Sokszor eldurrantott, másodosztályú közhely, hogy a távolság szépít, sőt ugyebár az emberiség által legtöbbféle alapanyagból előállítható találmánya, az alkohol is csodákra képes. Én most hasonlót tapasztaltam a Words Of Blood bemutatkozó kiadványával, de nem a tisztes távolság miatt, inkább időben történt a pozitív változás. A gyors ítélkezés csapdájától nagy nehezen megszabadulva, az anyagot sokszor meghallgatva tudtam nekiugrani az írásnak, így már erősnek érzem az első reakcióimat: sablonos, tipikus magyar heavy metal, sokszor alig középszerű énekes teljesítménnyel és ötlettelen dobbal kísérve… Persze mindez nem alaptalan sokadik hallgatásra sem, a szövegek továbbra is önmaguk paródiájává tudnak válni, de ettől függetlenül azon kaptam magam, hogy időnként beugranak részletek a hétköznapi tevékenységek közben is, sokkal inkább a dallamoknak, mintsem a lírai magaslatoknak köszönhetően (csak pár ötletes, újszerű dalcím: Egyszer fent, egyszer lent vagy Szeptember 11.).
A zenekart egyébként 2012-ben alapította 3 korábban is együtt kakaskodó metálarc, Alex Drum, Füge és Kaarle, később csatlakozott hozzájuk Joe basszusgitáron és Devil, aki a Crossholder nevű epikus heavy metal próbálkozás másodszámú énekese volt. Ugyan a progresszivitást is próbálták szóba hozni az Ingyen Istennel, de erőteljes túlzásnak tartom ezzel a szóval illetni a számonként előforduló, pár másodperces, érdekesebb részeket, amik között inkább a beígért keményebb gitárok uralnak mindent. Igazából lendületet és frissességet a gitárokon kívül nem tud semmi adni a lemeznek, de azokra viszont nem lehet panaszunk, valóban változatosra sikerültek a témák, egyedül pár húzós groove hiányzik nekem, hogy a gépezet ne csak zakatoljon összedobált alkatrészeiből, hanem masszív alapokon álljon. A lemez érdekessége, hogy szinte a mélypontról indul egy teljesen felesleges intróval, az irritáló szövegvilágú címadóval és a már említett két lírai mesterművel, utána viszont elkezd erősödni. A 6. dalként megszólaló, a leghosszabb szerzeményként funkcionáló Remény egész jó szöveget kapott, ugyan középtempós, mégis van egy tipikus, karcos metal lüktetése, amihez Devil hangja is jobban illik, mint a korábbi pörgős, néhol thrash metalba hajló dalokhoz és a dallamok is egészen fogósak lettek. Egyébként Devil hangja nem rossz, mielőtt félreértések sokaságába keverednénk, csak nem mindig érezni, hogy neki íródtak a szövegek és nem is mindig tudja, merre induljon tovább a zenével határolt különböző ösvényeken. Az Egy életed van c. tétel az album legjobban összerakott, legstabilabb dala, egyértelműen közönség kedvenc lesz élőben és nekem is erről fog beugrani a zenekar neve a jövőben. Nincs nagy agyalás, csak kő egyszerű heavy metal, de az a magyar metal ezen ágának nagykönyve alapján készült, úgyhogy koncertfüggőknek biztosan nem okoz csalódást. A Vezekelj sok része ismerős sok más dalból, gitárosaink sem vitték túlzásba az érdekességek hajszolását, de azért egy tekerős szólót sikerült betenni a dalba a folyamatosan ismétlődő szöveg mellé. A második számú kedvencem lett a Ha neked ez kell, ami az utolsó előtti dal. Kicsit keményebben nyit és máris jobb a csaj fekvése, Devil nyugodtan dohányozhat és ihat, ha attól ilyen karcos is tud lenni a biztonsági játékon túl. A szöveg sem olyan kiábrándító és a két soros Vezekeljnél tartalmasabb is lett. A záró Hazugság kertje szintén kellemes, néha komolyan Nagy Feróra emlékeztetett az ének, főleg a balladai nyitásnál, szerencsére azért felpörögnek a dolgok és riffek terén is kapunk izgalmasabb megoldásokat. Meg egy remek dallamokkal ellátott refrént.
Összességében egy lendületből, őszinteségből felrántott lemez lett a Words Of Blood bemutatkozása, amit a hitvallás, a heavy metal szeretete átitat ugyan, de ez nem elég ahhoz, hogy magasabbra emelje a zenekart az amúgy sem színpompás hazai színtér közepénél. Hangzásában, küllemében sem lehet panaszunk erre a brigádra és mindenképp várom a folytatást. Az album második fele jóval izgalmasabb, vagy legalább is jobban sikerült, mint a nyitás, amit sablonosnak és biztonságra játszónak éreztem, ezekért azért érdemes meghallgatni őket, mert mint a bevezetőben írtam, idővel a szívemhez nőtt egy két dal, mert mégiscsak jó magyar nyelvet is hallani ebben a műfajban.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.