Félős rezgőnövényként mozdult rá a dél-amerikai metal világ a Perishing nevű formáció alig egy évvel ezelőtt megjelent bemutatkozó demójára, a Lutumra, az érdeklődés pedig teljesen érthető volt. Jómagam a YouTube barangolása közben találtam rá, a magas nézettség és az egyéb platformokon érkezett pozitív visszajelzések valami egészen érdekes, vagy erős anyagot vetítettek előre. Nem volt véletlen a sok hozzászólás sem, hiszen a formációt kimondottan tapasztalt underground arcok hívták életre annak érdekében, hogy saját, szintén jó visszhangokat keltő bandáikon túl valami még fogósabbat hívjanak életre. Az összhang mindenképp adott, hiszen José Pablo Phillips basszer, JM Arrea dobos együtt játszanak az Astriferous nevű förmedvényben, Juan Sánchez pedig a Necroferumban és a Mortualban, amelyek konkrétan a mostani énekesük, J. Antonio Salas testvérének bandái… Azon sem lepődnék meg, ha a tagokhoz köthető csapatok a regneteg átkötés miatt egymásnak adnák a próbaterem kilincsét és meginnák egymás elől az előre behűtött sört csak úgy heccből. Masszív, céltudatos társaságról van tehát szó, akik most úgy döntöttek, hogy egyesítik erőiket. A Perishing érezhetően nem egy hobbi, egy sokadik mellékvágány időkitöltés szándékával, hanem egy, a korábbi projektek kereteit meghaladó koromsötét vízió.
Ez az elképzelés, látomás a jó öreg death/doom metalnak kíván hódolni, ráadásul annak a fajtának, amelyről köztudott, hogy a szívem csücske: dallamtalan, gótikamentes, pátosztól és reménytől megfosztott kísértetjárás a katakombák mélyén, ahol az évtizedes, évszázados elmúlás hullaszaga 50-50%-ban elegyedik a penésszel. A Costa-Rica-i srácok ezt egy az egyben érzik és közvetítik, így nem csoda, hogy az október 17-én megjelenő bemutatkozásuk már egy nagyobb kiadó támogatásával fog eljutni a hallgatósághoz.
Nézzük, mit érdemes tudni előzetesen a korongról: a lemez összesen 6 tételt állít csatasorba, műfajához méltó módon átlagosan 7 perces szerzeményekkel, bő háromnegyed órás játékidővel. Ez talán nem tűnik olyan soknak, de a megfelelő atmoszféra mellett bizony még örökkévalónak is érezhetjük. Érdekesség, hogy a kiadványt egy kettéosztott dal, az Autolysis nyitja meg (I. Imago Fluidus Macula, II. Fatum Cursed By Nature), mely azonnal be is vezet minket a Halál birodalmába. Az autolysis a biológia terminológiájában a sejtek önemésztését jelenti, ami egy természetes folyamat. A dalban egyaránt érthetjük ezt a maga naturalista módján, de szimbolikusan saját magunk elkerülhetetlen végzetére is gondolhatunk, hiszen ami él, az folyamatosan égeti, emészti magát. A lélek testből való elszakadását, annak porhüvellyé válását taglalják a további tételek is, különböző szemszögekből. Nem egy újító szövegvilág ez egy death metal csapatnak, azonban a szokásosnak mondható horroron túl érződik, hogy van mélysége a választott témának. Már csak ezért is fájó kicsit, hogy vizuális téren elég sablonos lett az album. A holtak városát ábrázoló borító alapján nem biztos, hogy egyből ugranék meghallgatni a lemezt.
Az igazi vonzerő azonban nem a szöveg, vagy a korongot rejtő kép, hanem a nagyszerű arányokkal összepakolt zene. Az alapnak mondható folytogató légkör, a nyers és erőteljes hangzás mellett a Perishing erőssége a dalírásban keresendő. Ahogy írtam, különösebb melódiákra nem kell vadásznunk a hallgatás során, viszont a vészjósló cammogások és az előkerülő, ügetős death metal témák végig képesek fogósak maradni. Az anyag változatosságát is a különféle jól elkapott, akár tradicionális doomig visszanyúló riffek adják, de érdemes kiemelni JM Arrea dobolását is, ami egyszerű eszközökkel lesz hatásos. Akadnak részek, ahol a mély, de artikulált hörgés mellett csak az ütős hangszert hallhatjuk, de az is előfordul, hogy a mormoló basszus kap nagyobb hangsúlyt. Nem is kell ezeken felül semmi más, ha minden a helyén van.
Ha kedveled az olyan bandákat, mint a Mortiferum vagy az Inverloch, esetleg a klasszikusok közül a Winter, Rippikoulu, Disembowelment, akkor a Perishing biztosan nem fog csalódást okozni. Gondosan felépített, kimérten haladó death metaljuk biztosan ott lesz az év legjobbjai között.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
