A Hexvessel és a The Abbey soraiból ismert multi-instrumentalista, Jesse Heikkinen projektje, az Iterum Nata április 17-én jelenteti meg Heartwood című nagylemezét. A cím („geszt”, a fa legkeményebb belső része) szimbolikus: ez Heikkinen eddigi legszemélyesebb, legmélyebb munkája. A zene a ’70-es évek progresszív rockjának labirintusait ötvözi az extrém metal sötét árnyalataival, mindezt egyfajta dacos, „fuck you” energiával fűtve. A gitártudás nem a véletlen műve: Jesse édesapja Finnország egyik legendás gitárosa volt. Különlegesség, hogy a szövegek egyetlen, tudatfolyam-szerű szeánszban íródtak a felvételek alatt.

Lemeze első ízelítőjeként, Forgiveness Undone című dala hallgatható meg, amelyben a kultikus King Dude vendégszerepel.

„Bántó emlékeket és traumákat hordozunk a személyes és kollektív tudatalattinkban egyaránt. Ezek az emlékek, ha elnyomják magukat, hajlamosak megismételni életünkben: az erőszakos viselkedés, a függőség, és egyéb káros tulajdonságok generációkon keresztül öröklődhetnek, ha nem kerülnek tudatba. Globális szinten ugyanez érvényes – a háborúk, az éhség és a természeti katasztrófák addig folytatódnak, amíg a tettesek után kutatunk, ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk a saját tetteinkért. De végül, az idők végén minden véget ér. A halál, a nagy egyenlítő, minden tettet kiegyenlít.

King Dude tökéletes választás volt ehhez a dalhoz – azt akartam, hogy a hideg, mély hangja teljes legyen a saját vokálom. Nagy rajongója vagyok a munkásságának, megtiszteltetés, hogy velem énekli ezt a darabot. Érzelmes és nehéz a dal, a gitárvezérelt refrén pedig bizonyos fejbántó hatással van a hallgatóra. És mint mindig, most is van egy kis remény a nehézségben.” – mondta daláról Jesse Heikkinen.

A bostoni Raibard zenekar bevallott célja, hogy hagyományos értékeket, nyugodt pillanatokat hozzon a rockzene kedvelőinek életébe, szemben a pár másodperces videókra és tartalmakra szocializálódó világgal. Bevallásuk szerint a zene intimitását, gondolatébresztő képességét tartják a legfontosabbnak, a céljuk eléréséhez pedig a legfőbb klasszikusokhoz nyúlnak vissza inspirációként. Március 6-án megjelenő Postscript lemezük ezt a filozófiát viszi tovább, olyan előadókat emlegetve, mint a Rush, a Led Zeppelin, vagy akár Mozart. Zenei szempontból elsődlegesen progresszív rocknak nevezhetjük a munkájukat, de nem állnak messze az akusztikától és a pszichedeliától sem. Az énekért, gitárért felelős Daniel Gil komolyzenei munkássága révén már Grammy-díjra is jelölték, az őt kísérő Greg Dellaria (basszus) és Phil MacKay (dobok) is alapos zenei képzettséggel rendelkezik.

A 39 perces, tíz dalt tartalmazó Postscript inkább érződik egy meditációnak, mintsem egy hagyományos rocklemeznek. A dalok témái az öregedéstől (Time) a reinkarnáción át (Still Your Name – itt Jeff Kolter vendégbillentyűs is közreműködik) a természet gyógyító erejéig (Forest Queen) terjednek. De kapunk társadalomkritikát a mókuskerékről (Path of Day) és a digitális izolációról (Unbroken Soul) is.

A Raibard alternatívát szeretne kínálni a hipertechnológiai darálóval szemben és visszavezetni a hallgatót a jelenlétbe. A színpadon és a stúdióban is a zenei végrehajtásra és a kémiára helyezik a hangsúlyt a látvány helyett. Aki szereti a Jethro Tull, a The Gathering vagy a King Crimson zenei agytornáit, de vágyik valami intimebbre és földhözragadtabbra, annak érdemes lesz odafigyelnie a Postscript-re.

A brazil-amerikai multiinstrumentalista Miguel Kertsman nem most lépett elő a ködös semmiből. A komolyzenei és jazz világában is otthonosan mozgó zenész a méltán híres londoni filharmonikusokkal, valamint olyan legendákkal dolgozott már együtt, mint a gitárvirtuóz John Williams vagy az operaénekesnő Angelika Kirchschlager. Most azonban a ’70-es évek progresszív rockja felé fordult, ami a fiatalkori szerelme volt.

Kertsman elmondása szerint a progresszív zene rokon a klasszikussal: mindkettő hosszú formákban gondolkodik, történeteket mesél, és bátran lépi át a határokat. A Paradoxes című, október 3-án érkező lemeze pont erre épít, és egy személyes hangvételű utazásra invitál. A zenei odüsszeia a politikai polarizációtól kezdve az emberiség és a Föld kapcsolatán átívelő paradoxonok világába kalauzol. A koncepciós album érdekessége, hogy a dalokat élőben, eredeti vintage hangszerekkel rögzítették, mindössze néhány mikrofonnal.

A Yes, a Gentle Giant és a Pink Floyd rajongói valószínűleg azonnal be fogják fogadni a lemezt, hiszen a hangzás a meleg, klasszikus szintetizátorok, mint a Minimoog, a Mellotron és a Prophet 10 köré épül. A dalok között olyan tételek is szerepelnek, mint a politikai szatírát felvonultató Red Blue Sky (melyben Drew Sarich énekel) és az i-Clock, de a földi lét szorongásairól szóló Liquid Fire és az Atemporal Ocean is bekerült a repertoárba, utóbbiban Saiphe vendégeskedik. Kertsman egyfajta visszatérést is ünnepel a lemezzel, hiszen már 1982-es bemutatkozása is „klasszikus prog rock” volt Brazíliában. A Paradoxes tehát azoknak szól, akik szeretik a régimódi szintetizátorokat és még mindig széles vigyorral ülnek le egy jó öreg Floyd lemez mellé.

Tymon Kruidenier gitáros a progresszív death metalt csúcsra járató Cynic zenekarban tevékenykedett a 2010-es évek környékén, valamint saját, Exivious nevű projektjében kereste a jazz és a technikás death metal kapcsolódási pontjait. 2013-ban azonban egy teljesen új projektet indított Our Oceans néven, amiben a finomabb zenei megoldásokat részesítette előnyben. A kezdetben női énekessel felálló formáció az évek során jelentősen átalakult, október 24-én megjelenő harmadik nagylemezükön a korábbi Exivious tagok mellett Tymon kezébe került a mikrofon. Ettől függetlenül a korábbi extrém vonalból nem sok maradt, mivel az Our Oceans afféle modern felfogású, de a klasszikusokban gyökerező progresszív rockzenében utazik. A melankóliával átitatott, hangulatos dalok mögött átgondolt hangszereléssel, nem arcba mászó, de fifikás megoldásokkal találkozhatunk. Az album nyitó dalát, a Golden Raint már meg is hallgathatjátok.

Valós történeteket, nagy tetteket prezentál elénk a progresszív heavy rock stílusban alkotó Lark. A lengyelek mindezt legújabb albumukon fogják nekünk bemutatni, aminek a címe Antarctica. Minderre szeptember 12-én fog sor kerülni a Sliptrick Records jóvoltából. Lemezelőzetesükként az album címadó dalát mutatják be.

A progresszív rock és a hagyományos heavy metal fúziójából alakította ki egyedi stílusát a dán Timechild. 2021-es debütálásukon is megtapasztalhattuk mindezt, ami az And Yet It Moves címet kapta. Most készek a folytatásra és egy az előzőnél sötétebb hangulatú, mélyebb progresszivitású albumot ígérnek a Blossom & Plague személyében. Az új album szeptemberben fog megjelenni a Mighty Music kiadásában. Lemezelőzetessel is szolgálnak a skandinávok, név szerint a Buried In Autumn személyében.

Timechild – Blossom & Plague

(Mighty Music)

1. The Dying Tide Part I 
2. The Dying Tide Part II 
3. The Dying Tide Part III 
4. Call Of The Petrichor 
5. Hands Of Time 
6. Buried In Autumn 
7. The Sign 
8. Only Our Shadows Remain

Negyedik albumával jelentkezett a Mouth. A német csapat stílusát a krautrock és a progresszivitásban fogant elemek határozzák meg, amelyre a rock, space, garage, jazz zsánereket is fluid módon tudják beleszőni. Június 9-én megjelent Getaway albumukról Once dalukat hallgathatjátok meg, amelyben a banda saját elmondása szerint „a ’60-as évek lelkülete találkozik a „90-es évek energiájával„.

A teljes lemez itt hallgatható végig.

Egy ambiciózus dupla korongos albummal készül a progresszív/alternítv rockban jártas The Mystical Hot Chocolate Endeavors. 98 perc játékidejű albumuk az A Clock Without A Craftsman címet kapta, ami november 8-án fog megjelenni a Massacre Records kiadásában. A 2020-as karantén alatt íródott, amely rengeteg inspirációval szolgált a bandának. Legfőbb témakörük gyanánt főleg azt a kérdést boncolgatják, hogy az elzártság, kilátástalanság, különféle szerek használata mit képes művelni az ember mentális állapotával? Lemezelőzetesként pedig itt van a Sorry, amely a családon belüli erőszakot hívatott bemutatni az áldozat szemszögéből.

The Mystical Hot Chocolate Endeavors – A Clock Without A Craftsman

(Massacre Records)

CD 1

1. The Clock

2. Come Hell Or High Water

3. Present, But Not Here

4. It All Has To Mean Something

5. I’ll Never Be

6. Outta Sight Outta Mind

7. Eye To Eye

CD 2

1. How Much Longer?

2. Sorry

3. The Deceiver

4. AOTTFDTSR

5. In His Image

6. A Clock Without A Craftsman