Egyenesen Svédországból került a promós listánkra a Lightlorn – At One with the Night Sky címmel felruházott első nagylemeze. No, itt most nem az Égből Pottyant Mesék pszihedelikus, trippelős kalandjáról lesz szó. Hanem minden aspektusából egy igen izgalmasnak ígérkező post-black metal lemezről. A kiadvány igazán impozáns, figyelemfelkeltő borítóval lett felvértezve. Én, mint jóravaló metál-pillangó, ha meglátok egy ilyen míves borítót, akkor nem tudok ellenállni, hogy rá ne repüljek és közelebbről meg ne ismerkedjek a belső tartalommal is. Hogy a hangzatos nevet viselő Lightlorn dalainak nektárja édesen csepegnek-e a hallójáratainkba? Azt a következő ismertetőben kiderül…
Viszont, hogy ne szaladjunk annyira előre! Viszonylag friss zenekarról van szó, így tegyünk egy kis kitérőt arra, hogy megismerjük kik is állnak eme zenekarnév mögött. A banda megalkotása Renwar nevéhez köthető. Aki előző zenekarának a feloszlását követően saját szólóprojektjébe kezdett és így alapította meg Lightlornt. Néhány dal megírása és felvétele után felkérte Riaan-t a dobok kezelésére. Ennek az együttműködésnek az eredménye lett a formáció debütáló EP-je, a These Nameless Worlds, amely 2022-ben jelent meg. Az EP megjelenése után Renwar azonnal elkezdte komponálni azt a hét dalt, amelyek a debütáló At One with the Night Sky című első nagylemezre kerültek fel. Bár nem egy koncepcióalbumról van szó, azonban mégis van a daloknak egy közös témája mégpedig: az emberiség viszonya a csillagokhoz – hogy a csillagok nem valami felettünk álló dolgok, hanem bolygónk és fajunk a nagyobb univerzumnak a szerves része. Az album egy magasztos utazásra invitálja a hallgatót az emberi psziché belső mélységein keresztül a kozmosz legtávolabbi részéig. Az ötletgazda Renwar így nyilatkozott legújabb szerzeményéről: „Miközben ennek az albumnak a dalait írtam, nem akartam túlságosan eltérni attól a stílustól, amelyet az EP-n kialakítottunk. Meg akartam tartani a melankólia és az emelkedett érzet keverékét, de összességében úgy gondolom, hogy ezek a dalok valamivel sötétebbek lettek. Természetesen nem minden része szomorú és nyomorúságos – még mindig rengeteg a vidám részt tartalmaz. Bár a dalok többsége viszonylag hosszú, van pár rövidebb nóta is az albumon. Rendkívül büszkék vagyunk az albumra. Egyértelmű javulás tapasztalható a dalírás terén, és reméljük, hogy hallgatóink legalább annyira – vagy még jobban – élvezni fogják az albumot, mint az EP-t.”
A korongot az Amongst Stellar Remnants című tétel nyitja. A kontrasztos dalszerkezet; a sötét tónusú felkavaró és komor, valamint az igazán derűs dallamok agresszív összjátéka fogad minket. A nóta felépítése igen komplex, de mégis érthető és szépen vezet minket a dallamain át a kozmosz mélységeibe. Az univerzum végtelen tágulásával, majd önagába hullásával foglakozó dal alapvetően felvázolja a teljes lemez hangulatát. Ami egyből beugrott az a Vallendusk zenéje. A Lightlorn szintén nagyon hasonló módon közelíti meg a black metal újdonsült arculatát. Az összetett dallamvezetés és kedélyes témák ötvözeteként. Amit jól is bizonyít a soron következő A Tragedy in Starlight. A Dimensionless Blackness folytatja a sort a középtempós galoppozásával. A dalszöveg egy szuper-masszív fekete lyuk szemszögéből szólal meg egy galaxis közepén. Hogyan tartja össze a galaxist, miközben lassan felfalja a körülötte lévő anyagot. Viszont itt ne keressük a fagyott galaxis hangjára emlékeztető gitárhangzást. Kifejezetten kellemes lágy hangon szólalnak meg a hangszerek, de egy csöppet sem csorbul a keménység érzete. Renwar károgása nem a jéghideg világűr dermesztő hidegét tolmácsolja, inkább a jóleső érzés töltött el és remekül illik a korong hangzásához. Nem is kell itt több!
A Ghostly Soliloquies szélvész sebességgel tör előre a sorban. Riaan rendesen kalapálja a dobokat, aminek a hangzása korrektül illik a hangképbe. Alapvetően mondhatnám tagoltan szólalnak meg a hangszerek. Ami gyakran előfordul a post-black bandáknál, hogy vagy a vokál üvölt, vagy a gitárok sisteregnek az előtérben, itt egész jól megtartották köztük az egyensúlyt. Riaan nem csak a sorozásokért felel, hanem az albumon szereplő atmoszferikus betétek, billentyűtémákért is, melyek kellemesen törik meg a gyors ütemeket. Of Longing Spirit and Infinite szólógitár témai magával ragadó dallamokat hordoznak, miközben a pihentető középtempós rész aláfestő zongorajátéka fokozza a kontrasztot és nem utolsósorban a magasztos hangulatot. Ezen megoldások nagyon jellegzetesek a lemezre nézve. A banda hagy egy kis merengésre időt, hogy összekapjuk magunkat a következő „erezd meg” részig. Kétségtelen, hogy a nóták előnyére vált ez a megoldás. Mert a sokból is megárt a jó – a túlpörgetett dalok, hamar kifulladáshoz vezethetik a hallgató figyelmét. Az album hatodik szerzeménye a Spiral Arms Like Swirling Rive talán a lemez egyik legjobb darabja. Laza groove-os témával indít és ez a lazaság nem is nagyon marad el, pedig tornádó erejével kapjuk az arcunkba az atmoszferikus black metal futamokat. Tagadhatatlanul szépséges alkotás! Végül az Earthbound zárja a korongot. A szimfonikus érzetet idéző felvezető után egyből belendül a duó és kapjuk a további minőségi fekete fém adagot. Tulajdonképpen ez a dal sem igazán tér el a többitől. Szerkezetileg hasonló megoldásokból építkezik, mint a lemezen szereplő többi társa. Talán így zárótételként egy kis grandiózusabb levezetőt elbírt volna a tétel, de hiányérzetet semmiképpen sem hagy!
Az At One with the Night Sky igencsak ütős bemutatkozó anyagnak sikeredett az epikus, atmoszferikus post-avantgarde black metál jegyeiben. A nagylemez valóban egy érettebb produkció az megelőző kis-albumhoz képest. Viszont sötétséget én annyira nem éreztem, inkább kellemes utóízt hagyott a számban (na, jó hallójárataimban) a korong. Nem is bánom, mert jut sötétségből bőven és kiemelten örülök annak, amikor egy metal banda végre nem ezt témát lovagolja meg. A dalokkal alapvetően semmi problémám nem volt. Profi szerzői munka, minőségi kivitelben. Ami egy kis hiányérzetet hagyott bennem, mégpedig az hogy túl tömören, túl sűrűn szólaltak meg annak ellenére, hogy tényleg hagytak kapaszkodót. Így voltak pillanatok, amikor soknak éreztem őket. Nem tudtam teljes mértékben befogadni, megemészteni a szerzeményeket. A másik dolog, hogy az összes dal nagyon hasonló megoldásokból építkezett. Ami sajátosság is lehet, természetesen, de változatosabb megoldások még jobban emelhették volna a dalok fényét. Mindezeket leszámítva a Lightlorn durván előre tört az új kiadványával az ismeretlenségből az igen figyelemre méltó és követendő bandák táborába. Ez a profi lemez valóban elismerésre méltó kiadvány. Minden olyan rajongónak ajánlom, aki szereti a fekete fém derűsebb, dallamosabb és magas szinten igényes arculatát. Vallendusk, Dzö-nga; Euphoreon, Atavistia, Wintersun, Uada szeretők számára megkerülhetetlen! Az album október 27-én dobbant a svéd Black Lion Records jóvoltából a digitális és fizikai hordozók formájában.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
