Sokat beszélünk amerikai death metalról, norvég black metalról, angol heavy metalról, német folk metalról és hasonló, nagy területekre koncentráló zenei irányzatokról, azonban ezeken belül manapság már érdemes kisebb, földrajzilag specifikus bandákról is említést tenni. Az általános ördögimádás, társadalmi reflexiók és egyéb témakörök úgy érzem, hogy az undergroundban kezdenek még jobban széttöredezni és ez a felfogás könnyedén enged utat olyan zenekaroknak, amelyek ismert sablonokból ugyan, de képesek olyan anyagokat összepakolni, melyek sokkal közvetlenebb értékeket és témákat tudnak a felszínre hozni. Jó ideje kialakulóban vannak a „helyi körök”, amikhez többnyire 3-5 zenekart lehet sorolni és vannak olyanok is, akik egymaguk kívánnak bemutatni egy szűkebb életteret és életérzést. Ilyen projektet működtet Rauhnåcht névvel például az osztrák Stefan Traunmüller, akinek szerteágazó munkásságát figyelembe véve mindenképp ez a legértékesebb darabja. Stefan (Golden Dawn, Selente, The Negative Bias, Bluteszorn, Wallachia, A Portrait Of Flesh And Blood) 2010-ben hívta életre saját szörnyetegét, aminek helyesírását 2012-ben változtatta meg, hogy elkerülje az összeütközést egy hasonló nevű, szintén osztrák folk/rock bandával (Rauhnacht). Így nemcsak létrejött egy kis különbség, de felfogásában is hitelesebbé vált, hiszen jobban megfelel az alpesi bajor kiejtésnek. Ezek alapján sejthető, hogy a Rauhnåcht pogány megjelölésű, folkos elemeket is felsorakoztató black metalja nagy hangsúlyt fektet a helyi hagyományok tiszteletére és témavilágában a hegycsúcsok között zengő misztikumok és legendák szolgáltatják számára a legfőbb inspirációt.
Alkotónkról tehát elmondhatjuk, hogy az osztrák underground színtér hagyományőrző körének sarokköve, akinek majd három évtizedes tapasztalata nemhogy belesüllyed egy állandó ismétlődésbe vagy unalomba, hanem folymatosan képes újabb és újabb minőséget produkálni. A Zwischenwelten már az ötödik teljes hosszúságú albuma, melynek beszédes címe („köztes vidék”) épp annyi izgalmat rejt magában, mint maga a kiadvány. No nem formabontó dimenziókról beszélünk az esetében, hanem klasszikus fekete fémről, melódiákkal és pogány történetekkel, ősi istenekkel, szellemekkel, melyek a hegyek lakóinak régmúlt világát határozták meg évszázadokkal ezelőtt (előkerülnek például az Unterberg hegység gyomrában rekedt keresztes hadak története, de a Nagy Károllyal vívott csaták és mítoszok is). Fontos információkat hordoz a projekt neve, hiszen a Karácsony és a Vízkereszt közötti 12 éjszakát jelenti, amely során az éjszakát a Percht nevű mítikus teremtmények uralják. Számtalan fajtájuk van és legalább ugyanennyi hozzájuk kötődő szokás, de az elsőre rémisztő alakok célja valójában a rossz szellemek felfedése és elűzése, hogy pozitívan kezdhessük az új évet (hasonló gondolatokkal találkozhatunk a mohácsi busók esetében). Néhány történetben a Percht a természetettel is összekapcsolódik: elhozza a mindent megtisztító, zord havazást és telet. Egy ilyen lénnyel találkozhatunk a lemez egyébként pofás borítóképén is.
A magaslatok folklórja keveredik tehát a nyers fekete fémmel, ami leginább témájában mondható egyedinek, bár dallamosabb részeiben is tud frissítően hatni. A Zwischenwelten erényét abban tudom leginkább méltatni, hogy egyenletesen tudja eloszlatni a csúcspontokat az átlagosabb pillanatok között, így végig képes lekötni. Itt nem olyan csúcsokra gondolok, mint amiket a 70-es évek népszerű bajor filmjeinek szereplői hajszoltak (Három bajor Bangkokban, Bajorok a pácban, Három svéd lány Tirolban, Édes élet Tirolban …műértőknek sorolhatnám), hanem az aprítások során kiemelkedő fogós témákat, valamint a változatos éneket. Utobbinál nem kell nagy áriázásokra gondolnunk, elég az, hogy Stefan a károgás mellett suttog, mormog, kántál, vagy laza kórusokat szólaltat meg. Kellően hatásosak a robbanások, tempóváltások, az okos és vérfagyasztó billentyűs, ambient betétek, bejátszások. Időnként epikus hangulat üti fel a fejét és akár egy Bathory lemez is eszünkbe juthat, máskor meg dermesztő melankólia uralkodik el az album felett. A zene úgy változik, akár a tér: drámai magaslatokról zuhanunk eldugott barlangokba, majd ismét elindulunk felfelé. Bejárjuk a barátságos, zöldellő mezőket, majd az erőszakos, embert próbáló hegygerinceket.
A lemezt a Der Spalt Zwischen Den Welten nyitja meg, amely egyfajta dimenziókapuként funckionál a valóság és a fikciók között. Úgy robban be egyébként, hogy egy méretes sziklát is képes lenne az orrunk előtt megfelezni a másodperc töredéke alatt, hogy a keletkezett résen át még pont megpillanthassunk egy sejtelmes árnyékot. A sebesség mellett azért megkezdődik a hangulatteremtés is, ami a finoman elő-előbukkanó billentyűknek köszönhető, de a lüktető dobok is képesek visszarepíteni minket a régi időkbe. Stefan mormogó „refrénje” kellően hatásos, de maga a dal összességében elég depresszív felhanggal bír. Jó kezdés, de a rá következő Letzter Pfad (Utolsó ösvény) epikusabb, több középtempót felvonultató opusza közelebb áll a személyes ízlésvilágomhoz, így gyorsan kedvenccé vált. Nem marad el tőle jelentősen a Das Mark Des Lebens sem, ahol némi Summoning hangulat is felüti a fejét. Kimondottan erős az első hármas, melye közül mindegyik 6 perc környékén mozog, ami bőven elég időt enged a kibontásra anélkül, hogy megkezdődne az önismétlés. A valamivel rövidebb Eines Tages Seid Ihr Frei a legdallamosabb szerzemény címéért vetekedhet az akusztikus hangszerek használata és a nagyobb érzelmi töltet miatt, a Naturgewalten pedig a tradicionálisabb black metalt helyezi előtérbe egy egészen sötét témával. Egy ilyen kiadvány végére persze valami monumentális zárás illik, aminek az Alleinsamkeit tesz eleget. Ebben a lemez minden eddigi erényét újra átélhetjük, kiváltképp az erős Hammerheart korszakos Bathory kapcsolatokat. Sajnos a dal hossza azonban nem feltétlenül indokolt.
A Zwischenwelten egy igényesen kivitelezett, alaposan átgondolt alkotás, ami az öncélúságot messzire elkerülve szórakoztatja az arra érdemes közönségét. A fagyos hegyvidék vadsága, a szirtek között mesébe illő módon átszűrődő napfény látványa egyaránt átjönnek a szerzeményeken, úgyhogy érdemes vele próbát tenni.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
