító, de nekem nagyon bejön!
Mint ahogy összességében a srácok zenéje is.
Egy húzós, mai, thrash alapú, groove-okkal megbolondított dallamos metal ötvözetet vezetnek elő, kb. 1 órán keresztül. Sok szempontból hasonlatos a Freedom Rebellion az új Anthrax lemezhez, sőt nekem speciel jobban is tetszik az amcsi alapbanda produktumától. Erről azt hiszem Mario Monzani énekes tehet leginkább, aki egy nagyszerű torok! Tudja a standard thrash vokalizálást is, de általában a melódiákra helyezi a hangsúlyt, a refrénjei pedig ülnek!
De a két bárdistára (Dario De Carlo, Manuel „Manny” Merigo) se lehet panaszunk, ontják magukból az ütősebbnél-ütősebb riffeket, jófajta szólókat. A ritmusszekció sem ügyetlen csókákból áll, az alapozásuk betonbiztos, Manuel Maffi bőgője meg atom mód szól!
A hatodik nótáig mondhatni hibátlan a lemez. Aztán jön egy anyanyelven előadott dal, ami bár ugyanúgy minőségi, mint az előző 5, de az olasz nyelv hangzása miatt óhatatlanul beugrik Eros Ramazzotti, sőt a verzék kapcsán még Jovanotti neve is…
Főleg első hallásra volt szokatlan, azóta egyre jobban tetszik, de mindenképp megerősíti bennem azt a meglátásomat/”meghallásomat”, miszerint a rock/metal zenék angol nyelven szólalnak meg legjobban. Kontrasztként rögtön jön is a Golden Gate és a Mike, ami legalább akkorát üt, mint Tyson! A Waitin’ énektémái zseniálisak, egy újabb slágeresélyes nóta.
A cinikus/kritikus című T.V.ictims gitárszólói élményszámba mennek.
De tényleg kerek, egész dalokról beszélhetünk, megjegyezhető témákkal, magabiztos, de nem magamutogató hangszeres játékkal szembesülhet, aki beszerzi a Freedom Rebelliont. Talán a 61 perces játékidő kicsit soknak tűnhet, de mivel szinte üresjárat nélkül pörög végig a lemez, ráadásul a nóták mind tempó, mind vokális, illetve hangszeres megoldások tekintetében is változatosak, szinte észrevétlenül repül el az egy óra.
Egy szó, mint száz: ez egy szerethető kis album és egy újabb piros pont a Buil2Kill Records-nak!
U.i.: A szövegkönyv utolsó lapján egy idézet található Charles Bukowskitól (az ő szövegeit használták fel az … On the Masses-ben is, ami gyakorlatilag outro-ként funkcionál) mégpedig ez: „Theres is no hell except on earth.”, ami nagyjából annyit jelent: Csak földi pokol létezik.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.