Az elmúlt hetekben, hónapokban rengeteg anyagunk érkezett Dél-Amerikából, leginkább a Csendes-óceánból szép partvidéket lehasító Chiléből. Számomra ebből a hirtelen bőség a meglepő egyedül, hiszen ez az ország és néhány szomszédja már régóta ontja magából a jobbnál jobb extrém produkciókat, bár ezek ritkábban jutnak el Európába, mint ahogy megérdemelnék. Chile a kontinens “Lengyelországa” jelenleg, mivel folyamatosan látja el a környéket a legkülönfélébb fekete fém produkciókkal. Ezek az anyagok szívesen veszik elő a 80-as évek példaképeit és rendszerint olyan mocsokban úszkálnak, melyek már az öreg kontinensen is ritkaságszámba mennek. A nemrég hozzám került Rise To The Sky zenekar stílusát tekintve nem tartozik bele ebbe a zuhatagba, de a termékenységről ők sem voltak hajlandók lemondani. Mondjuk felesleges többes számban írnom a projektet tekintve, mivel a 2019-ben indult atmoszférikus death/doomot játszó név igazából egyetlen ember, a multihangszeres Sergio G. munkásságát hivatott hirdetni. Ez pedig nem kevés, hiszen Sergio indulása óta kipipálhatott több single és EP kiadványt, valamint az elmúlt három évben öt nagylemezt. Ezek sorát a 2019-es Moonlight kezdte, ami egy teljes mértékben instrumentális anyag volt, összesen fél órás játékidővel. Egy évvel később a Death Will Not Keep Us Apart már komolyabb előrelépést hozott a karrierjében, mivel komplexebb, hörgéssel megtámogatott dalokat készített egy kissé billegve a hagyományos death metal és a doom között. 2021-ben akárcsak más zenészeknek, a karantén miatt rengeteg ideje akadt, így két lemezzel is elkészülhetett. A Let Me Drown With You és a Per Aspera Ad Astra kettősben megjelennek a hangulatfokozó megoldások, a zene pedig még tovább lassult. Ugyanez nem igaz Sergio-ra, akinek talán az eddigi legletisztultabb anyaga érkezik május első hetében Every Day, A Funeral címmel.
A szinte vonalzó mentén nyomon követhető fejlődés mintapéldánya tehát ez az életút, melynek következő fokozata ez a gyászos képű hölgyeméggyel felvértezett korong. Természetesen a stílus most már egyértelmű és kiforrt: hangulatorientált doom/death keveréket kapunk rengeteg érzelemmel, belső vívódással és kapaszkodót nyújtó kemény riffekkel. Erre tökéletes példa a lemezt nyitó címadó dal, amit elsőként tettek meghallgathatóvá a korongról és igazából ezzel el is lőtték az anyag minden mozzanatát, mivel amit ebben az egyébként nagyszerű dalban hallhatunk, átélhetünk, arra kell számítanunk a folytatásban is. Ilyen a sűrű, folytogató légkör, melynek posványából az akusztikus gitárok és a zongorajáték képesek kiemelni minket. A hosszan elnyújtott hörgések közt szintén könnyedebbnek tűnnek az ismétlődő témák, melyek a dallamosságot is képesek magukban hordozni. A It’s the End hiába rövidebb, a Rise To The Sky nehezebb oldalát mutatja meg, a Just Say Goodbye pedig a lehelletnyi tiszta énekkel és csilingelő gitárjátékokkal a nyugodtabb irányzatot képviseli. Ugyanígy különféle mozzanatokat emelnek ki a további dalok is: az Abandoned hosszú szimfonikus részekkel van tarkítva, a Sadnes Cries In The Silent Sky pedig igazán kimért tempó mellett adagolja a bánatos melódiákat. Ahogy a lemez elején a címadó tette, a zárásnál az I Can See You When I Dream sorakoztat fel ismételten minden elemet, majd egy rövid akusztikus tétellel búcsúzik el az album.
Ahogy látjátok, minden itt van, ami egy jó atmoszférikus death/doom lemezhez szükséges, kive egyet: a meglepetés, a változatosság erejét. Itt nem arra gondolok, hogy a legnagyobb bánat idején vágják be egy ukulelén játszó majom csinnadrattáját, hanem arra, hogy egy-egy dalszerkezet vehetne váratlan ívet, hozhatna új dallamot, mivel a Rise To The Sky legnagyobb hibája a teljes kiszámíthatóság. Amikor elkezdődik egy riff, egy dallam, szinte első hallgatásra tudni fogjátok, hogy az erre halad tovább. Egyediségnek, sajátos momentumnak apró szirkáját sem találhatjuk nagyítóval sem a korongon, ami azért ennyi lemez után sok jóval nem bíztat. Minden esetre ha egy masszív szomorkodásra vágyik valaki, amine nincs rossz hangzása és bőven hagy időt, teret az esőbámuláshoz, annak ez a lemez simán be fog jönni. Én a magam részéről kicsit többet várok már…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
