Fekete-fehér borító, sminkes tanconcoknak behódoló zenész társaság és rideg német nyelv – ilyen tulajdonságokkal büszkélkedhet az osztrák Varkulv zenekar. Ebben az összeállításban kétség sem férhet hozzá: régi sulis black metallal lesz dolgunk a horda friss lemezén, ami egyébként a sorban már a negyedik. A Varulv egyébként 2006-kezdte meg szentségtelen működését olyan zenészek közreműködésével, mint Irrah Den Fryktelige énekes-gitáros (Rigor Mortis, Ketelens’ Brukke), Heimdall’s Auge dobos (Interregnum, Blessmon), a frissen igazolt Malthus basszer (Asmodeus, Irdorath, Obsidian Chamber, Groteskh és még számtalan projekt…), valamint Woltan, akinek úgy látszik ez a csapat vette el korábbi (zenekar)szüzességét. Az impozáns névsor különlegessége, hogy egyikük sem szerepelt a zenekar alapító tagjai közt, mivel ők már rég tovaszálltak. Sőt, már az előző anyagon is csak Irrah szerepelt ebből a csapatból, aki gyakorlatilag újraszervezte ezt a zenekart. Épp ezért felesleges is lenne hasonlítgatni ezt az új korongot a régiekhez, ami azonban kétségtelenül megmaradt, az a hozzáállás és hagyománytisztelet.
Ebből adódóan karcos hangzás, túlzásba nem vitt zenei innováció fogadja a rajongókat az új korongon, aminek hangulata ugyanakkor éppolyan erős, mint elvárhatnánk. Témavilágukat illetően fejest ugranak a középkor sötét, ködös történeteibe és mítoszaiba, melyek természetesen a messzi északon keresendők. Ezt a korszakot eleveníti fel a rövid Kerker sámán dobjaival és hangjaival, hogy aztán szépen reszelő módba válthasson a lemez a Der Rattenpakt segítségével. Távoli, harsány károgás hangja száll a dermedt csendben vegetáló hegyek és erdőségek felett, a dob úgy ropog, mint a friss hó a lábunk alatt, a gitárok pedig sírnak, mint a keskeny kanyonokon át utat törő hűvös szél. Ettől függetlenül egy igazán átlagos dallal van dolgunk, ami a kiadvány többi eleméhez hasonlóan 5 perc környékén mozog. Ezen belül kapunk vad dühkitöréseket, csilingelő akusztikus betéteket, de többségében középtempóban menetelünk a játékidő nagy részében.
A lemez mögött egyébként egy lazább koncepció is húzódik, ami három részre osztja fel az anyagot. Az elsőt a Kerker vezeti be, a másodikat a szintén rövid Todt, a záró tételeket pedig a Teyfl hivatott felvezetni. Különösebb történetet azonban nem kell keresnünk, csupán az említett középkor szereplői köthetők ezekhez a fejezetekhez. Az kezdés a börtönhöz, a bűnhöz kapcsolódik, a második rész a bujasághoz, prostitúcióhoz, míg a záró akkord a hóhérok mára már alábecsült munkásságához tartozik.
Nagy szerencséje a Varulvnak, hogy kitekintve az ablakon zord és rideg valóság fogad jelen pillanatban, mert messze állnak attól, hogy bármilyen szinten egyedinek tudjam nevezni a produkciójukat, ugyanakkor a rossztól is messze állnak. Ha rosszul vagy a kísérletezéstől, a bátorságtól és szívesen gubóznál be a szobád sarkába, ahol ismerős megoldások nyújtanak számodra biztonságot, akkor hallgassatok bele, de ezúttal a mutatós külső és a hosszú életút mögött nem fogtok semmi igazán eredetit, felkavarót találni, csak egy pőre, egyszerű, legalább őszinte black metal albumot.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.