Santhir the Archmage: ez bizony egy menő zenekarnév lenne, de ehelyett be kell érnünk egy művésznévvel, ami mögött csak az ismeretlenség áll. Persze azért nem teljesen, mert ez a sötét figura idepottyantotta nekünk Vaina nevű projektjét, melynek most a második nagylemezét sikerült bezsebelnem. Ez a korong a tökéletes példa arra, hogy legtöbbször a felfedezés öröméért hallgatok zenét, írok cikket, sokszor szinte random anyagokról, melyek vagy digitális, vagy fizikai formában landolnak nálam és bizony ezek tudják a legkomolyabb meglepetéseket okozni. A Vaina esetében már a stílusmeghatározás is szinte lehetetlen feladat, hiszen önmeghatározása szerint „untrendy black metalt” kíván a világ elé tárni. Alapvetően a trendi kifejezéstől kavarog a gyomrom, így ezzel nem volt gondom, epekedve vártam, hogy valami átalakított finn kaputelefonnal rögzített fekete mise kezdjen el áramlani a hangszóróimból. Kátrány helyett azonban jött a fekete leves és hirtelen megvilágosodás. Manapság a torz hangokat, sufniban rögzített anyagokat, vagy a sokadik természetimádó black metalt mondhatjuk trendinek, a Vaina pedig elkészítette azt az anyagot, ami ettől a legtávolabb áll. A kiadvány nagy része elektronikus hangokból áll: akadnak itt funk, hip-hop alapok, rengeteg dark ambient és szinti, ugyanakkor ezeket gyakran egészíti ki a gitár is. Mindemellett csodálatosan tisztán szól minden egyes hangja (a méltán híres Greg Chandler is segédkezett ebben).
Térjünk vissza az „untrendy” kifejezéshez ezek alapján az információk alapján és…nem tudnánk vele vitába szállni. Mielőtt azonban menekülnétek, muszáj megjegyeznem, hogy minden tipikus, hagyományos fémesség nélkül ez a korong az egyik legsötétebb, amit ebben az évben hallottam. Santhir the Archmage szépen félretette a black metal eszköztárát és lecserélte valami teljesen másra úgy, hogy a műfaj lelkét, varázsát, misztikumát a csúcsra járatta. Az anyag minden szegmenséből árad az a gondolat, ami nagyon megfogott egy vele készült interjúban és teljes mértékben egyet is tudok vele érteni:
„A valódi művészet mindig kihívást jelent. Megszelídíthetetlen. Kérdéseket vet fel. A black metal nem csak zene, hanem egy bizonyosfajta gondolkodásmód számunkra. Csak a szarvak, a karmok és az üvöltés még nem keltik életre a valódi farkast.„
Kezdésnek mindjárt itt a pszichedelikus, dark ambient Oppenheimer Moment, ami úgy hat, mint egy üzenet a jövőbe. Persze nem Mézga család módra, hiszen itt az adást nem egy barátságos jövőbeli rokon fogadja, hanem egy lélektelen, rideg világ, ahol talán már emberek sem léteznek, pusztán belül kiüresedett porhüvelyek imádják és várják a világvége eljövetelét. A vastagabb szintetizátor szőnyegek emlékeztettek is kicsit az első Terminator film ikonikus záró hangjaira, melyek vizionizálták egy elektromosságba és gépekbe fulladt jövőképet. Az első válasz az I1, amiben károgásként, sikolyokként, baljóslatú mormolásként jelenik meg a műfaj, de itt kapunk a szinte végig jelentős basszusfutamok mellett gitárhangokat is. Engem elsőre igencsak taszított ez a 8 perces kevert cucc, főleg a gépdob miatt, de aztán a rövidebb HCN során már szinte vártam, hogy milyen ötlettel haladunk tovább az úton, ahol más még nem nagyon járt. Az egyik kedvenc a végtelen szólóval ellátott Yksikuisuus, ami megnyitja a lemez középső részét, mely talán a legizgalmasabb zenei szempontból. Ebbe a csoportba tartozik az About:Blank, a Raping Yer Lilith és a πυραμίς mely nagy részében valódi lebegés. Tovább lépkedünk a furcsaságok tengerén a kórusokkal és bólogatásra ösztönző basszussal a –. .-. . . –. című szám segítségével. Nem mondanám érdektelennek a záró kettőst sem, hiszen a Todestrieb és a Miná+Se is beleillik az összképbe, de eddigre már bőséggel telítődünk a hangok sokaságával és velük lépünk az egy órás játékidő fölé, ami már nem tud annyira kikapcsolni.
Egy ilyen lemez kapcsán még szívesebben venném, ha megosztanátok itt néhány véleményt róla. Ti hogy éltétek meg ezt az elektronikus sötétséget? Lehet próbálkozni a projekt bandcamp oldalán…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Végighallgattam, összességében bejött csak azok a kicsit techno-s, hip-hop-os részek ne lennének, kicsit kihúznak a sötétségből. Trendinek valóban nem mondanám, a noise ls ambient részek kifejezetten tetszettek, néha kicsit olyan mint a Sarin Snow, akiket nagyon kultiválok.
Egyetértek. Ezt viszont nem ismerem, este pótolom:)