A 2021-ben elhunyt és a Trouble zenekarral legendássá vált Eric Wagner énekes az amerikai doom metal megkerülhetetlen alakja, akinek munkássága még halála után is képes lyukat ütni a nosztalgia ellen harcolók fémpajzsán. Ennek első megnyilvánulása a posztumusz megjelent, éppen, hogy elkészült második szólólemeze volt, most pedig másik (ha lehet ezt írni) projektjének, a The Skullnak az utórezdüléseivel találkozhatnak a rajongók. Akkor mégis mért Legions Of Doom és miért a címben szerepel csak a The Skull? A válaszhoz egy kis időutazásra van szükségünk. Eric 2008-ban szakított híres bandájával, akik új dalnok után néztek, ám néhány évvel később már a visszatérés járt a fejében. Mivel az eredeti zenekarhoz már nem tudott csatlakozni, ezért szintén egykori Trouble tagokkal, valamint más ismert doom zenészekkel megalapította a Trouble második nagylemezéről elnevezett The Skullt (valamint a Blackfingert, de az egy másik történet). A The Skull egy amolyan „vissza a gyökerekhez” heavy/doom vonalat képviselt, melyben jöttek-mentek a színtér legismertebb zenészei. Ők fogtak össze 2022-ben, hogy a brutálisan sokat dolgozó Wagner örökségének utolsó szeletkéjét is helyére tegyék. A Legions Of Doom ugyanis azt a lemezt rögzítette, amelyet Wagner a The Skull harmadik felvonásának szánt, azonban elkészíteni már nem tudott. Megmondom őszintén, hogy mindezt már egy kicsit „bőrlehúzásnak” gondoltam kezdetekben, de látva, hogy kik csatlakoztak a projekthez, és milyen csendben jelentették meg az anyagot, be kellett látnom, hogy itt a tisztelet és a sok évtizedes barátság volt a fő mozgatórugó, valamint az alapötletek minősége, amit kár lett volna veszni hagyni.
Itt tehát egy tényleges légióról beszélhetünk, az amerikai doom vonal nagy öregjeiről, akik Wagner elképzeléseit nem hagyták parlagon heverni (az egykori dalnok családjával egyeztetve használtak fel mindent). A dalszövegek és témák többsége tőle származik, azonban a végleges dalokká formálást közös munka eredményének titulálják. Ennek megfelelően az utóbbi munkáin jellemzővé vált szövegvilágra lehet számítani: magányosság és remény küzdelme egy kétségek között őrlődő lélek szűrőjén keresztül.
A jelenleg hat főt számláló zenekar a következő tagokat tudhatja magáénak: Karl Agell (The Skull, Corrosion Of Conformity) és Scott Reagers (Saint Vitus, Tyrant) énekesek, Henry Vasquez dobos (Pentagram, Saint Vitus, Debris Inc., Spirit Caravan), Ron Holzner basszer (Earthen Grave, Place Of Skull, Trouble, The Skull és még sok más…), Lothar Keller (Divinity Compromised, Sacred Dawn, Spillage, The Skull) és Scott Little (Denied Existence) gitárosok.
A lemezre összesen 8 szerzemény került fel, átlagosan 5 perces hosszúsággal, így egy közel háromnegyed órás doom folyamnak lehetünk a fültanúi. Végeredmény tekintetében természetesen semmilyen újdonságra nem kell számítanunk, jönnek az ősi Sabbath, Pentagram, korai Saint Vitus riffek, hol lassabb, hol gyorsabb menetelések és visszafogottabb gitárszólók. A két énekes szerepeltetése sem mondható annyira ütősnek, mint amennyire papírforma szerint ígérkezik, hiszen Karl Agell érzelmesebb éneke jobban megy egy Wagner örökséghez, így ő kap nagyobb szerepet, Reagers inkább amolyan kiegészítőként funkcionál, bár neki is megvannak a maga pillanatai. A The Skull 3 a leírtaknak megfelelően kissé öreges, hátterének köszönhetően azonban kifejezetten élvezetes hallgatni való lehet minden doom metal rajongó számára. Kiemelkedőnek a nyitó Beyond The Shadow Of Doubt mondható, de jó párszor lement az All Good Things, Between Darkness And Dawn duó, valamint a záró monstrum, a Hallow By All Means. Ezeken felül akad egy valódi különlegesség is, ami újfent más színbe helyezi az album témái között központi szerepet játszó gyászt is: ez pedig a Heaven című ballada, amiben nagy eséllyel utoljára, Eric Wagner hangját hallhatjuk.
A tagok nyilatkozatai alapján a Legions Of Doom projektet nemcsak egy búcsúnak szánják, sokkal inkább egy új kezdetnek, úgyhogy számíthatunk idővel saját dalokra. Erre mindenképp vevő lennék, mert hallgatás közben nagyon nehezen tudtam elengedni a gondolatot, hogy milyen lenne egy-egy tétel, ha azt az eredeti alkotója fejezi be és milyen folytatást hozhat össze egy ilyen neves csapat a különleges háttér nélkül…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
