Bizonyára nem így fog a köztudatba kerülni, de én úgy vélem, hogy a post rock/ prog rock-metal jura korát éljük, mert annyira burjánzó és színes ezen irányvonalon alkotó bandák sokasága. Lehet, hogy csak felszínes műkedvelő vagyok, aki csak alkalmi látogató ezeknek a műfajoknak a galériájában, de mintha még mindig nem érte volna el őket a „kiégés”. Hiszen ahol a határok szinte végtelenek és a műfajok közti keveredés szintén kötetlenül áramolhat, ott óriási lehetőség a művészek számára, hogy frissen tartsák az adott csapataikat. Persze itt is vaskosan beleszól a kreativitás, egyediségre való törekvés és zenei képzettség. Igazából ezen adottságokat ötvöző kiadványoknak van igazán maradandó értéke és foganatja. Ezen az analógián haladva jutunk el az instrumentális prog rock, prog metalt játszó norvég Natt együttesig.
Az Edged Circle gondozásában január 23-án a banda nevével fémjelzett debütáló kiadványra Nicholas O’Leary gyönyörű borítómunkája keltette fel az érdeklődésemet. Igazából semmi komplex, bonyolított cicoma nem köszön vissza a képről. Önmagában a színek és a kompozíció, ami igazán magával ragadó. Itt is bizonyítékot kaphatunk arra, hogy sok esetben az egyszerűség és a kreativitás sokkal többet ér, mint a túlbonyolított, görcsös önkifejezésre való törekvés. Ez a hívogató borító tagadhatatlanul kedvcsináló az anyaghoz és összességében ad is egy elvárást, egyfajta ízt a zene kapcsán. Ez esetben a teremtett hangulatot a muzsika is igazolja, ami mögött René Misje (Krakow, Trust Us) és Roy Ole Førland (Lindy-Fay Hella, Kari Rueslåtten, Malignant Eternal) zenészek állnak. A bergeni formációt alkotó dalszerzők közül Misje kezeli a gitárokat, basszust, zongorát, klarinétot, szintetizátorokat és ütőhangszereket, míg Førland szintetizátorokat. A duóhoz csatlakozott a stúdiómunkálatok során az Enslaved-ből Iver Sandøy, aki dobon és ütőhangszereken működött közre a felvételen. Közös munkájuk eredményeként született meg a Natt negyvenöt perces debütáló lemeze, melyen három tétel kapott helyet.
A három összetevőből álló anyag az élet során felmerülő kihívásokban való helytállás témáit tükrözi: Skillevei a nehéz döntésekkel való szembenézés, míg az Apell a segítség kérés és cselekvésre ösztönzést jeleníti meg, addig az Etterslått azt, ami jóban és rosszban számunkra megmarad. A dalcímek egyfajta utalások is a borító értelemzésére, hogy ki is valójában a képen látható nő, min ment keresztül és hova tart? Ez koncepció tisztán instrumentális formába valósul meg a post-rock és prog rock és metal színterén. Alapvetően annyira nem kedvelem az instrumentális zenéket. Nehéz műfaj is, meg elég erős kreativitás is kell hozzá, hogy ne váljon szimpla háttérzenévé. Noha ennél a lemeznél is szívesen vettem volna az éneket (mondjuk egy Heike Langhans féle női ének stílust), de így is maradéktalanul lekötött a lemez. A dalok egy egységes összetartó kompozíciót követnek, de emellett a zene több mélységben hullámzik. A gitárok és ütős hangszerek mellett finom ambient és elketronikus hangok teszik még teljesebbé a képet. Viszont itt nem a technikázáson, cifra zenei témákon van a hangsúly. Bár a zene ettől még eléggé részletgazdag, de mégsem zavaróan komplex, ami megtörné a korong jellegzetes nagyon nyugodt és kiegyenlített hangképét. Az Etterslått tartalmaz egy kicsit keményebb, vaskosabb részt, de ez sem zökkenti ki az anyagot ebből a kellemes atmoszférából.
A szerzeményeken keresztül valóban egy atmoszferikus utazáson vehetünk részt. De bennem ez nem is annyira az élet kihívásainak fázisaként jent meg, hanem rám egyfajta harmonikus, kozmikus lebegésként hatnak. Mindegy, hogy itt mikró-vagy makró kozmosz képe sejlik fel, mert mindegyik víziója betalálhat minket az anyag hallgatása közben. Hatására tényleg kiszakadhatunk az matéria kötődéséből és szabadon utazhatunk a Natt zenéjének hullámain. Az album hangulata tényleg kimagasló, így sikerült is megragadniuk az instrumentális zene lényegét. Végig fenntartják a figyelmet anélkül, hogy megbontanák ezt az egységes koncepciót. Nem zavarnak bele nem odaillő, vagy izzadtságszagú megoldások. Viszont ehhez nagymértékben hozzájárul a muzsikusok mellett a professzionális stúdiómunka. Aprólékosan kidolgozott mozzanatok és letisztult hangok összhatásának az érdeme, hogy az anyag ezen a téren is remekel. A minőségi stúdiómunka elengedhetetlen a tisztán instrumentális muzsikánál. Így tudnak igazán érvényesülni a több rétegben meghúzódó hangszerek, szintetizátor és billentyűtémák.
Ez a jól sikerült bemutatkozó anyag egy változatos produkció, amit egy nagyon kellemes és nyugodt atmoszféra leng körül. Annak ellenére, hogy nem vagyok egy nagy elkötelezett rajongója ezeknek a műfajoknak, engem lenyűgözött ez a kiadvány. Nagyon jól sikerült megragadniuk a hangulatot és azokat a zenei eszközöket, amik lehetővé tették ezt a kiemelkedő utazást. Amit sajnálok, hogy a kiadó csak bakelit és digitális verzióban tette elérhetővé a produkciót. A CD sajnos kimaradt, de remélhetőleg ezt a jövőben még pótolni fogják. A lemez elérhető többek közt a kiadó honlapján és Bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ajánlanám figyelmedbe a sötét post-rock, ambient nordic témájú elektronikus noise/pop Fågelle lírai szépségű, de mégis kellően dühös Den svenska vreden albumát.
https://fagelle.bandcamp.com/album/den-svenska-vreden
Hatalmas tiszteletem a szerzőnek! Azt hittem rajtam kívül más nem nagyon hallgat ilyen andalítónak nyomaszt, mégis felszabadulóan tiszta és nyugodt légkört árasztó zenét.
Szia!
Köszönöm! Örülök, hogy tetszett. Rendkívül jó album. Ha van rá igény, akkor készülhet még ilyen irányvonalban, sőt akár neo-folk, neoclassic albumokról is cikk.
Én személy szerint szívesen hallgatok hasonló stílusú „kísérletező” zenéket, de közel áll hozzám a neo-folk, neoclassical is. Például nagyon várom az Autumn Tears visszatérő lemezét (az eddigi 4 előzetese Pazar). De mondjuk a hazai industrial-ambient / martial / dark-wave Kraschau legutóbbi „jubileumi” kollekciója is igen érdekes volt.
Ennek igazán örülök. Ezzel én is így vagyok. Már megfordult a fejemben, hogy írok majd az Autumn Tears új nagylemezéről. Egyébként tényleg várós anyag. De ne feledkezzünk meg a Dark Sanctuary nagy visszatérő lemezéről sem ;-)!