Strong Deformity-koncert A szünetben a terem bejáratánál összefutottunk Vörös Andrással, aki addigra egy tudott meglepetésvendégként jelent meg. Persze, aki a Racket lemezre készítésére gondol nem lepődött meg, legfeljebb azon, hogy András, aki most az Ørdøggel és a Diabolus-szal járja a Kárpát-medencét és így kb. szeptember végéig minden hétvégéjük foglalt, tudott időt szakítani a kitérőre. Ahogy […]
Tovább »Akvárium – zene az undergroundba lépcsőzőknek Ismét jó koncerten jártam. A Cadeveres ünnepelte 30 éves születésnapját az utolsó fővárosi builval és a Strong Defomrity a második, ismét csak a korban meghatározó lemezének a Racketnek a 25 évét. Ezúttal a budapesti Erzsébet téri valamikori távolsági buszmegállóhoz vonultam, sok emlékkel a fejemben. A helyén már jó sok […]
Tovább »
Május 5-én jelentkezett újra a finn nemzetiségű Surplus. A grunge és a progresszív rock és metal elegyét részesítik előnyben hangzásukat tekintve, melyet a Make Believe single is elénk tár. Ez a dal azt a meg nem nevezett érzést reprezentálja, amit a gyomrunkban érzünk. Azt a hangot, amit a fejünk hátuljában hallunk, de egyszerűen nem értjük amit mond. Nincs menekvés a saját magunk által kreált állandó körforgás elől.
Live albumot adtak ki a norvég instrumentális alkimistákból verbuválódott Natt legénysége. Oldalunkon olvashattok nemrég megjelent albumukról egy nagyszerű írást, sokrétű, több dimenziós hangzásuk élményként csapódik le mindazok körében, akik nyitottak muzsikájukra. Most február 10-i, Bergenben történt 50 perces előadásukat örökítették meg vinyl formátumban. A lemez már elérhető az Edged Circle Productions jóvoltából. Kóstoljunk kicsit bele előadásukba.
A kaliforniai prog-rock/prog-metal színtéren ismert Lunar nemrég jelentette meg negyedik, The Illusionist című albumát, melyen Jørgen Munkeby (Shining), Christian Münzner (Obscura), Andy Gillion (Mors Principium Est), Taylor Washington (Paladin), Sam Vallen (Caligula’s Horse), Ben Karas (Thank You Scientist), Gleb Kanasevich és Patrick Corona szerepelnek vendégként. A kilenc számot tartalmazó album egy mágus életén keresztül vezeti végig a hallgatót. A főhős szembesül az életében hozott döntésekkel, metaforákkal fogalmazza meg gondolatait, hogy kiutat mutasson azoknak, akik szintén megkérdőjelezik a saját útjukat.
A lemezen egymástól egészen eltérő hangzású dallamok jelennek meg. Az első kislemezes dal a Juggling Chainsaws. Erről így szól a banda:
„Azt akartuk, hogy ez a dal kint legyen azok számára, akik még nem hallgatták meg az albumot, és lássák, milyen extrém változatosság jellemzi a muzsikánkat.„
A megelőző három, inkább prog-rock albumukhoz képest, ezen a korongon inkább a metál hatás jelenik meg. Arra felé tereli a projektet, ahol korábban még nem jártak. A sokszor kifejezetten bonyolult zene felett as tiszta és a morgó-hörgő ének is megjelenik. A hangzás így igazán hosszú hidat alkot a klasszikus progresszív zenék és akár a technikás death/black metal egyes bandái között.
Ismét a legendás Dave Patchett készített lemezborítót a norvég Hex A.D. nevű projektnek és nem járnak rossz úton azok, akiknek a mester által korábban támogatott Cathedral jut eszébe velük kapcsolatban. Ugyan a norvégok nem a hagyományos doom metalt tartják első számú szerelmüknek, de nem is távolodtak el túlzottan a súlyos riffekkel tarkított végzet metaltól. A formáció leginkább progresszív rock/metal ősökkel kívánja feldobni ezt a zenei vonalat, amit immár közelgő hatodik nagylemezükkel is bizonyítanak. A május 12-én érkező Delightful Sharp Edges tételeiben minden eddiginél jobban támaszkodnak a 70-es évek progresszív alapvetéseire, főleg az egész kiadványon átívelő koncepció tekintetében. A 11 tétellel érkező kiadvány igazából 3 komolyabb hangvételű opusz feldarabolásával született, ezek központi témáit pedig a népirtások különféle megközelítései szolgáltatják. A cseppet sem vidám témát a lemezt nyitó The Memory Division vezeti fel nekünk, amelynek rövidített verzióját már meghallgathatjuk, az albumon közel 13 perces lesz ez a szerzemény.
A psych-doom rockerek alkotta spanyol, azaz andalúziai power trió Santo Rostro egy sötét hangulatú albummal tér vissza 2023. márciusában. Rajta hosszú számokkal, komplex hangszeres ötletekkel, jól felfeldolgozott atmoszférával és némi piszkos hangzással. A zene rengeteg visszhanggal, különböző modulációkkal és alkalmi szintetizátorokkal szólal meg. Después no habrá nada című lemezükön a doomtól a sludge-ig, nagy dózisú progresszív metal és még az andalúziai heavy psych is meghallható. Olyan zenekarok nagyszerű keverékeként értelmezhető, mint a Viaje a 800, az Adrift, az Oransi Pazuzu, a Mastadon, vagy a Russian Circles. Ám olyan sajátos lenyomattal, amivel csak a Santo Rostro rendelkezik. Ez az új album egyfajta személyes delírium és másnaposság; némi próbatermi ízzel és felgyülemlett fáradtsággal.
Bizonyára nem így fog a köztudatba kerülni, de én úgy vélem, hogy a post rock/ prog rock-metal jura korát éljük, mert annyira burjánzó és színes ezen irányvonalon alkotó bandák sokasága. Lehet, hogy csak felszínes műkedvelő vagyok, aki csak alkalmi látogató ezeknek a műfajoknak a galériájában, de mintha még mindig nem érte volna el őket a […]
Tovább »
Egy röpke három éves szünetet követően rukkolt elő negyedik nagylemezével Nottingham fehér ruhás és szivárványos dizájnos pszichedelikus / progresszív rock / “hamis” gospel bandája, a Church of the Cosmic Skull. A There Is No Time-ban kisebb-nagyobb változtatások révén változtattak az eddigi “slágerírós” formulájukon, aminek következtében egy kevésbé riffelős és lassabban kibontakozó alkotás született. A Church […]
Tovább »
Új videóval jelentkezik a progresszív rock egyik úttörő, legendás alakulata, a Jethro Tull. A Thomas Hicks kéznyomát viselő új videó az idén megjelenő albumukról, a The Zealot Gene-ről származó egyik dalnak készült. Ez a dal pedig nem más, mint a Mine Is The Mountain. Kifejezetten hangulatos videóról van szó, tehát érdemes rákukkantani:
