Közel 40 évvel ezelőtt jelent a Bathory bemutatkozó lemeze, ami kétségtelenül black metal egyik alappillére. Bizonyára legtöbben egy pillanat alatt fel tudjuk idézni a lemez megunhatatlan fagyos riffjeit, illetve ismerjük mekkora hatást gyakorolt számtalan sok másik együttes hangzására. Ez a hatás nem is lehetne kézenfekvőbb, mint a máltai Zabbeth (szintén) saját nevére keresztelt lemeze esetében. Már a borító is a Quorthon legendás alkotása iránti rajongást tükrözi, azonban itt érdekes módon többről van szó. Egy igazán profi “imitációval” van dolgunk, mondhatni egy kísérlettel, amiben Chaos (Sean Attard) megkísérelte a szóban forgó lemez stílusának másolását, és ezzel egy időben valami újat is alkotni – véleményem szerint: nagy sikerrel.
Az ikonikus kecskés lemez minden sajátságát érezhetjük és hallhatjuk Zabbeth bemutatkozó lemezén, de mégis végig fennmarad egy furcsa érzés, ami szerint “minden ismerősen cseng, de igazából egy kicsit mégsem”. A stilisztikai hasonlóságokon túl (thrash-es “ős”-black metal, ördögi tematika stb.), a Zabbeth szerkezetileg is követi az alapmű legfőbb sajátosságait. Ugyanúgy rövid ambient nyitány és zárás zárja keretbe a lemezt, de a lényeg, hogy gyakorlatilag minden egyes számnak született egy “újragondolt verziója”. Azonban itt már egyáltalán nem beszélhetünk tiszta másolásról, ugyanis még ha a riffek szerkezete alapjában hasonló is, de a megvalósítás és az összhatás közelebb áll az old-school speed metal hangzáshoz, illetve az egyes számok folyama (pl. különbségek tempóban és futamidőben) különböző az eredetiektől.
Például vehetjük az album elejéről a “Hades” – “Witchcraft” párost (óhatatlanul összehasonlításokban gondolkozik jelen esetben az ember), melyben ez eredeti műhöz hasonló riffekkel indul, azonban a második felében egy kissé eltérő, speed metálosabb és gyorsabb dallamokba torkollik. Gyakorlatilag ezen technika szerint operál végig az album, főképp a számok második felére válik jobban egyértelművé a különbség, melyben némileg játékosabb (de továbbra is rendkívül Quorthon-i) szólók vagy riffek hallhatók.
“Mintha egy régi nagy kedvenced hallgatnád újra, de úgy, mintha most hallhatnád először.” – ezen gondolatban tudnám leginkább összefoglalni mit is jelentett nekem ez a lemez. Lehet nem mindenkinek nyeri el egy effajta kísérlet a tetszését, de szerintem black metal első hullámának vagy a Bathory rajongók értékelni tudják ezt. Az albumot ezen a Bandcamp linken találhatjátok meg.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.