Nem mai csirke az ukrán Fausttophel zenekar, még valamikor 1999-ben alapult egyfajta projektként, viszont az alapító tagok egyéb zenekarai is előbb dobták be a törölközőt, mintsem bármit letettek volna az asztalra. 2001-ben ez az irány is zsákutcába került, azonban az alapító Alexander Savinykh nem hagyta parlagon heverni ötleteit és ismételten nekifutott az akadályoknak. Segítségként Valentin Samokhint vette maga mellé, ugyanis az eredeti legénység két tagja is elhalálozott idő közben. Nemcsak a tagok változtak, de a zenekar sem maradt meg az ukrán nemzetiségnél, az új felállás már orosznak vallja magát… A recept a következő az orosz nyelvű kiadványhoz: melodikus death/black metal keverék, néhol operás női énekkel fűszerezve (ezt szerencsére nem vitték túlzásba), 6 horrorisztikus szövegvilággal ellátott, összefüggő történettel rendelkező tételben. Ennyi idő után igazi fekete szurokba mártogatott órákat várhatnánk a lemeztől, de a dalok összesen 37 percnyi játékidővel futnak végig a hallójáratainkon, úgyhogy nem túl nagy kihívás a Жажда забвения (Thirst of Oblivion). Mivel egy igazán multikulturális bandával van dolgunk, így legalább a borítón feltüntették a dalok angol címeit, megkönnyítve a dolgomat. Hogy egyszerűbb legyen legalább az olvasás, ezekkel folytatom az ismertetőt.
A történet egy rövid bevezetővel kezdődik, ami a Feather címet kapta, valaki nagy sebességgel jegyzi le gondolatait, talán a borítón szereplő bizalomgerjesztőnek jóindulattal sem nevezhető figura áll neki a gyermekkorában hallott mesék papírra vetésének. Ezt követően erőteljes hangzással és sötét szinti szőnyeggel érkezik a Looking For Lights, kellemes riffel és hörgéssel, hogy aztán a károgással egyetemben a képünkbe fröccsenhessen az első komolyabb robbanás a lemezen. A rövidke gitárszólót beteg szinti kiállás követi, amihez megkapjuk az első női éneket is. A mély, operás női éneket ne olyan Tarja féle émelyítő epikussággal képzeljük el, ahogy egy Nightwish esetén, itt gyászról, tragédiáról szól minden esetben, amikor előkerül, kifejezetten tetszik még az orosz nyelv ellenére is. A Spell nem várat olyan sokáig a blast beatekkel, mint elődje, sajnos az izmos kezdés után azonban gyorsan belesüllyed az átlag melodikus death pocsolyájába, amiből nem is tud kimászni a menetelős részeket leszámítva. A Part Of You követi, ami hiába 6 perces, ugyanebbe a hibába esik, egyetlen érdekesebb pontja a billentyűvel végrehajtott rövidke zenei maszturbáció és a csúcspont utáni akusztikus vánszorgás. A következő tétel maga a talány, ugyanis a Kollaps zenekar feldolgozásaként van megjelölve. Az említett zenekarról semmit nem lehet találni és abban is biztos vagyok, hogy nem a szegedi Kollaps zenekartól származik ez a dal. Egyébként teljesen mindegy, honnan ered, semmivel sem lóg ki a Fausttophel produktumok közül. A lemez végére kerül a tekintélyes, 12 perc hosszúságú címadó dal, ami sajnos már elég későn, de elkezd működni és érdekesnek tűnni. A Thirst Of Oblivionban progresszív részek is felbukkannak a black metal mellett, a vokál több arcát mutatja és a hangszerek sem vallanak szégyent. Itt érződik az, amit valószínűleg az egész lemezre szerettek volna kiterjeszteni, egyfajta gótikus sötétség, mágia és varázslat.
Elkésett produkció ez a lemez, tele unalmas, már ezerszer hallott pillanatokkal. Dalonként egy-két alkalommal találkozunk csak igazi ötletekkel, egyediséggel és hangulattal. Az első teljes dal és a záró tétel még megérdemel pár hallgatást, egyébként a Fausttophel nem lesz más, mint a nem túl életképes ötletek utolsó sikolya a szerzőktől. Bár ki tudja, kiadót már találtak…
FAUSTTOPHEL "Thirst Of Oblivion" by Metal Scrap Records
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.