Ice Dragon
Dream Dragon

(Saját kiadvány • 2012)
boymester
2012. július 15.
0
Pontszám
9

   Az Ice Dragon 2007-ben jelentette meg debütáló lemezét, azóta igencsak szorgosan készülnek a folytatások a rajongóknak. A Dream Dragon az ötödik teljes kiadványuk, méghozzá úgy, hogy idén már megjelentették előtte a Tome of the Future Ancients c. teljes lemezüket. Volt szerencsém megismerkedni vele, profi, de igencsak sablonos stoner doom zenét játszottak rajta. A banda lemezei mindig különböztek egymástól, de a Sárkány álma c. új kiadványuk minden gyökerükkel szakít. Az Electric Wizard és Sabbath majmolás helyett kísérletezőre vették a figurát és igen nagy kreativitással ugrottak neki a dolgoknak! A borítón feltűnő, eddig dühöngő sárkány most álomra hajtja a fejét és elmerül sötét, kavargó világának képei közt. A kísérletezés folyamán rendkívül sok hangszer felvonultatásával igyekeznek elkalauzolni saját torzult pszichéjükön keresztül, mely után kifacsarva zuhanunk elménk saját mélységébe. Hallhatunk akusztikus tételeket, fuvolát, klasszikus orgonát, teremint. A műfaj is igen nehezen behatárolható, leginkább egyfajta proto-metal, pszichedelikus, progresszív stoner zeneként lehet elkönyvelni. Fantasztikus dallamai, hangulata eddig a műfajban az év egyik legjobb albuma státuszig juttatta nálam.
Hogy miért ez a nagy lelkesedés? Nézzük a dalokat!
    Az albumon 13 tétel található, viszonylag emberbarát 54 perces játékidővel rendelkezik, a számok átlag 4 perc körül mozognak. Több átvezető, instrumentális tétellel is megtörik a lemezt. A nyitó Dreamliner felvezeti a hangulatot, egy ősi Sabbath balladát juttathat eszünkbe, azonban nem másolatként, inkább továbbgondolás gyanánt. Lassú, monoton, a hangzás egy maszatolt zűrzavar, ami végül egésszé áll össze. Az ének egyszerű, ismétlődő ritmusban ültet fel minket a sárkány szárnyára, hogy a felhők fölött lassan szállva kapjunk rá erre a feelingre. Ha ez sikerül, utána nincs visszaút. A Maximum Trip c. folytatás rátesz még egy lapáttal, igazi blues hangulatú doom tétel, aminek minimalista, de húzós gitártémája a White Stripes jobb pillanatait idézi. Az Every Little Star egy hangulatos, alig több mint egy perces átvezető, utána kezdődik a Stumble Onto Magic, ami az egyik legelszálltabb dal, amit eddig hallottam. Visszarepít a zene hőskorába és mindemellett teljes figyelmet érdemel. A színvonal ezek után sem esik, sőt egyre jobban magába kerít. Két könnyedebb, agyontorzított Pink Floyd szerű elszállás után megkapjuk a Beard Of Thieves, For Once In My Life, More Than I Can Say For You c. lecsupaszított, epikus gitártémákkal tarkított hármasát. A lemez vége felé már nagyon eltávolodunk a rock világától, az Unter Den Gnomen, Dream Dragon és a záró akusztikus A Dragon’s Dream Part II. inkább hangulatfokozó zörejekkel, ambient témákkal kényezteti az utazni vágyó közönséget, miközben folyton a fejünk fölött lebegtetnek egy láthatatlan pallost. 

   Kemény dió a lemez hallgatása, kiismerése, nem érdemes háttérzenének használni. Ha a Down megszabadulna a keménykedéstől (persze, remélem ez sosem következik be), de a hangulatát megtartaná, valami hasonló lemezt kaphatnánk. Folyamatosan fejlődő zenekarról van szó és ha képesek lesznek még némi plusz tartalmat hozzátenni ehhez a zenéhez, akkor a műfaj rajongóinak kötelező lesz beszerezni. Egy erősebb gitárhangzással, súlyosabb témákkal megtűzdelt, de hasonló lemezükre 10 pontot adnék. Nem tudom, hogy ez csak egy pillanatnyi hóbort, vagy komolyabb váltás a zenekar munkájában, de érdemes ezzel a vonallal foglalkozniuk.

Ice Dragon - Maximum Trip