Éveken át töménytelen mennyiségben fogyasztottam az atmoszférikus black metal anyagokat, főleg a 2010-es éve közepén. Sok különlegességre találtam a műfajon belül, melyek hol ismert, hol ismeretlenebb státuszban szerepeltek, valamint ezeknek a kiadványoknak a lassan végtelenített verziójával, jellemzően gyengébb, vagy ötlettelenebb formában. Igen, úgy érzem, hogy nagyon nehéz már újat mutatni ebben a stílusban, pedig a kiadványok száma egyáltalán nem csökken. Többnyire el is siklanak mellettem már akkor, amikor meglátom a műfaji leírásukat, de úgy gondoltam, itt az ideje nosztalgiázni egyet. A 2025 elején megjelenő promók közül kiszúrtam magamnak a Kryptan nevű zenekart, akik az atmoszférikus jelzőt aggatták magukra és ahogy pörgettem magam előtt a dalaikat, úgy kellett csalódnom egymás után kétszer is. Az első csalódás az volt, hogy itt bizony átbasztak a stílus tekintetében, a második csalódás pedig akkor ért, amikor rájöttem, hogy hirtelen haragomat nem tudom egy lehúzó írásba fojtani, mert a Violence, Our Power bizony nem rossz album. Ugyan inkább a hagyományos, melodikus black metal lehet a legközelebbi ágyasa a Kryptan definiálásának, ezen a fronton jól teljesítenek.
Ez nem meglepő, mivel a bandát tapasztalt zenészek alkotják, akik már több projektben is szerepeltek együtt. A Kryptan jelenleg két hivatalos taggal rögzítette bemutatkozását: az egyik Alexander Högbom énekes, a mások Mattias Norrman gitáros. Ők az Oktober Tide, Moondark formációkban játszanak fontos szerepet, de köthetőek az Uncanny, Katatonia, Trees Of Eternity lemezekhez is. Néhány év után búcsút vettek Samuel Karlstrand dobostól, akinek a helyén jelenleg Victor Parry (Isole, Valkyrja) üti a bőröket vendégként feltüntetve, bár nem lepődnék meg rajta, ha hamarosan tényleges tagként lenne feltüntetve. Egészen megbízható death/doom huszárok jöttek tehát itt össze, hogy áldozzanak a fekete fém istenségeinek, meg igazából bármiféle baljóslatú entitásnak. Minőségi svéd acéllal van dolgunk sötét köntösbe rejtve, bár ez sem mindig garancia a felhőtlen szórakozásra.
Szerencsére a Kryptan pontosan azt nyújtja, amit a promós dalaik, a korábbi EP-jük alapján sejteni lehetett: egy korrekt, sok helyen középtempós, dallamoktól sem elzárkózó black metal dalcsokrot különösebb világmegváltó szándék nélkül. Ez utóbbi nagyon fontos, mert a kiadványon érződik, hogy a tagok legegyértelműbb célja a közös zenélés volt egy olyan vonalon, melyet igazán jól ismernek és kedvelnek. Témák tekintetében sem kell extravagáns dolgokat keresnünk, hiszen a szinte már kötelező embergyűlölet és a természetimádat kettősségét kapjuk az arcunkba.
A pofás borítóval ellátott lemez egy rövid Intro képében veszi kezdetét és alig fél perc alatt át is váltunk a tempós I Hope They Die menetelésébe. Az öt perc környékén mozgó tétel szépen felvázolja, milyen zenét tol a Kryptan. A megszólalás természetesen modern és kissé steril egy elvetemült black metal anyaghoz képest, de pont ez domborítja ki azt, amiben jó a banda, ez pedig a bólogatásra ingerlő témák gyártása, a kórusok és gitárszólók bátor alkalmazása. Hallgatás közben nem is Burzum és Mayhem kapcsolatok jutottak eszembe, sokkal inkább az utóbbi évtized Rotting Christje lebegett a szemem előtt. Az acsarkodó, ugatós vokál, valamint az időnként erőre kapó szimfonikus hatások pedig a Midian környékén tevékenykedő Cradle Of Filthet idézték meg néhány pillanatra. Lehetne még sorolni számtalan zenekart, akikkel párhuzamot vonhatunk, főleg svéd szálakat megpendítve, de ezeket teljesen feleslegesnek tartom. Ugyan akadnak robbanások, hangulatkeltő szintetizátoros részek, de még így sem lehet összepárosítani a tevékenységüket azzal a képpel, amit egy atmoszférikus black metal projekt jelent manapság az emberek számára. Érdekesség továbbá, hogy a dalok többsége angol nyelvű, de akadnak olyanok is, ahol a svédet részesítik előnyben. Ez különösebben nem akasztja meg a lemez előre haladását, egységességét, bár mindenképp furcsa döntésnek hat.
A dalok a meghatározott receptúra alapján haladnak végig a maguk 5-6 percével az összesen 40 perces korongon és ha többet már nem is képesek nyújtani, mindenképp tudom ajánlani azoknak, akik a melodikus black metalt kedvelik. Az egymáshoz kissé hasonló dalok ugyanis jól vannak megírva, néhol kellően szárazak, máskor meg egészen fogós, epikus mozzanatokat rejtenek magukban. Érkezésére február 14-én számítsatok, észak felől…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
