Saidan
Visual Kill: The Blossoming of Psychotic Depravity

(Szerzői kiadás • 2024)

Morcos

2024. május 29.

1

Pontszám

9

A Saidan nem csak az érdekes tematikus koncepcióját (japán horror történetek), de stílusát tekintve is (erősen punkos, üde, felemelő dallamok használata) egy meglehetősen ötletes és karakteres együttes a black metal műfajában napjainkban. Durván két év telt el az előző lemezük óta, ám a Nashville-i duó addig sem tétlenkedett. Legújabb alkotásuk, a Visual Kill: The Blossoming of Psychotic Depravity, egy merész és minőségileg kiemelkedően erős lemez — ami akárcsak az elődje, Onryō II: Her Spirit Eternal, minőségileg erősen kiemelkedik mezőnyéből.

Változott-e a Saidan stílusa? Részben igen! Szerencsére a jól bevált punkos, derűs, dúr akkordokban gazdag riffek, az ezeket kísérő szintetizátorok, és persze a pörgős de nem túlgondolt dobok alkotta kombót a banda megtartotta, és ha fogalmazhatok így: csúcsra is járatta. A stilisztikai változást az album egyes részleteiben találjuk meg, mint például az album nyitótételében és a Visual Kill című tételben, ahol felbukkannak pattogós, igazi old-school thrash metal riffek (főképp az utóbbi számban nagyon emlékezetes erre a műfajra való kanyarodás).

Ám ezzel még nincs vége, a Saidan legutóbbi kiadványéban egészen váratlan módon a klasszik heavy metal vagy a Led Zeppelin-féle rock felé is történtek kitekintések. Az elsőként szembeötlő momentuma ennek a kísérletezésnek a Sick Abducted Purity c. szám második felében hallható, amiben olyan bombasztikus gitárszóló hallható, amire maga Jimmy Page is büszke lenne. A Led Zeppelin-érzetet tovább erősíti az album rövid közjáték darabja, a Seraphic Lullaby, ami mint egy “mini Stairway To Heaven” jelent pihenőt a riffek végtelen tengerében.

Összességében a Visual Kill: The Blossoming of Psychotic Depravity hozza azt ami miatt a Saidan-t szeretni lehet: a black metal és a punk felpezsdítő elegye egy rendkívül dallamos és izgalmas lemez formájában… és egy kis extra!